...ha már úgy is elő van szedve minden Ep-s cuccom, akkor készíthetnék egy csatlakozót, ami összeköti az Enterprise 128-am monitor kimenetét a Philips CM8833-II RGB bemenetével. Botor módon (sajnos nincs itthon több rongálás mentes PeeCee nyomtató kábelem, a DSUB9-es csatlakozókat pedig nem találom) egy meglévő kábelre építettem fel az elképzelésemet (AMIGA 23pin videó kimenethez használatos). Ez azért volt könnyelműség, mert egy így jó pár mindent nem tudtam "kipróbálni" és alkalmazkodnom kellett a meglévő "lehetőségekhez".

Mi az oka annak, hogy RGB (vagy éppenséggel SCART) kábelt szeretnék készíteni? Vessünk egy pillantást a képernyő képre:

Small Demo - Part 6.

Ez egy monitorról fotózott kép, ami a monitorszűrő tükröző hatását is magán viseli. Ettől függetlenül jól látható, hogy a "szörnyeteg" jobb oldalán világoskék szellemkép keletkezik, a betűk elmosódottak. Ennek oka az Enterprise 128 RF modulátor jelének gyenge minősége (ezt az AMIGA 500-asnál is említettem, hogy az RF jel a létező legpocsékabb), folyamatosan "elmászik", állandóan hangolgatni kéne a tunert (kinek van arra idegrendszere?)...  Aki és ahol megteheti, az RF helyett kompozit, RGB, vagy SCART felületeken keresztül jeleníti meg a gépeinek képét.

Szétszedtem egy ócska PeeCee hibás 5 1/4-es floppy meghajtójának kábelét (abból faragtam ki az Enterprise monitor kimenetére passzoló csatlakozó egyik felét), a másik felére egy PeeCee nyomtató kábel 25 pines DSUB csatlakozója került rá (némi faragással).
Az EP128 monitor kimenetének leírását az Enter Face újság első számában találtam meg:

A1 - zöld A2 - föld A3 - monochrom kompozit A4 - HSYNC A5 - VSYNC A6 - nem használt A7 - bal hang B1 - nem használt B2 - föld B3 - kék B4 - vörös B5 - CSYNC B6 - 12V B7 - jobb hang

Először az R, G, B, HSYNC, VSYNC jeleket kötöttem be, a kép az előzőhöz képest jó volt (nem volt rajta zavarjel), viszont folyamatosan futott oldalra. Egy darabig gondolkoztam, hogy mi lehet a baj? Majd rájöttem (miután szétszedtem a 23pin RGB kábelt), hogy itt csak az R, G, B, CSYNC jelek vannak bekötve, a HSYNC, VSYNC jel a levegőben nem terjed (nincs mögötte drót). Ennek örömére bekötöttem a CSYNC jelet és láss csodát, a különbség szerintem szemmel látható volt... Hurrá, működik az RGB-n keresztüli megjelenítés, kész is vagyunk!?

Természetesen nem volt ez ilyen egyszerű. :-) Tettem, vettem elpakoltam. Gondoltam mielőtt kerítek a csatlakozónak valami béna tokot kipróbálom újra... aha, a fene egye meg! :-D

Ez nem fotóbolttal módosított, hanem valódi szellem a képernyőn. :-P De honnan került ide, hiszen az előbb még tű éles volt kép? Időbe telt, mire rájöttem a megoldásra... Azért volt a kép tökéletes, mert az Enterprise 128 RF kimenete és a monitor kompozit bemenete között a Philips 7300 TV Tuner-em helyezkedett el (ott felejtettem), miközben a monitort az RGB bemeneten keresztül használtam... Ezt többször kipróbáltam, nem hittem a szememnek! :-) Milyen tulajdonsága lehet a Tuner-nek, ami módosítja az Enterprise 128 videó jelét? Kapacitást nem tudok mérni egy egyszerű multiméterrel, marad az ellenállás, mint feltételezett befolyásoló tényező.

