... ismét a 80'as években járunk ... Természetesen találkoztam a C=64-el, haveroknál, suliban, folyóiratokban és általában a csapból is az folyt, pedig nem volt akkora durranás ... ;-) Nyugi, csak az irigység beszélt belőlem, anno nekem a Commodore 64, mint állomás sajnos kimaradt. Amúgy egyáltalán nem éreztem magam emiatt rosszul, a két közelebbről megismert Z80 alapú számítógéphez hasonlóan jó érzéseket kötök, mint mások a C=64-hez. A Spectrum-on történő játéknak valami elképesztő hangulata volt számomra, még arra is képes voltam, hogy órákig nézzem, ahogy mások játszanak vele. Az Enterprise-om pedig (főleg a Microteam EXDOS kártyám megvétele után) maga volt a csoda!
Pokoli régen van már C=64-em, több mint egy évtizede kaptam egyet ajándékba, nagyon szép állapotban van. Ép garanciacímkés (sajnos a doboza nem ért el hozzám). Ez alatt az idő alatt, ha három órát üzemelt (egy-egy 10 soros BASIC program bepötyögése, vagy a Super Games Cartridge nyüstölése okán), akkor sokat mondok. Mi ennek az oka? Van hozzá egy halom gyári játékkazettám, meg persze kalóz másolatok is, meg egy magnó, aminek el van állítódva a feje... Hát így elég nehéz szoftvereket betölteni (főleg, ha nem is vagyok benne túlzottan motivált, hogy magnóról benyekergessek programokat). Mellesleg gyönyörű szép állapotú 1541-II Floppy meghajtóm is van, azzal meg az a helyzet, hogy az "azt sem tudom, melyik retro géphez kapjak" érzésem közepette győzött a lustaság... Azóta sem készítettem X-1541 kábelt, ami PC - 1541 kapcsolatot lenne hivatott megvalósítani. Így nulla darab lemezképet sikerült floppy-ra kimásolnom. Na hát ennyit a C=64-el kapcsolatos motiváltságomról... Lesz ebből valahogy Happy End? ;-)

A történet úgy folytatódott, hogy tavaly kaptam ajándékba egy házi készítésű SD2IEC névre hallgató hardvert. :-) Komolyabb C=64 rajongók körében a Singular Crew (több magyar taggal is büszkélkedhet) által fejlesztett IDE64 vagy Lars Pontoppidan MMC2IEC projektje nem lehet ismeretlen! ;-) Nyilván ilyen kiegészítőkkel lehet a C=64-et a mai kor követelményeihez igazítani. Ha rendelkezünk pl. IDE64-el, akkor akár ilyet is nézhetünk kedvenc gépünkön Rush by Singular Crew. Én most az MMC2IEC-el fogok foglalkozni, ez egy (csúnyán fogalmazva) "1541 emulátor kártya". Az MMC2IEC szabad felhasználású projekt, a teljes dokumentációját, beleértve az érdemi részét, a mikrokontroller förmverjét (és annak forráskódját) elérhetővé tették az interneten. Német nyelvű oldalt linkeltem be, de az elektronikában jártas kollégák részére ez semmilyen (nyelvi) akadályt nem fog jelenteni. Az ott szereplő séma rajzok valamelyikét meg kell építeni kapcsolásként, a förmvert beégetni az ATMega32 16PU (5V) mikrokontrollerbe és elhelyezni az így előkészített IC-t a foglalatban.  Az SD vagy MMC kártyát (attól függ, hogy melyik változatot építjük) telemásoljuk a programokkal és már mehet is a móka. :-) Akkor most hogy is van ez? ;-)

