...ma egy cikk fogadott az Index címlapján, hogy 50. éves a videójáték szóval 1962-es. :-) A cikk végén megemlítik, hogy ennek az első videogame-nek, a Spacewar!-nak átdolgozása az ATARI cég 1979-ben megjelentetett ASTEROIDS című játéka. Micsoda véletlen, hogy azt egyrészt pokoli rég óta ismerem, másrészt meg is van. :-) Úgyhogy most erre a kerek évfordulóra való tekintettel ismertetem a játékot (ezzel nem lesz nehéz dolgom, mivel nem túlzottan bonyolult)!

Egy háromszög alakú űrhajóban találjuk magunkat egy aszteroida mező kellős közepén, aminek szerencsére működnek a hajtóművei is, tehát forogni és manőverezésre is képesek vagyunk. A játék célja, hogy a különböző sebességgel különböző irányokba haladó meteorokat kilőjük (ha nem tesszük, mert ez is egy hozzáállás, akkor rövid úton elhalálozunk), amik a találat hatására egyre kisebb és kisebb darabokra esnek szét. Ha az adott pályán elfogynak a ködrabok, akkor egy újabb pályán találjuk magunkat. A játék amúgy nem is olyan könnyű, mint amilyennek első látásra tűnik, szóval lehet vele küzdeni. Az űrhajó nagy előnye még, hogy a játék téren belül akár térugrást is végre hajthatunk (lehet, hogy béna vagyok, de nem jöttem rá, hogy melyik gomb hatására történik ez meg. mivel sok választás nincs, gondolom tűz+mozgás lesz). A játék élmény egészen jó, még mai szemmel is, bár a grafika a villogó színes aszteroidákkal egy kicsit kopár, a "zenéje" pedig egyenesen szörnyű.
 

Végezetül lássuk a Classic Game Room játékról készült videóját :-) ezek a videók nagyon el vannak találva, érdemes megnézni.

 

... nem csak a Retró van ám a világon. Igaz, hogy a fogyasztói magazin tematika inkább  a Homárra (a tékozlóra) lenne való, de ha már egyszer ezt is szétszedtem... :-) Pár hete tönkre ment a mosogatógép, a mosogatólé kiszivattyúzásánál leverte a kismegszakítót, vissza kapcsoltam, veszettül pittyeget és ismét leverte...  :-P Hm... Nem értem hogyan képzeli ezt? Alig 6-7 éves, még ereje teljében kellene, hogy legyen!  Természetesen nem voltam rest és azon melegében (áramtalanítás után, mert mindenki tudja, hogy a 220V nem játék) szétszedtem. Sajnos közben nem volt érkezésem fényképezni (nem voltam ideges, ááá), úgyhogy túl sok érdekes látnivalóval most nem fogok szolgálni. Levettem majdnem a komplett burkolatát, de sajnos nem találtam meg a meghibásodott vezérlő panelt (én oldalt, vagy felül kerestem, ez számomra így lenne logikus). Kijött a szerelő bácsi, aki nézegette, forgatta, majd felforgatta. Míg meg nem találta és elvitte a hibás panelt, azt megjavította, majd pár nap múlva ismét összerakta a gépet, ami azóta ismét kiválóan működik. Akkor mi ebben az érdekes? Természetesen a meghibásodás mikéntje és a panel gyári helye!

A meghibásodás oka az volt, hogy a víz kifolyó cső picit elrepedt (ezt a gép hátulján ki veszi észre?) és azon a program végi szivattyúzásoknál lassan kicsöpögött a víz, amit az "ügyesen" kitalált hátsó műanyag burkolat "szépen" elvezetett alulra, be egyenesen a gép belsejébe.... Ebből ki lehet találni mivel érdemelte ki a Darwin-díjat. Egy vízzel dolgozó elektromos berendezést manapság úgy érdemes megtervezni és megépíteni a jámbor felhasználók számára, hogy a vezérlő elektronika a gép aljában legyen elhelyezve (gravitációról úgy tűnik még nem hallottak soha). Ráadásul egy peremes tálcában kapjon helyet, ahol az esetleg oda kerülő víz garantáltan meg tud állni, nem mellesleg ügyesen eltitkolva ezzel magát a folyás tényét (őszintén gratulálok hozzá)! Visszaszerelés előtt lefényképeztettem a javított panelt, íme:

Tehát ha jól csalódom, egy darab HF3FD relé, egy feszültségszabályzó tranzisztor, két darab kondenzátor és a záralt hőjétől szakadt panel három helyen történő javítása okán fizettem ki ennyit... :-) A tanulság az, hogy a hibaokokat  számba véve ott kell először keresgélni, ahol a legkevésbé valószínű a megoldás (elvégre fogyasztói a társadalom)...

...ismét a 80. A suliban láttam anno egy Tomy Turnin' Turbo Dashboard-ot (ADSR cikkét linkeltem be), persze az autók soha nem vonzottak, de az elektronikus kütyük mindig. Szóval majd meg őrültem, hogy nekem ilyen miért nincs (egyáltalán miért nem lehet itthon kapni?)? Kerestem róla ízelítőül egy képet a neten, őszintén szólva én sokkal jobbra emlékeztem (idővel minden megszépül, még az orosztanárnő is)... Ez egy 1983-as kiadású játék, elemes, mechanikusan működik és fényeffektekkel operál, ezen kívül zúg mint a nyavalyatörés (szóval mindenképpen jó dolog egy tizenéves fickó számára!). :-)

Na hát ilyenem nem lett (nem bántam amúgy, de most eszembe jutott, úgyhogy kerítek), de lett helyette egy Tomy Space Turbo, 1985-ös kiadású, szintén elemes (4 góliát az igénye), mechanikus, fényekkel és pokoli zúgással megáldva... Ha jól emlékszem Bécsben vették nekem, valamikor a 80-as évek második felében. Köszönet érte, tényleg kellemes órákat töltöttem el vele.  Zsenialitása az egyszerűségében rejlik, a játék élménye megfizethetetlen, adott idő alatt (mert fogy az energia) hány űrhajót tudsz kilőni (a sebesség fokozásával és jobb reflexekkel nyilván többet). :-)
 

Ma eszembe jutott, hogy kéne vele játszanom és vettem bele elemet, kipróbáltam. Hm... Erre nem emlékeztem, hogy ez még azt hiszem anno tönkre is ment?! :-P Soha nem volt még szétszedve, úgyhogy neki is álltam, hátha lesz belőle valami!

Hogy is működik ez a ketyere? Egy ügyes fogaskerék áttétel forgat egy átlátszó hengert, amin belül a joystick segítségével egy tengelyen jobbra-balra mozgathatunk egy lámpát. A lámpa fénye megvilágítja a hengerre ragasztott háttérrel megrajzolt fóliát és az látszik egy dianézőkben rendszeresített furcsa fehér plexi lapon (nem tudom hogy hívják). Van ezen kívül még egy energia (ha ez a végére ér, akkor megáll a menet) és egy találat számláló, valamit egy sebesség szabályzó. A joystick-on lévő tűz gomb segítségével egy másik műanyag sablont tudunk előcsalni, ami egy felvillanó piros lámpa fényét maszkolja, ezáltal háromszög alakú szaggatott "lézert" tudunk kilőni az utunkba kerülő űrhajókra.
(Kattanj a képekre a nagyobbért.)

Sajnos nem jutottam vele sokra, a mechanika azon része, amely a piros lámpa előtt mozgatja a műanyag maszkot megszorult és ha jól sejtem, akkor ezzel valamilyen összefüggésben a hengert sem forgatja meg. Ahhoz, hogy hozzá férjek a tényleges mechanikájához, (a sebesség szabályzón, a bekapcsoló gombon, a joystickon és a számlálón kívül) le kéne vennem a lámpát mozgató karokat és a komplett hengert is, mert alatta van a két csavar. Ezt azért nem tettem meg, mert a tengelyen két olyan gyűrű van, amit nem tudtam lehúzni (körömmel), fogóval eltörni meg nem akarom, akkor egyenlőre inkább vissza megy a polcomra. :-)

Az esélytelenek nyugalmával mondom, ha valaki javított már ilyen modellt sikeresen, akkor dobjon egy kommentet, érdekelnének a tapasztalatai (szeretnék játszani a sajátommal)!

