...ismét a 80. Amíg elkészülök a következő mikrogépes (hosszabb sztoris) poszttal , addig jöjjön pár rövid szösszenet a kvarcjátékokról.

Valamikor 1983-1984 tájékán kaptam az első Casio CG-81 COSMO THUNDER nevű kvarcjátékot (nem emlékszem az apropóra, nyilván a sokadik ingyencirkuszomból kifolyólag történt). Ahhoz képest, hogy mennyit volt nyúzva és miket élt át (suliba hordtam a táskámba évekig), egész szép állapotban megmaradt a használati útmutatója, a doboza és maga a ketyere is (na jó a gombokat ki tudja miért megszíneztem tollal, a plexije atom karcos). (1) Tettem bele elemet (egy tisztítás rá fog férni, anno hagytam egy garnitúrát belerohadni gondolom a 90-es évek közepén), gyönyörűen működik. Belül nincs semmi érdekes, egy darab barna műanyag lap látszik és egy papír vékony piezo hangszóró két zsinórral, így azt nem fotóztam le.

Cosmo Thunder az  űrhajónk a neve, amiben ülünk, azzal lövöldözünk mindenkire a lézerrel (ugye milyen jó móka?). A játék kezdetekor a ketté osztott képernyő felső felében egy anyahajót kell védenünk a rakétákat kilövő űrhajóktól (ha eltalálnak minket, vagy az anyahajót, akkor értelem szerűen hibapontot kapunk és 3 után Game Over). Bizonyos pontszám elérése után átvált a játék a képernyő alsó felére, ahol egy ágyúkkal szegélyezett alagútban kergetünk egy menekülő UFO-t. Az ágyúgolyókat illik kikerülni (a játékok már csak ilyenek, ha a haverjaid mondják, hogy "abba a gödörbe ugorja bele, kapsz bónuszt!" akkor hazudnak) és közben az UFO-t is kilőni, ami az egyre gyorsuló játékmenetet figyelembe véve nem is olyan egyszerű dolog.
Újabb pontszám határ elérésekor az egész kezdődik előröl. Sajnos nem emlékszem a rekordomra (milliós nagyságrendű volt és sok-sok óra folyamatos játék, pause lehetőség híján gyilkos), most szánalmas 1800 pontot sikerült elérnem kb. öt perc alatt (hiába, öregszem na, estére elfáradok, bezzeg a 29éves kvarcjáték nem lassul, tolja kegyetlenül)!
Nézzünk pár képet (most untig elég ez a méret) :

(1) Az egészen fiatal olvasók kedvéért egy kis kiegészítés. A 80-as évek első felében milyen "szórakoztató" eszközök álltak a rendelkezésünkre? (a kérdés költői) Hát volt a TV (fekete-fehér kép mono hang)  hétfőnkénti adásszünettel, kocsmákban REX asztal, elit helyeken egy flipper, billiárd és a moziban egyetlen 10Ft-os érmével működő Arcade Game (játékautomata). Emlékszem volt két srác, akik valami 500Ft-ot dobáltak bele, mire ki tudták "akasztani" a rajta lévő Silkworm szerű játékot? "Hát ezek hülyék!" Emlékszem 130Ft-ból pukkadásig bekajáltam hamburgerrel (nem mekkdonálczos ehetetlen fűrészpor, rendes házi) palacsintával és kólával (ami szerintem vagy Márka Meggy, vagy Róna, vagy Mirinda volt), ennyit az ár-érték arányokról...
Szóval ilyen játékot zsebben hordani? Hasonló státusz szimbólum lehetett, mint most az óóókostelefon, vagy az mp4, amivel az ember dicsekszik.

