... elkészültem (évek óta halogattam) a mindkét oldalon 9 tűs D-SUB csatlakozóval szerelt (egyik fele apa, a másik anya kivitelű) kábellel. Ez tulajdonképpen egy toldó kábel, ami arra szolgál, hogy a Philips CM8833-II monitorom hátulján eldugott 9 tűs bemeneti csatlakozót elérhető közelségbe hozza az asztalon. Ugyan ezt terveztem a három darab RCA bemenettel is (jobb, bal hang és kompozit videó), hogy RCA anya - RCA apa kábellel kihozom előre. Nem annyira szeretek működő 220V-os eszköz mögött vakon matatni és ujjal tapogatózni, hogy hol lehet a csatlakozó, amit éppen használni akarok... ;-) Ha lehet, akkor ne kelljen minden gépcserénél folyton lepakolnom az asztalt és kifordítani a komplett monitort.

A 9 tűs kábelről annyit érdemes tudni, hogy az egyszerűség kedvéért egy PC párhuzamos port kábel esett áldozatul, 25 különböző színnel jelöl jól megkülönböztethető vezeték és plusz egy föld áll rendelkezésre. Egyébként másra már nem használnám, mivel párhuzamos portra köthető nyomtatóm már nincs, így átlényegülve viszont ismét hasznos lett. Ha bekötöttük az egyik felét, akkor legyünk figyelmesek, az anya - apa kivitel kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy az egészet rosszul fejezzük be (gondot nem okoz, csak nem működik). Merjünk igazi LÁMEREK lenni, össze lehet dugni a két csatlakozót és meggyőződni arról, hogy biztos jó helyre forrasztunk a vezetékeket (egymással szembe kerültek e megfelelő színek)... :-)

Amikor ezzel megvoltam, akkor ismét elővettem egy próbapanel darabot és megépítettem rajta az Enterprise 128 RGB bekötését kétféle módon, plusz kivezettem a hangot is. Az egyik az előzőekben már sokszor kipróbált és jól működő RGB + föld + CSYNC megoldás volt, a másik pedig az RGB + föld + HSYNC + VSYNC. Még anno ezen utóbbinál feltettem a kérdést, hogy vajon az RGB megjelenítés működik e külön 15KHz-es horizontális és vertikális szinkronjellel? Aki követi a példámat, az kipróbálhatja, hogy milyen képet kap csak horizontális, vagy csak vertikális szinkron jellel (lásd fotók). :-)

HSYNC nélkül felfelé fut a kép:

VSYNC nélkül oldalra fut a kép:

Ez az Enterprise 128 videó kimenetének kiosztása még egyszer:

Az RGB + föld + CSYNC megoldás megvalósítása ilyen:

Az RGB + föld + VSYNC + HSYNC megoldás megvalósítása pedig ilyen:

Ezért épült meg a kapcsolás először próbapanelen, mert egy relatíve pici D-SUB 9 házba nem olyan egyszerű begyömöszölni két csatlakozót, három ellenállást és három jumpert a teszthez. ;-) Az ábrákon szereplő R1-R2-R3 értéke minden esetben 1KOhm, úgy nagyjából jók is az értékek.

A kérdésre a válasz az, hogy az Enterprise 128 szép képet ad mindkét kapcsolás segítségével, ezért előbb utóbb fogok készíteni D-SUB 9 ház méretű változatot is. Az Enterprise 128-al foglalkozó hazai oldalakon találtok SCART csatlakozóra vonatkozó leírást is, ha szükséges. Folytatása következik (a fél évvel ezelőtt elcsomagolt Ep128-am fóliabillentyűzete ismét megadta magát, bosszantó jelenség) ...