... "a nagy rendrakás" okán (ami elég esélytelen meló) szántam rá magam, hogy komolyabban faggatni kezdjem a koruk, vagy használtságuknál fogva üzemképtelen retró dolgaimat... :-)

A ZX Spectrum+om akadt a kezembe (nem véletlenül)... Erről a gépről annyit érdemes tudni, hogy 1984-ben adták ki, egy ici-picit áttervezett ZX Spectrum 48K alaplapot tartalmaz, nagyobb dobozba került, ami passzív hűtési elvet alkalmaz, műanyag a billentyűzete (az eddigi gumi helyett), van rajta reset gomb (először azt hittem, hogy gányolt, de rá kellett jönnöm, hogy "jé ez a gyári" döbb döbb), hangosabb a sokat szidott belső hangszórója.

Pár éve került hozzám hibásan, régóta hirdették már olcsón és megsajnáltam. Amikor megérkezett, akkor láttam, hogy a hátulján meghosszabbított csatlakozók sora (egy nagyon szerencsétlen kivitelű műanyag hordozóanyagú hosszabbító van ráforrasztva gyárilag) el van törve és a réz "vezetékek" összeérnek. Ez bizony baj! A masina belső alkatrészeit semmi nem védi az ilyen rövidzárlattal kapcsolatos behatásoktól. Tehát eleve azt feltételeztem, hogy ennek a gépnek emiatt már régen annyi. Mindegy, amúgy is gyakorolni vettem, hibakeresést, kiforrasztást, beforrasztást. Kicsit izgibb mint egy pár LED-et villogtató kapcsolást hergelni...
Nem járt hozzá tápegység, de ezt nem akadály, anno kipróbáltam, 9V-ot „ráadva” se kép se hang, akkor nem szedtem szét, ezt most pótoltam. 

Aki látott már bármilyen Spectrumot "belűről", az tudja, hogy (a belső tápegység különböző részei "produkálják" magukat) a 7805 tápstabilizátor nagyon hamar felmelegedne, ezen kívül halkan „ciripelne” az egyik tranzisztor. Az alkatrészek melegedését nézegettem üzem közben (inkább üzem helyett), de semmi nem történt. Ez nem teljesen normális dolog! A belső tápot első körben nem tudtam kimérni, mert nem láttam még Issue 6 alaplapot. :-) Nem volt itthon a 6-os schematic (azóta megtaláltam, sokat segített) és meg voltam illetődve azon, hogy a rendelkezésre álló Issue 2 beültetési rajzhoz nincs alkatrészlista mellékelve. Nem találtam meg a ZTX650 tranzisztort (be volt hajtva egy kondenzátor és a billentyűzet csatlakozó közé), ami a -5V-ot állítaná elő. Helyből kicseréltem viszont a 7805 tápstabilizátort egy másikra (biztos, hogy hibás volt, nem tudtam rajta feszültséget mérni multiméterrel). Ez jó választás volt, a melegedés azonnal tapasztalható volt a tranzisztor végén (a 9V, +12V és +5V már megvoltak), ezért az alumínium hűtőbordát felszereltem rá és irány a monitor. Nagyon gyenge, szemcsés volt a TV jel, fekete alapon csíkozódó mitával. Az ULA működési hője normális volt (iszonyú meleg), resetre a kép megváltozott, a Z80 CPU is megy (az meg langyos).

Akiben esetleg felmerül, elárulom a barna foltok a gyantától vannak (és nincs a lap megégetve), gyantás forrasztó ónt használok (a háztartási boltokban nem lehet acetont kapni, így nem tudtam letisztítani, a denaturált szesz meg mindig kimegy a fejemből, ha ilyen helyen járok).

