... talán az első cikkben említettem (vagy csak akartam?), hogy az ATARI 800XL komplett szett kipróbálása nagyon kellemes meglepetést okozott. Abszolút hozta azt a fanyar nosztalgikus érzést, amiért érdemesnek tartom a ReTRo-val foglalkozni! :-) Ha emlékeim nem csalnak, akkor én sorrendben ezekkel a DOS-okkal (Disc Operating System), vagyis lemezes operációs rendszer megoldásokkal találkoztam. CBM DOS (C=64-hez rendszeresített 1541-es meghajtó használata), EXDOS 1.0 - IS-DOS 1.0 (EP128 Microteam vezérlő) és MS-DOS 3.0 valami háj szpíd 286-os PC-n. Szóval a DOS-ról nekem a nagyjából a két színű szöveges képernyőn parancssorból kiadható rövid szöveges utasítások (lásd. LOAD "$",8,1 vagy FORMAT A:) jutnak az eszembe. Nézzük meg, hogy az anno tapasztaltakhoz képest hogyan "viselkedik" egy ATARI 800XL az ATARI 1050 Floppy Drive (lemezmeghajtó) társaságában. Elvileg jelen kell, hogy legyen valamilyen DOS (hiszen lemezt kezelünk)...

Az ATARI 1050 kiegészítőről elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy 5¼" hajlékony lemezes meghajtóról van szó, ami egy lemezoldalon 130 Kb adatot tud kezelni. Egészen fiatalok kedvéért elmondom, hogy régen egy és kétoldalas meghajtók voltak forgalomban (nyilván az egy oldalas volt az olcsóbb). A kétoldalas meghajtókban két párhuzamosan egyszerre mozgó író/olvasó fej van. Itt viszont csak egy író/olvasó fejjel rendelkezünk, ezért meg kell fordítanunk a lemezt, ha a másik oldalán is szeretnénk adatokat tárolni. ;-) A gigabájtok korában ez elég kevésnek és furcsának tűnhet, de ha azt vesszük, hogy az ATARI 800 XL memóriája mindösszesen 64Kb, akkor a 130Kb háttértár kapacitás jelentős eltárolható adatmennyiséget takar (komplett éves könyvelésünk ráfér a lemezre, a programmal együtt). 
Kezdjük talán az üzembe helyezéssel. Csatlakoztattam a SIO periféria kábelt a géphez és a meghajtóhoz, majd előszedtem a tápegységeket. A 1050-es meghajtó gigantikus méretűre sikerült, majdnem akkora, mit maga a gépünk. Nem szedtem szét, de alig van súlya, így nem értem, hogy a tápegysége miért nem fért el a házán belül. Bekapcsoltam a monitort, kivettem a fejvédő karton lapot a meghajtóból, ON állásba billentettem az elején lévő kapcsolót, majd végül következett a gép power kapcsolója. Mint említettem, az előzmények alapján semmilyen reakciót nem vártam a géptől. Ehhez képest egyszeri floppy keresgélés és intenzív csipogással jelzett méltatlankodás kezdődött... Mivel még nem láttam ilyet, először azt hittem, hogy valamit elszúrtam, úgyhogy újra kezdtem az egészet. A reakció második próbálkozásra is ugyan ez volt. :-)

Na tessék, ezt most jól megkaptam, BOOT ERROR felirat folyamatosan szkrollozódik lefelé és csipog... :-) A méltatlankodás egész addig folytatódott, míg be nem toltam egy lemezt. A meghajtó működésének ütemére folytatódott a csipogás, de most már elégedetten, a töltés jeleként és hamarosan bejött egy menü. Kétfajta indítómenüt találtam (néhány még működő lemezen), volt szöveges, ez volt a gyakoribb és volt grafikus megoldású is. A fotó galériában található pár kép az ARKANOID és a BOULDER DASH klasszikusnak nevezhető játékokat próbáltam ki. Szerintem egészen kiválóan néznek ki ATARI-n. A menükben vagy külön gombokra programozták a választást, vagy a SELECT - START funkcióbillentyűk használatával boldogultam. Az automatikus indítás funkciót nagyon komfortosnak találtam, viszont megnehezíti a felhasználó dolgát. Könnyen belátható, hogy ATARI-n programozás tudás és DOS ismeretek nélkül nem lehetett olyan egyszerű indítómenüvel ellátott, saját programválogatásokat csinálni... A saját lemezeim között egy csomó lengyel eredetű válogatás másolatát találtam meg. :-)
Kérdezhetné az olvasó, hogy akkor végül is hol az a híres ATARI DOS?