... az év elején csináltam egy illesztőt az Enterprise 128-as gépem és a Philips CM8833-II monitorom RGB bemenete közé. A monitornak 9 tűs D-SUB RGB bemenete van, azért került a kábel másik végére 23 tűs D-SUB (23-as nem kapható, egy 25 tűs csatlakozó lett megrongálva) mert ezt a monitort sokáig kizárólag AMIGA gépekhez használtam. Jelenleg az egyetlen működő RGB kábelem direkt AMIGA célra készült. Normál D-SUB 9-es RGB kábelt azóta is lusta voltam készíteni, pedig már megvettem hozzá mindent. ;-) Ideiglenesen a képen látható csatlakozó készült el, a hiányosságaival együtt szép képet ad.

Kérdés, hogy akkor minek kellet ismét hozzányúlni? ;-) Azért, mert az Enterprise 128 házának sajátosságai miatt nem tudtam "bedobozolni". Az élcsatlakozónak kb. 1cm mélyen kell helyet foglalnia, lehetőleg az elmozdulás lehetősége nélkül. Az alaplapon egymás mellett van a CSYNC, 12V és a jobb hang, nem hiányzik egy zárlat. A D-SUB 25-höz létezik korrekt műanyag ház, de nincs rajta plusz 1cm-es "csőr", amihez az élcsatlakozót tudnám rögzíteni... Egy nagy adag fekete szigetelőszalaggal ideiglenesen megoldottam a kérdést... Ronda, könnyen elmozduló illesztő lett az eredmény, használata nem szerencsés dolog. Ráadásul mostanra a szigetelőszalag megadta magát. Tegnap újra szétszedtem az egészet, elhatároztam, hogy szintén ideiglenesen, valami ismét lesz belőle. Kiborítottam a fiókot és jobb híján egy kis darab próbapanelen építettem meg az illesztést. Sajnos nem volt itthon nyákba forrasztható 25-ös D-SUB csatlakozóm, úgyhogy egy kábelre forrasztható kivitelű csatlakozót berheltem a panelra. Folytassuk ott, hogy normális élcsatlakozót sem lehet itthon kapni, egy PC ISA illesztőt (ami valami rég leselejtezett gép sehol máshol nem használható toldója volt) szedtem szét és faragtam meg. Nagyon "örülök", hogy mindent keleten "kell" gyártatni. Mennyivel kényelmesebb lenne itthon megvenni? ;-)
Az ötletem a próbapanellal hirtelen támad, nem voltam biztos benne, hogy ami elkészül, az majd elfér a gép hátuljában. Szerencsére minden klappolt, sikerült egy milliméterre pontosan illeszkedő megoldást találni (reszelővel győztem meg az élcsatlakozó bakelitjét). Ami viszont továbbra sem oké, az a hiányosan bekötött AMIGA RGB kábelem. Azt mindenképpen ki kell váltanom egy sima 9 tűs RGB kábellel! Szóval a lényeget, a közvetlen 15kHZ-es HSYNC - VSYNC szinkron jelet és az Enterprise 128 sztereó hangját még mindig nem tudom a monitoron kipróbálni... Arról nem is beszélve, hogy a 9 tűs D-SUB csatlakozóhoz rendszeresített ház elejében tudnám rögzíteni az élcsatlakozót, akkor nem kéne próbapanel sem.

Folytatása következik...

... talán az első cikkben említettem (vagy csak akartam?), hogy az ATARI 800XL komplett szett kipróbálása nagyon kellemes meglepetést okozott. Abszolút hozta azt a fanyar nosztalgikus érzést, amiért érdemesnek tartom a ReTRo-val foglalkozni! :-) Ha emlékeim nem csalnak, akkor én sorrendben ezekkel a DOS-okkal (Disc Operating System), vagyis lemezes operációs rendszer megoldásokkal találkoztam. CBM DOS (C=64-hez rendszeresített 1541-es meghajtó használata), EXDOS 1.0 - IS-DOS 1.0 (EP128 Microteam vezérlő) és MS-DOS 3.0 valami háj szpíd 286-os PC-n. Szóval a DOS-ról nekem a nagyjából a két színű szöveges képernyőn parancssorból kiadható rövid szöveges utasítások (lásd. LOAD "$",8,1 vagy FORMAT A:) jutnak az eszembe. Nézzük meg, hogy az anno tapasztaltakhoz képest hogyan "viselkedik" egy ATARI 800XL az ATARI 1050 Floppy Drive (lemezmeghajtó) társaságában. Elvileg jelen kell, hogy legyen valamilyen DOS (hiszen lemezt kezelünk)...