Szóval kipróbáltam (kipróbáltuk) ezt a hardvert és nem hozott fényes eredményt... Az üzemebe helyezés úgy történne, hogy kikapcsolt állapotában összedugjuk a kártyát a géppel. Az SD2IEC megkapja az 5V tápfeszültséget (itt az egyszerűség kedvéért USB kábel került beépítésre, a PC teljesen tökéletes C=64 5V "tápszervernek"), ennek hatására a mikrokontroller elindul, megnézi az SD kártyát. Amíg az indulási folyamat tart, addig zöld LED világít. Normál esetben a LED-nek pár másodperc után el kéne aludnia, jelezve ezzel, hogy a kártya eszköz üzemkész, bekapcsolható a gépünk is. Éreztem, hogy valami nem lesz jó, percekig tartó várakozás után a piros LED kezdett villogni, ez bizony valami hibát jelent. Elkezdtem keresgélni, hogy mi lehet a probléma, amit megtaláltam kijavítottam és újra kipróbáltam. Néha javult a helyzet, de alapvetően nem sikerült stabilizálni az SD2IEC kártya működését. Olyan két óra szenvedés után feladtam a küzdelmet... A teljesség igénye nélkül, NYÁK lap hibát, serial kábel hibát, sd kártya foglalat és kábelezés hibát és a feszültség szabályzón találtam különböző hibákat. Akkor elhatároztam, hogy ha nagyon ráérek, akkor átépítem a kártyát egy kicsit komfortosabbra. :-) Tehát félre raktam az egészet, pihent majd egy évet...

Két dolog történt, egyrészt rendet raktam a polcon (furcsa, hogy pont az SD2IEC került a kezembe) és a 020-as turbó építése közben nehézségekbe ütköztem, kellett pihentetőül valami... Ezért pont kapóra jött ez a kis kártya és neki álltam az átépítésének. Az elérhető séma rajzok közül ezt választottam ki, MMC2IEC séma. A két képen a raszter panel (próba panel, kinek hogyan tetszik) alkatrész és forrasztási oldala látszik. Az átépítés fő célja egy minden szempontból üzembiztos és strapabíró kártya építése volt. Ennek érdekében a serial kábel meg lett hosszabbítva és rögzítésre került az USB-táp kábellel együtt a panel széléhez. Az SD kártya foglalata nem lóg a levegőben, hanem fixen rá került a panelra. Az eddig fixre kötött, vagy be se kötött mikrokontroller állítási lehetőségeket (SD CARD_DETECT, SD WRITE_PROTECT, DEVICE 8/9, DEVICE 10/11, Disk-Change 1, Disk-Change 2) tüskesorra (alá jumper) kihoztam.

Az elkészült a kártyát a séma rajz alapján még egyszer ellenőriztem, kiméregettem szakadásra és hasonlók. Természetesen volt rajta hiba, pl. a zöld LED-et elfelejtettem a VCC-re kötni, illetve a SD CLK jelet rossz helyre forrasztottam be. Végre minden a helyére került, 5V rendben, SD kártyára menő 3,3 V rendben, mehet az élesztés... de persze csak ésszel, ezen a képen pl. fordítva tettem be a mikrokontrollert (volt vagy este 11).

Kipróbálás következett, először a gép nélkül, a kártya indulási folyamata néhány másodperc alatt rendben lezajlott (ahogy eredetileg is vártam). A jumperolgatással volt egy kis vesződés, ezt nem írom le, hat lehetőséget bárki ki tud próbálni. :-) Jöhetett a próba géppel, az egyszerűség kedvéért az SD kártyán egyetlen programot hagytam fent, a Wizard Of Wor-t... ;-)

Nem csalás nem ámítás, nincs más eszköz a C=64-re kötve, csak a förmedvény.

Volt elfekvő 10 percem vele szórakozni, a PRG kiterjesztésű állományokat a LOAD "AKARMI.PRG",8 paranccsal be tudtam tölteni. A D64, T64, CRT fájlokkal meggyűlt a bajom, de emlékeim szerint azokat másképp kell betölteni. Jellemző, valahova elpakoltam a leírást, google-zni már nem volt energiám tegnap 00:15kor... Ha bedobozoltam az eszközt (egy frappáns műanyag műszerdoboz kéne) és megtalálom a leírását, akkor folyt köv.

... mostanában lesz egy kis probléma az idővel, ez elsősorban a cikkírás rovására fog menni. Az előző cikkben említettem, hogy három különböző videó módosító kapcsolást készülök megépíteni. Ez még önmagában nem nagy durranás, elvileg ezek pár óra alatt realizálhatóak lesznek. A nagyobb falat az, amit  a címben említek, tulajdonképpen célommá vált az elmúlt három évben... ;-)