A hibalehetőségeket így az alábbiakra szűkítettem le:
- Z80 vagy ULA hiba - kezdetekkor kizárva
- ram hiba  – ?
- címdekóder hiba ?
- videó dekóder hiba ?

Az alsó 16Kb ram esetleges hibájának keresésével kezdtem a további szemlélődést. Sajnos a szokásos módon (fogdosás) nem tudtam kiszűrni hibát, mert a 8 IC közül egyik sem melegedett jobban, mint a másik (a hibás jobban melegszik, lenne az elv). A felső 32Kb ram esetében sem tapasztaltam (nyilván azért nem, mert a 16db ram IC közül egyik sem hibás). Király szerencse, mivel is lehetne helyettesíteni a gyári 4116-os dram IC-ket (a neten a 4164-et írták, de azt sem láttam kapható állapotban itthon)?

Ekkor úgy döntöttem, hogy gyakorlásképpen a komplett lapot be fogom foglalatozni (erről később letettem, hogy miért az kiderül hamarosan). Kivettem a 74LS04 IC-t, betettem egy foglalatot és visszatettem a TTL-t (a hibajelenség nem változott, ellenben a hiánya látszott). Majd nekiálltam kiforrasztani a IC15-IC22 közötti 8db RAM-ot (felső 32Kb, TMS4532-20NL4 IC van benne, de jó bele az OKI M3732H-20RS, OKI M41256-10, TMS453-20NL3, TMS4532-20NL4,TI TMS4532-15NL3). Ezzel annyit csináltam, hogy a gépet "visszaalakítottam" 16Kb-os Spectrum-má. Letisztítottam kiforrasztó szalaggal a lapot (további zárlat kizárva) és úgy hagytam.

Láss csodát közben előkerült az Issue 6 schematic, és sikerült megtalálnom az eddig hiányolt tranzisztorokat. Az egyik nyilván hibás, a ZTX650-en nem tudtam -5V-t mérni (kivettem, teszteltem és úgy meg jók... innentől kezdve nem értem, hogy mi volt a -5V hiányának pontos oka?). Mivel lehet őket helyettesíteni (mert a kiszedettet nem szívesen raknám vissza)? Rádiótechnika 1985/9-ben találtam rá választ, megfelelő és még kapható:
ZTX650 helyett -> BC301
ZTX313 helyett -> BC212 (kifutó termék helyett) -> BC327

A ZTX650 helyett nem volt hasonló tokozású, sőt sajnos ennek az értékei sem az igaziak,  túl van terhelve, de nem találtam jobb megoldást, az a fényes bumszli lett beforrasztva. A ZX Spectrum+ aznap este félkész állapotba került, kicserélt két tranzisztor hatására a sávosan vibráló képernyő helyett fehér alapon megjelent a régen várt felirat: © 1982 Sinclair Reserch Ltd   ! Reset jelre újra indul, de csak nem hagyott a dolog nyugodni (most működsz? de tényleg?). Rádugtam a fólia billentyűzetet, pár billentyű reagál a leütésre (a fólia szokás szerint szakadt).
 

Van benne egy ősöreg kapcsoló (alkalmasint kicserélem azt is), amikor átkapcsoltam széttört a műanyag háza. Az RF és a Kompozit mód között lehet kapcsolni (nem gyári, hanem sufni átalakítás, de láthatóan jól működik).

Tehát akkor a gép működik (elvetettem a lap teljes befoglalatozásának ötletét, mivel ha nincs hiba, akkor miért keresek). Nekiálltam az előzőekben "leszedált" felső 32Kb ram helyekre foglalatokat rakni (természetesen a hiányzó két kerámia kondenzátort pótoltam). Őszintén szólva egyenlőre nem tudom, hogy mit sikerült hazavágnom közben?! Elvileg semmit, gyakorlatban viszont láthatóan "mindent", mert az előző állapoton sikerült jelentősen rontani! Ram IC-k nélkül fekete alapon sávos képernyőt, IC-kkel pedig színes villogó attribútumokat látok...
 

