... ez a meló itt kész, elégedetten dőlök hátra... :-) Nem kell megijedni, szó sincs búcsúról! Egy kis visszatekintés következik az elmúlt fél év történéseire. Első félszáz bejegyzésemben próbáltam időrendben áttekinteni a számítástechnika világában tett első botladozó lépéseimet. Persze az élet kikényszerített különböző szüneteket és kitérőket. Így sok más, eredetileg jóval későbbre tervezett téma is felmerült, más dolgok pedig teljes egészében kimaradtak időhiány okán. A PöCékkel való első élmények elemzése például teljes egészében várat magára, mert a kezdetleges PöCe suxxx... :-P
Ami miatt még is késznek érzem az eddigi melót, az az, hogy végül is sikerült bemutatni azokat a gépeket, melyeket mérföldkőnek tartok. Melyekhez a fiatal kori lelkes és naiv emlékek kapcsolódnak. Csodáltam, vágyódtam, örültem és fanatikusan rajongtam értük (sok darabért még ma is) és a későbbiekben kialakuló ReTRo hardver gyűjteményem gerincét képezik. Ha ők nincsenek félretéve a szekrényben... ha platform váltáskor midig eladok mindent, akkor ezeket a dolgokat csak nagyon töredékesen tudtam volna dokumentálni és bemutatni. :-)
A továbbiakban már nem teszek kísérletet az időrendi sorrend megtartására, egyszerűen lehetetlen. A cikkek és a gépek olyan sorrendben fognak következni, ahogy kézbe veszem őket, vagy ahogy eszembe jut cikket írni róluk. ;-) Szóval nekiülök a következő félszáz bejegyzésnek... ;-)
... ismét a 90-es évek, akkor már a vége felé közeledtünk. Történt egyszer, hogy kaptam egy AMIGA-t... Ha tetszik, akkor vegyem meg, vagy valami hasonló. :-) Aztán, hogy anno tetszett e, az már egy másik kérdés (lentebb kiderül)... de a gép azóta is gyönyörű állapotban van. 18 éves pályafutása alatt az egyik sarka és pár makacs billentyűje sárgult csak meg. Időnként hamis lemezcsere jeleket produkál (erre egyszer rá kéne jönnöm, hogy mi a kiváltó ok, valószínűleg SMD kondenzátor hiba). Az AMIGA fejlesztő csapata ezt a gépet is egy The B'52 számról nevezte el, melynek címe Channel Z, tehát ez a megnevezés található meg az alaplapon. Kivételesen fogyasztható számot sikerült választaniuk, érdemes meghallgatni (rájöttem, hogy anno is ismertem, talán még tetszett is), jó kis dallamos muzsika.
A Commodore cég grafikai chipset szempontjából harmadik generációs számítógépe az AMIGA 1200 1992-ben került kiadásra, mai napig az egyik legnépszerűbb AMIGA modell. Tulajdonképpen az A1200 tekinthető a csúcsmodell olcsó kiadásának, anno tized annyiba került, mint az AMIGA 4000 névre keresztelt nagynénje.
