Most egy egészen rövid poszt fog következni, fényképekkel jól dokumentálva lépésről lépésre sorba vettem, hogy hogyan kell egy Enterprise gépbe (jelenleg beszerezhető egyetlen a RetroHQ gyártmány) 512Kb vagy 1024Kb-os memóriabővítőket beépíteni. Igazából erről már egyszer volt egy cikk, csak akkor nem fényképeztem végig minden fázist, na ez következik most.
Kezdjük rögtön ezzel a fotóval. Itt látható az alaplapi EXP2 csatlakozó kiosztása, pontosan olyan színekkel van feliratozva, mint a bővítővel rendszeresített Dupont csatlakozó vezetékeinek színkiosztása. Értelem szerűen azt a színű vezetéket kell majd a lapra a megfelelő pontra forrasztani (lehetőség szerint zárlat nélkül) amelyik jelölve van.

A számozás követi a galéria képeinek számozását:
1) Ez a csodálatos 2x512Kb PiggyBack belső bővítőnk (létezik belőle 512Kb változat is, ami ugyan az, csak egy ram IC-vel van szerelve), kicsit ijesztő, de nagyon jól használható hardver és nem utolsó sorban befér a gépbe.
2) Elvágjuk a papír borítású két szalagkábelt egy erősebb ollóval (mondjuk a konyhaival, amikor az asszony nem figyel oda, nehogy rikácsoljon).
3) Leforrasztjuk az alaplapra menő plusz GND kábelt, papagájfogó (a kombinált fogó is jó) segítségével kiszabadítjuk a gyári 64Kb-os bővítőt a 3db műanyag távtartó fogságából és felhajtjuk.
4) A műanyag borítású szalagkábelt átvágjuk csípőfogó segítségével.
5) Lehúzzuk a műanyag burkolatot a vezetékekről, ez azért fontos, mert ha elkezdjük pákával őket melegíteni, akkor egyrészt ráolvad, kellemetlen szagú lesz, másrészt egyben kivenni úgy sem tudjuk, csak vezetékenként.
6) A papír burkolatú szalagkábelnél szétvagdossuk a papírt, itt a melegítéskor előálló kellemetlen szagot nem fogjuk tudni megúszni, de ezt szintén csak szálanként tudjuk kiforrasztani, tehát ezt is muszáj megtenni.
7) Kiforrasztjuk és csipesszel kivesszük az összes vezetéket, figyelem az EXP1 vezetékei sodrottak, tessék nagyon figyelni arra, hogy minden vezetékdarab kijöjjön, a későbbi nehezen diagnosztizálható zárlatok elkerülése érdekében ez fontos. Kis segítség, az EXP1-nél egyetlen szomszédos lukgalván (vagy via, vagy luk ha így jobb) sincs galvanikus kapcsolatban a másikkal, ha nem mérünk szakadást (tehát vezet a szomszédra), akkor mi csináltunk zárlatot oda!
8) Kiforrasztó pisztoly vagy ónszívó és páka segítségével távolítsunk el minden felesleges ónt a lukakból.
9) Helyezzük be a hüvelysort a helyére és forrasszuk be minden lábát.
10) Vegyük szemügyre az EXP2-őt, itt 3 pin is galvanikusan kapcsolt, mert azok a földek GND, a Dupont csatlakozó beforrasztási sorrendje látható a poszt elején lévő képen.
11) A reset kapcsoló felöli oldallal kezdjük, forrasszuk be a fekete, fehér, szürke, lila, kék kábelt, a színsorrend  fontos.
12) Ha ez sikerült, akkor forrasszuk fel az EXP2 külső felére a zöld, sárga narancs, piros, barna kábelt is.
13) Tűzzük a tüskesorra a bővítőt és a Dupont kábelt tűzzük a helyére, igazából adja magát a sorrend, fekete a bal kézre eső első, a barna a jobb kéz felőli utolsó, ahogy a képen látszik! Ha nem jól tűzzük fel, a bővítőnk tönkre ugyan nem megy, de nem indul el!
14) a bővítőnk igazából előzetesen tesztelt, tehát bekapcsoláskor azt az eredményt kell látnunk, ami a képen szerepel, 1088Kb-ot, az az, 64Kb alaplapi grafikus ram + 1024Kb belső bővített memória összegét. Persze ez csak akkor igaz, ha a gépünkben van EXOS 2.4 EPROM, vagy használunk Retro Tauta gyártmányú SD Adaptert (akár REV 1.0-át, akár Premiumot).
15) A Dupont kábelt kunkorban tűzzük fel a bővítő széléhez legközelebb eső műanyag távtartóra, hogy összerakásnál ne akadjon, gyűrődjön stb. és gond nélkül vissza tudjuk tenni a felső burkolatot.