Az első, relatíve sikeresnek mondható 16 bit-es gyorsító kártya próbálkozásom után (Accel 14) most nekilátok a 32 bit-es változat építésébe is. Adódik a kérdés, hogy az előző be nem fejezett turbónak mi volt az értelme? Párszor már fejtegettem, hogy egy ütőképes turbókártya alatt (CPU - RAM - IDE vezérlő kombináció) gyakorlatilag egy komplett célszámítógép elkészítését kell érteni, ami speciális módon kommunikál az eredeti gépünk buszaival. Ez a feladat komoly mérnöki kihívás, nem könnyű. ;-) A 16 bit-es változatnál menet közben nem adta magát a dinamikus memória kezelés technikai megvalósítása (a statikusat meg sem néztem), az IDE-t pedig el sem kezdtem. Tulajdonképpen az egésznek annyi értelme volt, hogy bebizonyítottam magamnak, komoly műszerek, célszoftverek, hardver építési tapasztalat nélkül, házilagosan is meg lehet építeni egy ilyen kártyát! Értékes tapasztalatokkal járt az építés és meg kell, hogy mondjam élveztem. :-)

A 32 bit-es változat tervei jó pár hónappal ezelőtt elkészültek (a hozzávetőleges kapcsolási rajza TTL IC-k segítségével). Akkor mit totojáztam ennyi ideig? ;-) Hezitáltam... Megépítsem e próbapanelon a kapcsolást (nagyjából 300 forrasztási pontról és annak kihuzalozásáról van szó, ami mondjuk 100 munkaórám lesz)? Vagy egy arra alkalmas szoftver segítségével teszteljem le és abból vonjak le a tanulságot? Esetleg tervezzem meg egyből a NYÁK lapot és gyártassam le? Ezen utóbbi megoldás lett volna a legelegánsabb...
Végül abban maradtam magammal, hogy a ram részét még mindig nem terveztem meg. Az IDE vezérlővel ugyan ez a helyzet. Az autoboot szoftver részéről ne is beszéljünk. A szükséges teszt szoftvert nem sikerült beszereznem, a jelenlegi free felhasználású áramkör tervező alkalmazásom pedig nem bizonyult alkalmasnak a NYÁK terv normális elkészítésére. Az idő meg ugye halad, úgyhogy most nekiálltam az előreláthatólag három fő részből álló kártya CPU kezelő részét megépíteni. Tulajdonképpen ez a lényege, ha ez a 32 bit-es áttérés meg van, akkor minden meg van! :-D Aki rutinos az látja, hogy ez most nem 68K foglalatra, hanem AMIGA 500 expansion portra készül. :-)
A képen látszik, hogy ugyan még az elején tartok, de már legalább egyszer szétszedtem és újra kezdtem...

Amúgy a blog tekintetében nem kell elkeseredni, az elmúlt időszakban újabb hibás masinákat szereztem be és szét is szedtem őket (hogy csak a ritkábbakat említsem, volt köztük ATARI 800 XL, ATARI ST 1040, CBM-II 610, Primo), úgyhogy anyag lesz a cikkekhez bőven.

... megvettem a szükséges alkatrészeket (na persze csak azt, amit nem néztem be) és tegnap neki álltam "megfaragni" az előző cikkben említett ZX81 alkatrészek és ULA videó jel tesztelésre szánt alaplapot. Először a három (CPU, ROM, RAM) beforrasztott IC-t szedtem ki, egy olcsó ónszippantó segítségével. Az első képen látható ez az eszköz, azért van klasszikus zöld-sárga szigetelőszalaggal áttekerve, mert a vége az első használatkor elengedett és meg kellett ragasztanom kétkomponensű ragasztóval. Azt pedig száradás után sincs sok kedvem fogdosni, így a jól bevált módszernél maradtam. A szerszám amúgy teljes értékű, fogunk még vele találkozni a következőkben is, kényelmes használni és jó a hatásfoka. ;-) Amikor ezzel megvoltam, akkor beforrasztottam az IC foglalatokat (DIP 40 és két db. DIP 28 széles foglalat kellett rá), íme az eredmény.