Ez a gépezet anno nem tartozott a kedvenceim közé, az alaplapon elhelyezett Motorola 68EC020-as processzort nagyon barátságtalannak tartom. Tipikus problémák például, hogy az egyik floppytartónyi (100db) demó gyűjteményemet félre kellett tennem az AGA (Advanced Graphical Architecture) és a EC020 OCS AMIGA programokkal szembeni kompatibilitási hiányosságai miatt. Az Amiga Early Startup Control (1) alól történő állítgatás részben megoldás (Disable CPU Caches funkció használata), de nem teljesen kielégítő, egy idő után az agyamra ment. WHDLoad elvileg 1996-tól már elérhető volt, de én nem találkoztam vele. További nehézség volt számomra, hogy ugyan az alaplap tartalmaz egy kényelmes HDD vezérlőt, de annak felülete 2,5"-os 44 tüskés IDE. Anno a 2,5"-os HDD-k arany árban voltak kaphatók. A mostanában elterjedt CF2IDE adapterről hírből sem hallottam még. A 2,5"-3,5" átalakítók beszerzése pedig egyenlő volt a lehetetlennel, még pár évvel később is, pedig akkor egy elég jól felszerelt, szervizelést is vállaló számítástechnikai boltban dolgoztam. A főnököm végül megkegyelmezett nekem és Pesten szerzett valahol egy CCCP időket idéző (a nagyság a minőség jele) 2,5" - 3,5" átalakító panelt arany árban. Szóval csupasz AMIGA 1200 (3.0 KickStart ROM, HD nélkül) használata nehézséget okozott... Mondhatjuk, hogy másfél évtizede én voltam a lúzer-júzer, jó lenne, jó lenne, de hogyan is kellene ezt csinálni!? ;-) A későbbiekben végül is szép éveket töltöttem ezzel a konfigurációval (AGA demók szájtátva nézegetése és AGA játékok ész nélküli nyomkodása). Egy AT-s PC táppal és a fent említett szörnyűséges átalakítóval (amitől nem lehetett becsukni a házat) oldalra kivezetett 3,5" IDE kábelen keresztül használtam egy 170Mb-os vincsesztert. Azt már nem is mondom, hogy a gyári WB telepítő lemezeim közül pár megadta magát, az még nagyon kellett... :-P A PCMCIA porton keresztüli AMIGA-PöCe fájlcseréről ugyan olvastam, de kivitelezni nem sikerült, így igazi HardCore 880Kb és PC 720Kb floppy lemezes időszak volt ez. A gépezet szépítgetésébe (bővítés a köbön) végül csak akkor vágtam bele, amikor néhány éve ismét elkezdtem a ReTRo-val foglalkozni.
Nézzük meg, hogy mit tud ez a gépezet a gyári kiépítésében: - 14MHz-es Motorola 68EC020-as (sajnos economy), immáron valódi 32-bit-es CPU. - 2 Mb grafikus chip ram. - A maximális címezhető fast memória sajnos csak 8Mb az EC020 CPU miatt. - Kiváló grafikai képességeit az Advanced Graphics Architecture (AGA) chipset-nek köszönheti. - KickStart 3.0 ROM. - 3,5" DS-DD 880Kb kapacitású beépített floppy, PöCe 720Kb lemezkezelés megoldott. - Az alaplapon 44-tűs 2,5"-os HD vezérlő kapott helyet, átalakító nélkül 2,5”-os HDD fogadására alkalmas, manapság inkább CF2IDE adapter a használatos rajta. - A 16-bit-es PCMCIA csatlakozó pedig főnyeremény az adatcsere szempontjából.
Értékei a sysinfo szerint: - Számított sebessége 15,20 Mhz - Dhrystones 1282 - CPU Mips 1,33 - FPU MFlops N/A - Chip sebesség AMIGA 600-hoz képest 3.37 - HD vezérlő átviteli sebessége: 1,198,829 Byte/Sec
1) Aki esetleg nem tudná mit jelent az Amiga Early Startup Control, azok kedvéért elmondom, hogy a KickStart ROM 2.04-től bekapcsoláskor a két egérgomb egyidejű lenyomva tartása hatására feljön egy menü, amelyből hasznos opciók választhatóak ki. Ilyen például a szoftveres boot választó, ahol a floppyk, PCMCIA port és HDD-k közöl választhatunk. A ROM 3.x változatánál pedig már állíthatóak a grafikai tulajdonságok, letiltható a CPU cache és van egy egész komoly Zorro board diagnosztika, amin keresztül a bővítéseink állapotáról tájékozódhatunk.
... ismét a 90-es évek (vissza olvastam... miket írok? ez valamikor a 80-as évek vége felé lehetett, a 90-es években már igencsak az AMIGA 500-asomba voltam belebújva), megláttam egy hirdetést, hogy Enterprise 128-hoz egér eladó. Ismeretlen ihletettségtől hajtva felhívtam a megadott telefonszámot és az egyik hétvégén elmentünk érte, valahol talán Kispesten lakhatott a srác. Mivel akkoriban ez meglehetősen ismeretlen dolog volt (a PöCe korszak később köszöntött be), akkor láttam egeret életemben először. Megtetszett és megvettem ezt a kiegészítőt a kedvenc gépemhez, gondolván, hogy most milyen jó lesz. :-D Nagy boldogan hoztam haza az új szerzeményemet, egy gyári dobozt, amin a hangzatos „Enterprise Mouse Advanced Computer Controll And Graphics Package” felirat szerepelt.
