... folytatom az ATARI 800XL boncolgatását, először talán kezdjük a múltkori szétszedés áttekintésével. A ház szétcsavarozása és a felső burkolatrész elemelésekor először egy széles szalagkábellel fogunk találkozni, ez köti össze a billentyűzetet az alaplappal. A kábel elég jól meg van csinálva (ahol nem, lásd Spectrumok vagy Enterprise), de azért figyeljünk rá amikor kihúzzuk a csatlakozójából.

Billentyűzetből két fajtát találtam, az első egy korrekt minőségű fólia billentyűzet, ami egy fém lap és egy műanyag mátrix közé van erősítve. A billentyű lenyomást vékony rugók közvetítik a fólia felé, ami elég intelligens megoldás ahhoz, hogy a fólia ne törjön meg és sokáig működőképes maradjon. Ehhez az olcsóbbik kivitelű billentyűzethez áttervezték a műanyag mátrixot és a gombokat tartó műanyag alkatrészeket is, úgyhogy a másik fajtával nem kompatibilis. Ha valaki egy hiányos darab esetében gomb pótlásban gondolkozik, akkor ezt vegye figyelembe.
A másik billentyűzet (gondolom ez a régebbi kiadás, ebből több darabbal is találkoztam) pedig egy fém keretre erősített nyomtatott áramköri lap, amihez egy másik fajta műanyag mátrix csatlakozik. A gomb lenyomást itt talpas rugók viszik át, gumi szerű anyagból készített érintkezőkre. A gombok henger alakú fehér műanyag bakokra pattinthatóak rá.
Az alaplap elég masszív alsó-felső árnyékolólemezek között van elrejtve, amik lemezcsavarokkal vannak összefogatva, szóval egy ATARI-t szétszedni nem könnyű meló. Érdemes arra figyelni, hogy az alaplapi joystick csatlakozók DSUB9-jai műanyagból vannak, tehát a lapot óvatosan kell a burkolat alsó feléből kiemelni (ha nem akarjuk őket eltörni, vagy elrepeszteni).

Bekapcsoltam a gépet és konstatáltam, hogy az ATARI saját TV kábelével (amin egy misztikus tartalmú fekete műanyag doboz fityeg) az RF modulátor jelét csak alaplapi hangolás után lehetne élvezhetővé tenni. A kép zajos  a monitoron, hiába vettem le a színtelítettséget, jó pár hamis szín éktelenkedik a megjelenő ábrákon. A mono hangnak pedig volt egy erőteljes zúgása. A szokásos tuneren (Philips CM8833-II monitorhoz - Philips TV Tuner 7300 dukál) annyit tudtam finomítani, hogy hol a kép, hol a hang volt a jobb, de normálisan nem sikerült összehozni a kettőt. Kölcsön vettem egy szabvány 75 Ohm-os TV kábelt (talán egy Spectrumé volt), azzal valamelyest javult a helyzet. A géphez kapott kábelek között keresgélve találtam egyet, aminek a végein 3-as és 5-ös tuchel aljzat volt. Nosza, szétszedtem az 5-ös tuchel-nél. Piros zsinórt és a földet egy-egy, az átlátszó burkolatú zsinórt pedig két érintkezőre kötötték rá és persze a földet szintén egyre. Nem kellett sem gondolkoznom, sem keresgélnem, kevés olyen egyértelmű dolog van, mint ez (akinek nincs "kész" kábele, az itt találja a kiosztást ATARI 8-bit Composit Video )... Ezért fogtam három darab RCA csatlakozót és beforrasztottam őket a 5-ös tuchel helyére, a megfelelő helyre. Aki nem értené, a piros vezeték a kompozit videójel + a föld ment az egyik RCA apa csatlakozóra, az átlátszó zsinór a mono hang + a föld és ehhez még forrasztottam egy külön zsinóron még egy csatlakozót. A Philips CM8833-II monitorom sztereó, vagyis ez így pont egy álsztereó hang és kompozit videókábel. A kép a monitoron nagyon sokat javult, viszont még így sem tökéletes, a jobb szélen egy vékony zöld csík látszódik, néhány karakter pedig nem elég éles. Kéne ide valami RC tagot beforrasztani, próbáltam keresgélni a neten, de egyenlőre nem találtam a megoldást. A galériában látható pár fotó a RF képpel kapcsolatos minőségi kifogásaimról (jobb oldalon egy határozott csík vonul végig a képen és alapvetően szemcsés) és a kompozit videóról, ami egy fokkal jobb. 