Most már nem volt más dolgom, mint belepakolni az eredeti IC-ket, arra azért érdemes ügyelni, hogy a kiforrasztott lábakon mennyi felesleges ón marad. A lemezes és a precíziós foglalatok sem szeretik túlzottan, beszorulhat az alkatrész. A forrasztó páka hegyével megfésültem a lábakat, de kiforrasztó szalaggal teljesen is le lehet tisztítani, akinek van türelme hozzá. Mint látható először az RF modulátor alá forrasztottam egy RCA csatlakozót, az ötlet jó, de végül is mást gondoltam... Elő vettem egy próbapanelt és egy PC alaplap tartó segítségével rácsavarozta a ZX81 végére. Erre a panelra két drót segítségével átvezettem a videó jelet és a földet. A későbbiekben más jelek is fel fognak ide kerülni, ha minden jól megy pár kapcsolást fogok rajta kipróbálni (remélem elférnek egymás mellett). Ide forrasztottam rá az előbb említett RCA csatlakozót. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy nem kell odafognom a megfelelő helyre a monitor RCA bemenetét, így jóval kényelmesebb. 

Az ULA videó jelről annyit érdemes tudni, hogy így nyersen kivezetve a szabvány 1V/75 Ohm helyett 3V-os,  túlvezérelt. Ha nem ilyen őskövület RGB monitort használnék, valószínűleg nem kapnék fényes eredményt. A képen bal oldalon látszik a 2C210E jelű ULA közvetlen videó jele. Alaplapja válogatja, hogy melyik mennyire torzít (két Issue 3-at próbáltam ki, az egyik tökéletes, a másik enyhén csíkos). A jobb oldalon pedig az a hibajelenség látszik, ami miatt egyáltalán elkezdtem foglalkozni a témával. Ugyan annál a fényerő és kontraszt beállításnál a 2C184 ULA videójele ilyen sötét képet ad. Mondjuk tegyük hozzá, hogy az RF modulátor kikerülésével már így is istenes minőséget látunk, ha feltekerjük a fényerőt, még használni is lehet a gépet. Nyilván a cél az, hogy egy elfogadható fényerejű videó jelet tudjak kapni. ;-)

Most elő szedem az elfekvő ZX81-eseim alkatrészeit tesztelni, hátha közelebb jutok a saját gépeim problémáinak megoldásához. A cikk a videó jelet módosító első kapcsolás megépítése után fog folytatódni, remélem hamarosan.

... ugorjunk vissza az időben 1981-re, ismét a nagy klasszikus a ZX81 javítási kísérlete került terítékre... Háttér történetnek annyit érdemes tudni, megkértek, hogy nézzek rá két ZX81-es gépre, vacak rajtuk a videó jel. Ennek semmi akadálya, a hiba oka az, hogy ISSUE ONE mind a kettő. Kérdezhetné az olvasó, hogy ez most mire válasz? Arra, hogy az Issue One alaplapokra olyan ULA IC verzió került (egészen pontosan a 2C184E verzió), aminél vannak ismert videó problémák. Még mindig nincs oszcilloszkópom, így nem tudom megmérni, hogy ez az IC alul, vagy túlvezérelt a jelet állít elő, minden esetre torz a kép. Vagy éppenséggel túl sötét, annyira, hogy szinte inverznek tűnik. Elkezdtem kutakodni a net-en a megoldásért, amit szerintem úgy nagy vonalakban meg is találtam, viszont érthető okokból nem fogok a srác két egyébként tökéletesen működő gépébe belebarmolni. Úgyhogy előszedtem az itthon fellelhető ZX81-eseket, amikkel szintén gondjaim vannak, hogy mit lehet ebből kihozni?
Persze megint nem arra jutottam, amit szerettem volna. Minden gépnek van valami "hiányossága" tesztelési szempontból:
- ZX81 gép - Issue3 lap, gyári állapotú, tehát az összes IC-je beforrasztott. Tökéletesen működik, az ULA 2C210E változatú. Ezzel így nem megyek semmire, nem tudom cserélgetni az IC-ket.
-Timex 1000 gép - TS1000 Issue 3 lappal, ez lenne a legjobb, mert minden IC-je foglalatos. Viszont piszkálva volt és hibás (nem én nyúltam hozzá). Nem gyári a RAM és a ROM foglalat, a ROM IC lábai is forrasztottak. Annyit sikerült kiderítenem biztosan, hogy a benne lévő ULA hibás (iszonyúan melegszik) + még valami egyéb bibi van, fehér képernyőt produkál, "K kurzor"-t nem ad. Szóval ez felderítés alatt, ezzel sem jutottam sokkal előbbre.
- ZX81 gép - Issue One , szintén hibás,szintén nagyon megpiszkált (ehhez van egy halom kiegészítő, RAM és ROM bővítő), a RAM IC kivételével minden foglalatos. ULA-ból 2C210E IC van rajta, tehát ez nem a legjobb választás.
- Issue 3 lap, eszembe jutott, hogy pár hónapja kaptam egy ZX81 alaplapot egy gyűjtő barátomtól teszt célokra, ezúton köszönet érte! :-) Hibás gép lehetett, mert az ULA helyén egy foglalat van, Úgyhogy kezdetnek ennél maradtam, a képre kattintva elérhető egy működő Issue 3 alaplapról készült feliratozott fotó.