Az ATARI 1050 kiegészítőről elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy 5¼" hajlékony lemezes meghajtóról van szó, ami egy lemezoldalon 130 Kb adatot tud kezelni. Egészen fiatalok kedvéért elmondom, hogy régen egy és kétoldalas meghajtók voltak forgalomban (nyilván az egy oldalas volt az olcsóbb). A kétoldalas meghajtókban két párhuzamosan egyszerre mozgó író/olvasó fej van. Itt viszont csak egy író/olvasó fejjel rendelkezünk, ezért meg kell fordítanunk a lemezt, ha a másik oldalán is szeretnénk adatokat tárolni. ;-) A gigabájtok korában ez elég kevésnek és furcsának tűnhet, de ha azt vesszük, hogy az ATARI 800 XL memóriája mindösszesen 64Kb, akkor a 130Kb háttértár kapacitás jelentős eltárolható adatmennyiséget takar (komplett éves könyvelésünk ráfér a lemezre, a programmal együtt). 
Kezdjük talán az üzembe helyezéssel. Csatlakoztattam a SIO periféria kábelt a géphez és a meghajtóhoz, majd előszedtem a tápegységeket. A 1050-es meghajtó gigantikus méretűre sikerült, majdnem akkora, mit maga a gépünk. Nem szedtem szét, de alig van súlya, így nem értem, hogy a tápegysége miért nem fért el a házán belül. Bekapcsoltam a monitort, kivettem a fejvédő karton lapot a meghajtóból, ON állásba billentettem az elején lévő kapcsolót, majd végül következett a gép power kapcsolója. Mint említettem, az előzmények alapján semmilyen reakciót nem vártam a géptől. Ehhez képest egyszeri floppy keresgélés és intenzív csipogással jelzett méltatlankodás kezdődött... Mivel még nem láttam ilyet, először azt hittem, hogy valamit elszúrtam, úgyhogy újra kezdtem az egészet. A reakció második próbálkozásra is ugyan ez volt. :-)

Na tessék, ezt most jól megkaptam, BOOT ERROR felirat folyamatosan szkrollozódik lefelé és csipog... :-) A méltatlankodás egész addig folytatódott, míg be nem toltam egy lemezt. A meghajtó működésének ütemére folytatódott a csipogás, de most már elégedetten, a töltés jeleként és hamarosan bejött egy menü. Kétfajta indítómenüt találtam (néhány még működő lemezen), volt szöveges, ez volt a gyakoribb és volt grafikus megoldású is. A fotó galériában található pár kép az ARKANOID és a BOULDER DASH klasszikusnak nevezhető játékokat próbáltam ki. Szerintem egészen kiválóan néznek ki ATARI-n. A menükben vagy külön gombokra programozták a választást, vagy a SELECT - START funkcióbillentyűk használatával boldogultam. Az automatikus indítás funkciót nagyon komfortosnak találtam, viszont megnehezíti a felhasználó dolgát. Könnyen belátható, hogy ATARI-n programozás tudás és DOS ismeretek nélkül nem lehetett olyan egyszerű indítómenüvel ellátott, saját programválogatásokat csinálni... A saját lemezeim között egy csomó lengyel eredetű válogatás másolatát találtam meg. :-)
Kérdezhetné az olvasó, hogy akkor végül is hol az a híres ATARI DOS?