... menjünk vissza a 70'es évek végére... Az ATARI cég (USA), amely az évtized elejétől játéktermi automatákra és konzol gépekre szakosodott, 1979-ben megjelentette a home computer kategóriás masináit, az ATARI 400-at és az ATARI 800-at. Négy évvel később, az előző modellek továbbfejlesztésenként kezdték el gyártani az XL szériát (1200XL, 600XL, 800XL, majd 1400XL stb.). Ahogy az akkori hazai árakat elnéztem, jóval olcsóbban lehetett hozzá jutni, mint a hasonló képességekkel bíró Commodore 64 (szintén 1982-től). Emlékeim szerint az ATARI itthon nem volt túlzottan népszerű típus. Egyetlen ismerősömnek sem volt ilyen gépe, emiatt anno nem találkoztam vele. A számítógéppel foglalkozó újságokban viszont még kisebb felületet birtokolt, mint például a kedvenc 8-bit-es gépem, az Enterprise 128.
Ez itt az "eredeti", anno még hiányos billentyűzetű darab:

Jó pár éve kaptam egyet ajándékba, egy hackolt kábellel PC táp 5V-jére dugva egy darabig üzemelt is. TV-re hangolva nem adott színhelyes képet, akkor még nem "gyanakodtam" semmire. A gépezet bekapcsolás után ütemes sercegő hangot produkál, egészen hasonlót, mint a Wizard Of Wor-ban a szörnyek. ;-) A bootolási folyamat végén (3-4 másodperc) READY felirat jelenik meg a képernyőn és alatta egy villogó kurzor. Ha bármely billentyűt leütjük, akkor korrekt visszajelző hangot kapunk. Semmilyen periféria nem volt hozzá, úgyhogy megelégedtem a "szokásos" BASIC program kipróbálásával. Ezt a programot tetszőleges nyelvterületre gyártott BASIC-el rendelkező gépen nyugodt szívvel ki lehet próbálni, a "kívánt" eredményt hozza! ;-)
10 PRINT " ReTRo TAUTA"
20 GOTO 10
RUN
Eltettem a dobozba... Pár évvel később, amikor ismét kipróbáltam, meg se nyikkant, pontosabban furcsa színes csíkok (RAM hiba?) ugrálnak a képernyőn. Ezzel a húzásával felettébb felbosszantott, ezért szétszedtem. Találtam az alaplapon két púpos, kifolyt kondenzátort, azokat kicseréltem, de nem javult a helyzet. Se logikai analizátorom, se oszcilloszkópom... Ekkor kezdtem el vadászni (nem túl intenzíven) másik ATARI 800 XL-re, amihez van tápegység, magnó, vagy floppy meghajtó és hasonló finomságok. Az elmúlt pár évben néhány "szembe jött" árverési oldalakon, de valami mindig hiányzott ahhoz, hogy megnyomjam a licit gombot. Szokták volt mondani, hogy ... nem eshet örökké... így végül sikerült egy viszonylag komplett szettet megvennem. Megérkezett, egy nem kicsi, de legalább nagy méretű csomagban. Én örültem neki, a postás kevésbé, meg is kérdezte, hogy ez már megint mi a fene... Összeraktam, kipróbáltam, leesett az állam és utána még jobban örültem! Most már értem, hogy az ATARI-nak miért van a németeknél és a lengyeleknél komoly kultusza, ez a 8-bit-es gép zseniális! A hangja és a grafikája nem semmi 8 bit-es létére (na jó, az örökös kedvencet az Enterprise 128-at nem veri, de a Spectrum 48K - Commodore 64 duót úgy érzem igen). :-) Ki nem kutatom az okát, hogy miért nem lett olyan népszerű, mint a SP48k vagy a C=64... mondjuk ezt a kérdést az EP128 esetében is feltettem magamnak.