English summary:
be a patient please, i'm a busy ...

.. ismét rövid posztok fognak majd következni, főleg a Retro Tauta csoport rövid hírei - retro "szüttyögés" anyagából válogatva. Kicsit bővebben kitérve a fontosabb dolgokra, most 2 db AMIGA 3000 gép élesztésére, felújítására kapcsán.

Az AMIGA-ban rendszerístett kondenzátorairól általában:
Az AMIGA gépeknél a kondenzátorokkal két probléma szokott előfordulni. Az egyiket közismertnek gondolom, a másik nem biztos, hogy az. Tehát az első eset, hogy az SMD alkatrészes alaplapoknál idővel a kondenzátorok "folyadékszigetelése" elenged. Ezt általában nagyban elősegíti a hosszan tartó be nem kapcsolás és a tárolási környezet páratartalma. Tapasztalataim szerint a magas páratartalmú helyiségben tárolt alaplapok relatíve rövid idő alatt (10-en év) képesek rossz állapotba kerülni. Az elektrolit folyadék a lapra folyik és ott reakcióba lép a környezetben lévő anyagokkal, ez elsősorban a nedvesség, a por és a gyári folyasztószer maradványok, így a NYÁK lap vezető rétege oxidálódhat, szakadhat, illetve a kondenzátor kerül részleges, vagy tiszta zárlatba. Ennél az esetnél azért a tiszta zárlat ritka jelenség (ha van, akkor a NYÁK azon a része látványosan el van égve), szóval 20-30 gyors egymást követő bekapcsolással általában az ilyen alaplapok "bebikázhatóak", csak ez nem ajánlatos!
A második eset az, hogy a furatszerelt kondenzátorok egyszerűen kiszáradnak. Ez nem okoz NYÁK oxidációt, ellenben itt a tiszta zárlat állapot jóval gyakoribb, ami a kondenzátor által eredetileg védett alkatrészek erőteljes melegedését illetőleg halálát tudják okozni. Alkatrész szériák válogatják, hogy ez a jelenség mikor következik be, de tudjuk, hogy a C= az ég világon mindenen spórolt az AMIGA esetében.
Általánosságban azt lehet mondani, hogy SMD alkatrészes gépeknél az ismételt használatbavétel előtt érdemes gondolkodás nélkül komplett kondenzátor cserét végezni (végeztetni). Furatszerelt alkatrészes gépeken ez akkor esedékes, ha láthatóan problémák adódnak a működéssel, vagy az indulással.
Egy kondenzátort soha ne cseréljünk ki, ha már neki állunk, akkor egy füst alatt cseréljük ki az összes alu elkót!

Konkrétan a két AMIGA 3000-ről:
Az egyik retro party után kerültek el hozzám, kriminális állapotban (tyű ha 2013 év végén volt az is, cirka 3 évet ültem rajta... bocs Ratty). A gazdája bevallása szerint a sorsuk az évekig valakinél garázsban - sufniban hányódást követően további évekig lakásban állás volt. Az egyik gép fekete képpel (CPU hiba) a másik a koszosabb állapotú pedig hibás táppal (másikkal próbáltam le) sárga (órajel hiba), piros (KS rom hiba), fekete (CPU hiba) képernyővel jött. Mindkét alaplapon zölden virágzott a belső óra henger akkumulátorának környéke, alapos por volt bennük, a tápokban adott esetben 2-5 centis belesült por. A galériában található fotók nem képviselnek egy extra minőséget, de azért jól érzékelhető rajtuk a por és az olajos foltszerű aku kifolyás. Az alaplapokról leoperáltam az akkumulátorokat és (ezen lehet szörnyülködni is, aki akar) mosogatószer forró víz és fogkefe segítségével alaposan kimostam őket a mosogatóban. Különös tekintettel az aku folyadék kifolyással érintett részekre, hogy az akkumulátor sav (mások szerint lúg, de igazából ez mindegy is) maradéka is eltávozzon a lefolyóba. Száradást követően a foglalatos IC-ket kivettem és áttakarítottam a foglalatokat kontaktspray-vel. Itt szólok újra! A WD-40 autókban használatos olajos védőréteget képző spray, nem retro gépekben alkalmazandó dolog! A fekete képernyővel érkezett alaplap relatíve hamar volt éleszthető a tisztítás után.