Tehát láthatjuk, hogy a kiinduló állapot kissé kusza, az összes 2,5mm-es (na ez nem semmi, hogy mellé nyúltam... természetesen a jack-dugó mérete 3,5 mm) mono jack anya hiányzik bal oldalt (3db-nak kéne lenni), az ULA hiányzik, a tápregulátor (7805) szintén, a billentyűzet alaplapi csatlakozóit vissza bontották. Nagyon bosszant, már régen meg szerettem volna venni a hiányzó alkatrészeket hozzá, így viszont csak kényszer megoldások jöhetnek szóba. Nekiálltam, húsz perccel később itt tartott a történet:

A puding próbája az evés, a gépeké pedig a feszültség alatti üzem. Mondanom sem kell, hogy mivel a gép üzemi feszültsége 9V AC, ezért az érintésvédelem szempontjából nem (esetleg a statikus feszültségre érdemes figyelni, hogy ne tegyünk nagyobb kárt, mint ami van) érdekes. ;-) Szóval nem fogok áramütést szenvedni, ez még nem a BORG és nem leszünk benne a HÍRADÓ-ban sem... ;-)

Egyik kézben a fényképező, előttem a büdösPéCé-re rakott ZX81 Issue 3 lap, másik kézzel pedig próbálok fogni rajta egy ULA videó jelet, ez nálam így teljesen normális! ;-)

Ott a K kurzor :-) na hát ezt sem gondoltam volna, hogy egy szétbarmolt lap kapásból működik....

Remélhetőleg a jövő héten eljutok az alkatrészekért... különös tekintettel a mono jack anya és RCA ajzatokra, a chip foglalatokra, az ónszippantóra és néhány RC tagra (bár szerintem az pont van itthon, de ártani nem árt)... Megpróbálok kihozni ebből az alaplapból egy valódi teszt lapot. Van egy csomó ZX81 alkatrészem, pár bontott Z80-nak tűnő IC (egy fél AMIGA-val együtt kaptam) ami tesztelésre vár. Másrészt ki kell próbálnom egy kapcsolást, ami állítólag kompozit videó jelet tud produkálni az utálatos 2C184E ULA IC-vel is. Folyt.köv...

... ha már az előző posztban megemlítettem az első AMIGA CD-ROM alapú konzolt, akkor illik szót ejteni a második ilyen masináról is. :-) A Commodore 1993-ban a közelgő csődöt elkerülendő "csodafegyver" fejlesztésébe fogott, már ha a gép képességeit nézzük.. A valóságban inkább arról szólt, hogy kisöpörték a raktárakból a maradék alkatrészeket és olcsón össze dobtak egy CD-ROM alapú multimédiás cuccot. Tény, hogy ők adták ki a világ első 32-bites konzolját, ami 68EC020 CPU-ra és AGA chipset-re támaszkodott és a CD32 névre hallgatott. Az is tény, hogy a gép torony magasan verte az akkor piacon lévő konzolokat, de a benne rejlő lehetőségeket nem tudták kihasználni. Valahogy nem sikerült a szoftver gyártókkal megállapodni, hogy közvetlen és kizárólag erre a platformra fejlesszenek ki valami marketing szagút (lásd Sega - Sonic az elkékült turbó-sünről szóló játékok sorozatával mekkorát durrant), így nem tudtak vele kellő piacot fogni... A CD32 projekt és a C= is úgy ahogy volt, megbukott... nagy kár értük!
(a gép eredeti gazdája által készített fotót használom, lustaság fél egészség, remélem nem perel be...)

