A blog facebook csoportjában az ATARI ST 1040 cikk folytatását és egy AMIGA 1200 fast ram kártya hack-et ígértem. Ahogy az lenni szokott, az élet felülírta a terveket. ;-) Egy érdekes videót kaptam, megnézése után tegnap késő esti bütykölés következett. Egy AMIGA 1200-as alaplapon cseréltem ki az összes kondenzátort, kevesebb mint egy óra alatt... Azaz harmad annyi időmbe sem telt ez a rendkívül kényes művelet, mint eddig. Az első cikket az ilyen irányú próbálkozások technikájáról az AMIGA MÁNIA Magazin 5-ös számába írtam. Aki elolvasta (vagy kipróbálta már) az tudja, hogy akár a 320 fokra melegített két páka együttes használata, akár a két forrszem felváltva melegítése nagyon körülményes meló, de a hőléggel történő levétel is komoly gyakorlatot igényel. Egy óvatlan mozdulat és kárt tettünk a lapban. Nézzük meg a videót, nagyon tanulságos:

Az itt bemutatott technikai fogás alapja a képen látható eszköz, tehát egy darab fogó. Ezzel megfogjuk az elöregedett kondenzátort (akár furatszerelt, akár smd kivitelű alkatrész) és addig tekergetjük óvatosan jobb-bal irányba, amíg a kezünkbe nem marad. Ez elsőre elég meredek ötletnek tűnik...

SMD alkatrész esetében az alumínium henger alatt található műanyag tálca (szoknya?) fogja jobb-bal irányú csavargatás hatására elnyírni a vékony (kézzel amúgy hamar eltörhető) lapos lábakat. Ha figyelünk és nem rángatjuk felfelé az SMD alkatrészt, akkor nem tépjük le a forrszemet. Furatszerelt alkatrésznél pedig az erőhatásra egyszerűen elengednek a kondenzátor palástok rögzítései. A kondenzátort gyakorlatilag lehúzzuk a két beforrasztott lábáról. Az alaplapot kevesebb mint tíz perc alatt hiba mentesen tudtam megszabadítani az elöregedett alkatrészektől! :-)

Az új alkatrészek visszaforrasztásának technikájáról annyit érdemes tudni, hogy a törött SMD lábakat 320 fok környéki pákával könnyedén le tudjuk tolni a forrszemről a lap károsítása nélkül. Ugye nem kell a komplett beforrasztott alkatrészt átmelegítenünk, tehát a művelet veszélytelen. Kiforrasztó szalaggal eltávolítjuk a maradék ónt, majd alkohollal (acetonnal, vagy kontaktsprayvel) áttöröljük az a részt, ahova forrasztani fogunk. Miért pont a kocka tantál kondenzátorra esett a választásom? A kérdés jogos, hiszen használhatnék furatszerelt változatú alu, furatszerelt tantál és SMD kerámia alkatrészt is. Őszintén szólva egy régi ócska, hibás Apple Mac szétszedésekor tapasztaltam, hogy az alaplapján egyetlen alumínium elektrolit kondenzátor sincs. Ha az Apple-nek ez anno működött, akkor az AMIGA is megérdemelhet pár majdnem örök életre szóló alkatrészt. ;-) Ezt követően az egyik forrszem végére (az új alkatrész méretét figyelembe véve) pöttyintettem egy ki ónt, majd egy csipesz segítségével elhelyeztem az új kondenzátort a lapon. Az ón pöttyöt felmelegítettem (szétterül) és az alkatrészt a csipesz segítségével a helyére toltam. A kelleténél picit nagyobb méretű alkatrésznél ezzel a technikával lehet csalni pár millimétert. Az eljárás attól működik, hogy az SMD tantál kondenzátor alján és oldalán is van beforrasztási lehetőség, tehát a méreten felüli alkatrész egyik felén alul, másik felén oldalt forrasztottam a laphoz. Adódik a kérdés, hogy akkor miért nem vettem kisebbeket, vagy mérethelyest? Azért mert itthon semmit sem lehet már kapni! Hiánygazdaság van... Nem vagyok hajlandó mindent külföldről megrendelni, annyit nem tudok és nem is akarok várni!

Az eredeti furatszerelt alkatrészekkel az a probléma, hogy az egyik lábuk földre van forrasztva. Az A1200 alaplap ezen részein akkora a hőveszteség kiforrasztáskor, hogy 350 fok alatt (sőt 370 - 400 fokon) sem mindig tudtam őket kiforrasztani. Este tizenegykor erre nekem nincs időm ;-) ahol gond volt, ott levágtam a lábakat csípőfogóval és a helyére pöttyintett óngombócra forrasztottam rá az új kondenzátor "L" alakban meghajtott és méretre levágott lábait. Ez a megoldás egyáltalán nem szép, viszont nem tettem tönkre a bejövő tápvonal nyomtatott áramköri lapját azzal, hogy kirángatom a galvanizált lukakból az előző alkatrészek felesleges lábait. A fotóalbumban meg lehet tekinteni a végeredményt. Folytatása következik, ugyanis a lap hibája eredetileg az, hogy nem működik az egér - joy X-Y elmozdulás, gondoltam egyet és a BUDGIE custom chip kivételével be fogom PLCC foglalatozni az egész lapot teszt célra...