Megmértem, a TV Tuner + 1 méter 75 Ohmos zsinór "képélesítő berendezés" ellenállását... azt hazudta magáról, hogy 95 Ohm-os. Visszatértem az Enter Face újság cikkéhez és valóban, ott 100 Ohm-os ellenállásokat ajánlanak a képhiba korrigálására. Beforrasztottam egy 1K Ohm-os alkatrészt (szerk. ez lehet, hogy nem volt egyértelmű... a CSYNC jelet kötöttem be utoljára és azt véltem problematikusnak, tehát arra került a 100 Ohm-os ellenállás), kipróbáltam és íme a végeredmény (immár a 7300 TV Tuner közbe iktatása nélküli kép) és persze az illesztő:

Szóval ez itt az Enterprise 128 - Philips CM8833-II illesztő 1.0, még dobozolás előtt (azt nem fotózom le, mert ritka ronda). Szükségszerűen fog készülni több változat is belőle, ennek okai egyszerűek. Először is egy sima RGB hosszabbító kábelt fogok gyártani, aminek a vége DSUB9, azért hogy az illesztő elférjen egy DSUB9 csatlakozó tokban. Ki fogom próbálni, hogy ha a HSYNC, VSYNC jeleket ténylegesen be tudom kötni akkor hogyan viselkedik a monitorom. Illetve kár lenne nem kihasználni azt a lehetőséget, hogy a sztereó audió jel is levehető erről a kimenetről.
Folyt. köv........

...az előző Enterprise 128-al kapcsolatos cikkben vetettem fel a tápegységgel kapcsolatos gondjaimat. Több visszajelzés is érkezett (köszönet: Zozosoft, CodeKiller, Füvesi_C64, Kroki),  az első alapján nekiültem egy maszek (1) tápegység építésének. A kiinduló áramköri elem egy L78S09 - 2 Amperes feszültség szabályozó IC volt és a hozzá ajánlott emberes méretű alumínium hűtőborda. Ezt a két alkatrészt helyeztem el a próbapanel közepén, majd egy hulladék PeeCee selejt 5 1/4-es floppy meghajtójából kibontottam egy tápcsatlakozó anyát. Megfogtam a 2mm-es ónt meg a pákát és végig toltam a panel alján az 3 szálat ahol az áramok folynak (2). Került rá még két szűrő kondenzátor, mint utóbb kiderült nem igazán sikerült a kapacitásukat eltalálni, de eddig nem okoztak galibát (robbanás és füst nem volt). A 7809 iszonyúan melegszik :-P hezitáltam rajta, hogy vajon ez még normális működés, vagy valami hiba van. Kroki végül megmondta, hogy milyen módszerrel lehet megmérni az áramkörbe bekapcsolt eszközök (Enterprise 128 + Microteam EXDOS kártya) által felvett áram erősségét. A mért értéken eldobtam az agyam :-) 1,87 és 1,88 Amper volt mérhető (a 7809 tűrése 2,2 Amiper), tehát érthető, hogy miért melegedik ennyire. Egyenlőre ez a megoldás elég lesz (bár tervben van még pár kapcsolás EP128-hoz), ha esetleg "kinövöm" akkor építek másik kapcsolást (kaptam pár jó tippet).
Nézzünk pár képet a végeredményről:

Végre a kedvenc Enterprise 128 demómat is meg tudtam relatíve normálisan nézni:

Az ideiglenes tápegység "végleges" változata:

1) Egészen fiatal olvasók kedvéért elmondom, hogy a "maszek" szó az előző rendszerben a magánszektor kifejezés rövidítéséből alakult ki, tehát minden maszeknak minősült, ami nem az állami szektor gyáraiban került előállításra.
2) Ha valakit érdekel, 1-es lábra kötöttem a 12V-ot, a 2-es lábra a földet, a 3-as lábon jön a relatíve stabil 9V.

Idézek egy előző cikkemből :-)
"Milyen megoldások lehetségesek a memória éhség enyhítésére:
- a chip ram bővítése az Agnus foglalatán keresztül 2Mb-re.
Ezzel az a probléma, hogy kevés gyártó gyártott ilyen bővítőt, ezért ritka és nem mellesleg nekem nincs ilyen.
- a Zorro II-es csatlakozó lehetőséget kihasználva fast ram bővítőkártyával 2, 4, vagy 8Mb ram bővítésre, erről lesz most szó.
- CPU kártya segítségével történő bővítés, avagy akkora teljesítményt, ami a csövön kifér...
Bizony ez sem olyan könnyű dolog ám, de ezt majd inkább később."
Hát most erről lesz szó, még pedig azért, mert mostanság a B2000-est szeretném végleges formájára faragni és ennek okán most ismerkedem össze ezzel a kártyával. :-)

