.. ismét rövid posztok fognak majd következni, főleg a Retro Tauta csoport rövid hírei - retro "szüttyögés" anyagából válogatva. Kicsit bővebben kitérve a fontosabb dolgokra, most 2 db AMIGA 3000 gép élesztésére, felújítására kapcsán.
Az AMIGA-ban rendszerístett kondenzátorairól általában: Az AMIGA gépeknél a kondenzátorokkal két probléma szokott előfordulni. Az egyiket közismertnek gondolom, a másik nem biztos, hogy az. Tehát az első eset, hogy az SMD alkatrészes alaplapoknál idővel a kondenzátorok "folyadékszigetelése" elenged. Ezt általában nagyban elősegíti a hosszan tartó be nem kapcsolás és a tárolási környezet páratartalma. Tapasztalataim szerint a magas páratartalmú helyiségben tárolt alaplapok relatíve rövid idő alatt (10-en év) képesek rossz állapotba kerülni. Az elektrolit folyadék a lapra folyik és ott reakcióba lép a környezetben lévő anyagokkal, ez elsősorban a nedvesség, a por és a gyári folyasztószer maradványok, így a NYÁK lap vezető rétege oxidálódhat, szakadhat, illetve a kondenzátor kerül részleges, vagy tiszta zárlatba. Ennél az esetnél azért a tiszta zárlat ritka jelenség (ha van, akkor a NYÁK azon a része látványosan el van égve), szóval 20-30 gyors egymást követő bekapcsolással általában az ilyen alaplapok "bebikázhatóak", csak ez nem ajánlatos! A második eset az, hogy a furatszerelt kondenzátorok egyszerűen kiszáradnak. Ez nem okoz NYÁK oxidációt, ellenben itt a tiszta zárlat állapot jóval gyakoribb, ami a kondenzátor által eredetileg védett alkatrészek erőteljes melegedését illetőleg halálát tudják okozni. Alkatrész szériák válogatják, hogy ez a jelenség mikor következik be, de tudjuk, hogy a C= az ég világon mindenen spórolt az AMIGA esetében. Általánosságban azt lehet mondani, hogy SMD alkatrészes gépeknél az ismételt használatbavétel előtt érdemes gondolkodás nélkül komplett kondenzátor cserét végezni (végeztetni). Furatszerelt alkatrészes gépeken ez akkor esedékes, ha láthatóan problémák adódnak a működéssel, vagy az indulással. Egy kondenzátort soha ne cseréljünk ki, ha már neki állunk, akkor egy füst alatt cseréljük ki az összes alu elkót!
Konkrétan a két AMIGA 3000-ről: Az egyik retro party után kerültek el hozzám, kriminális állapotban (tyű ha 2013 év végén volt az is, cirka 3 évet ültem rajta... bocs Ratty). A gazdája bevallása szerint a sorsuk az évekig valakinél garázsban - sufniban hányódást követően további évekig lakásban állás volt. Az egyik gép fekete képpel (CPU hiba) a másik a koszosabb állapotú pedig hibás táppal (másikkal próbáltam le) sárga (órajel hiba), piros (KS rom hiba), fekete (CPU hiba) képernyővel jött. Mindkét alaplapon zölden virágzott a belső óra henger akkumulátorának környéke, alapos por volt bennük, a tápokban adott esetben 2-5 centis belesült por. A galériában található fotók nem képviselnek egy extra minőséget, de azért jól érzékelhető rajtuk a por és az olajos foltszerű aku kifolyás. Az alaplapokról leoperáltam az akkumulátorokat és (ezen lehet szörnyülködni is, aki akar) mosogatószer forró víz és fogkefe segítségével alaposan kimostam őket a mosogatóban. Különös tekintettel az aku folyadék kifolyással érintett részekre, hogy az akkumulátor sav (mások szerint lúg, de igazából ez mindegy is) maradéka is eltávozzon a lefolyóba. Száradást követően a foglalatos IC-ket kivettem és áttakarítottam a foglalatokat kontaktspray-vel. Itt szólok újra! A WD-40 autókban használatos olajos védőréteget képző spray, nem retro gépekben alkalmazandó dolog! A fekete képernyővel érkezett alaplap relatíve hamar volt éleszthető a tisztítás után.
A másik, amiről aztán a fényképek készültek továbbra is színes képernyős hibajelenséget produkált. Ezt tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor 90% hogy a bejövő tápvonal szűrő kondenzátorai közül valamelyik (egy vagy több) kerül zárlatba és fogja meg a lapot (15-ös kép). Szóval az alaplap kondenzátor cserére várt. Mi ebben a bonyolult? Igazából semmi, 33db kondenzátort kell kibontani, lábait kiforrasztani, a galvanizált lukakból az ónt kitakarítani, helyére rakni az új alkatrészt és visszaforrasztani. A kondenzátorok lebontása még mindig papagájfogóval a legkönnyebb, furatszerelt alkatrésznél minimális az esély arra, hogy tönkre vágjuk a NYÁK-ot ezzel a manőverrel. Szóval attól bonyolult, hogy sok helyen nagyon nagy a járulékos hőveszteség. Igazából olyan rework station kéne nekem (egyenlőre lehetetlen küldetés, mind árban mind helyigényben, meg nem is néztem utána, hogy merre az annyi), ahol alulról felfűthető az alaplap pl. 70 fokra és alkatrész oldalról tudok rajta pákával dolgozni, vagy éppen fordítva. Úgyhogy szóri, de ez az alaplap is megvárta a ZD-915-ös kiforrasztó állomás beszerzését, ezzel már tudtam olyan egyenletes hőfokot biztosítani, amivel a galvanizált lukak takaríthatók voltak (lásd még AMIGA MÁNIA Magazin 04-es szám 16. oldalon A3000 élesztés cikkem lap közepén elhangzottak). Úgyhogy végül csak a helyére kerültek az új kondenzátorok (érték listáért lást galéria) és ezt követően pöccre indult az alaplap. Hiába az azonos REV, igazából alaplapja válogatja, hogy melyik AMIGA 3000 hajlandó elindulni daugther board nélkül. Ez a lap például nem volt hajlandó indulni nélküle, úgyhogy erre a körülményre majd gondoljon aki éleszti az alaplapját.
