URAL-2

A Műszaki Tanulmánytárról (Budapest XI. kerület, Prielle Kornélia u. 10.) szóló első cikkemben említettem, hogy Képes Gábor barátom egyetlen mondata meg tudott győzni, hogy érdemes lenne hozzájuk ellátogatnom. „Szergely van egy URAL 2-őnk kiállítva!” Nem tudom, hogy a lelkesedés mennyire látszott rajtam? Minden esetre utólag elárulom, hogy nagy örömmel mentem el megnézni ezt a számítástechnika-történeti ipartörténeti remekművet (kétszer is, ha már itthon nem férne el). A zanzásítva is vagy 20 négyzetméter helyet foglaló több tonnás URAL 2 monstrum a megtekinthető informatikához kapcsolódó tárgyaknak csak egy apró töredéke. A kiállítás nagy részét kuriózum számba menő ősrégi nagy-gépek (relés, elektroncsöves) adják, amelyek önmagukban is megérnének egy-egy cikket, de fellelhető itt sok ritka mikroszámítógép és a „szegedi Katicabogár” az első hazai műállat egy működő modellje is. Szóval nagyon jó kis hely a Műszaki Tanulmánytár! A szeptembertől beinduló újabb „szezonban” valószínűleg ismét el fogok oda látogatni meghallgatni az előadásokat és megnézni a kiállítást. Megunhatatlan, mindig találok olyat, ami előzőleg elkerülte a figyelmem és az URAL-2-őt is kötelező megcsodálnom! :-D

Térjünk vissza a címben említett URAL-2-re. Ezt az elektroncsöves számítógépet a Szovjetunióban gyártották 1959 és 1964 között (az URAL-1 továbbfejlesztett változata), összesen 139 példány készült belőle. Igen, a félvezetők elterjedése előtti korszakban járunk. A gépnek a mai szemmel eléggé megmosolyogtató műszaki paraméterei vannak, nagyjából egy erősebb tudományos funkciókkal bíró zsebszámológép lehetőségeit tudta nyújtani. Akkoriban bizony ez nagy dolognak számított, így nagy becsben tartották. A súlya hozzávetőlegesen 8 tonna lehet, nagy áramfogyasztás jellemezte (gondolom télen fűtöttek vele), teljes kiépítésében (számítógép, háttértárak, kimeneti eszközök) kb. 100 négyzetméteres klimatizált helységet igényelt. Az elektroncsöves technológia megbízhatatlansága miatt nem volt célszerű túl gyakran leállítani, ezért az ilyen gépeket próbálták folyamatosan használni. Nyolcas számrendszerben lehetett programozni, 40 bites szóhosszúságú bementi értékkel dogozott, ami egy szám, vagy két utasítás lehetett. Átlagos sebessége 5000-6000 művelet, hardveres lebegőpontos műveletvégző képessége pedig 12000 művelet volt másodpercenként. Az 1960-as években sok helyere eljutott ez a masina, hazánkban három darabot is használtak belőle (legjobb tudomásom szerint ebből kettő ki van állítva, az egyik pont itt, a Műszaki Tanulmánytárban). Több különböző periféria kezelésére volt lehetőség, ferritgyűrűs- és mágnesdobos memóriaegységek, külső tárolóként filmszalag alapú mágneses szalagos, lukszalagos egységek és sornyomtatók tartozhattak a géphez. Képes Gábort külön dicséret illeti a rögtönzött előadása miatt! Különösen tetszett, hogy nem a technikai adatok ismertetésére szorítkozott, hanem minden gépről mesélt pár anekdótát. Tőle tudom, hogy ezen a masinán kezdte a programozást Simonyi Károly (alias Charles Simonyi, az MS munkatársa és űrturista), amőba játékot fejlesztett és játszott a géppel.

Sikerült találnom egy archív videót a TeCsőn (YouTube), amin működés közben látható a gépezet, érdemes megnézni. A videó kb. cseh, vagy szlovák nyelvű, de ez nem valós akadály. ;-) Aki nem idegenkedik a szláv nyelvektől, az néhány megnézés után egész sok mindent meg tud belőle érteni. :-)