A másik, amiről aztán a fényképek készültek továbbra is színes képernyős hibajelenséget produkált. Ezt tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor 90% hogy a bejövő tápvonal szűrő kondenzátorai közül valamelyik (egy vagy több) kerül zárlatba és fogja meg a lapot (15-ös kép). Szóval az alaplap kondenzátor cserére várt. Mi ebben a bonyolult? Igazából semmi, 33db kondenzátort kell kibontani, lábait kiforrasztani, a galvanizált lukakból az ónt kitakarítani, helyére rakni az új alkatrészt és visszaforrasztani. A kondenzátorok lebontása még mindig papagájfogóval a legkönnyebb, furatszerelt alkatrésznél minimális az esély arra, hogy tönkre vágjuk a NYÁK-ot ezzel a manőverrel. Szóval attól bonyolult, hogy sok helyen nagyon nagy a járulékos hőveszteség. Igazából olyan rework station kéne nekem (egyenlőre lehetetlen küldetés, mind árban mind helyigényben, meg nem is néztem utána, hogy merre az annyi), ahol alulról felfűthető az alaplap pl. 70 fokra és alkatrész oldalról tudok rajta pákával dolgozni, vagy éppen fordítva. Úgyhogy szóri, de ez az alaplap is megvárta a ZD-915-ös kiforrasztó állomás beszerzését, ezzel már tudtam olyan egyenletes hőfokot biztosítani, amivel a galvanizált lukak takaríthatók voltak (lásd még AMIGA MÁNIA Magazin 04-es szám 16. oldalon A3000 élesztés cikkem lap közepén elhangzottak). Úgyhogy végül csak a helyére kerültek az új kondenzátorok (érték listáért lást galéria) és ezt követően pöccre indult az alaplap. Hiába az azonos REV, igazából alaplapja válogatja, hogy melyik AMIGA 3000 hajlandó elindulni daugther board nélkül. Ez a lap például nem volt hajlandó indulni nélküle, úgyhogy erre a körülményre majd gondoljon aki éleszti az alaplapját.

A vissza dobozolás megelőző utolsó teszt elvégzésénél bukott ki egy újabb hiba, a videó jel szétesett. Na fene, mi a baj? Kivettem a Denise IC-t és akkor láttam, hogy a lemezes foglalat olyan mértékben oxidálódott (hiába takarítottam le a maró anyag továbbra is dolgozott a foglalatban) hogy a 23 - 25 pinek mozgatásra a tövüknél kitörtek a foglalatból. Ezt a hibát eddig nem vettem észre. Kérdeztem Rattyt hogy mi legyen, azt mondta ne bontsak A500-ból 44 pines foglalatot (mert hogy itthon új nem kapható), hanem megfelelő a precíziós törhető hüvelysorból készített maszek is. Úgyhogy ezzel fejeződött be az alaplap felújítás, lehet fáradt voltam, de teljesen kiment a fejemből a VGA videó kimenő jel ellenőrzése (ami természetesen nincs), úgyhogy ezért ismételt szóri.

Még egy gondolat, mint említettem a tápegység teljesen halott volt. Ezt már több cikkben is írtam, hogy nem szívesen javítok tápot, hát most kivételt tettem. A tápegységben három 3300uF-os kisáramú kondenzátor nézett ki csúnyán, ezeket cseréltem ki. Így már volt rajta mérhető 5 és 12V, majd ezt követően egy PC táp ventilátora költözött bele, mert a gyári megadta magát az idő múlásának. A drótozást azért fotóztam le külön, mert a hőrezsugor csövek helyén irdatlan óncsomókkal összetaknyolt 3,5"-os eszközöket etető kábeltákolmány volt. Erről úgy ítéltem meg, hogy lefelezem és egy konszolidáltabb verzió lett belőle, ami jól funkcionál.