Nézzük meg mi van a gép belsejében! @ 1.79 MHz (NTSC), vagy @ 1.77 MHz (PAL) órajelen ketyegő MOS Technology 6502B processzor, 64 Kb RAM, alaplap változattól függően négy, illetve öt custom chip, MMU, 24 Kb ROM (OS ROM és BASIC ROM). Bővítési lehetőségei a kártya csatlakozó, a párhuzamos busz csatlakozó, két joystick port, audió-videó kimenet és a SIO (Serial Input/Output) periféria csatlakozó. 320×192 maximális felbontású képernyőt és 256 színt tud egyszerre megjeleníteni, mono a hangja (4 független csatornát használ). Billentyűzete 57  gombos, mellette az alábbi programozható funkció billentyűket találjuk RESET (soft reszet funkció) OPTION (beléphetünk vele pl. az ön-teszt képernyőre) SELECT (szoftvereken belül választás funkciót valósít meg) START (a kiválasztott opciót aktivizálja) HELP (segítség kérés, már ahol van). Szembesültem azzal a furcsasággal, hogy az alaplap három változatban létezik. NTSC az Észak-Amerikai, PAL az európai és SECAM pedig a francia piacra készült. Az első ATARI 800 XL-em pont francia változatú, hogy miért, ez valószínűleg már nem fog kiderülni (kaptam, nem kideríthető, hogy milyen utat járt be)...
A custom chipek bővebben:
GTIA (Graphic Television Interface Adaptor) a PAL és NTSC változatban, FGTIA - GTIA chip SECAM változata.
Freddie - memória cím multiplexer, csak a SECAM változaton található meg.
ANTIC (Alphanumeric Television Interface Controller) - 2D grafikai mikroprocesszor, a megjelenítésért felelős.
Sally - 6502B CPU
PIA - joystick vezérlő
Pokey (POtentiometer" and "KEYboard) billentyűzet, hang és soros kommunikációért felelős chip.
SECAM alaplap (katt nagyban):

Bemutatkozásnak ennyi elég lesz, folytatása következik hamarosan...

... eredetileg az 1979 - 1992 között gyártott ATARI 800XL gépeimről kezdődött volna egy cikksorozat, ez volt a tervem, de az élet olyan, hogy szeret közbeszólni... ;-) Tegnap például találtam egy újabb zseniális free felhasználású projektet a neten. ATMEL AVR 8-bit mikrokontrollerek ReTRo gépekkel való kapcsolata (lásd például SD2IEC) ... Nagyon erős a kísértés, hogy jövő héten félre tegyek mindent és belevágjak... ;-) Nem kell megijedni, a következő cikk biztosan ATARI-s lesz... De térjünk vissza a címre, ami ugye az előbb említettektől teljesen eltérő téma... Őszintén szólva nagyon nem szeretek SMD felületforrasztott alkatrészekből álló gépeket javítani, iszonyatosan macerás dolog. Egy gyűjtő barátom megkért, hogy ha egy mód van rá, akkor vizsgáljam be az AMIGA 4000-ét, nem akar indulni. Ennek kapcsán előzőleg leveleztünk, de valahogy a távgyógyulás nem akart összejönni, úgyhogy végül is elküldte a lapot. Az előzetes információk alapján sejthető volt, hogy nem lehet túl nagy baj. Nézzük meg mire jutottam...
Szegény 4000-es nem kapott kódnevet... :-)

Valamikor lesz részletes bemutató cikk a gépről, most csak röviden emlékezem meg róla. A Commodore cég csúcs kategóriás AMIGA modellje a 4000-es. Ezek a gépek szerintem minden AMIGA-sból rajongást váltanak ki és kétlem, hogy lenne köztük egy is, aki ne szeretne egy működőt a magáénak tudni. A masina 1992-ben jelent meg az AMIGA 3000-es (az igazi nagybetűs AMIGA) továbbfejlesztéseként, ha az életkorát nézzük, akkor igazi ReTRo gép. Jellemzője, hogy az ECS utódját, az AGA chip set-et tartalmazza, egyszerűsödött a RAM bővítés (a nehézkes ZIP, vagy ha úgy tetszik ZIG-ZAG modulok helyett 72pines 32bit-es EDO foglaltok kerültek rá), a SCSI helyett pedig IDE felületet használhatunk. Az alaplapra gyárilag nem került rá a CPU, ezt csak egy külön CPU board-nak nevezett eszköz segítségével tudjuk csatlakoztatni, a 3000-ben is megszokott csatlakozóra.
Commodore A3630 CPU board:

Az alaplap általános állapota kiváló, hiányoznak róla azok a jelenségek, amik egy húsz éves SMD alu kondenzátorokkal tömött gépre jellemzőek szoktak lenni. Egyetlen zöldre oxidálódott forrszemet sem találtam, valószínűleg a hengerakkumulátor sem folyt ki anno. Pár javítást találtam, a RAM környékén három vezeték és a hozzájuk tartozó galvanizált luk le lett fixálva, az akkumulátor újnak tűnik, a Super Buster foglalata valószínűleg utólagos beépítés (tudtommal csak a D lapokon volt), a PAULA forrasztása nem gyári. A CPU kártyán a szokásos átalakítások láthatóak, az FPU kedvéért rákerült két jumper és egy 20MHz-es kvarc oszcillátor. Szóval semmi nem indokolja azt, hogy üzemképtelen legyen, indítsuk be!