A vissza dobozolás megelőző utolsó teszt elvégzésénél bukott ki egy újabb hiba, a videó jel szétesett. Na fene, mi a baj? Kivettem a Denise IC-t és akkor láttam, hogy a lemezes foglalat olyan mértékben oxidálódott (hiába takarítottam le a maró anyag továbbra is dolgozott a foglalatban) hogy a 23 - 25 pinek mozgatásra a tövüknél kitörtek a foglalatból. Ezt a hibát eddig nem vettem észre. Kérdeztem Rattyt hogy mi legyen, azt mondta ne bontsak A500-ból 44 pines foglalatot (mert hogy itthon új nem kapható), hanem megfelelő a precíziós törhető hüvelysorból készített maszek is. Úgyhogy ezzel fejeződött be az alaplap felújítás, lehet fáradt voltam, de teljesen kiment a fejemből a VGA videó kimenő jel ellenőrzése (ami természetesen nincs), úgyhogy ezért ismételt szóri.
Még egy gondolat, mint említettem a tápegység teljesen halott volt. Ezt már több cikkben is írtam, hogy nem szívesen javítok tápot, hát most kivételt tettem. A tápegységben három 3300uF-os kisáramú kondenzátor nézett ki csúnyán, ezeket cseréltem ki. Így már volt rajta mérhető 5 és 12V, majd ezt követően egy PC táp ventilátora költözött bele, mert a gyári megadta magát az idő múlásának. A drótozást azért fotóztam le külön, mert a hőrezsugor csövek helyén irdatlan óncsomókkal összetaknyolt 3,5"-os eszközöket etető kábeltákolmány volt. Erről úgy ítéltem meg, hogy lefelezem és egy konszolidáltabb verzió lett belőle, ami jól funkcionál.
avagy egy kezdő kalandjai a RetroBright keverékkel
Tudom, tudom, ezer fórumon és weboldalon beszéltek már erről a témáról. Mielőtt megkíséreltem az első burkolatfehérítésemet én is elolvastam mindent, amit be tudtam gyűjteni. Ami, lerágott csont volta ellenére sem tartalmaz túl sok információt. Azonban úgy gondolom, hogy vannak még rajtam kívül néhányan akik egy ideje kacérkodnak a gondolattal, de eddig még nem mertek hozzáfogni. Számukra lehet hasznos egy kezdő első csetléseink, botlásainak megismerése.
Mi az amit tudtam? A számítógép burkolatának elkészítéséhez használt műanyagba brómot kevertek a gyárban, hogy ezzel növeljék a műanyag gyulladásgátló képességét. Ez a bróm az évek során lassan felszabadul és a műanyag felülete felé törekszik. A felületet elérve a környezeti UV sugárzás hatására szép lassan elsárgítja az egész felületet. Egészen durva esetben (mint amilyen az enyém is) az eredetileg fehér felület barna árnyalatú lesz. Ez a felületi sárgulást lehet feloldani hidrogén-peroxid alapú vegyülettel és UV fény segítségével.
Sokáig úgy gondoltam, hogy egyetlen számítógépem sem olyan brutálisan sárga, hogy ez a téma engem igazán érinteni tudna. Szépen megtakarítva, bedobozolva kicsit sárgábban is esztétikus látványt nyújtanának.
Ezután történt, hogy (mivel Magyarországon képtelenség szép állapotút találni) vettem az Amibay-ről egy Amiga 4000 számítógépet. Többszörösen ráfaragtam vele. :-( Hardware problémái voltak, amelyek javításáról biztos ír majd Сергей is ezen a blogon, de ezen kívül az előlap is törött volt. Volt azonban akkora szerencsém, hogy éppen hirdetett valaki más az Amibay-en A4000 előlapot viszonylag megfizethető áron. A megfizethető ár egyértelműen arra vonatkozott, hogy az előlap pocsékul barna volt:
Ebben az esetben nincs mese. Сергей megjavítja az alaplapot pöpecül, én meg tegyem vissza rá ezt a rettenetet? Még szerencse, hogy olyat kerítettem, melyen 040-es felirat van, hiszen az eredeti Motorola 68030-as CPU-t tartalmazó processzorkártya helyett sikerül vásárolnom egy remek állapotú Motorola 68040-et tartalmazó processzorkártyát.
Szóval az elhatározás megvolt, de a módszert még ki kellett választani. Olvasmányaim során 3 keverékről olvastam (a CIF-el történő átmosást nem sorolom ide). Mindhárom nagyon hasonló. Vagy folyékony 30%-os hiidrogén-peroxid vagy sűrített 12%-os hidrogén-peroxid vagy pedig sűrített 12%-os hidrogén peroxid + Vanish Oxi Action keverékét kell használni.
A teljesen folyékony (mint a víz) hidrogén-peroxid (ezentúl csak H2O2) használatának sok híve és sok ellenzője van. A hívei azt mondják, hogy azért jó, mert nem jár nagy pacsmagolással, csak be kell meríteni a H2O2-ba a fehérítendő tárgyat majd kitenni a tűző napra, had kapjon UV fényt rendesen. Az ellenző meg azt állítják, hogy túl durva, túl sok kárt tehet a műanyagban. Én nem hiszek az ellenzőinek. Miért árulnák műanyag flakonban, ha marja a műanyagot? Az olyan értelmes lenne mint a papírból készült benzintartály. Mégsem ezt a megoldást választottam. Mert az még rendben van, hogy egy egér, vagy egy kisebb számítógép burkolata szépen bemeríthető 1-2-3 liter H2O2-ba és fóliával leszigetelve kitehető a napra, de mi a helyzet egy monitor esetén? Mégsem vehet az ember 40 liter folyadékot meg egy ugyanekkora akváriumot a művelet elvégzéséhez.
A fentiek miatt én a sűrített 12%-os H2O2 + Vanish Oxi Action ecsettel történő felhordását választottam. Sorban sikerül hibákat elkövetnem, amelyeket talán a kedves olvasó elkerülhet, ha ezeket a sorokat elolvasta.