A gép nem rendelkezik EPROM-ban előre eltárolt DOS operációs rendszerrel (mint pl. az EP128 Microteam), úgyhogy akár az MS-DOS-nál, ezt is külön floppyról kell betöltenünk. Ezt a meg is tettem és itt kezdődött a teljes homály, a DLOAD és társai... Úgyhogy az ATARI DOS-al való ismerkedésemet egyenlőre idő híján felfüggesztettem. Lehet nevetni, de nem kísérletem meg a próbaként bepötyögött BASIC programokat lemezre menteni, el kell hozzá olvasnom a szakirodalmat. A Hetedhét ATARI 800XL-et már elfogyasztottam, hátra van még két vaskos idegen nyelvű (német / angol) ATARI DISK DIRVE 1050 feliratú brossúra és fény derül a nagy titokra! Hozzá teszem ez nem baj, hogy az ATARI-m nem a bevezetőben említett három gépnél (C=64, EP128, PC) megszokott evidenciákkal működik... :-)

Nem leszek rest, régi restancia önmagammal szemben a 1990-es éveben írt BASIC programjaim újra megírása, akár ATARI-n is... ha belemélyedtem, akkor folytatása következik...

Mint azt már említettem, évente kétszer van AMIGA-s party, ki nem hagynék egyet sem! :-) Gondolom az év végének és a zord időjárásnak köszönhetően kifejezetten kevesen jöttek el, beszélgetéssel és pár érdekes hardver nézegetésével telt el a nap. Persze nem vittem magammal fényképezőgépet (előfordul)... Telefonnal lőttem pár fotót, amit közreadok, egy kis magyarázattal.
Volt egy SNES-t  (Super Nintendo Entertainment System) ami amúgy egy klasszikus konzol gép, de nekem,  mint antiKonzolos-nak (összesen három darab van, ATARI 2600, AMIGA CDTV és AMIGA CD32) ez az újdonság varázsával hatott. Jó kis ketyere ez, be kéne egyre nevezni... (hogy játszani mikor lenne időm vele, az egyenlőre rejtély számomra, de a bírvágy ébredezik).:-)
Nagyon érdekesnek találtam az FPGA alapon működő Turbo Chameleon 64 - Commodore 64 kiegészítő kártyát, ami a képek tanulsága szerint önálló gépként is üzemel. Ezen eléggé eltátottam a számat, annak ellenére teszem ezt még mindig, hogy a zsebemben (olcsó változat, mobil gyanánt) komplett internetezésre alkalmas multimédiás gép van 600MHz-es CPU-val, 512Mb memóriával és Android operációs rendszerrel... Szóval C=64, MiniMIG és ZX Spectrum 48K core futott fajta és azon néztünk különböző alkalmazásokat. Éppenséggel pont ilyen kiegészítőt nem feltétlenül vennék (igen csak borsos az ára), de egy fejlesztő kit egyre jobban érdekel... Következik néhány saját kezű HW projekt, aztán majd meglátjuk. :-)
Az EFIKA alaplap viszont vitte a prímet, gyakorlatilag egy 11x15 cm-es komplett gépről van szó, 400 MHz-es MPC5200B CPU, 128Mb memória, IDE felület és egy PCI foglalat (egy toldóval AGP). Ebből mindjárt volt kettő is (a dobozoltat elfelejtettem lefotózni), amin MorphOS futkározott.
Na szóval ezek a témák semmiképpen nem voltak érdektelenek! :-)
Ezúton is köszönöm Lázi-nak és családjának a helyszínt, a szervezést és a vendéglátást! A logisztikámért (nem kellett kétszer egy órát HÉV-eznem keresztbe kasul) pedig külön köszönet Chain-Q-nak és RatMan-nak ! :-)