... ismét vissza a 80-ba (nem kell izgulni, mindjárt vége a 80-as éveknek és nem jön újra el! legalábbis ekkora terjedelemben nem...) Elérkezett az a pillanat, amikor a „gyerek” már annyit nyafogott a témából kifolyólag, hogy kapott egy saját számítógépet. Így lett a mai napig is kedvenc masinám (van még kedvenc, de az inkább már súlyos fanatizmus), a szintén Zilog alapú Enterprise 128. Bajban vagyok, ugyan is nem tudom, hogy évszámra pontosan mikor kaptam meg a gépet, de próbálom egyéb „adatok” alapján belőni. Legalább általános iskola 5. voltam, a VIDEOTON 1984-1988 között gyártotta a VTC-nek (Videoton Tv Computer) elnevezett korai Enterprise alapján készített klónt és szállította „iskolaszámítógép program” keretében az általános iskolákba. Azért, mert arra emlékszem, hogy technika tanár (Barkasz Fecó tanár úr, gúnynév pssszt!) csodálkozott azon, hogy már akkor ismertem az EXDOS – ISDOS alkalmazását, amikor ő még nem igazán tudott képbe kerülni a „nemC=64” lemezes operációs rendszerek tekintetében. Kis hazánkban 1987 első felében kezdték el forgalmazni ezt a gépet, az enyém ha jól tudom nem Novotrade - Centrum forrásból volt, hanem valaki hozta külföldről és „ááá a gyereknek ez túl bonyolult” felkiáltással tovább adta. Kézen-közön, eljutott hozzám, hogy próbáljuk ki, aztán ha tetszik, akkor marad (na ná, hogy tetszett, dizájnos, színes, zenél). Szóval maradjunk annyiban, hogy kb. tíz lehettem és remélem, hogy több voltam már és nem kevesebb! :-) Az Enterprise-t nagyon szerettem, egyfolytában ment, ezért az eleinte lelkes szülők tolerancia szintje (a nagyszobai TV folyamatos foglaltsága okán) elérte a nullát. Megoldásként egy külön asztalon saját Junoszty 402-es fekete-fehér TV készülékkel lett beüzemelve nekem. Ez egy tévedés, hogy a Junoszty fekete-fehér lenne, hiszen színes a burkolata.
(erről is találtam fotót :-) nyomtam a háttérre egy kis blurt, nem fogtok a karácsonyi mintás terítőmön röhögni! szóval Ep128 anno még kazettás magnóval, éppen a Turbó Rudi repeszt rajta, az ott előtte egy Junoszty TV)

Amúgy meg színezett átlátszó A4-es dossziékat vágtam szét és ragasztottam a képcső elé, tehát volt zöld és sárga (szóval az elsődleges kimenete 75Ohmos RF, de nyilván ehhez is van kompozit videó hack, sőt ha valaki hajlandó kábelt barkácsolni és kísérletezni, akkor közvetlenül köthető SCART csatlakozóval akár LCD TV-re is). ;-)

A gépben, mint azt majd látni fogjuk 2db 7805 feszültség szabályozó tranzisztor van, ami a hátlapon elhelyezett 3x8 cm-es alumínium hűtőbordára vannak csavarozva, az itt felszabaduló hőmennyiség horrorisztikus. Ezt a problémát anno egy kisméretű elemes ventilátorral próbáltam orvosolni (nem sok sikerrel). Pár órás használat után egész komoly grill-parti van a gép belsejében, ennek köszönhető például a fóliabillentyűzet korai „halála” (ezt most sikerült kijavítanom, a lehetséges megoldásokról később).

 Az Enterprise-t kazettás magnóval kezdtem el használni, erről annyit érdemes tudni (a fotókon láthatóak a gép csatlakozói), hogy a betöltést a gép „táv” irányítja (elindítja és megállítja). Akinek nincs ilyen magnója, annak bármit betölteni komoly szenvedés lehetett (a gyári magnóm most ékszíj hibás), nagyjából egy órát szenvedtem, mire sikerült olyan játékot találnom, amit bebírtam tölteni a pause gomb masszív nyomkodásával. Soha többet!!! :-P Neki is álltam az EXDOS kártyám javításának (szintén később)!
Meghatározó játékélményeim (hazai fejlesztés) Turbó Rudi, EnterBall, Nautilus (külföldi) Batman, Mission Impossible 2, Starstrike 3D, Wriggler, sajnos a TeCső (YouTube) videó felhozatal gyér.

Próbáltam az EPTE 2.1 nevű szoftverrel (ami végre azt csinál a PC-ből, amire való! egy Enterprise Magnó Állomány Szervert) mellékelt TAP állományokból betölteni párat a PC hangkimenetről. Mind a háromfajta sebességet, különböző kábeleket, különböző hangerőt, olyan mintha ezeknek a fájloknak a header része hiányozna, searching van, found és loading nincs, ugyan ez valódi kazettáról szinte azonnal működik. Ha valakinek működik ez a metódus, akkor árulja el, hogy mit bénázok (floppyzás lesz, de ettől még érdekel)?