Az első hiba (nem is annyira nagy hiba) az volt, hogy egy ilyen rettenetesen barna dologgal kezdtem. Márpedig önbizalom szerzéshez kell a sikerélmény. Csakhogy ahonnan én indultam onnan sokáig tart sikert elérni. (De azért el lehet.) Szóval leragasztottam az Amiga előlapon a címkét, hogy azt ne érje, majd összekutyultam a keverékemet. Egy kis üveget megjelöltem szigetelő szalaggal, hogy lássam meddig kell feltölteni. Olvastam, hogy a megfelelő keverési arány az 1dl H2O2-hoz hozzákevert egy adagoló kanálnyi (az a kanál ami a dobozában megtalálható) Oxy Action szükséges. Mivel állítólag erősen maró anyag, kesztyűt húztam a művelethez. Kényelmesen melléültem és hozzáfogtam a felhordásához. Ami eleinte jól is indult. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy az én jó kis keverékem úgy tódul ki a kicsi befőttes üveg tetején, mint a tej a forró gáztűzhelyen. Felpattantam mielőtt sikerül magamra is juttatnom belőle és úgy fejeztem be az ecsetelést.
Augusztus eleje volt, a nap tűzött rendesen. Így nem csoda, hogy amikor egy óra múlva visszatértem, azt tapasztaltam, hogy a felhordott anyag rászáradt a műanyagra és itt-ott néhány világosabb foltot hozott létre. A "világosabb" szón azt kell érteni, hogy rettenetesen sárga helyett kicsit rettenetesen sárga lett. OK, akkor másképpen állunk hozzá. Először is kerítettem frissen tartó fóliát (vagy mi a folpack mai modern neve) és odakészítettem, illetve a következő keverék esetén már csak fél kanálnyi Oxi Actiont kevertem az 1dl H2O2-hoz.
A felhordást követően fóliával behúztam az egész előlapot, majd aznapra így is hagytam, had dolgozzon a keverék. Másnap azt tapasztaltam, hogy egy kicsit világosodott az egész műanyag, de nem egyenletesen. Mindenütt világosabb lett, de néhol jobban az átlagnál. Újra bekentem és befóliáztam. Késő délután csekkoltam újra. Szinte semmit nem változott. Szépen vagyunk. Másoknak 5-6 óra elég a szép állapothoz, én meg 2 nap alatt tartok ott, hogy ott sem járok, ahonnan ők indulnak. Mit tehettem? Hagytam pihenni, mert a fólia miatt nem volt kiszáradva, majd másnap kora reggel friss keverékkel átkentem és visszafóliáztam. Este, amikor hazatértem a melóból, első dolgom volt az ellenőrzése. Amikor lehúztam a fóliát szépen lejött a maszkolószalag az Amiga címkével együtt. Így legalább akaratlanul is megtudtam, hogy az eredeti Amiga címke egy vékony alumínium lapocska, amelyre egy kis papír van ragasztva ahol színes kell hogy legyen, majd az egész le van lakkozva. A 3 napos H2O2-ban ázás megtette a hatását. Az öreg lakkréteget szétkapta és tisztára pucolta az alumíniumot. Ezek után mindenkinek azt javaslom, hogy ha nem akar így járni amikor nagyon besárgult burkolatot fehérít, vegye le a címkét és úgy fogjon a művelethez!
Ha mindez nem lett volna elég, akkor még ott volt gondnak az is, hogy megint csak egy kicsit fehéredett az előlap. Szóval másnap reggel kutyultam ismét egy adag H2O2 keveréket és megint kentem, fóliáztam és otthagytam. Ez volt a 4. nap. Estére már határozott, de egyenletlen világosodást produkált. Az 5. nap reggelén nem tettem Vanish-t a keverékbe. Ezzel is világosodott, de egyre foltosabb lett. Nem tudom, hogy a feloldott bróm ennyire szeret visszakötni a helyére ezért úgy döntöttem, hogy átmosom az egész előlapot. Körömkefével megtisztítottam, kiszárítottam és másnap reggel ismét a korábbi keverékkel H2O2+1/2 kanál (Oxi Action) kentem be. Ez a nap is eltel, majd még 2, mire azt mondhattam, hogy most már megfelel az elvárásaimnak. Szóval a fenti fotón látható állapotból 8 nap alatt jutott ebbe az állapotba:
Igen, ez az idő ahhoz is elegendő volt, hogy Lengyelországból rendeljek egy új (ha nem is gyári) címkét a tönkrement helyére. Kicsit molyoltam a GIMP-el is, hogy jobban megtudjam mutatni a két állapot közötti különbséget:
Mit tehet az ember, ha kezdő lépésként azzal szívatja magát, hogy egy teljesen bebarnul műanyaggal kezdi pacsmagoló pályafutását? Természetesen azt, hogy egy teljesen borzalmasra barnult műanyaggal folytatja:
Ez a tápegység burkolat, ha lehet, még az Amiga előlapnál is sötétebb volt. 12 napig kentem míg sikerült majdnem elfogadható szintre hoznom. Ebben az esetben is a foltosodás jelentette a legnagyobb problémát. Olvastam mások becsődölt fehérítési próbálkozásairól, amikor az eredmény foltos lett, de sajnos ott nem mellékeltek képet a kiinduló állapotról. Gyanítom, hogy minél sötétebb a kiinduló állapot, annál nagyobb a foltosodás esélye. 12 nap kezelés után eddig, a még mindig kicsit foltos állapotig sikerült eljutnom:
A kiinduló állapotot figyelembe véve nem olyan borzasztó, de sajnos a gyári szépségétől messze van. Mindenesetre az íróasztalon így is jobban mutat mint a fehérítés előtt. Ezt is összevágtam az eredeti színnel, hogy jobban látható legyen a változás:
Bízom benne, hogy a (köztudottan) meginduló lassú visszasárgulás során teljesen egyenletessé válik a színe és a sárgulás egy korábbi szakaszában megfogva egy újabb fehérítéssel elérhető lesz, hogy teljesen egyenletessé váljon. Halvány foltok az egéren is maradtak, de ezek már nem zavaróak. Itt is vegyük figyelembe, hogy nagyon csúnyán sárgult állapotból indultunk:
Szeretnék majd egy olyan összehasonlító tesztet is végezni, amelyben a H2O2t 12%-os sűrített formáját Oxi Action-el keverve és önmagában is kipróbálom. Ehhez persze két azonos mértékben sárgult (barnult?) tárgy kell. Jövő nyárig biztos találok ilyet valamelyik dobozomban. Addig is álljon itt a magam kis konklúziója:
- Mindig vedd le a címkét! - A keverék 1dl 12%-os sűrű H2O2 + fél adagolókanál Oxi Action. - Oxi Actionnal keverve csípi a kezet. Húzz kesztyűt! - Fóliával mindig be kell húzni, mert kiszárad. - Ha nagyon sárga, türelmesnek kell lenni. - Ha foltos kend be újra! ...és újra ..és újra
Ismét egy rövid poszt következik, meg egy maximum három percet igénybe vevő, hasznos átalakítás leírása. Van Enterprise-al foglalkozó oldal, ahol az EXOS (EXtendable Operating System) ROM-mal kapcsolatos fontos információk sokkal részletesebben ki vannak fejtve, mint itt. Akit bővebben érdekel, az kattintson és olvasson utána.