A gép nem rendelkezik EPROM-ban előre eltárolt DOS operációs rendszerrel (mint pl. az EP128 Microteam), úgyhogy akár az MS-DOS-nál, ezt is külön floppyról kell betöltenünk. Ezt a meg is tettem és itt kezdődött a teljes homály, a DLOAD és társai... Úgyhogy az ATARI DOS-al való ismerkedésemet egyenlőre idő híján felfüggesztettem. Lehet nevetni, de nem kísérletem meg a próbaként bepötyögött BASIC programokat lemezre menteni, el kell hozzá olvasnom a szakirodalmat. A Hetedhét ATARI 800XL-et már elfogyasztottam, hátra van még két vaskos idegen nyelvű (német / angol) ATARI DISK DIRVE 1050 feliratú brossúra és fény derül a nagy titokra! Hozzá teszem ez nem baj, hogy az ATARI-m nem a bevezetőben említett három gépnél (C=64, EP128, PC) megszokott evidenciákkal működik... :-)

Nem leszek rest, régi restancia önmagammal szemben a 1990-es éveben írt BASIC programjaim újra megírása, akár ATARI-n is... ha belemélyedtem, akkor folytatása következik...

Mint azt már említettem, évente kétszer van AMIGA-s party, ki nem hagynék egyet sem! :-) Gondolom az év végének és a zord időjárásnak köszönhetően kifejezetten kevesen jöttek el, beszélgetéssel és pár érdekes hardver nézegetésével telt el a nap. Persze nem vittem magammal fényképezőgépet (előfordul)... Telefonnal lőttem pár fotót, amit közreadok, egy kis magyarázattal.
Volt egy SNES-t  (Super Nintendo Entertainment System) ami amúgy egy klasszikus konzol gép, de nekem,  mint antiKonzolos-nak (összesen három darab van, ATARI 2600, AMIGA CDTV és AMIGA CD32) ez az újdonság varázsával hatott. Jó kis ketyere ez, be kéne egyre nevezni... (hogy játszani mikor lenne időm vele, az egyenlőre rejtély számomra, de a bírvágy ébredezik).:-)
Nagyon érdekesnek találtam az FPGA alapon működő Turbo Chameleon 64 - Commodore 64 kiegészítő kártyát, ami a képek tanulsága szerint önálló gépként is üzemel. Ezen eléggé eltátottam a számat, annak ellenére teszem ezt még mindig, hogy a zsebemben (olcsó változat, mobil gyanánt) komplett internetezésre alkalmas multimédiás gép van 600MHz-es CPU-val, 512Mb memóriával és Android operációs rendszerrel... Szóval C=64, MiniMIG és ZX Spectrum 48K core futott fajta és azon néztünk különböző alkalmazásokat. Éppenséggel pont ilyen kiegészítőt nem feltétlenül vennék (igen csak borsos az ára), de egy fejlesztő kit egyre jobban érdekel... Következik néhány saját kezű HW projekt, aztán majd meglátjuk. :-)
Az EFIKA alaplap viszont vitte a prímet, gyakorlatilag egy 11x15 cm-es komplett gépről van szó, 400 MHz-es MPC5200B CPU, 128Mb memória, IDE felület és egy PCI foglalat (egy toldóval AGP). Ebből mindjárt volt kettő is (a dobozoltat elfelejtettem lefotózni), amin MorphOS futkározott.
Na szóval ezek a témák semmiképpen nem voltak érdektelenek! :-)
Ezúton is köszönöm Lázi-nak és családjának a helyszínt, a szervezést és a vendéglátást! A logisztikámért (nem kellett kétszer egy órát HÉV-eznem keresztbe kasul) pedig külön köszönet Chain-Q-nak és RatMan-nak ! :-)

A cím és a készítő megnevezése ne tévesszen meg senkit, ez a videó nem véletlenül került ide
(Buegleisennek nevezett kódert ismerjük, 1:49-től ott figyel az AmiCON invitálás). :-)

... folytatom az ATARI 800XL boncolgatását, először talán kezdjük a múltkori szétszedés áttekintésével. A ház szétcsavarozása és a felső burkolatrész elemelésekor először egy széles szalagkábellel fogunk találkozni, ez köti össze a billentyűzetet az alaplappal. A kábel elég jól meg van csinálva (ahol nem, lásd Spectrumok vagy Enterprise), de azért figyeljünk rá amikor kihúzzuk a csatlakozójából.

Billentyűzetből két fajtát találtam, az első egy korrekt minőségű fólia billentyűzet, ami egy fém lap és egy műanyag mátrix közé van erősítve. A billentyű lenyomást vékony rugók közvetítik a fólia felé, ami elég intelligens megoldás ahhoz, hogy a fólia ne törjön meg és sokáig működőképes maradjon. Ehhez az olcsóbbik kivitelű billentyűzethez áttervezték a műanyag mátrixot és a gombokat tartó műanyag alkatrészeket is, úgyhogy a másik fajtával nem kompatibilis. Ha valaki egy hiányos darab esetében gomb pótlásban gondolkozik, akkor ezt vegye figyelembe.
A másik billentyűzet (gondolom ez a régebbi kiadás, ebből több darabbal is találkoztam) pedig egy fém keretre erősített nyomtatott áramköri lap, amihez egy másik fajta műanyag mátrix csatlakozik. A gomb lenyomást itt talpas rugók viszik át, gumi szerű anyagból készített érintkezőkre. A gombok henger alakú fehér műanyag bakokra pattinthatóak rá.
Az alaplap elég masszív alsó-felső árnyékolólemezek között van elrejtve, amik lemezcsavarokkal vannak összefogatva, szóval egy ATARI-t szétszedni nem könnyű meló. Érdemes arra figyelni, hogy az alaplapi joystick csatlakozók DSUB9-jai műanyagból vannak, tehát a lapot óvatosan kell a burkolat alsó feléből kiemelni (ha nem akarjuk őket eltörni, vagy elrepeszteni).

Bekapcsoltam a gépet és konstatáltam, hogy az ATARI saját TV kábelével (amin egy misztikus tartalmú fekete műanyag doboz fityeg) az RF modulátor jelét csak alaplapi hangolás után lehetne élvezhetővé tenni. A kép zajos  a monitoron, hiába vettem le a színtelítettséget, jó pár hamis szín éktelenkedik a megjelenő ábrákon. A mono hangnak pedig volt egy erőteljes zúgása. A szokásos tuneren (Philips CM8833-II monitorhoz - Philips TV Tuner 7300 dukál) annyit tudtam finomítani, hogy hol a kép, hol a hang volt a jobb, de normálisan nem sikerült összehozni a kettőt. Kölcsön vettem egy szabvány 75 Ohm-os TV kábelt (talán egy Spectrumé volt), azzal valamelyest javult a helyzet. A géphez kapott kábelek között keresgélve találtam egyet, aminek a végein 3-as és 5-ös tuchel aljzat volt. Nosza, szétszedtem az 5-ös tuchel-nél. Piros zsinórt és a földet egy-egy, az átlátszó burkolatú zsinórt pedig két érintkezőre kötötték rá és persze a földet szintén egyre. Nem kellett sem gondolkoznom, sem keresgélnem, kevés olyen egyértelmű dolog van, mint ez (akinek nincs "kész" kábele, az itt találja a kiosztást ATARI 8-bit Composit Video )... Ezért fogtam három darab RCA csatlakozót és beforrasztottam őket a 5-ös tuchel helyére, a megfelelő helyre. Aki nem értené, a piros vezeték a kompozit videójel + a föld ment az egyik RCA apa csatlakozóra, az átlátszó zsinór a mono hang + a föld és ehhez még forrasztottam egy külön zsinóron még egy csatlakozót. A Philips CM8833-II monitorom sztereó, vagyis ez így pont egy álsztereó hang és kompozit videókábel. A kép a monitoron nagyon sokat javult, viszont még így sem tökéletes, a jobb szélen egy vékony zöld csík látszódik, néhány karakter pedig nem elég éles. Kéne ide valami RC tagot beforrasztani, próbáltam keresgélni a neten, de egyenlőre nem találtam a megoldást. A galériában látható pár fotó a RF képpel kapcsolatos minőségi kifogásaimról (jobb oldalon egy határozott csík vonul végig a képen és alapvetően szemcsés) és a kompozit videóról, ami egy fokkal jobb.