Tudomásul kell vennünk, hogy asztali (HighEnd) AMIGA ide, vagy oda, a B2000 "csupaszon" messze van az ütőképes retro gépektől! Alap elvárásaim (2012-ben) a fast ram bővítés lehetősége (16Mb az ég világon mindenre elég, ami ennél is több, az már ágyba hozza a reggelimet), a merev lemezes háttér tár (vagy ennek megfelelő CF - Microdrive megoldás), a komolyabb alkalmazások pl. WHDLoad (1) követelményeinek megfelelő CPU bővítés lehetősége (2)... Szóval ezekkel egyszerűen muszáj élni és lehetőleg egyszerre! ;-)

A GVP Impact Series II Accelerator kártya, "három az egyben", tehát 68030-as CPU kártya (a konyha nyelven turbókártyákról még csak említés szintjén volt szó), fast ram bővítő kártya és SCSI merevlemez vezérlő kártya funkciókat próbál megvalósítani (hogy miért csak próbál, azt kifejtem). 1991-ben tervezte és dobta piacra a Great Valley Products (USA) nevű cég, több hasonló kártyával egyetemben. Az Impact valószínűleg a költség csökkentett változata lehet a GVP turbókártyáknak, mert minden alkatrésze felületszerelt (tehát ronda mint a bűn és ha elromlik pokoli nehezen javítható ki, később szerintem mutatok szemet gyönyörködtető turbókat is). Létezik belőle egy (relatíve) gyorsabb 33MHz-es, gyárilag 4Mb fast rammal (16Mb-ig bővíthető) arany árban és egy lassabb 22MHz-es 1Mb fast rammal (13Mb-ig bővíthető) ellátott változat, nekem ehhez az utóbbihoz van szerencsém. :-)

Mi értelme ennek a vég nélküli turbózásnak? Kicsit részletesebben... Először is egy 7MHz-s 68K CPU iszonyú lassúnak fog bizonyulni, akár a pár lemezből álló operációs rendszer tekintetében is. A "gyári" 1Mb chip ram nagyon szűk keresztmetszet programok futtatására. Szerintem ne töltögessünk másfél-két percet floppyról, ha egy jól beállított, nem vízözön előtti HDD segítségével 7 másodperc (és tényleg annyi) alatt kapok működő gépet az asztalra. A HDD hiánya örökös floppy cserélgetésre kárhoztatna. Tulajdonképpen egy pár 100kb-os zenei fájl lejátszása is komoly erőfeszítésembe telne hajlékony lemezekről...

A komolyabb turbók (a GVP Impact Series-II csak félkomolynak számít, de legalább nem az általam utálatosnak tartott 68020-as) előnye, hogy a boldogsághoz szükséges három elemet egyszerre tartalmazza, némi kompromisszummal. Elég logikusnak tűnik a felépítése, a gyorsabbra "cserélt" CPU mellé kell a közvetlen címzésű ram (különben meg sem éreznénk, hogy ott van) és azt kell közvetlenül etetni adattal a HDD-ről. Elég a szócséplésből (persze fogom még), vessünk egy pillantást a kártyára:

Nem sok bejelölni való van rajta, az autoBoot ROM-ot elfelejtettem feliratozni (katt):

Ez meg a hátulja... (nem katt):

A kártya nem a Zorro buszra passzol, hanem a B2000 alaplapján külön erre a célra kiképzett CPU slot-ban van a helye (beteszem ide a képet, hogy ne kelljen érte sokat barangolni).

A hozzá adott teljesítményéről annyit érdemes tudni, hogy nagyjából egy AMIGA 3000-est tudunk a segítségével életre hívni (ha nem is a 25MHz-at, de 16MHz-st mindenképpen). A 68030 sebességével egyenlőre meg vagyok elégedve. Ha az ember az OCS Denise-t is kicseréli az alaplapom, akkor a grafikai tulajdonságai ECS-re javulnak (én ezt a módosítást egyenlőre nem csináltam meg, őszintén szólva nem is látom szükségét). A SCSI vezérlő része nagyon barátságos, túl gyorsnak nem nevezném, de ennek az özönvíz előtti és lassan csapágyassá váló merevlemez az elsődleges oka. 1,512,145 bytes/sec átviteli sebességet mértem rajta (mondhatni pokoli lassú). Egy nagy hibája van, ami miatt még nem lett a kedvencem, az a fast ram bővítő felülete. A GVP nem a mindenhol elterjedt 72 pines EDO, vagy a 30 pines SIMM memória modulok fogadására készítette fel a termékét (ugye, hogy ugye? pedig ezekből aztán tényleg kiló számra lenne itthon), hanem speciális 64 pines GVP modulokat igényelne. Ilyen memóriát most égen földön nem lehet találni, pedig egyet bereszkíroznék. Anno amikor láttam, akkor a kártya híján nem vettem belőle. :-P Külföldön 25€ / db áron mennek, ennek az árérték aránya számomra bizony nem megfelelő...