Én inkább az 1987-es felfogásomnak megfelelően írok erről, lámer módban. Szóval a lényeg, a belapozható ROM méret kötött, ezért limitált a ROM-ban elérhető programok mennyisége is. Nekem anno angol billentyűzetes gépem volt, aminek a BASIC kártyáján egy db 32Kb méretű gyári ROM foglalt helyet, így csak a BASIC terpeszkedett benne. Addig a haverom egy német 1db ROM + 1db EPROM BASIC kártyája maga volt a csoda számomra, mivel a német EPROM tartalom ki lett cserélve saját ROM-ra (egy speedtest és asmon volt benne hűűű). Nekem viszont ez azt jelentette, hogy az úgynevezett speedtest híján inkább ritkábban használtam a MicroTeam floppy vezérlőm +512Kb memória bővítőjét. Egy örökkévalóság volt kivárni, mire a gyári ram teszt lefutott. A történetet a mostani eszemmel már úgy tudnám értékelni, hogy a srác akitől a floppy vezérlőt vettem (tőle vette meg a haverom a gépét én meg a maradékot) nem akart ezzel a kérdéssel már foglalkozni. De még azon a szinten sem, hogy a MicroTeam vezérlőn van két szabad EPROM foglalat és abba lehetne rakni IC-ket... Tudás és EPROM égető híján ez akkor nem volt áthidalható probléma számomra. Akkor ugye 640Kb összes memóriáról beszéltünk, de mi a helyzet most? Például az egyik gépemben a 64Kb grafikus memóriája mellé (a gyári +64Kb helyett) +1024Kb memória van beépítve. Tekintsünk el attól, hogy az elmúlt években az Enterprise-okat az Sd Adapteremmel használtam a legtöbbet, ami flash IC-ben tartalmazza a legújabb Zozo-féle gyors memóriatesztet, BASIC-et stb. Inkább tegyük fel azt (ami mostanában jellemző), hogy a gépet a MicroTeam floppy vezérlővel együtt szeretném használni és próbálgatni rajta dolgokat. Tehát 1600Kb memóriának ugrik neki a gyári memória teszt és elalszom mire végez. A másik pedig az, hogy a BASIC kártyák a fiókba kerültek, hiszen Sd Adaptert használok helyettük. Tehát vissza tértünk az 1987-es kiinduló problémához, "speedtest" (és BASIC) híján vagyok! Csinálni kell valamit, hiszen EPROM égetőm és üres IC-m is van. Elkezdtem az interneten elérhető ROM tartalmakat nézegetni és EPROM-ba írva kísérletezni velük... Leghasznosabb módosításnak az alaplapon elhelyezkedő gyári EXOS 2.1 ROM kiváltását tartom egy újabb változatra. Ezt csináltam meg még akkor, amikor a kompozit kimenet miatt úgy is szét voltak szedve a gépek. Egy a gyárihoz képest dupla kapacitású EPROM-ba égettem be az EXOS 2.4 beta 5-öt (ez volt a legutolsó verzió amit találtam belőle) és szereltem az alaplapra. Előnye, hogy tartalmazza a Zozo-féle gyors memóriatesztet és egy bugfixált BASIC 2.1-et (tehát a BASIC kártya sem kell), a SWP 2.6 igazából nem érdekes számomra, mert azt még soha (de szó szerint) nem használtam.
Alkatrészlista: 1x 27C512 64Kb méretű EPROM, 1x 10cm hosszú vezeték.
Teendő: Az ajánlott végleges átalakítását nem csináltam meg, maradjon meg a közel gyári állapot, ez itt az ideiglenes átalakítás. A bővítő csatlakozó felőli oldalon pirossal bejelöltem (lásd a galériában), hogy mely két ponton lehet forrasztani az A15-ős címvonalra menő új vezeték egyik felét. Személy szerint az EXP2 felirat melletti pontot ajánlom. Megcsináltam közvetlen a bővítő csatlakozó melletti pontra is, de ott könnyű zárlatot okozni, ezért kezdő forrasztóknak ezt nem ajánlom. Ha ez meg van, akkor a megírt EPROM IC 1-es lábát hajlítsuk fel, tegyük a foglalatba az IC-t. Igazítsuk a memória bővítés alá a helyére a kábelt, vágjuk méretre, blankoljuk le a végét, ónozzuk le és forrasszuk a levegőben lógó lábra. Lehet meleg ragasztóval fixálni a vezetéket, de mivel az egész a memória bővítés alá van igazítva és összecsavarozott gépen belül van, így elmozdulni extra rögzítés nélkül sem fog. Ha ez meg van, bekapcsoljuk a gépet és kipróbáljuk az eredményt. Ha nem működik, akkor valószínűleg bénáztunk a forrasztással, vagy az EPROM tartalom kiírásával (nekem elsőre ment).