 Azt idők folyamán majdnem minden elérhető kiegészítőt megvetettem hozzá („@” Stúdió-féle Spectrum emulátort, Egeret (alias Patkányt), MICROTEAM memóriabővítős EXDOS kártyát 5 1/4-es floppy meghajtóval, műbőr porvédőt, gyári kazettákat, EasySpeekerem nem volt sajna). Ezek egy része még ma is meg van, sajnos csak egy része, de lesznek hajmeresztő EP-és dolgok így is. :-)

A gépem az EXDOS kártya hatására kezdett el igazán élni, végre nem kellett tíz perces nagyságrendű időt eltölteni (idegőrlő nyeke-nyeke-nyeke hallgatással) kazettás betöltéssel. A floppy kezelése nagyságrendekkel jobb, mint ami a C=64en volt tapasztalható, egész hasonló, mint az M$DOS! :-)

Ez volt az első olyan számítógépes platform, amin intrókat és demókat (ezek definícióját talán később megpróbálom megejteni egy posztban) láttam futni. A játékokkal ellentétben a demók már kezdték a gép valódi képességeit kihasználni, itt hallottam először digitalizált hangot és zenét, illetve itt láttam először digitalizált képeket (például Sami Fox melleit, hihi), 256 színt egyszerre a képernyőn.

 A későbbiekben minden kezem ügyébe kerülő Enterprise-al foglalkozó anyagot begyűjtöttem (sajnos ezek sincsenek már meg), a 90-es évektől ENTERPRESS előfizető voltam, sőt még Patek úr is megtalált az „Enterprise Szolgálat” nevű magán kezdeményezésű levelezésével, ami szerintem az akkori helyzetet figyelembe véve (nem beszélek rébuszokban, lentebb kifejtem) szép dolog volt részéről.

 A gépről röviden annyit érdemes tudni (korrekt magyar nyelvű lapok állnak rendelkezésre annak, aki bővebben utána szeretne olvasni), hogy a Spectrum-ok üzleti sikerén felbuzdulva 1982-ben kezdik el tervezni. A két custom chip kifejlesztése miatt két évet csúszik, csak 1985-től kezdik el forgalmazni. Későn léptek vele piacra, 1985-ben megjelenik a Commodore 128, a Spectrum 128k, küszöbön áll az ATARI ST megjelenése és az akkor még előttem ismeretlen AMIGA-é (ami elképesztő multimédiás képességekkel rendelkezik), elég kevés mozgásteret hagyva ennek az amúgy remek képességekkel bíró 8bites gépnek. További hiba a szoftver ellátás hiánya, kevés olyan program készült, ami kihasználta a gép valódi adottságait (a legtöbb szoftver Spectrum átirat). Hazánkba a gép 1987-ben jut el és 1990-ig forgalmazzák, nagyjából 20.000 darabot adtak el belőle, ami ha az akkori horror árát tekintjük elég komoly példányszám és komoly vásárló közönség volt. Az Enterprise története tipikus hazai történet, mondhatni „siker sztori”. Ha figyelembe vesszük az Intelligent Software csődjét és ENTERPRISE Computers GmbH 1986-tól fennálló csőd közeli állapotát, akkor a hazai forgalmazók a Centrum és a Novotrade nem járt el teljesen korrektül... Mind a hardver, mind a szoftver ellátás folyamatosan akadozott (pl. úgynevezett Joystick illesztőt 1997-ben tudtam venni!). A történet vége az lett, hogy 1992 decemberében kaptam egy másik gépet (erről később) és az akkori Enterprise 128-am és jó pár kiegészítőm szülői nyomásra 1993-ban eladásra került... Ezt nagyon megbántam! Nem egész négy évvel később vettem egy másikat, az van itt most az asztalon! Soha ne add el a retró számítógépeidet, mert később nagyon meg fogod bánni (a PC nem számít annak)!

A technika 4Mhz-n meghajtott Z80A CPU-ból, 128K RAMból (bővíthető 3900kbig), 64Kb videó memóriából, angol gépen 48Kb, kétnyelvű gépen 64Kb ROM-ból és két izgalmas custom chipből áll NICK (grafika) DAVE (memória, hang billentyűzet). Érdemes még megemlíteni a sztereó hangot (3 csatorna + 1 csatorna fehér zajgenerátor) és azt hogy a maximálisan megjeleníthető színek száma 256.
Nagyobb felbontásért kattanj a képre:

...ismét vissza a 80-ba! 1985 tájékán találkoztam először a mai napig kedvenc Zilog alapú masinámmal a ZX Spectrum 48K-val! Egyik haveromnak hozta a bátyja, azt hiszem tán Németországból. Sokra nem mentünk vele, nem volt hozzá kempston joystick illesztő, (mint az köztudott, a ZX-ek az alacsony árukról voltak híresek, csupasz nyáklap kivezetései találhatóak a gép hátulján, külön ketyere valósítja meg a perifériák illesztését, emellett nem túl tartós fóliabillentyűzettel rendelkezik) billentyűzetről játszani bizony sanyarú dolog. :-P Ezt azért tudom évszámra pontosan belőni, mert az első "hivatalos" igazolásom a monitorfüggésemről 1986-os, az MHSZ Rádióamatőr és számítástechnikai szakkör vezetője állította ki egy tagsági igazolvány képében (akkor már vagy másfél éve oda jártunk és mivel én bírtam a legtovább, ezért rám szólt a Lacibá-elvts, hogy most már jó lenne belépni kisdobos elvts)... Meghatározó játék élményeim az Attic Attack, Manic Miner (nem is emlékeztem, hogy ilyen agyhalott zenéje volt), Exolon, Moon patrol és hasonló szörnyűségek...

A ZX Spectrum 48K (ami 1982-ben került kiadásra) belsejéről annyit érdemes tudni, hogy ez sorban a negyedik modelljük (ZX80, ZX81, ZX Spectrum 16K), Zilog Z80A CPU-ra épül (vagy NEC D780C-1 klón van benne, kinek éppen micsoda) és rettenetes 3.5 MHz-es sebességgel karcolja a biteket. :-) Ha jól emlékszem grafikus üzemmódban 4 szín lehet egyszerre a képernyőn (programozási trükk nélkül). A hátulján öt csatlakozót találunk, RF modulátort (ehhez a ketyeréhez is kompozit kimenet hack, majd egy másik gépezeten megmutatom, hogy milyen), a szalagos háttértár ki és bemenetét, a fentebb már említett periféria csatlakozót és a 9V-os adapter csatlakozóját. Saját modellem Issue 2-es alaplapú, ha jól emlékszem gyárilag 16Kb-os, de a fószer akitől vettem felbővítette 48K-ra, a belső tápegység környékén is van egy kis hack-elés, szóval nem kifejezetten gyári állapotban van. Hibája természetesen a szokásos "Spectrum betegség", a belsőt tápegység szerves részét képező 7805 feszültség szabályozó tranzisztor alumínium hűtőbordáján távozó jelentős hő miatt tönkre ment a fólia billentyűzete (ennek pótlása folyamatban van). A használata így nehézkes (ha nem lehetetlen), pedig alap helyzetben remek BASIC állna rendelkezésre. Sajnos őkelme beadni készül a kulcsot, kb. minden harmadik indításra kapok csak " © 1982 Sinclair Research Ltd" üzenetet (helyette teljes képernyős fekete kocka díszeleg, ami CPU hibára utalna, de majd meglátjuk mi sül ki belőle).
Elnagyolt alkatrész lista szerintem:
- ZX80 CPU
- ULA (Uncommitted Logic Array) vezérlő áramkör
- BASIC ROM IC
- "alsó" 16Kb RAM 8db 4116 IC
- "alsó" 16Kb címdekódere 2db 74LS157 TTL logika
- "felső" 32Kb RAM 8db TI 4532 IC (pl. mert több fajta jó)
- "felső" 32Kb címdekódere 2db 74LS157, 74LS32, 74LS00
- video-IC LM1889 vagy SN94459N
Na ugye, hogy nem is lenne olyan bonyolult egyet építeni? ;-) Kapcsolás diagramot nem rakok fel, akit érdekel annak Gogle a barátja.
Nézzünk pár képet róla (kattanj a nagyobb felbontásért):

katt a képre

... na de vissza a 80-ba! Kuszi (gúnynév és nem tudja, úgyhogy pssszt!) kapott egy "TV játékot" ami már színes volt (most röhögtök, de ez bizony nagy szó volt az akkor!) néhány cserélhető "játék kazettával" együtt.

Azóta már tudom, hogy az nem "TV játék", hanem egy ATARI 2600 konzol és nem "kazetta" való bele, hanem úgynevezett ROM (Read-Only Memory) chipet tartalmazó kártyákról beszélünk. Szóval a sárga irigység majd meg evett! (nem fogjátok elhinni, találtam egy régi fotót róla, panel lakótelep, TV készülék elé való ülés. a bal oldali bili frizurás vagyok én...)

Egyszerű szerkezet volt ez, de a játékélmény fenomenális! Sokat nyomultunk vele, sajnos nem emlékszem annak a pöpec űrhajós lövöldözős játéknak a nevére, ami nagyon tetszett anno! Ennek kiderítése és beszerzése folyamatban van (nem ismerem a lehetetlent, ha kell a világ másik feléről is megrendelem azokat a dolgokat, amiért rajongom)... :-) na de hagyjuk ezeket az évtizedes pletykákat ;-) nézzük inkább a tényeket...