Miért mondtam azt, hogy a raktárból kisöpört alkatrészeket használtak? Azért mert gyakorlatilag egy félbe vágott AMIGA 1200-at vehetünk kézbe. A PCMCIA port, a csatlakozó felületek nagy része, a floppy és HD vezérlő maradt le róla. Custom chipjei PAULA (hang és I/O), ALICE (AGA vezérlő), LISA (AGA videó) és az AKIKO (címdekóder, CD-ROM vezérlő, hardver chunky-planar konverzió) ami az egyedüli újdonság. A gépezet egy meglehetősen bumfordi dizájnú fekete műanyag dobozt kapott, orosz csodákat idéző reset gombbal és egy szörnyű hangerő potméterrel. A power és CD-ROM kezelést jelző led-ek egy az egyben az A1200-ból lettek átemelve. A hátulján lévő bekapcsoló gombján például hosszasan lehet nosztalgiázni, a jó öreg C=64-től vették kölcsön. Az alaplap 2Mb chip RAM-ot kapott és 1Kb falsh ROM-t, amibe a játék high score-okat menthetünk. Kivétel nélkül az utolsó változatú, 3.1 KiskStart ROM-okkal kerültek kiadásra. Egy speciális expansion slot ugyan helyet kapott a gép hátulján, de ez semmivel nem kompatibilis. Egyedisége miatt ebben végül is kevés örömünket fogjuk leni, mert a CD32 kiegészítők iszonyú drágák (SX 32 sorozat, SX-1, ProModule). Ez az egyetlen AMIGA-m amihez nincs semmilyen CPU vagy RAM bővítőm. Ha rápillantunk az alaplapjára (nem szereltem darabjaira, van egy tartalék lapom, ami véletlenül Rev 4.1, a gépben lévő pedig Rev 3), akkor látjuk, hogy a készítők a Spellbound AMIGA CD/GAMES SYSTEM nevet adták neki.
(hogy az alaplap mennyire picike, azt egy normál méretű pax tollal próbáltam érzékeltetni, kattintásra elérhető a nagyobb méretű kép)

Tehát ennek a modellnek a Spellbound az úgynevezett kódneve. Némi kutakodás után kiderült, hogy ezért bizony a Siouxsie And The Banshees zenekar azonos című száma a "felelős", ami az 1981-es Juju című albumukon található meg. Szerencsére a TeCsőn fent van a klipje, de csak óvatosan tessék hallgatni, elég nehezen fogyasztható (nekem sikerült végig néznem)... ;-)
A konzolunkhoz jár egy 11 gombos kontroller, amit nem igazán sikerült megkedvelnem (így szereztem hozzá egy Honey  Bee gyártmányú CD32 Competition PRO kontrollert, ami viszont kifejezetten kellemes) és egy semmivel nem kompatibilis csatlakozójú fekete óriási C= logós tápegység.



A CD32 bemutatkozó cikk végére hagytam pár gondolatot a képességeiről és tapasztalatokról... Egy alap AMIGA 1200-as teljesítményét képes hozni, ehhez vegyük hozzá a CDTV-nél már megszokott multimédiás képességeket, kiegészítve az AKIKO lehetőségeivel. Egy-egy CD-n lényegesen több adat férne el, mint a floppykon, ezért a CD32 játékok szerencsés esetben (sajnos közvetlenül erre a konzolra kevés szoftvert fejlesztettek) rengeteg plusz anyagot tartalmaznak, digitalizált hangot, audió sound track-eket, animáció hegyeket. Az ilyen módon optimalizált játékok nagyon barátságosak tudnak lenni CD-ROM-ról, amire nem fordítottak elég figyelmet, ott gondok lehetnek. Remek WHDLoad összeállítások szedhetők össze a netről hozzá (játékok, demók), annyit érdemes tudni, hogy fast RAM bővítő hiányában ezek betöltési sebessége kiábrándítóan alacsony. Ami a legjobban hiányozik használat közben, (a fast RAM után) az a HD kezelési lehetőség. Ami kifejezetten bosszant benne, az az, hogy lespórolták róla a 23 tűs szabvány AMIGA videó kimenetet. Ennek okán a vitatható minőségű composit jelet, vagy az s-video jelet tudjuk megjelenítésre használni. Sajnálom, hogy ezekre anno nem figyelt oda a gyártója. Mindent összevetve, a Spellbound is úgy járt a bumfordiságával, mint a JuneBug a kicsi méretével, megszerettem és szívesen használom.