In 1987 i had a cardinal problem, the original English BASIC cartridge content only one factorial ROM IC, and no place for another EPROM. In German BASIC card have two ROM socket, is a good place to custom EPROM content (Assembler, Speedtest etc.), but cannot buy this cartridge .The original system memory test was to slow for 640Kb extended ram. I had no EPROM burner, and the knowledge was missing too.
In 2016 i have a cardinal problem, without my SD Adapter card (i want use a MicroTeam Floppy Controller card, or Spectrum Emulator card) the original system memory tester is very very slow for 1600Kb ram. Usefull hack is a swap to Exos 2.4. beta 5 version, i found it, and i burn it a EPROM.
Part list: 1x27C512 64Kb sized EPROM, 1x10cm long wire
To do: This is the temporary modification. In the galery shee the two point to access missing address line A15. Solder the wire on this point. Take the burned EPROM IC and bend up the first pin (IC leg). Place it the EPROM to the socket and solder the wire to the pin1 leg. The modofication is Ready, if you want, fix it the wire to the motherboard with hot glu gun, but this is not important inside the computer.
A hosszabb cikkek egyenlőre úgy tűnik nem készülnek el... Jöjjön most egy rövid, de hasznos módosítás leírása. Az Enterprise számítógép RF modulátora a mai korhoz mérten rossz minőségű képet produkál, ráadásul az is állandóan "elmászik" a TV-n. Anno Junoszty fekete-fehér televízión használtam a gépemet, azon igazából nem volt feltűnő a színek "elmászása". A 2000-es években pedig még működő RGB katódsugárcsöves monitorok voltak a soron, itt a saját RGB kábelemet vetettem be, de aztán jött egy ötlet és LCD TV-re váltottam. Akkor készítettem hozzá egy SCART kábelt a neten fellelhető leírásnak megfelelően, ami persze pont nálam nem működött. Kísérletezni lusta voltam a SCART-al, így kezdtem el gondolkodni valami köztes megoldáson, ami végül a jól ismert kompozit átalakítás lett. A leírás megtalálható az interneten, az Enterpress magazin 1990/1-es számában, színes videókimenet címen. Ez a kapcsolása (pirossal jelöltem az új alkatrészeket):
Többen kérdezték már, hogy hogyan kell a kompozit kimenetet elkészíteni Enterprise géphez, hát elküldtem nekik is ezt a linket. Az volt a válasz, hogy ez ijesztő és bonyolult, úgyhogy most leírom tömören közérthetően, hogy mit kell csinálni.
Teendő:Tisztázzuk, itt a meglévő RF csatlakozó funkcióját alakítjuk át, az lesz a továbbiakban a kompozit kimenetünk! Egy csavarhúzó segítségével lepattintom az RF modulátor tetejét, az antenna csatlakozóra menő ellenállás lábát leforrasztom. Nehéz eltéveszteni, mivel ez az egy dolog van forrasztva az RF csatlakozó "tüske" részére. Ide kerül majd az újonnan beépítésre kerülő kondenzátor negatív lába (jelölve van az alkatrészen, hogy melyik a negatív pólus). Mielőtt ezt megtenném, hogy a helyére forrasztom, a kondenzátor pozitív lábára felforrasztom az ellenállást, hogy ne az alaplap fölött kelljen ezt megtenni. Helyére próbálom az alkatrészeket, a lábaikat méretre vágom, mert általában hosszabbak. Ha ez meg volt, akkor az ellenállásra igazítom a hőre zsugorodó csövet (szigetelés gyanánt) és az alaplapon a TR8-as tranzisztortól számított harmadik ellenállás lábára felforrasztom a láb másik végét. Bekapcsolom és videó kábel segítségével leellenőrzöm az eredményt, általában kész is van. Ha valami még sem stimmel, akkor átnézem a kapcsolást még egyszer. Lást még galéria:
English summary: Several people have asked me, how to prepare a Enterprise composite output, i sent this link. They said it's scary and complicated modding! So now i write concise plain language what to do. Parts List: 1 x 75 Ohm through-hole resistor, 1 x 47uF 63V aluminum electrolytic capacitor, 1 x 2cm long heat-shrink tubing.
What to do: Use a screwdriver to remove the RF modulator's metal roof. Remove the original galvanic connection between the RF modulator antenna connector and resistor part on the modulator. Solder the positive leg of the capacitor to the resistor leg. Try to place the parts and cut their feet to the right size. Solder the negativ leg of the capacitor to the RF modulator's antenna connector. Adjust heat-shrinkable tube in place (insulation), and solder the leg to the third resistor from the transistor TR8 on the motherboard. ...and done! Look at the gallery:
Az SD Adapter Prémium változataira fel lehet iratkozni a vortyex kukac gmail pont com e-mail címre küldött levélben. Túl gyors hozzájutást most sem tudok ígérni, mostanában eléggé elfoglalt vagyok. Viszont felhasználóknak jó hír az Enterprise 128 rajongóinak, hogy az Enterprise Forever fórumon keresztül több más, de hasonló képességű hardver kiegészítő elérhető. Így aki nem akar várni, vagy más elképzelései vannak az találhat magának megfelelő megoldást.
Az ENTERPRISE 128 SD Cartridge port adapter Prémium jelenleg elérhető szolgáltatásai: - A Prémium változat NYÁK lapja az eredeti BASIC kártya alakjára lett igazítva így befér az eredeti kártya műanyag tokjába és minden felhasznált alkatrész SMD felület szerelt. - A hardver lelke egy Xilinx CPLD chip. - Mivel a gyári BASIC kártya helyére kerül, ezért tartalmazza a szükséges szoftvereket (ZozoSoft-féle gyorsteszt, BASIC 2.1-et, angol nyelvű EXDOS 1.4-et, WP 2.6-ot és SDEXT 0.1) egy felület szerelt flash memória IC-ben. - A flash memória IC tartalma ENTERPRISE alól működés közben bármikor módosítható egy szoftver segítségével. - Két SD kártya foglalatot tartalmaz, SD és microSD kártyák számára, amik külön-külön és párhuzamosan is használhatóak, igény szerint. - A gördülékeny működés érdekében Cache memóriát tartalmaz. - Az EP128 IDE kártyához hasonlóan jelenleg FAT12 kompatibilis, ami 32Mb méretű partíciók kezelését teszi lehetővé. - Az EXDOS - FAT16 kompatibilitás fejlesztés alatt van, a későbbiekben mindenki könnyen és gyorsan upgrade-elheti a saját adapterét (függetlenül attól, hogy melyik változat). - működést visszajelző LED-eket tartalmaz.