Tudom, tudom, ezer fórumon és weboldalon beszéltek már erről a témáról. Mielőtt megkíséreltem az első burkolatfehérítésemet én is elolvastam mindent, amit be tudtam gyűjteni. Ami, lerágott csont volta ellenére sem tartalmaz túl sok információt. Azonban úgy gondolom, hogy vannak még rajtam kívül néhányan akik egy ideje kacérkodnak a gondolattal, de eddig még nem mertek hozzáfogni. Számukra lehet hasznos egy kezdő első csetléseink, botlásainak megismerése.

Mi az amit tudtam? A számítógép burkolatának elkészítéséhez használt műanyagba brómot kevertek a gyárban, hogy ezzel növeljék a műanyag gyulladásgátló képességét. Ez a bróm az évek során lassan felszabadul és a műanyag felülete felé törekszik. A felületet elérve a környezeti UV sugárzás hatására szép lassan elsárgítja az egész felületet. Egészen durva esetben (mint amilyen az enyém is) az eredetileg fehér felület barna árnyalatú lesz. Ez a felületi sárgulást lehet feloldani hidrogén-peroxid alapú vegyülettel és UV fény segítségével.

Sokáig úgy gondoltam, hogy egyetlen számítógépem sem olyan brutálisan sárga, hogy ez a téma engem igazán érinteni tudna. Szépen megtakarítva, bedobozolva kicsit sárgábban is esztétikus látványt nyújtanának.

Ezután történt, hogy (mivel Magyarországon képtelenség szép állapotút találni) vettem az Amibay-ről egy Amiga 4000 számítógépet. Többszörösen ráfaragtam vele. :-(  Hardware problémái voltak, amelyek javításáról biztos ír majd Сергей is ezen a blogon, de ezen kívül az előlap is törött volt. Volt azonban akkora szerencsém, hogy éppen hirdetett valaki más az Amibay-en A4000 előlapot viszonylag megfizethető áron. A megfizethető ár egyértelműen arra vonatkozott, hogy az előlap pocsékul barna volt:

Ebben az esetben nincs mese. Сергей megjavítja az alaplapot pöpecül, én meg tegyem vissza rá ezt a rettenetet? Még szerencse, hogy olyat kerítettem, melyen 040-es felirat van, hiszen az eredeti Motorola 68030-as CPU-t tartalmazó processzorkártya helyett sikerül vásárolnom egy remek állapotú Motorola 68040-et tartalmazó processzorkártyát.

Szóval az elhatározás megvolt, de a módszert még ki kellett választani. Olvasmányaim során 3 keverékről olvastam (a CIF-el történő átmosást nem sorolom ide). Mindhárom nagyon hasonló. Vagy folyékony 30%-os hiidrogén-peroxid vagy sűrített 12%-os hidrogén-peroxid vagy pedig sűrített 12%-os hidrogén peroxid + Vanish Oxi Action keverékét kell használni.

A teljesen folyékony (mint a víz) hidrogén-peroxid (ezentúl csak H2O2) használatának sok híve és sok ellenzője van. A hívei azt mondják, hogy azért jó, mert nem jár nagy pacsmagolással, csak be kell meríteni a H2O2-ba a fehérítendő tárgyat majd kitenni a tűző napra, had kapjon UV fényt rendesen. Az ellenző meg azt állítják, hogy túl durva, túl sok kárt tehet a műanyagban. Én nem hiszek az ellenzőinek. Miért árulnák műanyag flakonban, ha marja a műanyagot? Az olyan értelmes lenne mint a papírból készült benzintartály. Mégsem ezt a megoldást választottam. Mert az még rendben van, hogy egy egér, vagy egy kisebb számítógép burkolata szépen bemeríthető 1-2-3 liter H2O2-ba és fóliával leszigetelve kitehető a napra, de mi a helyzet egy monitor esetén? Mégsem vehet az ember 40 liter folyadékot meg egy ugyanekkora akváriumot a művelet elvégzéséhez.

A fentiek miatt én a sűrített 12%-os H2O2 + Vanish Oxi Action ecsettel történő felhordását választottam. Sorban sikerül hibákat elkövetnem, amelyeket talán a kedves olvasó elkerülhet, ha ezeket a sorokat elolvasta.