Ennyit érdemes tudni:
- a 4000-es vígan elindul Daughter board-ja nélkül,
- a két db kvarc oszcillátort kivettem és visszatettem a foglalatba (akár milyen hihetetlen, nincsenek beforrasztva fixen),
- a Super Buster IC-t megnyomkodtam a foglalatában (előzőekben kimászott),
- kerestem 5db egyforma 4Mb EDO-t, azokat betettem (az első, bank5 ram foglalat füle törött), külön kellett keresgélnem olyan EDO modult, amit hajlandó volt a gép 2Mb chip ramnak látni,
- helyére raktam az A3630 CPU kártyát (érdekes, hogy ebből még nem láttam olyat, ami normálisan illeszkedett volna a helyére, középen kell megnyomni, akkor oké),
- és nem ártott valami operációs rendszer is, gyorsan kölcsön vettem az AMIGA 600 kedvéért telepített CF kártyát és egy 3,5" IDE2CF adapter, meg egy ősrégi IDE kábel segítségével illesztettem a géphez.

Bekapcsoltam, pöcc röff :-D Kipróbáltam WHDLoad alatt pár klasszikus 90'es években íródott AMIGA demót, a hang tökéletes, nem recseg (tudjuk ez tipikus 600,1200,4000 betegség)! Szóval konklúzióként levontam, hogy szerencsés a barátom, találomra jó gépet vett. Az utolsó három 4000-es amit láttam, beleértve a sajátomat is, vagy akkumulátor sav káros, vagy hanghibás volt... Azt kell még kitalálom, hogy a Daughter board alsó csatlakozójába tűzött Zorro kártya elfér e egy "álló" kivitelű EDO ram foglalatba tett memória modultól (oké, lehet, hogy ez evidencia, de én még nem néztem utána)... Folyt. köv. azt hiszem. :-)

... ismét a 80'as években járunk ... Természetesen találkoztam a C=64-el, haveroknál, suliban, folyóiratokban és általában a csapból is az folyt, pedig nem volt akkora durranás ... ;-) Nyugi, csak az irigység beszélt belőlem, anno nekem a Commodore 64, mint állomás sajnos kimaradt. Amúgy egyáltalán nem éreztem magam emiatt rosszul, a két közelebbről megismert Z80 alapú számítógéphez hasonlóan jó érzéseket kötök, mint mások a C=64-hez. A Spectrum-on történő játéknak valami elképesztő hangulata volt számomra, még arra is képes voltam, hogy órákig nézzem, ahogy mások játszanak vele. Az Enterprise-om pedig (főleg a Microteam EXDOS kártyám megvétele után) maga volt a csoda!
Pokoli régen van már C=64-em, több mint egy évtizede kaptam egyet ajándékba, nagyon szép állapotban van. Ép garanciacímkés (sajnos a doboza nem ért el hozzám). Ez alatt az idő alatt, ha három órát üzemelt (egy-egy 10 soros BASIC program bepötyögése, vagy a Super Games Cartridge nyüstölése okán), akkor sokat mondok. Mi ennek az oka? Van hozzá egy halom gyári játékkazettám, meg persze kalóz másolatok is, meg egy magnó, aminek el van állítódva a feje... Hát így elég nehéz szoftvereket betölteni (főleg, ha nem is vagyok benne túlzottan motivált, hogy magnóról benyekergessek programokat). Mellesleg gyönyörű szép állapotú 1541-II Floppy meghajtóm is van, azzal meg az a helyzet, hogy az "azt sem tudom, melyik retro géphez kapjak" érzésem közepette győzött a lustaság... Azóta sem készítettem X-1541 kábelt, ami PC - 1541 kapcsolatot lenne hivatott megvalósítani. Így nulla darab lemezképet sikerült floppy-ra kimásolnom. Na hát ennyit a C=64-el kapcsolatos motiváltságomról... Lesz ebből valahogy Happy End? ;-)