Maradjunk annyiban, hogy az egérnek alapvetően sem vettem túl sok hasznát, néhány alkalmazás kivételével semmihez nem volt használható. Egy óriási, semmivel nem szabványos gumigörgője van, a legbénább PöCé-s egerek is kecsesnek tűnnek mellette, rémálom volt használni. Nagyjából féltégla mérete, fordított madzagolása (a vezeték nem a gombok felől, hanem a kezem alatt bújik elő a műanyag házból) és három, eltérő érzékenységű gombja miatt valóban kiérdemelte a „patkány” gúnynevet ez a ketyere. A másik probléma az volt (gyakorlatilag első használatkor) az egyik gombja kiesett. Mint az látható volt a srác, akitől vettem ezt már próbálta maszek módszerekkel javítani, nem túl nagy sikerrel. Nem hibáztatom érte, a benne található három darab műanyag házas mikrokapcsoló minősége gyárilag ilyen rossz. Elég lehetett egyszer leejteni és eltört, de az is lehet, hogy pár kattintás után esett szét gyakorlatilag magától. A csatlakozó része is át volt alakítva (szegény ember vízzel főz alapon) egér / joystick illesztőnek, egy tüskesor segítségével (ahogy így elnézem, azt anno visszabontottam). Úgyhogy szegény „patkány” némi küzdelem után felkerült a polcomra és ott csücsült vagy két évtizeden keresztül. :-D
Most levettem a helyéről, de sajnos túl sok jóra nem számíthatok... Az Enterprise-hoz és a kiegészítőihez nem sikerült jó minőségű, tartós gumi alkatrészeket gyártatni, ezért ezek rejtélyes folyadékot „izzadnak”, idővel szétrepednek, elporladnak. A felületükön kiváló olajos anyag kikezdi a környező műanyag alkatrészeket. Hát ennek tudatában veszem most elő ezt az egeret. :-P Tényleg az várt, amit sejtettem... A gumigolyó nagyjából a félig olvadt, félig darabos csoki állagát mutatja, az eredetileg sima felületén rücskös anyagkiválásokkal, rejtélyes kristályos szerkezetekkel. Hm... Nagyon óvatosan egy csipesz segítségével kivettem a házából a "csokigolyót" és egy papírra tettem. Gyakorlatilag ujjal szét tudtam nyomni, darabjaira esett szét. Érdekes módon ebben nem volt szokásos fém golyó (a PöCés egérgolyók mindegyikének fém a belseje), az egész egyetlen gumialkatrész volt fénykorában. Sajnos az elmozdulást mérő potenciométerek tengelyén lévő műanyag gyűrűk is hasonló állagúvá váltak és szétestek. Így az egész ragadós nyúlós vackot összeszedegettem és kidobtam a kukába. Az egér műanyag házát pedig alaposan elmostam mosószeres fogkefével. Száradás után gyorsan visszakerült a polcra... A hiányzó gumi alkatrészek pótlása (egy méretes golyó és két gumigyűrű) és a „patkány” javítása már egy másik történet lesz...
... 1994-et írunk, a címben két újságra utalok, amiket anno járattam :-) mert szerintem jópofa dolgok voltak bennük! Azok kedvéért, akik esetleg koruknál, vagy eltérő érdeklődésüknél fogva ezt nem tudnák, a GURU Magazin az egyik számítástechnikával foglalkozó (C=64, AMIGA, PeeCee) szórakoztató folyóirat volt, most jelentettek meg egy jubileumi kiadványt. A RÚNA Fantasy & SF Szerepjáték Magazin pedig a GURU pár oldalas mellékleteként indult, majd 1994 márciusától önálló lapként is bemutatkozott. Mint a neve is mutatja, elsősorban szerepjátékokkal (1) foglalkozott.