A cím és a készítő megnevezése ne tévesszen meg senkit, ez a videó nem véletlenül került ide
(Buegleisennek nevezett kódert ismerjük, 1:49-től ott figyel az AmiCON invitálás). :-)

... folytatom az ATARI 800XL boncolgatását, először talán kezdjük a múltkori szétszedés áttekintésével. A ház szétcsavarozása és a felső burkolatrész elemelésekor először egy széles szalagkábellel fogunk találkozni, ez köti össze a billentyűzetet az alaplappal. A kábel elég jól meg van csinálva (ahol nem, lásd Spectrumok vagy Enterprise), de azért figyeljünk rá amikor kihúzzuk a csatlakozójából.

Billentyűzetből két fajtát találtam, az első egy korrekt minőségű fólia billentyűzet, ami egy fém lap és egy műanyag mátrix közé van erősítve. A billentyű lenyomást vékony rugók közvetítik a fólia felé, ami elég intelligens megoldás ahhoz, hogy a fólia ne törjön meg és sokáig működőképes maradjon. Ehhez az olcsóbbik kivitelű billentyűzethez áttervezték a műanyag mátrixot és a gombokat tartó műanyag alkatrészeket is, úgyhogy a másik fajtával nem kompatibilis. Ha valaki egy hiányos darab esetében gomb pótlásban gondolkozik, akkor ezt vegye figyelembe.
A másik billentyűzet (gondolom ez a régebbi kiadás, ebből több darabbal is találkoztam) pedig egy fém keretre erősített nyomtatott áramköri lap, amihez egy másik fajta műanyag mátrix csatlakozik. A gomb lenyomást itt talpas rugók viszik át, gumi szerű anyagból készített érintkezőkre. A gombok henger alakú fehér műanyag bakokra pattinthatóak rá.
Az alaplap elég masszív alsó-felső árnyékolólemezek között van elrejtve, amik lemezcsavarokkal vannak összefogatva, szóval egy ATARI-t szétszedni nem könnyű meló. Érdemes arra figyelni, hogy az alaplapi joystick csatlakozók DSUB9-jai műanyagból vannak, tehát a lapot óvatosan kell a burkolat alsó feléből kiemelni (ha nem akarjuk őket eltörni, vagy elrepeszteni).

Bekapcsoltam a gépet és konstatáltam, hogy az ATARI saját TV kábelével (amin egy misztikus tartalmú fekete műanyag doboz fityeg) az RF modulátor jelét csak alaplapi hangolás után lehetne élvezhetővé tenni. A kép zajos  a monitoron, hiába vettem le a színtelítettséget, jó pár hamis szín éktelenkedik a megjelenő ábrákon. A mono hangnak pedig volt egy erőteljes zúgása. A szokásos tuneren (Philips CM8833-II monitorhoz - Philips TV Tuner 7300 dukál) annyit tudtam finomítani, hogy hol a kép, hol a hang volt a jobb, de normálisan nem sikerült összehozni a kettőt. Kölcsön vettem egy szabvány 75 Ohm-os TV kábelt (talán egy Spectrumé volt), azzal valamelyest javult a helyzet. A géphez kapott kábelek között keresgélve találtam egyet, aminek a végein 3-as és 5-ös tuchel aljzat volt. Nosza, szétszedtem az 5-ös tuchel-nél. Piros zsinórt és a földet egy-egy, az átlátszó burkolatú zsinórt pedig két érintkezőre kötötték rá és persze a földet szintén egyre. Nem kellett sem gondolkoznom, sem keresgélnem, kevés olyen egyértelmű dolog van, mint ez (akinek nincs "kész" kábele, az itt találja a kiosztást ATARI 8-bit Composit Video )... Ezért fogtam három darab RCA csatlakozót és beforrasztottam őket a 5-ös tuchel helyére, a megfelelő helyre. Aki nem értené, a piros vezeték a kompozit videójel + a föld ment az egyik RCA apa csatlakozóra, az átlátszó zsinór a mono hang + a föld és ehhez még forrasztottam egy külön zsinóron még egy csatlakozót. A Philips CM8833-II monitorom sztereó, vagyis ez így pont egy álsztereó hang és kompozit videókábel. A kép a monitoron nagyon sokat javult, viszont még így sem tökéletes, a jobb szélen egy vékony zöld csík látszódik, néhány karakter pedig nem elég éles. Kéne ide valami RC tagot beforrasztani, próbáltam keresgélni a neten, de egyenlőre nem találtam a megoldást. A galériában látható pár fotó a RF képpel kapcsolatos minőségi kifogásaimról (jobb oldalon egy határozott csík vonul végig a képen és alapvetően szemcsés) és a kompozit videóról, ami egy fokkal jobb. 