... a most következő cikksorozat témája az ATARI ST (az ST a Sixteen-Thirty-two rövidítése, finom utalásféle-képpen a Motorola 68000 CPU tulajdonságaira) 1040 számítógép lesz. Most nagyon az alapoktól kezdem el a dolgokat, tehát ez még nem a bemutatkozó cikk...
Szóval mire van szükségünk egy jól működő ATARI ST 1040-hez? ;-) Természetesen szükségünk van magára a masinára, ez evidens... De legfőképpen arra, hogy a beépített tápegység normálisan működjön!

Személy szerint minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy ne nekem kelljen kapcsolóüzemű tápot (aki nem tudja mi az, lásd pl. Wikipédia) javítanom! Nagyon nem szeretek 220V ~ árammal működő ketyere paramétereit méregetni feszültség alatt. De bárhogy is erőlködtem (közben eltelt egy év, minden eredmény nélkül) végül még is nekem kellett vele foglalkozni... :-P Ebben az esetben nagy szerencsém volt, nem volt szükséges mérni. A hiba jól hallható volt, bekapcsolás után éles sípoló hang szólt (kondenzátor hibára tippeltem), a tápegység kiszerelése után láthatóvá vált az ok.
Fogtam a forrasztópákát és kiforrasztottam a púpos kondenzátort. Figyelem, aki ilyenre készül, hogy 400V (azaz 400 Volt) értékű kondenzátort cserél és a gépe belátható időn belül be volt kapcsolva, az szíveskedjen a meló megkezdése előtt egy csavarhúzóval kisütni a benne lévő feszültséget. Ha rányúlunk a két pólusra, akkorát azért nem üt, mint Chuck Norris, de nem lesz kellemes élmény!!! 

Őszintén szólva ezt már előző nap kiforrasztottam és magammal vittem az alkatrészboltba, azért, mert a házon belül korlátozott a hely, így olyat kellett keresnem, ami pont befér, vagy kisebb. Új alkatrész a helyére került, polaritás helyesen beforrasztottam a lábait (ellenkező esetben esélyünk van rá, hogy szétnyílik mint a rózsa).

Szebb mint új korában, ráadásul működik is ;-)

A következő cikkben az ATARI 1040 alaplapját veszem közelebbről szemügyre... Vannak tulajdonságai, amik nekem nem igazán tetszenek. Első helyen a beforrasztott Motorola 68000 CPU áll (tudni illik a turbózás a mániám), de a hiányzó TOS (The Operating System) ROM foglalatok is esélyesek... Egér vezérelt zöld képernyőre fel! :-)

... az idei évem nem indult sikersztoriként, volt egy kis ez-az (ha a ReTRo témát nézzük, akkor két sikertelen AMIGA 1200-as alaplap élesztésen vagyok túl, persze nem adom fel soha) úgyhogy rám fért már egy kis pozitívum. Ez a cikk nem turbókártya / accelerátor kártya (kinek hogyan tetszik) teszt, hanem egy javítási kísérlet. Egyik gyűjtő barátom kártyájáról van szó, ami még 2011 év közepén lett "elkezelve" és nem olyan régen kaptam kézbe. Igazából ennek a javításnak nem volt kifejezett prioritása, de a másik kártyával (Apollo 1260) elakadtam és gondoltam megnézem ezt...

A Falcon 040-ről annyit érdemes tudni, hogy AMIGA 1200-hoz dobta piacra a német MacroSystem, még 1995-ben. Egy nem túl gyors 25MHz-en meghajtott 68040-es CPU kapott rajta helyet és 128Mb memóriát képes kezelni, ezen utóbbi tulajdonsága egyenesen zseniális (kevés olyan kártya van, ami ezt megteszi a kedvünkért). Valós idejű órát nem tartalmaz (ezért nem kell bánkódni), a SCSI kiegészítés opcionális, erről nem találtam további információt. Elviekben egyetlen mozdulattal alakítható át 68060-as kártyává... Ezzel a kijelentésemmel a gyakorlatban komoly problémák adódnak. :-P A MacroSystem-nek és egyetlen boldog kártya tulajdonosnak sem sikerült semmilyen formában közreadni a hardver felhasználói kézikönyvét, ezért a szükséges jumper beállítások ismeretlenek. Képet sem találtam arról, hogy a 68060 számára milyen kiegészítő állítaná elő a 3,3V tápfeszültséget (a 68040 5V tápfeszültséggel üzemel).