Szóval megjelent a hirdetés, hogy Velencefürdő településen GURU számítógépes, illetve RÚNA szerepjáték tábor tartatik. :-) Én anno mind a kettőt műveltem, igen ám, de antiszociális elem lévén (nagykorúság határán billegő kamasz) kevés affinitást mutattam a közösségi élmények iránt (azt gondoltam pl. a ballagási tabló képemről, hogy környezetszennyező volt az előállítása és hasonló elképzeléseim voltak a világról... amúgy ezt mostanra sem változott meg). Joe (gyerekkori barát, szomszéd srác, a C=64-es, későbbiekben AMIGA-s) addig rágta a fülem, míg aztán egy szép napon felkerekedtünk (1994 július 15 - 23)... Junoszty TV-stűl, AMIGA-stól, több száz lemezestül, 9 napra való hideg kajástul és óriásbőröndnyi ruhástul "letraszportálódtunk" a Velencei-tóra. Ekkor volt életem első komolyabb halálközeli élménye! Amikor az M7-es autópályán a két anyuka státuszban leledző 40-es hölgy (egyik sem az enyém) 170Km/h sebességnél, gyárkémény módjára pöfékelve, mindenhova hamuzva (a szemgödrömbe is jutott) kormányt elengedve, hátrafordulva osztották a számunkra feltétlen szükséges eszeket (nem nyelvészkedik, ez nagyon jó szó erre a szitura). ..."ne sikoltozz kiffiam, megy ez az autó magától is"... Innen üzenem, 18 év távlatából. Csókolom, először is nagyon féltem (ettől a vezetési technikától) és természetesen minden, de minden olyan megvolt, ami jó, tehát káros és amitől tiltani tetszettek próbálni! Csókolom! LoL Valahogy aztán még is odaértünk épségben...
Bejelentkezés után megmutatták azt a kis faházat, ahol el lettünk szállásolva. Volt egy kis adminisztratív tévedés, a Barakk C/5 át lett javítva C15-re. Ezt onnan tudom, hogy megkerestem az akkor kiadott hivatalos nyakba akasztómat (GURU Tábor 94, Táborlakó, Név, Életkor, Barakk, Géptípus feliratok éktelenkednek rajta). :-) Vajon a C15-ös barakk meg van még, vagy már lebontották ezt a már akkor is meglehetősen viseletes exÚttörőtábort? Szobatársaink (nick neveket írok, jó?) Ratman, Lehő, R.I.P. alias IzomTibor of Metabolix INC (ha elírtam a csapatuk nevét akkor bocs), George, Joe voltak és persze jómagam (R.I.P.-ről és Georgról nem igazán tudok már, a többiek még az informatika környékén vannak). Ez a kis csapat azt a nevet kapta a tábor végére, hogy Dr.Agony, megnyugtatok mindenki, ebben a formában nem alkottunk semmi maradandót (azt hiszem egy RayTrace kép született, de azt soha nem fogom megtalálni...)! :-D A környéken lévő AMIGA-sokból egy DanielSun nick nevű srácra, meg egy dejtári fickóra emlékszem, de hogy kik lehettek ők (passzolom a kérdést)? Mit ne mondjak, a papír vékony falak, nehezen záródó ajtó, kopott linóleum és három darab emeletes ágy mellé még bezsúfoltak valahogy két asztal szerűt, amin egy AMIGA 1200 és egy általam hozott AMIGA 500 állt, na meg az elmaradhatatlan műbőr borítású vasvázas stokik ugyebár... Hát ez maga volt a Kánaán, főleg, hogy az 1200-asra (két olvasói megjegyzésre egy kis magyarázat, ez egy 1994-re datált történet, tehát jóval az olcsó PC-s multimédia hazai elterjedése előtt járunk... akkor még nem volt evidens sztereó aktív hangfalat pakolni a gépre, ezért mindenki úgy oldotta a hangkeltést, ahogy csak bírta) egy kazettás magnó volt rákötve és jó hangosan tudtunk demó és modzenéket