... menjünk vissza a 70'es évek végére... Az ATARI cég (USA), amely az évtized elejétől játéktermi automatákra és konzol gépekre szakosodott, 1979-ben megjelentette a home computer kategóriás masináit, az ATARI 400-at és az ATARI 800-at. Négy évvel később, az előző modellek továbbfejlesztésenként kezdték el gyártani az XL szériát (1200XL, 600XL, 800XL, majd 1400XL stb.). Ahogy az akkori hazai árakat elnéztem, jóval olcsóbban lehetett hozzá jutni, mint a hasonló képességekkel bíró Commodore 64 (szintén 1982-től). Emlékeim szerint az ATARI itthon nem volt túlzottan népszerű típus. Egyetlen ismerősömnek sem volt ilyen gépe, emiatt anno nem találkoztam vele. A számítógéppel foglalkozó újságokban viszont még kisebb felületet birtokolt, mint például a kedvenc 8-bit-es gépem, az Enterprise 128.
Ez itt az "eredeti", anno még hiányos billentyűzetű darab:

Jó pár éve kaptam egyet ajándékba, egy hackolt kábellel PC táp 5V-jére dugva egy darabig üzemelt is. TV-re hangolva nem adott színhelyes képet, akkor még nem "gyanakodtam" semmire. A gépezet bekapcsolás után ütemes sercegő hangot produkál, egészen hasonlót, mint a Wizard Of Wor-ban a szörnyek. ;-) A bootolási folyamat végén (3-4 másodperc) READY felirat jelenik meg a képernyőn és alatta egy villogó kurzor. Ha bármely billentyűt leütjük, akkor korrekt visszajelző hangot kapunk. Semmilyen periféria nem volt hozzá, úgyhogy megelégedtem a "szokásos" BASIC program kipróbálásával. Ezt a programot tetszőleges nyelvterületre gyártott BASIC-el rendelkező gépen nyugodt szívvel ki lehet próbálni, a "kívánt" eredményt hozza! ;-)
10 PRINT " ReTRo TAUTA"
20 GOTO 10
RUN
Eltettem a dobozba... Pár évvel később, amikor ismét kipróbáltam, meg se nyikkant, pontosabban furcsa színes csíkok (RAM hiba?) ugrálnak a képernyőn. Ezzel a húzásával felettébb felbosszantott, ezért szétszedtem. Találtam az alaplapon két púpos, kifolyt kondenzátort, azokat kicseréltem, de nem javult a helyzet. Se logikai analizátorom, se oszcilloszkópom... Ekkor kezdtem el vadászni (nem túl intenzíven) másik ATARI 800 XL-re, amihez van tápegység, magnó, vagy floppy meghajtó és hasonló finomságok. Az elmúlt pár évben néhány "szembe jött" árverési oldalakon, de valami mindig hiányzott ahhoz, hogy megnyomjam a licit gombot. Szokták volt mondani, hogy ... nem eshet örökké... így végül sikerült egy viszonylag komplett szettet megvennem. Megérkezett, egy nem kicsi, de legalább nagy méretű csomagban. Én örültem neki, a postás kevésbé, meg is kérdezte, hogy ez már megint mi a fene... Összeraktam, kipróbáltam, leesett az állam és utána még jobban örültem! Most már értem, hogy az ATARI-nak miért van a németeknél és a lengyeleknél komoly kultusza, ez a 8-bit-es gép zseniális! A hangja és a grafikája nem semmi 8 bit-es létére (na jó, az örökös kedvencet az Enterprise 128-at nem veri, de a Spectrum 48K - Commodore 64 duót úgy érzem igen). :-) Ki nem kutatom az okát, hogy miért nem lett olyan népszerű, mint a SP48k vagy a C=64... mondjuk ezt a kérdést az EP128 esetében is feltettem magamnak.