Ennyi egyenlőre elég is, ez valószínűleg a cikk első felében diagnosztizálható címdekóder hiba lehet, de most már ténylegesen (vagy a track-okat sértettem meg, az majd még kiderül, erre is jó ez a cikk, így nem felejtem, hogy hol tartok). :-P Mi ebben a nagy kaland? A 16Kb-os Spectrum címdekódere 2 db 74LS157 IC, a 48Kb-ra bővített címdekóder 4 db TTL logikával van kiegészítve (74LS32B, 74LS00 és 2db74LS157), azt kicseréled és "jóidő"! Na igen, csakhogy az Issue 6-on a fent felsorolt 6db TTL-t bezsúfolták egy egytokos egyedi IC-be, egy Philips PCF1306P-ben van a 16k-32k címdekóder.  Amit természetesen már nem gyártanak! Nem túl bonyolult a helyettesítő kapcsolása, ezt elvileg nem probléma megcsinálnom, csak a méretét kell úgy belőni, hogy beférjen a foglalat és az alumínium hűtőborda közé, elé, mellé, vagy valami...
Azóta (kb. egy hónap) még nem szántam rá magam, hogy újra belevágjak, de a javítási kísérlet előbb-utóbb folytatódik, mivel ennek a Spectrumnak működnie kell...
Akinek van ötlete / tapasztalata az utolsó képen látható hibával kapcsoltban, az szóljon!

... a 80-as évek végén, a 90-es évek elején járunk. Felmentem PiZo-hoz (aki attól volt ismerős, hogy tőle vettem Enterprise 128-hoz a MICROTEAM EXDOS kártyámat) és szemem-szám tátva maradt. A srác egy gépet nyüstölt, amit még nem láttam azelőtt működés közben (a Computer Mánia egyik számában olvastam már róla). Egy játékkal játszott, aminek eddig soha nem látott grafikája volt (fémes hatású srite-ok, vízefekt). Gyanús volt az is, hogy a szokásos nyikk-nyikk szörcs-szörcs helyett rendes zene szólt. Meg is kérdeztem, hogy honnan szól ez a jó kis zene? Azt válaszolta, hogy a gépből, mert ennek sztereó a hangja! A játék a The Killing Game Show volt (jó a videó a TeCsőn, érdemes belenézni, komplett intróval, főcímzenével és a játékmenettel), nem csalás nem ámítás, élőben is ilyen, ha nem jobb. Mutatott még pár demót is (ez a „műfaj” az Enterprise 128-óta ismerős számomra), na ez végképp betette az ajtót, egyszerűen fenomenális! A Phenomena által készített Enigma-ra, meg a Budbrain-től a Megademo II-re (csak az Africa part-ot linkeltem, mert az Zumbáé!) emlékszem. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, nekem lesz egy ilyen gépem (annál is inkább, mert szegény Enterprise 128-hoz akkor már megszüntettek mindenféle forgalmazást). Mi is ez a gép? Természetesen egy AMIGA 500 (direkt linkeltem be ezt a videót, mai napig azt gondolom, hogy mikroszámítógépek közt Only Amiga Makes It Possible!)! A srác a REV5-ös (alaplap verzió száma) 1.2 KickStart-al (boot rom verzió száma) vasát egy betonkefni méretű 20Mb-os MFM vincseszterrel hergelte (akkor ennek nem láttam a valódi értelmét, aki használt már 1.3-as verziójú Workbench-et, az kb. tudja, hogy miről beszélek, mondjuk egy 3.0-hoz képest), meg egy 512Kb-os memória bővítője volt hozzá. Nem is tudom, hogy miért nem tőle vettem meg a gépét, amikor ő már akkor a PöCé-kre esküdött és tervezett mindent eladni (sokat emlegetett Mamut cimbora tőle vette az Ep128-át és az AMIGA 500-át is)? Utólag már mindegy (amúgy ez csak a cikk írása közben jutott eszembe, az elmúlt több mint 2 évtizedben egyszer sem), kb. egy év várakozás után, 1992 telén kaptam egy vadonatúj AMIGA 500 Rev 6. 1.3 Ks-t (horrorisztikus áron ment akkor is), az örömöm leírhatatlan volt! Persze jött a következő problémám, a szoftverek beszerzése (ez attól volt ekkora probléma, hogy a gépezet ára arányaiban egy Velorex és mondjuk egy 1200-as Lada közötti különbséget tükrözte vissza, szóval kevesen engedhettek meg maguknak egy AMIGA-t). Szerencsére hamar kiderült, hogy több barátomnak is van ilyen gépe, szájhagyomány útján terjed a dolog és bőszen járkáltunk Floppy lemezeket másolgatni egymáshoz. Akkoriban néha az is gondot okozott, hogy hol vegyek DS-DD (két oldal dupla sűrűség) floppy lemezt. Amikor már minden „kötél” szakadt, akkor elkezdtünk a Computer Karácsonyokra járkálni, emlékszem irtózatos murik voltak, kis helyen összezsúfolva több 100 kocka. Én speciel akkor a demókat gyűjtöttem, játékom alig volt. Ez most az internet korában már nem téma (mármint az AMIGA programok beszerzése), bármit bárhonnan le lehet tölteni. Amúgy az arány azóta is így van, 400-500 demó van fent a kedvenc AMIGA konfigurációm merevlemezén (na jó microdrive és nem HDD) és kb. 50 játék (abból ha 3-al néha játszom is, akkor sokat mondok). Aki szerzői jogi aggályokat próbálna felvetni, annak szólok, hogy AMIGA-ra a régi kiadású anyagok 99%-a PD (úgynevezett public domain, tehát a fejlesztő már rég közkincsé tette), az operációs rendszerek pedig meg vannak eredetiben a 3.5-ig bezárólag (azt sem tettem még fel idő hiányában, megelégszem a szana-szét telepített 3.0-val). :-P