bömböltetni, vagy 20W-on. :-D Persze a fent említett két hölgy továbbra sem volt rest, vagy háromszor vissza jöttek és a vége az lett, "nehogy éhezzenek ezek a fiúgg!!!" felkiáltással mégis befizettek minket a menza kajára, ami amúgy teljesen hibátlan volt :-) Már akkor is tudtam, hogy hogyan kell mások részére kiváló étvágyat teremteni. Úgyhogy amikor Joe megkérdezte, hogy mi van pl. a levessel? Akkor kapásból vágtam rá, hogy "a konyhás néni belemosta a szőrös hasát, nem tudtad?" Avagy az a piros étel ott kis barátom (amúgy paradicsomos káposzta, csak nem láttál még olyat, mert el voltál kényeztetve kis korodban) nyilván valódi "vérhas lesz" és az ablakban érlelődő zöld trutyi (kiváló ízű kovászos uborka) pedig csak és kizárólag "amputált troll pöcs" lehetett. Na hát így volt előttem mindig két három tányérnyi kaja és persze a kiadós éhezés után muszáj volt a "gyerekekkel" kimenni a tóparti PizzaHát-ba eledelért! Na hát annak is én ettem meg a felét... :-DDD ÜberMegaLoL!!! :-DDD Nézzük csak mik is voltak még... Első este Laár András adott elő egy kisebb fajta bohózatot (bocs srácok, 18 év távlatából nem emlékszem, hogy kivel... egyedül tán? vagy Galla Miklóssal?) nagyon megragadt egy mondata, "fürdőszar". Tisztálkodó és illatszer termékcsalád kicsiknek és nagyoknak (azóta sem találom ezt az előadását, ha valaki tud, akkor segítsen ki, ismét szeretnék rajta sikítva röhögni). Aztán határozottan emlékszem a Brazil-féle live-kompóra, azt hiszem nem neveztünk be, legalábbis nem rémlik, hogy töltött kotongumiból ettem volna ki banános pudingot. LoL Az Aurum-féle AMIGA 3000-en tartott RayTrace bemutatóra is emlékszem, meg a CD32-re is, oda nem lehetett férni hozzájuk. Azóta kárpótoltam magam ezért a szívfájdítós messziről bámulásért, az AMIGA MÁNIA 04-es számában olvashattok egy cikket a 3000-esemről. Dedikáltattam a RÚNA szervezésben meghívott szerzőkkel, alkotókkal, így van például Nemes István által dedikált Káosz kötetem, vagy Szikszai Gábor által aláírt Boros - Szikszai Eclectic albumom (Boros Zoltán valahova eltűnt). Érdekes, hogy ugyan emlékszem Novák Csanádra és Nyulászi Zsoltra, de az nem ugrik be, amikor a M.A.G.U.S. szerepjáték szabálykönyvemet dedikálták nekem (levettem a polcról, alá van írva, nem csalás, nem ámítás). Az íjjász bemutatóra és a számháborúra valahogy nem találtam oda, szerintem az 1200-est nyomkodtam... Aztán jöttek az elmaradhatatlan csínyek is ;-) a PeeCee-sek barakkjára kiraktunk egy meggyalázott Micro$oft telepítő lemezt jól lespriccelve naptejjel, a férfi WC piszoárjaiba szintén Mega$ matricák kerültek és azt sem bírtuk ki, hogy ne írjuk ki a PeeCee előadásoknak helyet adó kisterem ajtaja fölé, hogy "PöCe Gödör". GigaLoL Ha jobban bele gondolok, akkor riszpekt a PöCéseknek! Ezek az arcok képesek voltak komplett szutyok 40 kg-os 286 és 386-osokat, vibráló ócska 20 kg-os VGA (CGA, EGA?) monitorral odacipelni és erőltetni a fejlett PöCe hangtechnikát bipp bipp szörcs szörcs! :-) Jól van gyerekek, de minek? ;-) Emlékszem egyik manusztól megkérdeztem, hogy a PöCéje elejére ragasztott műanyag biz-baz micsoda, hamutartó? Egértartó közölte és megsértődött... Na jó, azt hiszem valakinek volt SB vagy GUS hangkártyája is (egy lakás ára volt anno)?