A kiegészítő javítás előtti állapotáról annyit érdemes tudni, hogy az 50MHz-es kristály oszcillátor foglalatának egyik lába kiesett. Helyén egy fúróval kitágított luk volt (aki javítani próbálta, úgy gondolta, hogy ez jó ötlet, amúgy igen...) és az egyik 68040 irányából jövő vezeték át lett vágva. Minden foglalatos IC lábán zöld oxid réteget lehetett látni. Kipróbáltam, nem túl nagy meglepetésre fekete képernyőt produkált. Kiszedtem a foglalatos IC-ket, kontaktspray és fültisztító pálcika segítségével megtisztítottam őket. Egy vékony fémreszelő segítségével eltávolítottam az átvágott vezeték két végéről 1-1 mm hosszan a forrasztásgátló lakkot. Hogy az olvasónak fogalma legyen a méretekről, egy floppy kábel egyetlen erének (ami 6 szál drótból van fonva) egyetlen szálából levágtam egy kb. 3 mm-es darabot és azt forrasztottam oda az előzőekben megtisztított szakadásra. Újabb próba következett, már láthatóak voltak a szokásos Motorola indulási kísérletet jelző fehér csíkok a monitoron. Ezt követően fogtam egy műszerész csavarhúzót (1mm-es a hegye) és a fúrt luk oldalát óvatosan megkapargattam (tudni illik a levegőn a réz oxidálódik és sötét árnyalatot vesz fel, tehát nem látszik). Innen már egészen könnyű út vezetett a megoldáshoz. ;-) A kártya nyomtatott áramköri lapja négy réteget tartalmaz, abból az egyik egy föld réteg, ami majdnem a teljes felületre kiterjed (kár, mert ha ez nem lenne, akkor a fény felé fordítva látnánk a harmadik réteget is). Ezt nagyon könnyű volt azonosítani, szinte azonnal tudtam mérni a földet az alaplapi csatlakozó felé eső oldalon. Ezután megfordítottam a kártyát és azt próbáltam kimérni, hogy a kiesett galvanizált luk mivel lehetett kapcsolatban? Három környező galván volt gyanús, de végül nem kellett kiszámolósat játszanom, mivel rájuk mérve elektromos kapcsolatot mutattak. Tehát fogtam még egy, az előbb említett hajszál vékony drótot és beforrasztottam az oszcillátor negyedik lábát a legközelebbi pontra. Újabb teszt következett, kiderült, hogy ezen a módon az oszcillátor kontakthibás, ezért kiforrasztottam a foglalatának három maradék lábát, kitisztítottam a lukakat (kiforrasztó szalaggal), letakarítottam a felületet és direktbe forrasztottam az 50MHz-es rezgőt. Az előbb említett pontot pedig ismét összekötöttem a szabadon lévő oszcillátor lábbal. A puding próbája az evés, szerintem ennél a képnél többet nem is nagyon kellene mondanom... :-D

Végül az újabb szakadás ellen meleg ragasztó pöttyel fixáltam a javítást, nem lett szép, de az biztos, hogy ez a kártya még egy jó darabig vígan fog üzemelni.

Értékei a sysinfo szerint ilyenek:
- Számított sebessége 25,00 Mhz
- Dhrystones 17869
- CPU Mips 18,65
- FPU MFlops 4,41
- Sebesség az alap A600-hoz képest: 5,14
A fotóalbumban meg lehet tekinteni a javítás közben készített képeket nagyobb felbontásban is.

...következzen az év utolsó cikke, egészen rövid leszek. Szükségem van működő AMIGA 2000-es alaplapra, teszt célokra. Itthon, mint szinte bármit, ezt is nehézkes beszerezni... Gondoltam, szétnézek az ebay.de-n... most szerencsém volt, mindjárt kettőt is sikerült lőni belőle, egy viszonylag szép állapotú Rev 4.1-et és egy nagyon romos Rev 4.4-et. :-) Mind a két alaplapon jól látszik, hogy kifolyt a valós idejű órához rendszeresített hengerakkumulátor és a folyadék savtartalma oxidálta a foglalatok, vagy a réz vezetékek egy részét. Érdekes módon, komolyabb sav-káros B2000 alaplap sikeres javításáról nem nagyon találtam cikket. Ezek szerint ez nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek első ránézésre tűnik...