Pár adat az 1987. áprilisában kiadott gépről:
- népes és zseniális alkotógárda hívta életre, apukáját Jay Glenn Miner-nek hívták
- kódneve B52 Rock Lobster
- 7MHz-n ketyegő Motorola 68000-es 32bites CPU a lelke (igen mert minden AMIGA-nak lelke van), a buszai viszont "csak" 16bitesek (eddig 8bites gépekről esett szó, a különbség horrorisztikus)
- grafikai képességeit az úgynevezett Original Chip Set (OCS) garantálja, szerintem zseniális
- három custom chip található benne (az Enterprise 128-ban kettő volt) Denise (ő a videóval foglalkozik) Paula (DMA és hang) Agnus (videó és RAM-mal foglalkozik brutális 28,375MHz sebességgel), ha szigorúan vesszük akkor ez egy több processzoros rendszer
- alap kiszerelésben a REV 6. alaplap 512Kb úgynevezett chip RAM-al rendelkezik, ami az Agnus verziószámától függően bővíthető 1 illetve 2Mb-re.
- A CPU maximum 8Mb úgynevezett fast RAM-ot tud kezelni (a chip-en kívül)
- 3,5" DS-DD 880Kb kapacitású beépített floppyval rendelkezik
- ami miatt különösen tetszenek ezek a masinák, hogy lehet beléjük úgynevezett gyorsítókártyákat, vagy elterjedtebb nevén turbókártyákat tenni (erről is lesz szó később) :-) egy ilyen ketyere elkészítése elég komoly mérnöki kihívás, elhihetitek...

Elnézést, de itt most napolom az AMIGA-s sztorizást...
(amikor cikk szünet van, akkor gépet támasztok fel, rendrakás céljából)
a fotókhoz a "teszt" alaplapom állt modellt (és a ZX48K-m a méretarányok miatt) :-)