Aljas módon irdatlan jól szórakoztunk a lájv fantazizó srácokon, LordKarton és SetétSzúnyogháló összecsapása különösen tetszett. :-) Egyik este pedig sikerült rávennem a csapatot, hogy vacsora után menjünk el kocsmázni, azt hiszem két helyre is betértünk, kértem nekik a felső pultról (aki járt már ilyen egységben, az tudja, hogy ott a tömények tartózkodnak), a hangulatot fergetegesre sikerült fokozni, arra emlékszem, hogy korom sötétben lógtunk vissza a tábor területére, nem kicsit illuminált állapotban. Az ablakunk alatt játszó szerepjátékosok dumáján pedig annyira elkezdtünk nevetni, hogy a szomszédos barakkban lakó GURU Team-et kímélendő ki kellett mennünk a focipálya közepére visítani. Arra emlékszem, hogy a varázslójuk, meg a harcosuk éppen "gyakja" a sárkányt, ami szikrázik nekik... hűű vajon melyik testrésze szikrázhatott a sárkánynak? Na ná, hogy a kloákája!, hiszen az egy gyík! LoL és megint csak LoL! Ha megtalálom R.I.P. által hirtelen felindulásból készített karikatúrát erről az esetről, akkor beszkennelem és felteszem örök mementóként (az örökkévalóságig és még egy kicsit továbbra, egész addig, míg a blogot tartalmazó szervert ki nem húzza valaki a konnektorból). De most komolyan, kinek az ötlete volt a másnapos ébredés utáni fejünket lefotózni??? :-P Hát körülbelül így telt el ez a kilenc nap 1994-ben, számomra felejthetetlen élménynek bizonyult, az biztos. :-DDD
Ezeket a képeket valami számomra ismeretlen mókus szkennelte kb. 256 színű gif formátumba úgy 1995 táján valami "remek" PöCén. Régi AMIGA 880Kb-os lemezeimen találtam meg őket, sajnos nem lett meg az összes (36 kockának kéne minimum lenni), egy része valahova elkallódott. Az eredeti AMIGA-n adott fájl neveket megtartottam, tehát ez nem most lett kidíszítve. A GURU Magazin 94/8 számának 59. oldalán láthattok belőle még párat, ugyan az a fotó sorozat. Illetve a RÚNA magazin I. évfolyam 7. számában (8-9 oldal) olvashattok képes szösszenetet Novák Csanád tollából (LordKarton és SetétSzúnyogháló tuti rajta vannak a képeken). Aki úgy érzi, hogy a vízözön előtti fotójának megjelenése számára problémás, vagy egyszerűen csak ülepen akar billenteni, mert anno megettem a kajáját, az küldjön egy kommentet, vagy mailt és készséggel kiteszem a szokásos censored feliratot. :-)
Nehogy már nektek legyen a jobb! :-D Ugyan arra már nem emlékszem, hogy a Valhalla Records által felfedezett Carpe Diem zenekar tiszteletét tette e a táborban egy pléh-bekk "koncert" erejéig, de ezt a számot is ehhez az évhez kötöm, úgyhogy az archív videó beágyazva jól... batu ááá, reppeli a csávó mi? :-DDD
1) .. ahhoz, hogy az akkori SF és F könyvkiadódsi érthető legyen, bele kellene nyúlnom abba a tematikába, ami a Mellonta Tauta blogom profiljába tartozik, szerintem ettől itt most eltekintek.
... ott hagytam abba az AMIGA és köztem lévő sajátos kapcsolat taglalását, hogy hiába voltam baromi boldog a kedvenc számítógépemmel, a világ nem volt hajlandó megállni... Egyre kevesebb olyan új kiadású demóhoz és játékhoz jutottam, ami futott a kedvenc gépemen... ebből fakadt egy elég komoly sértődés részemről. Például 1994-ben, ami számomra egyike volt a legjobb AMIGA-s éveknek, a nyári GURU-RUNA táborban (ha megtalálom a fotókat, lesz beszámoló) többedmagammal értetlenkedtünk a Commodore és az AMIGA csődjén. Az egész történet szép lassan lejtőre került... olyas fajta érzésem lett, hogy pontosan másodjára vágtam olyanba (első volt az Enterprise 128), ami megállt mint Börzsönyben az eső. Amúgy logikus a kérdés, hogy ha ennyire szerettem anno ezt a dolgot, akkor miért nem vettem (vetettem) magamnak egy relatíve olcsó csúcsmodellt (AMIGA 1200)? Azért, mert ragaszkodom a gépeimhez ;-) nem volt szívem a B52 Rock Lobstert eladni (pedig kezdőtőkének jól jött volna az ára) és különben is közbe jöttek az élet „nagy” dolgai... :-P Első munkahelyem okozta rendszeres elfoglaltság, közben főiskola, szembesültem a PöCé-k kizárólagosságával. A kiadott feladatokat egyszerűbb volt PöCé-n elkészíteni (5,25” floppy, háj szpíd MsDOS, DataFlex, TurboPascal, meg amit akartok), így kényszerültem platformváltásra (az akkor beszerzett 486SX meg van még, valamikor az is megér egy „misét”, de nem olyan fontos, szóval egyhamar nem szedem elő). :-P Azóta sem szerettem meg a PöCé-t, azon dolgozom. Tulajdonképpen ki a fene szereti a ciroksöprűjét, vagy a Robi kapálógépét, ha naponta kell kubikolnia vele? Amúgy ez manapság már nem annyira az AMIGA Rulez – PöCe Suxxx történet. Személyes véleményem az (ha érdekel bárkit az olvassa el, akit nem az hagyja ki a lábjegyzetet), hogy (1) ...az eredeti történet meg pokoli rég volt, spongyát rá!
Szóval divatAMIGA-s korszakom kezdődött, szépen elpihent a B52 Rock Lobster a dobozába, évente kb. kétszer elővettem és végig néztem rajta vagy 200 lemeznyi demót... Valamikor 1998 tájékán kezdődött lassan újra a történet, amikor beállított az egyik barátom egy hibás 600-assal. Meglepett, hogy ez a hófehér kivitelű gépezet mennyire picike. Na hát ő (mármint a June Bug) lett az első ECS grafikai képességekkel bíró AMIGA-m. :-) Mint említettem, hibás. Akkor még fogalmam sem volt, hogy a falatnyi alaplapon lévő durva átégések mitől keletkeztek (ebben a cikkben még nem lövöm le a poént)? Minden esetre a floppy meghajtó fejének szétbarmolását azoknak a számlájára lehet írni, akiktől a barátom elhozta ezt a jobb sorsra érdemes gépet...
katt a feliratozott képért:
Az AMIGA 600 jelű gép 1992-ben jelent meg, nézzünk pár adatot és tényt róla: - Kódneve a The B-52's zenekar száma után szabadon June Bug lett, a linkre kattintva meghallgathatjátok a számot, előre szólok, a Rock Lobster-nél is nehezebben fogyasztható! - Továbbra is 7MHz-es Motorola 68000 32bites CPU ketyeg benne, külső buszai 16bitesek. - Grafikai képességeit az ECS (Enhanced Chip Set) adja, nevesen a Fat Agnus (ECS display vezérlő), a Super Denise (ECS display dekódoló), a megszokott Paula (audió és I/O vezérlő), és egy új chip a Gayle (címdekóder és IDE vezérlő). - Kickstart 2.05 rom-ot tartalmaz, melynek a verziószámára érdemes odafigyelni, az első változat ráadásul nem kezelt HD-t, 37.500 (olvasói megjegyzés: 37.299 - nincs scsi.device, sem az ide, sem a pcmcia nem megy, 37.300 - megy mindkettő, de csak 40mb-ig, 37.350 - méretkorlátozás nélkül megy ) alatt pedig a mérettel vannak problémák. - 3,5" DS-DD 880Kb kapacitású beépített floppyval rendelkezik - A kis méret miatt lemaradt a numerikus billentyűzet. - Az A500-nál megszokott expansion slots nincs, helyette egy kissé fogyatékos trapdoor expansion slot csatlakozó van, ami korlátozott bővítést tesz lehetővé. - Pozitívum viszont a PCMCIA (píszíemszia? :-) ne köszöngess, mond, hogy picimaci és kész) csatlakozó, ami iszonyat rapid fájl cserét tesz lehetővé pl. a fent emlegetett PöCével. - Alap kiszerelésben 1Mb chip memórával rendelkezik, ami a trapdoor-on keresztül bővíthető fel 2Mb-re. - CPU kártya nélkül maximum 8Mb fast memória kezelésére képes, oly módon, hogy egy PLCC foglalattal rátűzzük a processzorra a bővítő kártyát. - Ahogy az lenni szokott AMIGA-k esetében, az ügyes szovjet mérnökök ehhez a masinához is készítettek 68020-68030 accelerátor kártyát. Ugyan az a metódus, mint a memória bővítőnél, a CPU tetejére tűzött PLCC foglalatban végződő kártyát kell elképzelni.
a bugos Bug, avagy a Bug bugja:
Bemutatkozásnak egyenlőre ennyi elég lesz a June Bug-ból, folyt. köv…
1) PöCe - személytelen-arctalan tucatgép, 30 éves elavult szabványokat tart, drága, de legalább ócska, optimalizálást teljesen mellőző óriásszoftverek Gb adatai birkóznak rajta dög lassan, a horror mennyiségű Tb vinyókon, Gb memóriákon és GHz-ken... Kétforintos vacak dzsunka technológiának tartom az egészet...
