... az előzőekben ott hagytam abba, hogy a C128D-ről lehúztam a 1571-es vezérlőpanel szalagkábelét. A C128DCR-ből pedig kiborítottam a floppy meghajtót. Ezek az alaplapok beindításához nem voltak közvetlenül szükségesek, de legalább útban lettek volna. Nézzük meg közelebbről a többi alkatrészét...
 |
1571 floppy meghajtó vezérlő a C=128D-ben:
A C=128D esetében tulajdonképpen szerencsénk van, a 1571 meghajtó vezérlő panel csak egy szalagkábellel csatlakozik a géphez. Ha lehúzzuk az alaplapról, akkor a masina ezt nem veszi észre, tehát a C=128D nem valódi három processzoros rendszer. Ha csatlakoztatjuk a vezérlőt, akkor annak esetleges hibája csak az utolsó fázisban akassza meg a C=128D indulási folyamatát. Tehát ha pl. hibás a 6502 CPU, vagy a DOS ROM hiányzik, akkor nem kapjuk meg az irányítást, nem jelenik meg a READY felirat, de komolyabb leállást, megtévesztő hibát nem okoz. Ha valami hiba van a 1571-es vezérlőn, akkor a dirve visszajelző LED-e folyamatosan ég, normál működésnél pedig a floppy meghajtó fejmozgásának ütemére villog. Az elektronika nem olyan intelligens, hogy észlelje a fizikai meghajtó tényleges állapotát, jelenlétében és hiányában is ugyan úgy működik. Ezek az alapelvek.... Most azon kínlódok, hogy a C=128D-m nem hajlandó együtt működni a 1571 vezérlővel, nem kapom meg a READY feliratot és kurzort. Kipróbáltam másik alaplappal, tökéletesen jó a vezérlő is és a kábele is, tehát máshol van valami apró hiba, ami eddig még elkerülte a figyelmem ...
 |
1571 floppy meghajtó vezérlő a C=128DCR-ben:
A C=128DCR esetében viszont nincs ekkora szerencsénk! Itt a 1571 meghajtó vezérlő elektronika az alaplap szerves részét képezi. A C=128DCR már ténylegesen három processzoros rendszer. Ha hibás a 6502 CPU, akkor két fehér csík és folyamatosan világító floppy visszajelző LED mellett fekete képet kapunk eredményül, vagyis a gép teljes indulási folyamata megszakad a harmadik CPU hibájakor. A másik két foglalatos IC, a DOS ROM és a Drive Controller (Fej vezérlő) hibájakor nem kapjuk meg READY feliratot kurzorral és a visszajelző LED folyamatosan világít. Az elektronika itt sem olyan intelligens, hogy érzékelje a fizikai meghajtónk állapotát, csak a saját hibáira érzékeny.
Tápegységek:
A Commodore cégnek a három különböző C=128 géphez három eltérő tápegységet sikerült kreálnia, a fotókat megnézhetitek a galériában. A C=128 tápegysége megtévesztésig hasonlít az AMIGA 500 gépekhez rendszeresítetthez, csak éppen a leadott feszültségek nem ugyan azok!
 |
A C=128D tápja érintésvédelmi és árnyékolás szempontból kulturáltan be van dobozolva, közepén egy hűtőventilátorral. Első bekapcsoláskor 2-3 másodperc alatt megszűnő, hangos sípoló hangot adott, a ventilátora nem pörgött fel. Persze ez lehetett volna egyéb más hiba is, de a sípoló hang miatt egyértelműen a nagyobb Farad értékű alumínium elektrolit kondenzátorok zárlatára tippeltem. Figyelem a készítők megfeledkeztek arról, hogy a PCB-n szerepeltessék az alkatrészek polaritását! Ezért mielőtt kitekerjük a kondenzátorokat fogóval a helyükről (furcsa, de ez a legegyszerűbb és a PCB szempontjából legkíméletesebb kivételi mód), rajzoljuk fel filccel a (+ vagy -) lábak helyét, hogy polaritás helyesen tudjuk beszerelni az új alkatrészt. A 100uF 385V értékű kondenzátort nem bántottam (nem volt belőle itthon), de ha valakinél szükséges a csere, akkor az áramütés elkerülése érdekében szíveskedjen a két lábát csavarhúzóval kisütni! Az alábbi értékű kondikat cseréltem ki: 3db 2200uF, 1db 470uF, 1db 1000uF. Kivételkor látszott, hogy mindegyik rég kifolyt és kiszáradt. A Farad értéktől soha ne térjünk el (kivétel azok az elvetemült egyedek, akik képesek egy meglévő áramkört is áttervezni), a feszültség értéktől viszont el lehet térni, de szigorúan csak felfelé! A fotón látszik, hogy maradék alkatrészekből dolgoztam, tehát a 3db 2200uF kondenzátor nem egyforma, se méretre, se feszültség értékre (úgyhogy csak bátran). A javított tápot először terhelés nélkül (alaplapról lehúzva) kapcsoltam be, azonnal működött és azóta is vígan használom...
A C128DCR tápja teljesen le van csupaszítva, nincs rajta árnyékolás, csak egy fém keret, amire fel van fogatva a PCB. Óvatosan, csak feszültség mentesítve kezeljük, az áramütés nem kellemes élmény!
 |
 |
A billentyűzet:
Érdekes, hogy a C=128D és C=128DCR gépeknél az esetek nagy részében pont a billentyűzet hiányzik (bezzeg a PC-d klaviatúráját nem tudtad elhagyni!?)... :-) A három különböző változatú C=128 alaplap áttekintése után arra jutottam, hogy a "sima" C=128 billentyűzete tökéletesen kompatibilis kell legyen a dobozos gépeknél használatos darabbal! Na persze ez a sejtés csak akkor vált bizonyossággá, amikor neki álltam és tíz perces munkával készítettem egy tüskesor-D-SUB25 átalakító csatlakozót (a képen látszik). A tüskesort a megfelelő módon el kell tördelni. Ennek oka, hogy a három C=128 alaplapi billentyűzet csatlakozója a D-SUB25 csatlakozó méretét és lábosztását követi. A DSUB lábak közötti távolság nagyobb mint a tüskesoré, tehát felülre 4,3,3,3, alulra pedig 2,2,2,3,3 tüskéből álló darabokkal érdemes forrasztani. Ha a leírás esetleg kínai volt, a fotók magukért beszélnek. (Olvasói kérdésre szerkesztettem a bejegyzést, remélem így már érthetőbb.) Kipróbálás után nyugtáztam, hogy igazam volt, a billentyűzet "pótlás" tökéletesen működik. :-) Gondoltam egy ebay-es beszerzésen, de egyrészt drága, másrészt ritkán lehet kapni külön C=128 billentyűzetet. Úgyhogy azt hiszem készítek egy végleges hosszabb kábelt és szétflexelek egy PC billentyűzet házat, amibe korrektül bele tudom építeni az egészet. :-)
A galériában találhattok pár nagyobb felbontású képet, többek között az a megbízhatatlan kiegészítő panelt amin az ASCII EPROM foglal helyet... A C=128 gépek most felkerülnek a szekrény tetejére, a későbbiekben biztosan lesz még róluk szó fehérítés és végleges összeszerelés kapcsán...