Az első hiba (nem is annyira nagy hiba) az volt, hogy egy ilyen rettenetesen barna dologgal kezdtem. Márpedig önbizalom szerzéshez kell a sikerélmény. Csakhogy ahonnan én indultam onnan sokáig tart sikert elérni. (De azért el lehet.) Szóval leragasztottam az Amiga előlapon a címkét, hogy azt ne érje, majd összekutyultam a keverékemet. Egy kis üveget megjelöltem szigetelő szalaggal, hogy lássam meddig kell feltölteni. Olvastam, hogy a megfelelő keverési arány az 1dl H2O2-hoz hozzákevert egy adagoló kanálnyi (az a kanál ami a dobozában megtalálható) Oxy Action szükséges. Mivel állítólag erősen maró anyag, kesztyűt húztam a művelethez. Kényelmesen melléültem és hozzáfogtam a felhordásához. Ami eleinte jól is indult. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy az én jó kis keverékem úgy tódul ki a kicsi befőttes üveg tetején, mint a tej a forró gáztűzhelyen. Felpattantam mielőtt sikerül magamra is juttatnom belőle és úgy fejeztem be az ecsetelést.

Augusztus eleje volt, a nap tűzött rendesen. Így nem csoda, hogy amikor egy óra múlva visszatértem, azt tapasztaltam, hogy a felhordott anyag rászáradt a műanyagra és itt-ott néhány világosabb foltot hozott létre. A "világosabb" szón azt kell érteni, hogy rettenetesen sárga helyett kicsit rettenetesen sárga lett. OK, akkor másképpen állunk hozzá. Először is kerítettem frissen tartó fóliát (vagy mi a folpack mai modern neve) és odakészítettem, illetve a következő keverék esetén már csak fél kanálnyi Oxi Actiont kevertem az 1dl H2O2-hoz.

A felhordást követően fóliával behúztam az egész előlapot, majd aznapra így is hagytam, had dolgozzon a keverék. Másnap azt tapasztaltam, hogy egy kicsit világosodott az egész műanyag, de nem egyenletesen. Mindenütt világosabb lett, de néhol jobban az átlagnál. Újra bekentem és befóliáztam. Késő délután csekkoltam újra. Szinte semmit nem változott. Szépen vagyunk. Másoknak 5-6 óra elég a szép állapothoz, én meg 2 nap alatt tartok ott, hogy ott sem járok, ahonnan ők indulnak. Mit tehettem? Hagytam pihenni, mert a fólia miatt nem volt kiszáradva, majd másnap kora reggel friss keverékkel átkentem és visszafóliáztam. Este, amikor hazatértem a melóból, első dolgom volt az ellenőrzése. Amikor lehúztam a fóliát szépen lejött a maszkolószalag az Amiga címkével együtt. Így legalább akaratlanul is megtudtam, hogy az eredeti Amiga címke egy vékony alumínium lapocska, amelyre egy kis papír van ragasztva ahol színes kell hogy legyen, majd az egész le van lakkozva. A 3 napos H2O2-ban ázás megtette a hatását. Az öreg lakkréteget szétkapta és tisztára pucolta az alumíniumot. Ezek után mindenkinek azt javaslom, hogy ha nem akar így járni amikor nagyon besárgult burkolatot fehérít, vegye le a címkét és úgy fogjon a művelethez!

Ha mindez nem lett volna elég, akkor még ott volt gondnak az is, hogy megint csak egy kicsit fehéredett az előlap. Szóval másnap reggel kutyultam ismét egy adag H2O2 keveréket és megint kentem, fóliáztam és otthagytam. Ez volt a 4. nap. Estére már határozott, de egyenletlen világosodást produkált. Az 5. nap reggelén nem tettem Vanish-t a keverékbe. Ezzel is világosodott, de egyre foltosabb lett. Nem tudom, hogy a feloldott bróm ennyire szeret visszakötni a helyére ezért úgy döntöttem, hogy átmosom az egész előlapot. Körömkefével megtisztítottam, kiszárítottam és másnap reggel ismét a korábbi keverékkel H2O2+1/2 kanál (Oxi Action) kentem be. Ez a nap is eltel, majd még 2, mire azt mondhattam, hogy most már megfelel az elvárásaimnak. Szóval a fenti fotón látható állapotból 8 nap alatt jutott ebbe az állapotba:

Igen, ez az idő ahhoz is elegendő volt, hogy Lengyelországból rendeljek egy új (ha nem is gyári) címkét a tönkrement helyére. Kicsit molyoltam a GIMP-el is, hogy jobban megtudjam mutatni a két állapot közötti különbséget:

Mit tehet az ember, ha kezdő lépésként azzal szívatja magát, hogy egy teljesen bebarnul műanyaggal kezdi pacsmagoló pályafutását? Természetesen azt, hogy egy teljesen borzalmasra barnult műanyaggal folytatja:

Ez a tápegység burkolat, ha lehet, még az Amiga előlapnál is sötétebb volt. 12 napig kentem míg sikerült majdnem elfogadható szintre hoznom. Ebben az esetben is a foltosodás jelentette a legnagyobb problémát. Olvastam mások becsődölt fehérítési próbálkozásairól, amikor az eredmény foltos lett, de sajnos ott nem mellékeltek képet a kiinduló állapotról. Gyanítom, hogy minél sötétebb a kiinduló állapot, annál nagyobb a foltosodás esélye. 12 nap kezelés után eddig, a még mindig kicsit foltos állapotig sikerült eljutnom:

A kiinduló állapotot figyelembe véve nem olyan borzasztó, de sajnos a gyári szépségétől messze van. Mindenesetre az íróasztalon így is jobban mutat mint a fehérítés előtt. Ezt is összevágtam az eredeti színnel, hogy jobban látható legyen a változás:

Bízom benne, hogy a (köztudottan) meginduló lassú visszasárgulás során teljesen egyenletessé válik a színe és a sárgulás egy korábbi szakaszában megfogva egy újabb fehérítéssel elérhető lesz, hogy teljesen egyenletessé váljon. Halvány foltok az egéren is maradtak, de ezek már nem zavaróak. Itt is vegyük figyelembe, hogy nagyon csúnyán sárgult állapotból indultunk:

Szeretnék majd egy olyan összehasonlító tesztet is végezni, amelyben a H2O2t 12%-os sűrített formáját Oxi Action-el keverve és önmagában is kipróbálom. Ehhez persze két azonos mértékben sárgult (barnult?) tárgy kell. Jövő nyárig biztos találok ilyet valamelyik dobozomban. Addig is álljon itt a magam kis konklúziója:

- Mindig vedd le a címkét!
- A keverék 1dl 12%-os sűrű H2O2 + fél adagolókanál Oxi Action.
- Oxi Actionnal keverve csípi a kezet. Húzz kesztyűt!
- Fóliával mindig be kell húzni, mert kiszárad.
- Ha nagyon sárga, türelmesnek kell lenni.
- Ha foltos kend be újra! ...és újra ..és újra

Ismét egy rövid poszt következik, meg egy maximum három percet igénybe vevő, hasznos átalakítás leírása. Van Enterprise-al foglalkozó oldal, ahol az EXOS (EXtendable Operating System) ROM-mal kapcsolatos fontos információk sokkal részletesebben ki vannak fejtve, mint itt. Akit bővebben érdekel, az kattintson és olvasson utána.