Nézzük meg mi van a gép belsejében! @ 1.79 MHz (NTSC), vagy @ 1.77 MHz (PAL) órajelen ketyegő MOS Technology 6502B processzor, 64 Kb RAM, alaplap változattól függően négy, illetve öt custom chip, MMU, 24 Kb ROM (OS ROM és BASIC ROM). Bővítési lehetőségei a kártya csatlakozó, a párhuzamos busz csatlakozó, két joystick port, audió-videó kimenet és a SIO (Serial Input/Output) periféria csatlakozó. 320×192 maximális felbontású képernyőt és 256 színt tud egyszerre megjeleníteni, mono a hangja (4 független csatornát használ). Billentyűzete 57  gombos, mellette az alábbi programozható funkció billentyűket találjuk RESET (soft reszet funkció) OPTION (beléphetünk vele pl. az ön-teszt képernyőre) SELECT (szoftvereken belül választás funkciót valósít meg) START (a kiválasztott opciót aktivizálja) HELP (segítség kérés, már ahol van). Szembesültem azzal a furcsasággal, hogy az alaplap három változatban létezik. NTSC az Észak-Amerikai, PAL az európai és SECAM pedig a francia piacra készült. Az első ATARI 800 XL-em pont francia változatú, hogy miért, ez valószínűleg már nem fog kiderülni (kaptam, nem kideríthető, hogy milyen utat járt be)...
A custom chipek bővebben:
GTIA (Graphic Television Interface Adaptor) a PAL és NTSC változatban, FGTIA - GTIA chip SECAM változata.
Freddie - memória cím multiplexer, csak a SECAM változaton található meg.
ANTIC (Alphanumeric Television Interface Controller) - 2D grafikai mikroprocesszor, a megjelenítésért felelős.
Sally - 6502B CPU
PIA - joystick vezérlő
Pokey (POtentiometer" and "KEYboard) billentyűzet, hang és soros kommunikációért felelős chip.
SECAM alaplap (katt nagyban):

Bemutatkozásnak ennyi elég lesz, folytatása következik hamarosan...

... eredetileg az 1979 - 1992 között gyártott ATARI 800XL gépeimről kezdődött volna egy cikksorozat, ez volt a tervem, de az élet olyan, hogy szeret közbeszólni... ;-) Tegnap például találtam egy újabb zseniális free felhasználású projektet a neten. ATMEL AVR 8-bit mikrokontrollerek ReTRo gépekkel való kapcsolata (lásd például SD2IEC) ... Nagyon erős a kísértés, hogy jövő héten félre tegyek mindent és belevágjak... ;-) Nem kell megijedni, a következő cikk biztosan ATARI-s lesz... De térjünk vissza a címre, ami ugye az előbb említettektől teljesen eltérő téma... Őszintén szólva nagyon nem szeretek SMD felületforrasztott alkatrészekből álló gépeket javítani, iszonyatosan macerás dolog. Egy gyűjtő barátom megkért, hogy ha egy mód van rá, akkor vizsgáljam be az AMIGA 4000-ét, nem akar indulni. Ennek kapcsán előzőleg leveleztünk, de valahogy a távgyógyulás nem akart összejönni, úgyhogy végül is elküldte a lapot. Az előzetes információk alapján sejthető volt, hogy nem lehet túl nagy baj. Nézzük meg mire jutottam...
Szegény 4000-es nem kapott kódnevet... :-)