Üzembe helyezés: A kikapcsolt állapotú ENTERPRISE 128 (vagy 64) számítógépünkből vegyük ki a gyári BASIC cartridge-t, szedjük szét, vegyük ki a BASIC kártya nyomtatott áramköri lapját és helyezzük az SD Adaptert a helyére. Egy microSD kártyát (a megfelelő VHD állomány tartalommal ellátva) érdemes a foglatba helyezni, mielőtt össze csukjuk a kártya tokot. Majd óvatosan helyezzük a BASIC kártyát (ami immáron egy sd adapter) a helyére. Győződjünk meg róla, hogy megfelelően, egyenesen csúsztattuk be az alaplapi élcsatlakozóba és a helyén van miden! Figyelem, ha bekapcsolt állapotú gépbe helyezzük be az adaptert, akkor szerencsétlen esetben mindkettő (a gép is és az adapter is) tönkremehet!
Mint említettem az EXDOS 1.4 egyelőre sajnos nem FAT16 kompatibilis, így a működéshez először fel kell másolnunk egy alkalmas eszköz (mondjuk PC) alatt legalább egy SD kártyára (ajánlott szoftver a partitionGuru) valamilyen elérhető Virtual Disk File partícióit (linkért lásd a Hasznos linkek részt). A fent említett partíciókezelő szoftver elég lassan készíti el (kb. 10 perc) a hat darab 32Mb-os partíciót. Aki tud gyorsabbat, vagy megbízhatóbbat ennél, az jelezze. A DISK menüben az OPEN VIRTUAL DISK FILE alól megnyitjuk a VHD állományt, majd a TOOLS menü CLONE DISK funkcióval kiírjuk a hat darab FAT12-es partíciót az SD kártyánkra. Ezt követően az előkészített SD kártya partícióira tetszőleges anyagot fel tudunk másolni számítógépről, úgy hogy az utána ENTERPRISE 128 alatt használható legyen. Jelenleg az EXDOS nem figyeli a kártya cserét, így a gépet behelyezett kártyával indítsuk el. Illetve ha menet közben cseréljük, vagy rakjuk be a kártyát, akkor olyan módon indítsuk újra a gépet, hogy a tápellátásból kihúzzuk és visszadugjuk. A RESET gomb többszöri megnyomása sem indítja teljesen előröl az ENTERPRISE-unk boot-olási folyamatát, kikapcsoló gomb pedig gyárilag nincs. Az ENTERPRISE-unk bekapcsoláskor a ZozoSoft-féle gyorsteszt indul el és fut le, majd a gépünk kilistázza az SD kártyán (illetve kártyákon) elérhető partíciókat, azokhoz rendelt meghajtó betű jelét és méretét. Aki akár a teszt alatt, akár a meghajtók kilistázásánál tüzetesebben szét akar nézni a képernyőn, az nyomja meg (régi PC-ken is rendszeresített, így ismerős lehet) a német billentyűzeten <PAUSE> angol billentyűzeten <HOLD> billentyűt. A számítógép addig marad pillanat-állj állapotban, amíg ismételten le nem nyomjuk ezt a billentyűt. A ZozoSoft-féle gyorsteszt alatt a jobb felső sarokban látható <PAUSE>, a meghajtók listázásánál a bal felső sarokban látható HOLD felirat tájékoztat minket róla, hogy a gép még ebben az állapotban van (azért várakozik és nem azért, mert lefagyott). Elvileg a FAT16 kompatibilis EXDOS esetén már nem lesz szükségünk erre a bűvészkedésre, mert akkor akár egyetlen 2Gb-os partíción (vagy több kisebben, igény szerint) tudja majd kezelni gépünk az összes általunk használt tartalmat. A memóriateszt lefutását követően a szokásos színeket szkrollozó ENTERPRISE felirat fogad minket. Tetszőleges billentyű lenyomását követően a BASIC parancsértelmező jelentkezik be (aki a későbbiekben módosítja a flash IC tartalmát valami másra, annak az töltődik be, amire lecserélte pl. IS-DOS, EPDOS, FORTH).
Az ENTERPRISE 128 működéséről és az EXDOS-ról röviden: A most elérhető EXDOS verzióban újdonság, hogy a körülményes EXDOS parancsok begépelése helyett használható egy kezdetleges fájl kezelő program. Ezt az F1 funkcióbillentyű lenyomásával, vagy a ":FILE" parancs begépelésével tudjuk elindítani. A keresősávot a belső joystick segítségével mozgathatjuk fel-le, ENTER billentyűvel tudunk könyvtárt váltani, illetve a futtatható állományokat elindítani. A partíciók között a meghajtók betűjelének leütésével tudunk váltani (induláskor alapértelmezett az F: meghajtó, G,H,I,J,K stb.).
Nem szeretném a komplett EXDOS kézikönyvet megismételni (az interneten elérhető szkennelt pdf formátumban), az adapter a szabványos EXDOS parancsok segítségével is működik. Minden esetre pár egyszerűbb parancsot leírok, amire feltétlen szükségünk lehet. Az EXDOS parancsértelmezőt a „:EXDOS” parancs kiadásával hívhatjuk meg. Aki bosszankodva keresgéli a kettőspontot, annak kedvéért elmondom, hogy a német billentyűzetes gépeket az „Ä” billentyű lenyomásával csalogatható elő. Természetesen az EXDOS parancsokat kiadhatjuk BASIC-ből is (tehát nem kell az EXDOS parancsértelmezőt meghívni), csak akkor mindegyik parancs elé ki kell tennünk a kettőspont jelet. Ismerkedésként írjuk be, hogy HELP (az EXDOS parancsértelmező kiteszi helyettünk a kettőspontot, én ezért használom előszeretettel) és listázzuk ki, hogy milyen beépített programok érhetőek el jelenleg a gépünkön. Alap esetben ez lesz a gép válasza: :HELP SDEXT version 0.3 EXDOS version 1.4 BASIC version 2.1 (jelenleg angol, illetve német nyelvű választható) WP version 2.6 (SUPERWP) WP version 2.1 (ezen utóbbi az alaplapi ROM-ban található) Egyéb tartalmak annak függvényében, hogy a gépünk tartalmaz e módosított EXOS ROM-ot, vagy bármilyen más bővítő portra csatlakoztatott hardvert, ami rendelkezik önálló ROM tartalommal. A listában szereplő beépített programokat (persze aki piszkálta a flash tartalmát, annak Pascal, Forth, IS-DOS, Assembly stb. is lehet) meg lehet hívni parancssorról is (az SDEXT program az adapterünk drivere, így azt meghívni külön nincs értelme), pl. a WP-t (a 2.6-os verzió töltődik be) BASIC alól a :WP parancs kiadásával érhetjük el. EXDOS alól pedig kettőspont nélkül beírva léhetünk át a WP nevű szövegszerkesztőbe. Természetesen használhatóak az ENTERPRISE gyári funkció billentyűi is erre a célra. A szövegszerkesztőbe BASIC alól a <SHIFT> + F8 segítségével léphetünk ki. WP-ben F8-at nyomva adhatunk ki EXDOS parancsokat, <ENTER> lenyomása segítségével kiléphetünk az EXDOS parancsértelmezőbe. EXDOS alól a BASIC parancs kiadásával kapjuk vissza a BASIC parancsértelmezőt.
Most lépjünk be az EXDOS parancsértelmezőbe és töltsünk be valamit, valamelyik meghajtónkról. Először válasszunk ki az egyik meghajtót, annak betűjele és a kettőspont beírása segítségével. Most a SymbOS az új kedvenc, ezért ezzel az új operációs rendszerrel bővített partíciókat ismertetem, de a kedvenc fórumunkon fellelhető több különböző méretű, tartalmú és célú VDH fájl. A 256Mb-os VDH állomány az alábbi meghajtókat tartalmazza: F: SymbOS_1 (SymbOS gyökér könyvtár) G: SymbOS_2 (egyéb SymbOS könyvtárak) H: GAMES_1 (játékok könyvtár 00-H) I: GAMES_2 (játékok könyvtár I-R) J: GAMES_3 (játékok könyvtár S-Z, CPC and ZX Spectrum games) K: DEMOS (több mint 100 demó, nem számoltam) L: Media (zene és videó lejátszók) M: UTIL (Util, IS_DOS) ezek közül választhatunk.
K: Listázzuk ki a meghajtó tartalmát, legalább is kezdjünk neki, mint említettem elég sok könyvtár lesz ezen a meghajtón. DIR Volume in dire I: is DEMO Directory of I:\ 3D_SHOW ALPHA AMIGABLL ARTAN stb... A futó listát megállíthatjuk a pillanat-állj gombbal (PAUSE / HOLD) , illetve megszakíthatjuk a <STOP> gomb lenyomásával. A "*** STOP key pressed" EXDOS felirattól nem kell megijedni. Lépjünk be egy tetszőleges könyvtárba, például a SMALLDEM-be. CD SMALLDEM Ezt is listázzuk ki a DIR parancs segítségével. Ha megnézzük az eredményt, akkor láthatjuk, hogy itt már állomány szinten is kapunk információkat. Ha találunk egy futtatható állományt, akkor azt töltsünk be a LOAD parancs segítségével. LOAD SMALL.COM Példánkban a méltán híres és általam nagyon kedvelt Small Demót töltöttük be, hátra is dőlhetünk, meglepően gyorsan végez az adapter, akár egy floppy meghajtóhoz képest is. Meguntuk a demót, nyomtunk egy reset-et. Azt a furcsa dolgot fogjuk tapasztalni visszalépés után, hogy a gép megjegyezte a kötetet, ahol az előbb voltunk. Ha ki szeretnénk lépni az aktuális meghajtó gyökerébe, akkor írjuk be a CD parancs megfelelő alakját, az pedig nem más, mint a CD K:\ Ismét érdemes megjegyezni, hogy a vissza per jel a német billentyűzetű gépeket az Y mellett az oda-vissza kacsacsőr gomb lenyomásával varázsolható elő.
Tulajdonképpen most már elegendő a tudásunk EXDOS-ból ahhoz, hogy alap szinten mindenféle stuffokat töltsünk be az adapter segítségével a gépünkre. Természetesen epedve várjuk a NortonCommander szerű fájlkezelő program és pár hasonló Videoton TVC-n kiválóan használható szoftveres cucc ENTERPRISE portját! :-)
Hogyan használjuk az Enterprise-t az SD Adapterrel - pár tipp: Ha betöltöttünk egy programot, majd szeretnénk használni egy másikat, akkor a gépet teljesen újra kell indítani! Ne feledjük, az Enterprise 128 egy retro számítógép, itt nincs védett módú memória, kilőhető taszkok és hasonlók. Sok program (kifejezetten a demók, vagy bármilyen speciális assembly kód) lefoglalja a memóriát és felül írja a kezdeti rendszer változókat. Ez okozhat különböző futási hibákat (hamis színek, széteső grafika, nincs hang, nincs elég memória stb.). Ezért ismernünk kell azt a négy módot, ahogy újra tudjunk indítani a gépünket! Egy reset gomb nyomás a "lágy reset", ami nem elegendő, az Enterprise teljes boot procedúrája ilyenkor nem hajtódik végre. Két egymás utáni gyors reset gomb nyomás a "meleg újraindítás" ez általában már elég ahhoz, hogy a gépünk megfelelően újra induljon és kész legyen a használatra. A javasolt újra indítási mód az, amikor lenyomva tartjuk a "c" gombot és úgy resetelünk, ez a "teljes újraindítás". Amennyiben ez sem elég, akkor kapcsoljuk ki a gépünket 20 másodpercre (mivel az Enterprise-on nincs bekapcsoló gomb, ez a konnektorból való kihúzást jelenti), majd ismét kapcsoljuk be a gépet ez a "hideg újraindítás". A flash memória IC tartalmának felülírása: Még egy mondatot érdemes a flash memória IC tartalmának cseréjéről ejteni. A flash memória IC alapértelmezetten írásvédett módban van. Ha meg akarjuk változtatni a tartalmát, akkor a gép kikapcsolt állapotában a képen jelölt tüskére helyezzünk egy jumpert, ezzel írhatóvá tesszük a flash memória IC tartalmát.
Az erre a célra készült FLASH.COM programot és a megfelelően összeválogatott ROM állományokat felmásoljuk az SD kártyán valamelyik partíciójára, majd az ENTERPRISE alatt elindítjuk. A flash tartalmának írása, ellenőrzése megtörténik, ha ez hiba mentesen zajlik le, akkor íródik felül véglegesen a gép által eddig használt flash memóriaterület. Tehát elviekben a flash módosítást nem lehet elrontani, de ha véletlenül pont a felülírás pillanatában keletkezik áramszünet, vagy valami balul sül el, akkor természetesen újra tudjuk programozni az adaptered. Elérhető Förmverek: - SD Adapter Förmver 0.3 - SD Adapter Förmver 0.4 FB könyvtár: német billentyűzet kiosztás, Zozo-féle gyors teszt nélküli változat FE könyvtár: gyors teszt, FILE, EPDOS 1.9 beta. Vigyázat, BASIC nélküli ROM tartalom, frissített EXOS ROM esetén ajánlott csak! FT könyvtár: magyar standard konfigurációs ROM, gyors teszt, FILE, BASIC, SuperWP) FTU könyvtár: angol nyelvű standard konfigurációs ROM.
SymbOS 3.0 beta: Ha nincs memória bővítő a gépünkben, akkor is érdemes kipróbálni az első 8-bites multitask operációs rendszert a SymbOS-st, jelenleg 3.0 béta verzió létezik belőle (aminek még vannak hiányai, pl nincs az Enterprise képességeihez igazítva, nincs hang). Elindítása F: meghajtóról LOAD SYM paranccsal, vagy a FILE kezelő alóli kiválasztással történik. Érdemes körül nézni az Enterprise Forever Fórum SymbOS topicjában, hogy milyen alkalmazások érhetőek el SymbOS alá, az adapterhez használatos HD fájlok rendszeresen frissítésre kerülnek.
Használjunk néhány szoftveres emulátort Enterprise 128-al és SD Adapterrel:
Enterprise-ra számos szoftveres emulátor létezik, bevallom őszintén, hogy nem próbáltam ki az összeset (AMSTRAD CPC, TVC, VIC-20, ZX81, Zx Spectrum 48K, Zx Spectrum 128). A használatukhoz szükséges információk megtalálhatóak a Z80 múzeum - felhasználói programok leírásánál. AMSTRAD CPC emulátor esetében töltsük be CPEMU13.COM nevű programot, a CAT parancs segítségével kérhetünk egy könyvtár listát (az SD kártyánk CPC könyvtárának tartalmát fogja megjeleníteni), majd a LOAD "AKARMI.BAS" paranccsal töltsük be a kívánt programot és a RUN-al futtassuk le. Zx Spectrum emulátor esetében töltsük be az SPEMU.COM nevű programot, F1 funkciógomb megnyomására be tudunk lépni az emulátor menüjébe, F7 funkció gomb megnyomását követően tudjuk a kívánt TAP állományt kiválasztani, ezután a tényleges betöltést a Spectrum alatt megszokott "J" gomb - jobb SHIFT + PP (azaz LOAD "") lenyomásával tudjuk elvégezni.
Kompatibilitás, ismert hardveres - szoftveres hibák:
Az Enterprise SD Adapter hibátlanul működik Enterprise 64 és Enterprise 128 gépeken is. Elég sok belső és külső bővítővel, turbó kártyával, turbó módosítással, ROM bővítővel, port bővítővel és memória bővítővel teszteltük, jelenleg (az EXDOS gyári bugokon kívül) nincs ismert hardveres - szoftveres hiba. Az SD Adapter működik 4Mhz - 10MHz-ig módosított CPU órajeles gépeken, ha ennél extrémebb hack van a gépedben és működési problémák adódnak, akkor konzultálj a témában az EP fórumon. Ha bármilyen hardveres, vagy szoftveres problémát, összeakadást észlelsz, akkor jelezd, megpróbáljuk megtalálni a megoldást.
Az EXDOS-al kapcsolatos szoftveres problémát érdemes megemlíteni, erről már érintőlegesen volt szó ebben a cikkben. A förmver 0.3-as verzióval, az EXDOS rendszer gyári bugjai miatt az SD Adapterrel egy időben nem használhatóak az EXDOS gyári floppy vezérlő, annak klónjai és az IDE kártya. A förmver 0.4 már megengedi az IDE kártya és az SD Adapter egyidejű használatát. Tehát az SD Adapter flash IC-jén belapozódó EXDOS 1.4 változat letiltja az előbbiekben felsorolt eszközöket, azokat egyenlőre csak az SD Adaptertől függetlenül lehet használni. Várjuk az EXDos rendszer FAT16 kompatibilis változatát, aminél ezek a problémák már nem fognak jelentkezni.
Sd Adapter RTC-s (Real Time Clock) változata: Felhasználói igényeknek megfelelően elkészült az adapter valós idejű órát tartalmazó változata is. Jelenleg a szoftveres részemég kimunkálás alatt van, ezért kézzel kell beállítani az alábbi módon. File kezelő alól betöltjük az EPDOS valamelyik változatát pl. EPD17Z12.EXT fájlt, ennek hatására újraindul a gépük EPDOS módban. Innen kilépünk BASIC-be, majd elvégezzük az óra beállítását :LROM CLOCK:ROM :DATE :TIME (dátum és idő értékének beállítása) :HWRITE(érték letárolása) ezt követően a dátum és az idő kijelzése pontos értéket mutatni, reset és kikapcsolás után is.