Én inkább az 1987-es felfogásomnak megfelelően írok erről, lámer módban. Szóval a lényeg, a belapozható ROM méret kötött, ezért limitált a ROM-ban elérhető programok mennyisége is. Nekem anno angol billentyűzetes gépem volt, aminek a BASIC kártyáján egy db 32Kb méretű gyári ROM foglalt helyet, így csak a BASIC terpeszkedett benne. Addig a haverom egy német 1db ROM + 1db EPROM BASIC kártyája maga volt a csoda számomra, mivel a német EPROM tartalom ki lett cserélve saját ROM-ra (egy speedtest és asmon volt benne hűűű). Nekem viszont ez azt jelentette, hogy az úgynevezett speedtest híján inkább ritkábban használtam a MicroTeam floppy vezérlőm +512Kb memória bővítőjét. Egy örökkévalóság volt kivárni, mire a gyári ram teszt lefutott. A történetet a mostani eszemmel már úgy tudnám értékelni, hogy a srác akitől a floppy vezérlőt vettem (tőle vette meg a haverom a gépét én meg a maradékot) nem akart ezzel a kérdéssel már foglalkozni. De még azon a szinten sem, hogy a MicroTeam vezérlőn van két szabad EPROM foglalat és abba lehetne rakni IC-ket... Tudás és EPROM égető híján ez akkor nem volt áthidalható probléma számomra. Akkor ugye 640Kb összes memóriáról beszéltünk, de mi a helyzet most? Például az egyik gépemben a 64Kb grafikus memóriája mellé (a gyári +64Kb helyett) +1024Kb memória van beépítve. Tekintsünk el attól, hogy az elmúlt években az Enterprise-okat az Sd Adapteremmel használtam a legtöbbet, ami flash IC-ben tartalmazza a legújabb Zozo-féle gyors memóriatesztet, BASIC-et stb. Inkább tegyük fel azt (ami mostanában jellemző), hogy a gépet a MicroTeam floppy vezérlővel együtt szeretném használni és próbálgatni rajta dolgokat. Tehát 1600Kb memóriának ugrik neki a gyári memória teszt és elalszom mire végez. A másik pedig az, hogy a BASIC kártyák a fiókba kerültek, hiszen Sd Adaptert használok helyettük. Tehát vissza tértünk az 1987-es kiinduló problémához, "speedtest" (és BASIC) híján vagyok! Csinálni kell valamit, hiszen EPROM égetőm és üres IC-m is van. Elkezdtem az interneten elérhető ROM tartalmakat nézegetni és EPROM-ba írva kísérletezni velük... Leghasznosabb módosításnak az alaplapon elhelyezkedő gyári EXOS 2.1 ROM kiváltását tartom egy újabb változatra. Ezt csináltam meg még akkor, amikor a kompozit kimenet miatt úgy is szét voltak szedve a gépek. Egy a gyárihoz képest dupla kapacitású EPROM-ba égettem be az EXOS 2.4 beta 5-öt (ez volt a legutolsó verzió amit találtam belőle) és szereltem az alaplapra. Előnye, hogy tartalmazza a Zozo-féle gyors memóriatesztet és egy bugfixált BASIC 2.1-et (tehát a BASIC kártya sem kell), a SWP 2.6 igazából nem érdekes számomra, mert azt még soha (de szó szerint) nem használtam. 

Alkatrészlista: 1x 27C512 64Kb méretű EPROM, 1x 10cm hosszú vezeték.

Teendő: Az ajánlott végleges átalakítását nem csináltam meg, maradjon meg a közel gyári állapot, ez itt az ideiglenes átalakítás. A bővítő csatlakozó felőli oldalon pirossal bejelöltem (lásd a galériában), hogy mely két ponton lehet forrasztani az A15-ős címvonalra menő új vezeték egyik felét. Személy szerint az EXP2 felirat melletti pontot ajánlom. Megcsináltam közvetlen a bővítő csatlakozó melletti pontra is, de ott könnyű zárlatot okozni, ezért kezdő forrasztóknak ezt nem ajánlom. Ha ez meg van, akkor a megírt EPROM IC 1-es lábát hajlítsuk fel, tegyük a foglalatba az IC-t. Igazítsuk a memória bővítés alá a helyére a kábelt, vágjuk méretre, blankoljuk le a végét, ónozzuk le és forrasszuk a levegőben lógó lábra. Lehet meleg ragasztóval fixálni a vezetéket, de mivel az egész a memória bővítés alá van igazítva és összecsavarozott gépen belül van, így elmozdulni extra rögzítés nélkül sem fog. Ha ez meg van, bekapcsoljuk a gépet és kipróbáljuk az eredményt. Ha nem működik, akkor valószínűleg bénáztunk a forrasztással, vagy az EPROM tartalom kiírásával (nekem elsőre ment).

English summary:

For more information about EXOS (Extendable Operating System) ROM please click to link.

In 1987 i had a cardinal problem, the original English BASIC cartridge content only one factorial ROM IC, and no place for another EPROM. In German BASIC card have two ROM socket, is a good place to custom EPROM content (Assembler, Speedtest etc.), but cannot buy this cartridge .The original system memory test was to slow for 640Kb extended ram. I had no EPROM burner, and the knowledge was missing too.

In 2016 i have a cardinal problem, without my SD Adapter card (i want use a MicroTeam Floppy Controller card, or Spectrum Emulator card) the original system memory tester is very very slow for 1600Kb ram. Usefull hack is a swap to Exos 2.4. beta 5 version, i found it, and i burn it a EPROM.