Zsörtölődés tárgya a lapra integrált gyári 1Mb-nyi fast ram... ez iszonyú kevés. Bár elvileg az eszközeim meg vannak hozzá, a kártya gyári állapotán nem kívánok változtatni. Viszont megláttam az alagút végén a fényt, amikor az AmiNeten rábukkantam egy leírásra, hogy hogyan csonkolható a 72pines EDO modult 64pinessé... ;-) Ezt igen valószínű, hogy meg fogom kísérelni megcsinálni (cikk lesz róla, akár sikerül, akár nem).

A kártya értékei a Sysinfo alkalmazás szerint:
- Számított sebessége: 21,30 MHz (nélküle 7Mhz)
- Dhrystones érték: 4690 (nélküle 548)
- CPU Mips: 4,89 (nélküle 0,57)
- FPU MFlops: 0,61 (nélküle N/A)
- Chip sebesség AMIGA 600-hoz képest 2,70 (nélküle 1,04)


Lábjegyzet:
1) "WHDLoad": az AMIGA alkalmazások zöme nem DOS-os betöltő metódust, hanem úgynevezett TrackLoader-t használ. Ezen alkalmazásokat képtelenség lenne HDD-re telepíteni, örökös floppy-zásra lennénk kárhoztatva. A floppy lemezt már nem gyártják, az otthon lévő készletek idővel el fognak kopni, más tárolási és futtatási módokra kell átállni. A WHDLoad alkalmazás közvetlenül az operációs rendszer alatt futtatható, szoftverből emulálja a vasunkon az adott alkalmazás hibamentes működéséhez szükséges "eredetinek tűnő" AMIGA HW és SW környezetet. Önmagában használni nincs értelme, de ez alá kerültek "feldolgozásra" a TrackLoader-es alkalmazások, tehát ezzel HDD-re telepíthetőek és onnan futtathatóak lesznek. Ez így elég misztikusnak hangzik, ismerőseim közül sokan félnek is tőle. A későbbiekben biztosan írok erről egy leleplező teszt jellegű cikket.
2) "megfelelő CPU bővítés lehetősége": hm... lehet, hogy az AMIGA-kban használt Motorola CPU család bemutatásával kellett volna kezdeni? Minden esetre a megfelelő CPU-n én legalább a 68030-as mikroprocesszor használatát értem! :-) Elöljáróban annyit elég tudnunk, hogy AMIGA-éknál a 68030 az ETALON, a 68040 a FÜRGE , a 68060 pedig az iszonytatóan brutális teljesítményű SZÖRNY. :-))

...két bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy szétszedtem a B2000-et, mert nem szerettem volna tovább halogatni a hengerakkumulátor kioperálását. Észleltem, hogy a (joystick kezelésére szolgáló) Com2 portja egyrészt csúnyán néz ki, másrészt egyáltalán nem működik. Ahogy az már lenni szokott ez nem hagyott nyugodni, pontosabban addig nem akartam újra összerakni a gépet, amíg az nem üzemel rendesen. Elkezdtem keresni a hibát ezerrel, összességében hat órát biztosan küzdöttem vele, hogy miért tartott ilyen sokáig, az hamarosan kiderül...

Az alap feltevésem az, hogy a Com1-Com2 port működése azonos (általában egeret és joystickot, vagy két joystickot kezel), ezért mivel a Com1 működik, az itt mért értékeknek kéne lennie a Com2-n is...
A Com1 - 1,2,3,4,5,6,7,9-es lábán mérhető volt a feszültség, a 8-as földön van, ehhez képest a Com2 1,2,3,4,6,7-en volt áram és az 5,8,9 láb volt földön... :-P

Csináltam szakadás vizsgálatot mindkét csatalakozón és környékén, kiderült, hogy a Com2 huzalozásánál két drót meg volt cserélve. Ezeket a helyükre forrasztottam, újabb szakadás vizsgálat következett, melynek tanulsága szerint minden jó, de a joystick továbbra sem ment. Tehát tovább kell keresni a hibát, mi a helyzet ronda kék színű EMI2xx számozású emi zavarszűrőkkel (én idétlen kivitelű diódának véltem őket, szerencsére Flex99 felvilágosított, hogy zavarszűrők).
Rámértem a lábaikra, mindegyiken van feszültség kivéve az EMI239-EMI240-en. Követtem tovább a két track-et, egy négyes csoport kerámia kondenzátorhoz vezet. Itt is az a helyzet, a C213-C210 közül a C213 és C212-n nem mérhető semmi. A Com2 5-ös és 9-es lába az EMI239-240-en és a C213-C212-n keresztül rá van kötve a PAULA-ra. Kivettem az idős nénit, hátha a custom chip a ludas, tettem be egy másikat, de sajnos a jelenség ugyan az maradt. Bedühödtem, másik joy-t is próbáltam, szintén semmi...

Van egy J200 nevű jumper az alaplapon, amiivel a fényceruza beállításait lehet elvégezni, azt is kipróbáltam mindkét állásban (sőt le is vettem), semmi eredmény. A lap szélén lévő három ellenállás hidat, AP200, AP204, AP205 szintén kimértem, mindegyiken folyt áram, az jó, mert bennem is jócskán.
Először a két EMI-t cseréltem ki, majd a két kondenzátort is, a helyzet változatlan maradt, ott ahol a feszültségnek kéne lenni (nem bennem, a csatlakozóban), nem volt semmi...

Neki álltam egy működő AMIGA 500 REV6-ot szintén hasonló módon kiméregetni, ez sem hozott túl sok eredményt, maximum annyit, hogy ráterelődött a gyanúm az U202 alias 74LS157 TTL logikára, két lábán gyanúsan alacsony volt a feszültség szint. Ezen felbuzdulva kiforrasztottam az U202-t, megtisztítottam a helyét és tettem be egy foglalatot.

Egy marék 157-es TTL-el kipróbáltam és találtam köztük olyat, ahol javult a feszültség szint (jelenleg is az az IC van a gépben), de a joystick még mindig nem működött.

Végső elkeseredésemben fogtam és kiforrasztottam a DSUB9-es csatlakozót... A látvány ami fogadott leírhatatlan volt! Ősidők óta nem láttam ilyet, mivel lehetett ezt anno így elkezelni? :-(

Ez horror (katt):

A csatlakozót pillanatragasztóval ragasztották a nyomtatott áramkörhöz (melegítésre szerencsére engedett), a kilenc darab luk galvánjából három volt ép, de kiméréskor azok is szakadást mutattak. Ráadásul ez egyik lukgalván a trackjával együtt hozzá ért a szomszédos lábhoz, jó kis megfoghatatlan zárlatot okozva ezzel. Ami pedig überelhetetlen (emiatt szívtam ekkorát) az az, hogy a csatlakozó egyik tüskéje már a beszerelés előtt el volt törve és egy "ügyes kezű" szaki megforrasztotta. Így mérésnél érintkezett, de amit rádugtam valamit, azonnal elmozdult a helyéről (ha ez nincs, akkor hamarabb "látható" lett volna a hiba). :-P Hm... Tettem be másik DSUB9-es csatlakozót, újra kivezetékeltem a kilenc forrszemet (a galvánokat nem volt kedvem kihuzalozni, mert le kellett volna bontani hozzá minden alkatrészt a környéken) közvetlen az EMI-k lábához, majd az egészet ismét megmértem kétszer is. Láss csodát, a C213-C212-en és a TTL-en is megkerült a hiányzó feszültség. Kipróbáltam joystickkal is a gépet, szépen működik rajta minden. Nem gyenge hajtépés volt, de megérte (köszönöm a tanácsokat Geek-nek és Flex99-nek)! :-D
Apropó a takarítás és hajtépés... Végre nekiállhattam a B2000 alkatrészeket és a hozzá tartozó összes kártyát beszerelni egyetlen dobozba, ez viszonylag könnyen és gyorsan sikerült is. Az már egy más kérdés, hogy a különböző Zorro kártyák működési sajátosságai miatt milyen szinten téptem a hajam, mire össze jött egy működő konfiguráció... :-P de ez már egy másik történet.

Az előzőekben bemutatott AMIGA 2000 "csupaszon" nem nagy durranás, a bővíthetőség lehetőségével szinte kötelező élni. Betettem egy WorkBench 3.0 floppy lemezt és elindítottam rajta az operációs rendszert. A szabad memória mennyisége 845Kb (az előzőekben tárgyalt Enterprise 128 + Microteam EXDOS  kártya kombónak van 640Kb memóriája). Ez bizony nem sok mindenre elegendő (nagyobb képernyő felbontások beállítása, vagy egy-egy komolyabb szoftver elindításához édes kevés lenne, mint ahogy ezt tapasztaltam is).

Milyen megoldások lehetségesek a memória éhség enyhítésére:
- a chip ram bővítése az Agnus foglalatán keresztül 2Mb-re.
Ezzel az a probléma, hogy kevés gyártó gyártott ilyen bővítőt, ezért ritka és nem mellesleg nekem nincs ilyen.
- a Zorro II-es csatlakozó lehetőséget kihasználva fast ram bővítőkártyával 2, 4, vagy 8Mb ram bővítésre, erről lesz most szó.
- CPU kártya segítségével történő bővítés, avagy akkora teljesítményt, ami a csövön kifér...
Bizony ez sem olyan könnyű dolog ám, de ezt majd inkább később.

Szóval jó ideje küzdöttem már ezzel a problémával, ezért nem is nagyon volt a B2000 használatba véve. Legnagyobb örömömre a múltkorában kaptam egy Commodore A2058 (1986-os fejlesztés) Zorro II-es felületű 8Mb maximális méretű fast ram kártyát, teszteletlen állapotban. Lássunk róla képet (sajnos nem tettem mellé tollat, de mindenki nyugodtan elhiheti, a 34cm tekintélyt parancsoló hossz):

A jumperek lehetséges beállításai:
J1 -  J2
ON - ON    - 2 MB
ON - OFF  - 4 MB (U16-U32 and U55-U62)
OFF -ON   - diagnostic mode
OFF- OFF - 8 MB
Kipróbáltam a kártyát abban a formában, ahogy kaptam, tökéletesen működött 2Mb-os és 4Mb-os bővítőként (örültem neki, hiszen ez is jóval több mint a semmi). Amikor viszont 8Mb-t állítottam be, akkor a valódi Plug&Play defectiv-nek (hibásnak) érzékelte, vagy éppenséggel nem látszódott egyáltalán.
Kerestem a kártya (l)user's manual-ját, vagy a service manualját, de nem találtam csak a A2052-ét (az pedig egy kicsit más) úgyhogy végül belenyugodtam a 4Mb fast ram-ba és benne hagytam a gépben...

Most viszont, hogy szétszedtem a B2000-et, jobban szemügyre vettem a kártyát. Gyárilag az u15-u29 (8db) és az u47-u54 (8db) DIP helyek vannak feltöltve (összesen 16db) 100ns elérési idejű ram chippel. A maradék 48 foglalatban 16db 60ns-os és 32db 70ns-os elérési idejű ram IC foglalt helyet, de a különböző sebességűek összekeverve.
Ha ez a kártya azzal a logikával működne, ahogy én gondoltam, hogy működik, akkor teljesen mindegy lenne neki, hogy melyik IC és hol helyezkedik el. Mivel (gondoltam én) mindkét "blokkban" az első 8db IC 100ns-os, így számomra az lenne logikus, hogy a többi helyen lévő alkatrész elérési ideje sem lehet ennél kevesebb (tehát nem hajtja meg gyorsabban).

A gyakorlat viszont nem ezt mutatta (szerencsére). Kivettem az összekevert 60 és 70ns-os chipeket a foglalatból (csavarhúzóval, óvatosan). Az u15-u29 mellett lévő 8 DIP helyet folytatólagosan feltöltöttem a 70ns-os chipekkel. A maradék 24db 70ns-os IC-t pedig beraktam az u47-u54 alatt lévő 3x8-as blokkba. A fennmaradó 16db 60ns-os IC-t pedig egy sorban rendeztem el az u15-u45 alatt. Őszintén szólva nem vártam ettől komoly javulást és ennél jóval komoly kihívásra számítottam (vagyis arra, hogy a kártya a 4db PAL programozott logika hibája és a gyári szoftver ismerete nélkül egyhamar nem javítható meg). 

Érdekes módon ettől a kis bütyköléstől megjavult a ketyere és látszódik mind a 8Mb ram. Második napja nyúzom, teljesen stabilan működik. Lusta vagyok egy A1200-at összerakni és a gyári szoftverjét, illetve memória tesztelő programokat kimásolni lemezre, de előbb-utóbb ez is meg fog történni.
Aztán, hogy a véglegesen összeépített B2000 életében ez a kártya milyen szerepet fog betölteni, az a jövő zenéje. Egész pontosan annak függvénye, hogy a gépbe kerülő további Zorro kártyákkal milyen módon "akad majd össze", én azt remélem sehogy.