Miért pont ATARI 2600 konzolom ne lenne (igaz nem a klasszikus fa dobozos változata van)? Az asztalomon lévő masinát NEM fogom szétszedni senki kedvéért, mert azon ritka ketyeréim egyike, ami még garancia címkés és rajta van az alucsíkot védő fólia is. Nyilván nem fog sokáig váratni magára, hogy vegyek még belőle, második, harmadik, sokadik példányt, ennek okait majd későbbi posztokban kifejtem. Pár éve vettem egyet potom pénzért (pár rom kártyával, tápegység nélkül), ami aztán idő hiányában pihent az erre a célra rendszeresített "retro_cuccos_dobozaim" egyikében. Pár hete megtaláltam (hiba volt, rá is kattantam)...

Az Atari 2600 videó játék konzol 1977-ben jelent meg az Atari, Inc. gondozásában (1 éves voltam akkor), tessék megkapaszkodni, olyan népszerű volt, hogy 30 millió darabot adtak el belőle, szóval nem kispályás az öreglány!
A ketyere 8 bit-es, MOS6507 típusú 1.19 MHz sebességű CPU-t (processzor vagy központi műveletvégző egység, kinek hogy tetszik), 128 byte RAM-ot (Random Access Memory) és 4 kB ROM-ot kezel. A maximálisan megjeleníthető színek száma PAL módban tudtommal 104 (de ez majd kiderül, ha programozgatom kicsit). Két vezérlő bemenete van, ahova köthetünk joystickot, paddlét, pedálokat, trak-ball-t, hát mi kell még gyerekek?
Az én ATARI-m a 1984-ben kiadott teszkó-gazdaságos verzió, az úgynevezett "2600 Jr.", ha jól tudom ebbe a "butább" MOS6502 CPU került beépítésre, de nem érzem hiányosságát. Mivel nincs hozzá tápom, ezért egy "maszek" táp kábellel (a fotó kedvéért van szétszedve) és egy ZX Spectrum 9V-os táppal használom. Szegénynek csak TV kimenete van, szabvány koax 75 Ohm, ez probléma (nincs TV-m, mert utálom... az 1978-as beharangozó videó utolsó mondata: don't just watch Television tonight, play it! már akkor szóba került, hogy mennyire elavult...) lenne, ha nem lenne Philips CM8833-II RGB monitorom, egy Philips TV Tuner 7300-al. Egyébként van az ATARI 2600-hoz kompozit videó kimenet hack, ha szerzek második példányt, akkor azon megcsinálom és leírom, hogy hogyan kell.

Hamarosan jön pár ATARI 2600 játék bemutatója, addig pár fotó:
 

Komolyan el kellett gondolkoznom azon, hogy mi is lehetett az első élményem (a 80-as években) ami meglökött azon a bizonyos "lejtőn"? Tán a Commodor-ok a suliban? Á nem! Annál jóval előbb kezdődött, voltak "kvarcjátékaim" (róluk is lesz poszt, előbb utóbb). Ha agyon csapnak, akkor sem tudnám megmondani, hogy pontosan 80-valahányat írtunk akkor?! :-P Határozottan emlékszem, hogy az élmény számomra az első "TV játék" használatba vétele volt... Fogalmam sincs már honnan szerezte nekem és kicsoda (rövid az eszem, sajnos). Jellegtelen (szóval gyönyörű) fekete lapos kocka dobozban csücsült néhány alumínium színű tologatható gombbal a tetején, két madzag lógott ki belőle, kézben fogható henger alakú tekerős irányítóval (azóta tudom, hogy ez a potenciométeres Paddle). Fekete-fehér képet adott, klasszikus fallabda játékok voltak rajta, talán 4 fajta variációban (most már tudom, hogy ennek a neve Pong).

Mivel nincs testvérem, ezért pokolian untam egyedül tekergetni a potmétereket (na jó őskövület Mamut cimbivel nagyon sokat toltuk). Elemes volt, el is cseréltem egy rusnya citromsárga walkmanra, ami szintén nem húzta sokáig, mert szétszedtem. Egyszer minden esetre szétszedtem a Pongot, (ez mániám azóta is, érdekel, hogy mitől megy a villamos) csalódást okozott, egy pofon egyszerű egy oldalas nyáklap volt benne egyetlen IC-vel és pár színes biz-baz alkatrésszel.
Ha véletlenül össze akadok hasonlóval egy árverési oldalon, akkor megveszem és szétszedem! Addig sajnos nem tudok róla több technikai tényt feltárni.

... de talán lapozzunk is ! :-)