A történet úgy folytatódott, hogy tavaly kaptam ajándékba egy házi készítésű SD2IEC névre hallgató hardvert. :-) Komolyabb C=64 rajongók körében a Singular Crew (több magyar taggal is büszkélkedhet) által fejlesztett IDE64 vagy Lars Pontoppidan MMC2IEC projektje nem lehet ismeretlen! ;-) Nyilván ilyen kiegészítőkkel lehet a C=64-et a mai kor követelményeihez igazítani. Ha rendelkezünk pl. IDE64-el, akkor akár ilyet is nézhetünk kedvenc gépünkön Rush by Singular Crew. Én most az MMC2IEC-el fogok foglalkozni, ez egy (csúnyán fogalmazva) "1541 emulátor kártya". Az MMC2IEC szabad felhasználású projekt, a teljes dokumentációját, beleértve az érdemi részét, a mikrokontroller förmverjét (és annak forráskódját) elérhetővé tették az interneten. Német nyelvű oldalt linkeltem be, de az elektronikában jártas kollégák részére ez semmilyen (nyelvi) akadályt nem fog jelenteni. Az ott szereplő séma rajzok valamelyikét meg kell építeni kapcsolásként, a förmvert beégetni az ATMega32 16PU (5V) mikrokontrollerbe és elhelyezni az így előkészített IC-t a foglalatban.  Az SD vagy MMC kártyát (attól függ, hogy melyik változatot építjük) telemásoljuk a programokkal és már mehet is a móka. :-) Akkor most hogy is van ez? ;-)

Szóval kipróbáltam (kipróbáltuk) ezt a hardvert és nem hozott fényes eredményt... Az üzemebe helyezés úgy történne, hogy kikapcsolt állapotában összedugjuk a kártyát a géppel. Az SD2IEC megkapja az 5V tápfeszültséget (itt az egyszerűség kedvéért USB kábel került beépítésre, a PC teljesen tökéletes C=64 5V "tápszervernek"), ennek hatására a mikrokontroller elindul, megnézi az SD kártyát. Amíg az indulási folyamat tart, addig zöld LED világít. Normál esetben a LED-nek pár másodperc után el kéne aludnia, jelezve ezzel, hogy a kártya eszköz üzemkész, bekapcsolható a gépünk is. Éreztem, hogy valami nem lesz jó, percekig tartó várakozás után a piros LED kezdett villogni, ez bizony valami hibát jelent. Elkezdtem keresgélni, hogy mi lehet a probléma, amit megtaláltam kijavítottam és újra kipróbáltam. Néha javult a helyzet, de alapvetően nem sikerült stabilizálni az SD2IEC kártya működését. Olyan két óra szenvedés után feladtam a küzdelmet... A teljesség igénye nélkül, NYÁK lap hibát, serial kábel hibát, sd kártya foglalat és kábelezés hibát és a feszültség szabályzón találtam különböző hibákat. Akkor elhatároztam, hogy ha nagyon ráérek, akkor átépítem a kártyát egy kicsit komfortosabbra. :-) Tehát félre raktam az egészet, pihent majd egy évet...

Két dolog történt, egyrészt rendet raktam a polcon (furcsa, hogy pont az SD2IEC került a kezembe) és a 020-as turbó építése közben nehézségekbe ütköztem, kellett pihentetőül valami... Ezért pont kapóra jött ez a kis kártya és neki álltam az átépítésének. Az elérhető séma rajzok közül ezt választottam ki, MMC2IEC séma. A két képen a raszter panel (próba panel, kinek hogyan tetszik) alkatrész és forrasztási oldala látszik. Az átépítés fő célja egy minden szempontból üzembiztos és strapabíró kártya építése volt. Ennek érdekében a serial kábel meg lett hosszabbítva és rögzítésre került az USB-táp kábellel együtt a panel széléhez. Az SD kártya foglalata nem lóg a levegőben, hanem fixen rá került a panelra. Az eddig fixre kötött, vagy be se kötött mikrokontroller állítási lehetőségeket (SD CARD_DETECT, SD WRITE_PROTECT, DEVICE 8/9, DEVICE 10/11, Disk-Change 1, Disk-Change 2) tüskesorra (alá jumper) kihoztam.

Az elkészült a kártyát a séma rajz alapján még egyszer ellenőriztem, kiméregettem szakadásra és hasonlók. Természetesen volt rajta hiba, pl. a zöld LED-et elfelejtettem a VCC-re kötni, illetve a SD CLK jelet rossz helyre forrasztottam be. Végre minden a helyére került, 5V rendben, SD kártyára menő 3,3 V rendben, mehet az élesztés... de persze csak ésszel, ezen a képen pl. fordítva tettem be a mikrokontrollert (volt vagy este 11).

Kipróbálás következett, először a gép nélkül, a kártya indulási folyamata néhány másodperc alatt rendben lezajlott (ahogy eredetileg is vártam). A jumperolgatással volt egy kis vesződés, ezt nem írom le, hat lehetőséget bárki ki tud próbálni. :-) Jöhetett a próba géppel, az egyszerűség kedvéért az SD kártyán egyetlen programot hagytam fent, a Wizard Of Wor-t... ;-)

Nem csalás nem ámítás, nincs más eszköz a C=64-re kötve, csak a förmedvény.

Volt elfekvő 10 percem vele szórakozni, a PRG kiterjesztésű állományokat a LOAD "AKARMI.PRG",8 paranccsal be tudtam tölteni. A D64, T64, CRT fájlokkal meggyűlt a bajom, de emlékeim szerint azokat másképp kell betölteni. Jellemző, valahova elpakoltam a leírást, google-zni már nem volt energiám tegnap 00:15kor... Ha bedobozoltam az eszközt (egy frappáns műanyag műszerdoboz kéne) és megtalálom a leírását, akkor folyt köv.

... mostanában lesz egy kis probléma az idővel, ez elsősorban a cikkírás rovására fog menni. Az előző cikkben említettem, hogy három különböző videó módosító kapcsolást készülök megépíteni. Ez még önmagában nem nagy durranás, elvileg ezek pár óra alatt realizálhatóak lesznek. A nagyobb falat az, amit  a címben említek, tulajdonképpen célommá vált az elmúlt három évben... ;-)

Az első, relatíve sikeresnek mondható 16 bit-es gyorsító kártya próbálkozásom után (Accel 14) most nekilátok a 32 bit-es változat építésébe is. Adódik a kérdés, hogy az előző be nem fejezett turbónak mi volt az értelme? Párszor már fejtegettem, hogy egy ütőképes turbókártya alatt (CPU - RAM - IDE vezérlő kombináció) gyakorlatilag egy komplett célszámítógép elkészítését kell érteni, ami speciális módon kommunikál az eredeti gépünk buszaival. Ez a feladat komoly mérnöki kihívás, nem könnyű. ;-) A 16 bit-es változatnál menet közben nem adta magát a dinamikus memória kezelés technikai megvalósítása (a statikusat meg sem néztem), az IDE-t pedig el sem kezdtem. Tulajdonképpen az egésznek annyi értelme volt, hogy bebizonyítottam magamnak, komoly műszerek, célszoftverek, hardver építési tapasztalat nélkül, házilagosan is meg lehet építeni egy ilyen kártyát! Értékes tapasztalatokkal járt az építés és meg kell, hogy mondjam élveztem. :-)

A 32 bit-es változat tervei jó pár hónappal ezelőtt elkészültek (a hozzávetőleges kapcsolási rajza TTL IC-k segítségével). Akkor mit totojáztam ennyi ideig? ;-) Hezitáltam... Megépítsem e próbapanelon a kapcsolást (nagyjából 300 forrasztási pontról és annak kihuzalozásáról van szó, ami mondjuk 100 munkaórám lesz)? Vagy egy arra alkalmas szoftver segítségével teszteljem le és abból vonjak le a tanulságot? Esetleg tervezzem meg egyből a NYÁK lapot és gyártassam le? Ezen utóbbi megoldás lett volna a legelegánsabb...
Végül abban maradtam magammal, hogy a ram részét még mindig nem terveztem meg. Az IDE vezérlővel ugyan ez a helyzet. Az autoboot szoftver részéről ne is beszéljünk. A szükséges teszt szoftvert nem sikerült beszereznem, a jelenlegi free felhasználású áramkör tervező alkalmazásom pedig nem bizonyult alkalmasnak a NYÁK terv normális elkészítésére. Az idő meg ugye halad, úgyhogy most nekiálltam az előreláthatólag három fő részből álló kártya CPU kezelő részét megépíteni. Tulajdonképpen ez a lényege, ha ez a 32 bit-es áttérés meg van, akkor minden meg van! :-D Aki rutinos az látja, hogy ez most nem 68K foglalatra, hanem AMIGA 500 expansion portra készül. :-)
A képen látszik, hogy ugyan még az elején tartok, de már legalább egyszer szétszedtem és újra kezdtem...

Amúgy a blog tekintetében nem kell elkeseredni, az elmúlt időszakban újabb hibás masinákat szereztem be és szét is szedtem őket (hogy csak a ritkábbakat említsem, volt köztük ATARI 800 XL, ATARI ST 1040, CBM-II 610, Primo), úgyhogy anyag lesz a cikkekhez bőven.