Először a szebb állapotú lapot néztem át, ahhoz első ránézésre sem fűztem sok reményt. Látszik rajta, hogy valaki nagyon szenvedett a javításával, szinte minden TTL logikai IC foglalatos rajta (10 db nem gyári foglalat van rajta). Így nem lesz egyszerű dolgom, minden utólagos megoldást alaposan ki kell mérni... Minden esetre zárlatmentesítettem a COM1, COM2, billentyűzet csatlakozó környékét, ki lettek szedve a csatlakozók és nem igazán voltak rendben. Bekapcsolás után zöld képernyőt (ram hiba) kaptam eredményül, ami sajnos nem stabil (folyton újra indult a gép, de nem a normál ütemben), tehát más gondja is van. Ezt bizony félreraktam, ha majd nagyon sok időm lesz folytatom...

Megnéztem az első látásra reménytelennek tűnő alaplapot is, íme a kezdeti állapota. A CPU és a KS ROM IC foglalatának érintkezőit szétmarta a sav (a műanyag részét valaki letörte róla), a bal oldalon lévő 86 tüskés CPU bővítő slot szintén zölden virít:

Következett a javítási kísérlet... A forrasztópákám és egy csipesz segítségével eltávolítottam a oxidálódott tüskéket az alaplap galvanizált lukaiból.

Majd egy nagyon alapos tisztítás következett, többször befújtam az egészet kontakt sprayvel, átdörzsöltem egy erős sörtéjű fogkefével és addig törölgettem konyhai papírtörlő és fültisztító pálcika segítségével, amíg tiszta nem lett. Természetesen ezt a műveletet elvégeztem a nyomtatott áramköri lap mindkét oldalán, íme az eredmény:

Fogtam a multimétert és egyesével kiméregettem minden lukat először alul - felül, majd a CPU slot - 68K foglalat, a 68K foglalat - KS ROM foglalat és a KS ROM foglalat - AGNUS irányába. Akár milyen hihetetlen, mindegyik galván épen maradt, egyiket sem kellett kihuzaloznom. Az alaplap alján találtam egy vezeték sérülést, amit fixáltam (az valami más balesetből adódott). Ezek után fogtam a forrasztópákát és beforrasztottam egy 64 és egy 40 lábú precíziós foglalatot. A másik alaplapból kipöccintettem a 68000-et és a KS ROM IC-t és beletettem... 

Kapcsoljuk be... a gyári 1.3 KS ROM IC-vel nem volt hajlandó indulni, végül egy kölcsönzött 2.05-el sikerült. Egy újabb alaplap, ami legalább egy évtizedet töltött hamvaiban, viszonylag simán életre kelt...

A történet egyenlőre még nem végződött a főhősnőre (AMIGA) nézve teljesen pozitívan... A lap nem túl stabil, időközönként sárga, vagy piros hibaképernyővel indul el és egyenlőre nem találom a hiba okát. Ha rápillantunk a WB 1.3 fejlécére, akkor látjuk, hogy a szabad memória 300Kb körül van és nincs belőle több. Azt hiszem rá fogok keresni az IC nélküli Rev 6.2-es lapokra, hátha találok...

... mint azt az előzményekben említettem a Philips CM8833-II monitoron egy külön erre a célra készített 23 tűs - 9 tűs RGB kábelen keresztül használtam az AMIGA-imat. Ennek a kábelnek a bekötése a 23 tűs AMIGA videó port sajátosságai miatt minden más RGB-re csatlakozó gép számára hiányos volt. Most, hogy kiváltottam ez a kábelt egy 9 tűs - 9 tűs RGB hosszabbító kábelre, arra gondoltam, hogy nem lenne célszerű ezt folyton ki be húzgálni, inkább készítek hozzá egy AMIGA RGB illesztőt. :-)

Nézzük meg az AMIGA-k 23 tűs Videó kimenetének kiosztását:

Az eredeti kábelen az RGB + föld + CSYNC jelek voltak használatban, ez elég jól bevált bekötés, megfelelő képminőséget ad. Leszámítva azt, hogy nálam valami gerjedt és pár AMIGA esetén időnként a kép lilás árnyalatot kapott. Az Enterprise 128-nál tapasztaltak alapján itt is megpróbálkoztam a külön 15KHz-es vertikális és horizontális szinkron jelek bekötésével. Kipróbáltam az illesztőt, tökéletesen működik, sőt az eddig tapasztalt lilás képernyő szín is megszűnt, úgyhogy már megérte vele babrálni. :-)

Az AMIGA 23 tűs Videócsatlakozójának összekötése a Philips CM8833-II monitor 9 tűs RGB csatlakozójával:

Fogtam egy viharvert, de előzőleg már megfelelően kireszelt (remek, legalább ezzel most nem kell töltenem az időt) D-SUB 25-ös házat, helyre tettem a 23 tűssé alakított 25 tűs csatlakozót és meleg ragasztópisztollyal beragasztottam a 9 tűs RGB csatlakozót a helyére. Íme a végeredmény (nem szép, sőt ronda, de viszont szépen működik):