Valamikor lesz részletes bemutató cikk a gépről, most csak röviden emlékezem meg róla. A Commodore cég csúcs kategóriás AMIGA modellje a 4000-es. Ezek a gépek szerintem minden AMIGA-sból rajongást váltanak ki és kétlem, hogy lenne köztük egy is, aki ne szeretne egy működőt a magáénak tudni. A masina 1992-ben jelent meg az AMIGA 3000-es (az igazi nagybetűs AMIGA) továbbfejlesztéseként, ha az életkorát nézzük, akkor igazi ReTRo gép. Jellemzője, hogy az ECS utódját, az AGA chip set-et tartalmazza, egyszerűsödött a RAM bővítés (a nehézkes ZIP, vagy ha úgy tetszik ZIG-ZAG modulok helyett 72pines 32bit-es EDO foglaltok kerültek rá), a SCSI helyett pedig IDE felületet használhatunk. Az alaplapra gyárilag nem került rá a CPU, ezt csak egy külön CPU board-nak nevezett eszköz segítségével tudjuk csatlakoztatni, a 3000-ben is megszokott csatlakozóra.
Commodore A3630 CPU board:

Az alaplap általános állapota kiváló, hiányoznak róla azok a jelenségek, amik egy húsz éves SMD alu kondenzátorokkal tömött gépre jellemzőek szoktak lenni. Egyetlen zöldre oxidálódott forrszemet sem találtam, valószínűleg a hengerakkumulátor sem folyt ki anno. Pár javítást találtam, a RAM környékén három vezeték és a hozzájuk tartozó galvanizált luk le lett fixálva, az akkumulátor újnak tűnik, a Super Buster foglalata valószínűleg utólagos beépítés (tudtommal csak a D lapokon volt), a PAULA forrasztása nem gyári. A CPU kártyán a szokásos átalakítások láthatóak, az FPU kedvéért rákerült két jumper és egy 20MHz-es kvarc oszcillátor. Szóval semmi nem indokolja azt, hogy üzemképtelen legyen, indítsuk be!

Ennyit érdemes tudni:
- a 4000-es vígan elindul Daughter board-ja nélkül,
- a két db kvarc oszcillátort kivettem és visszatettem a foglalatba (akár milyen hihetetlen, nincsenek beforrasztva fixen),
- a Super Buster IC-t megnyomkodtam a foglalatában (előzőekben kimászott),
- kerestem 5db egyforma 4Mb EDO-t, azokat betettem (az első, bank5 ram foglalat füle törött), külön kellett keresgélnem olyan EDO modult, amit hajlandó volt a gép 2Mb chip ramnak látni,
- helyére raktam az A3630 CPU kártyát (érdekes, hogy ebből még nem láttam olyat, ami normálisan illeszkedett volna a helyére, középen kell megnyomni, akkor oké),
- és nem ártott valami operációs rendszer is, gyorsan kölcsön vettem az AMIGA 600 kedvéért telepített CF kártyát és egy 3,5" IDE2CF adapter, meg egy ősrégi IDE kábel segítségével illesztettem a géphez.

Bekapcsoltam, pöcc röff :-D Kipróbáltam WHDLoad alatt pár klasszikus 90'es években íródott AMIGA demót, a hang tökéletes, nem recseg (tudjuk ez tipikus 600,1200,4000 betegség)! Szóval konklúzióként levontam, hogy szerencsés a barátom, találomra jó gépet vett. Az utolsó három 4000-es amit láttam, beleértve a sajátomat is, vagy akkumulátor sav káros, vagy hanghibás volt... Azt kell még kitalálom, hogy a Daughter board alsó csatlakozójába tűzött Zorro kártya elfér e egy "álló" kivitelű EDO ram foglalatba tett memória modultól (oké, lehet, hogy ez evidencia, de én még nem néztem utána)... Folyt. köv. azt hiszem. :-)