Part list: 1x27C512 64Kb sized EPROM, 1x10cm long wire

To do: This is the temporary modification. In the galery shee the two point to access missing address line A15. Solder the wire on this point. Take the burned EPROM IC and bend up the first pin (IC leg). Place it the EPROM to the socket and solder the wire to the pin1 leg. The modofication is Ready, if you want, fix it the wire to the motherboard with hot glu gun, but this is not important inside the computer.

A hosszabb cikkek egyenlőre úgy tűnik nem készülnek el... Jöjjön most egy rövid, de hasznos módosítás leírása. Az Enterprise számítógép RF modulátora a mai korhoz mérten rossz minőségű képet produkál, ráadásul az is állandóan "elmászik" a TV-n. Anno Junoszty fekete-fehér televízión használtam a gépemet, azon igazából nem volt feltűnő a színek "elmászása". A 2000-es években pedig még működő RGB katódsugárcsöves monitorok voltak a soron, itt a saját RGB kábelemet vetettem be, de aztán jött egy ötlet és LCD TV-re váltottam. Akkor készítettem hozzá egy SCART kábelt a neten fellelhető leírásnak megfelelően, ami persze pont nálam nem működött. Kísérletezni lusta voltam a SCART-al, így kezdtem el gondolkodni valami köztes megoldáson, ami végül a jól ismert kompozit átalakítás lett. A leírás megtalálható az interneten, az Enterpress magazin 1990/1-es számában, színes videókimenet címen.
Ez a kapcsolása (pirossal jelöltem az új alkatrészeket):

Többen kérdezték már, hogy hogyan kell a kompozit kimenetet elkészíteni Enterprise géphez, hát elküldtem nekik is ezt a linket. Az volt a válasz, hogy ez ijesztő és bonyolult, úgyhogy most leírom tömören közérthetően, hogy mit kell csinálni.

Alkatrész lista: 1db 75 Ohm-os furatszerelt ellenállás, 1db 47uF 63V-os alumínium elektrolit kondenzátor, 1db 2cm hosszú hőre zsugorodó műanyag cső.

Teendő: Tisztázzuk, itt a meglévő RF csatlakozó funkcióját alakítjuk át, az lesz a továbbiakban a kompozit kimenetünk! Egy csavarhúzó segítségével lepattintom az RF modulátor tetejét, az antenna csatlakozóra menő ellenállás lábát leforrasztom. Nehéz eltéveszteni, mivel ez az egy dolog van forrasztva az RF csatlakozó "tüske" részére. Ide kerül majd az újonnan beépítésre kerülő kondenzátor negatív lába (jelölve van az alkatrészen, hogy melyik a negatív pólus). Mielőtt ezt megtenném, hogy a helyére forrasztom, a kondenzátor pozitív lábára felforrasztom az ellenállást, hogy ne az alaplap fölött kelljen ezt megtenni. Helyére próbálom az alkatrészeket, a lábaikat méretre vágom, mert általában hosszabbak. Ha ez meg volt, akkor az ellenállásra igazítom a hőre zsugorodó csövet (szigetelés gyanánt) és az alaplapon a TR8-as tranzisztortól számított harmadik ellenállás lábára felforrasztom a láb másik végét. Bekapcsolom és videó kábel segítségével leellenőrzöm az eredményt, általában kész is van. Ha valami még sem stimmel, akkor átnézem a kapcsolást még egyszer. Lást még galéria:

English summary:
Several people have asked me, how to prepare a Enterprise composite output, i sent this link. They said it's scary and complicated modding! So now i write concise plain language what to do.
Parts List: 1 x 75 Ohm through-hole resistor, 1 x 47uF 63V aluminum electrolytic capacitor, 1 x 2cm long heat-shrink tubing.

What to do: Use a screwdriver to remove the RF modulator's metal roof.  Remove the original galvanic connection between the RF modulator antenna connector and resistor part on the modulator. Solder the positive leg of the capacitor to the resistor leg. Try to place the parts and cut their feet to the right size. Solder the negativ leg of the capacitor to the RF modulator's antenna connector. Adjust heat-shrinkable tube in place (insulation), and solder the leg to the third resistor from the transistor TR8 on the motherboard. ...and done!
Look at the gallery: