A múltkor az Enterprise 128 gépemről írt cikkben felmerült, hogy én bizony többé nem nyúlok a magnóhoz, program betöltési céllal! Akkor említettem a 80-as években megvásárolt (anno eladni persze nem tudtam) és kb. a 90-es évek közepe óta javításra váró Microteam EXDOS RAM bővítős floppy vezérlő kártyám kínpadra fog kerülni. :-)
Lássunk róla pár képet:

séma rajz:

alkatrész ültetési rajz:

szétszedve:

előröl:

Maga a javítási kísérlet nagyjából egy hónapja történt meg, csak a végeredményt nem volt időm kipróbálni. Mindösszesen annyit csináltam, hogy bekapcsoltam és pár ponton rámértem a kondenzátorokra multiméterrel. 1.3V körüli értékek voltak mérhetők, ami több mint siralmas, úgyhogy "mondom belső táp lesz a hiba". Kicseréltem egy azaz egy darab (már jól ismert) 7805 típusjelű tápstabilizátort (mivel nem tudtam rajta feszültséget mérni) és láss csodát, megjött az áram. Ha tovább kellett volna keresgélni a hibát, az sem lett volna nagy durranás, mivel majdnem kizárólag foglalatokban elhelyezett TTL logikai IC-ktől működik, amikből van itthon egy marék, szóval innentől már a teljesen buta kiveszem-beteszem alapon is el lehet boldogulni vele. Itt félre is tettem a kártyát, mert nem volt több időm vele foglalkozni...

Ha megnézitek a rajzokat és a kártya dobozának elejét, akkor egyből látszik, hogy ez egy "unlimited version of EXDOS controller" ;-) a srác aki csinálta rápakolt pluszban egy floppy drive állapot kijelző kapcsolást. A TRO LED az a Track0 elérésekor villan ki, a WRT LED íráskor aktív, az INX LED-re nem emlékszem mit tesz. Érdekes módom a RAM LED-nek van helye a panelen, de nincs bekötve, annak alkalmasint után fogok nézni (egy LED-el és egy forrasztó pákával). Szerintem nekem tök jó lenne ha nem a RAM bővítő kapcsolgatásával kellene kifigyelnem, hogy most "RAMbővítek" állapotban vagyok, vagy éppen nem "RAMbővítek". A Power LED nincs jelölve felirattal, viszont az van beszerelve, csak egy kicsit mesze van az előlaptól, így a fénye gyenge (ezt majd meg fogom igazítani). Na szóval jó ki masina ez kérem! :-)

Kicsit beszélgessünk az Enterprise működéséről is, bekapcsolás után az EXOS 2.1 TESTING FE felirat jelenik meg és a gép eltesztelget nekünk egészen F8-ig (ezek memória címek lesznek, igen). Ha sikerült a teszt, akkor a már jól ismert villogó ENTERPRISE felirat jelenik meg a képernyőn, így ni:

Ha megnyomjuk az "any key"-t (tudjátok PC-n is van ilyen billentyű), akkor az alábbi felirat jelenik meg:
IS_BASIC program 0
131072 bytes in system (128Kb)
111189 bytes unused
és kapunk egy OK után villogó kis piros kocka kurzort.

Na szóval ma jött el a napja annak, hogy kipróbáljam a múltkor javított kártyát, szokásos módon összeszereltem a gépet, bekapcsoltam és láss csodát, világít a power LED (nem csak a gépen, a kártyán is). A képernyőn pedig azt látom, hogy a szokásos FE-F8 helyett FE-41-ig fut a teszt, majd fekete képernyő az eredmény...
Szóval ha van mit pluszban tesztelni, akkor a kártya működik, legalább is a ram bővítő része. Ezen felbuzdulva ismét szétszedtem és mit látok (?) valamikor egyszer lányos zavaromban az EXDOS-t tartalmazó EPROM-ot áttettem a legelső foglalatba, ezt gyorsan korrigáltam.

Apropó :-) jó lenne erről a kártyáról egy tetszőleges nyelvű leírás! Nagyon érdekelne, hogy miért van rajta három EPROM foglalat, mire szolgál a "64p EUROPA" felület (nálam oda nincs csatlakozó forrasztva) és mire jó az "EXP. CONN." csatlakozó oldalt? Aki tudja, az szíveskedjen felvilágosítani!

Na szóval most királyság van, az EPROM a helyére került (de miért az a helye?) és a gép elindul a kártyával. Ha a ram bővítőt bekapcsolom, akkor ez a képernyő fogad:
655360 bytes in system (640Kb, tehát a bővítő 512Kb-os)
639050 bytes unused
Hogy is kellet anno az EXDOS-t indítani? (a kérdés költői, már mondtam, hogy jobban tudom, mint Barkasz tanár úr!)
:EXDOS <ENTER> és láss csodát, ott figyel az EXDOS 1.0 parancs értelmező képernyője, anno volt hozzá IS-DOS lemezoperációs rendszer2 lemezem is (ami ha jól emlékszem alkalmas közvetlen Enterprise128-PC adatcserére). :-)

Azért van az 1.0 a cikk címében, mert továbbra sincs az asztalomon 5V, így most nem fogok rádugni a kártyára egy 3,5"-os floppy meghajtót (utána kell néznem, hogy mely típusok jók hozzá). Ha pedig az eredeti 5 1/4-es floppy meghajtóját szeretném feltámasztani (ott figyel a fiókban), akkor ahhoz meg kéne keresnem azt a maszek kapcsoló üzemű tápot, amit kaptam hozzá (vagy egy utálatos PC tápot kéne ide hoznom). Ja és nem ártana készítenem egy PC-t is, amiben van egyáltalán floppy meghajtó, hogy végre fel tudjak másolni lemezre programokat, főleg a kedvenc Enterprise 128 demo-mat!!! :-)
Úgyhogy lesznek még itt teendők bőven (megpróbálok majd videókat feltölteni a TeCsőre a demok-ról, mert azok nagyon hiánycikkek, én nem is értem miért, ez a gép nem akkora kuriózum, ami ezt indokolná)! Végezetül megelőlegezem a bizalmat a WD1772-PH floppy vezérlő IC-nek, tehát azt feltételezem, hogy rendben működik. Elvileg van itthon pár PC-s multi I/O kártya, azon kell hogy legyen használható... Folytatása következik (valamikor)...

Folytatom az AMIGA B52 Rock Lobster (AMIGA 500) ismertetését, na meg persze az elkezdett történetet is. Apropó, miért pont B52 Rock Lobster ennek a ketyerének a kódneve? Legjobb tudomásom szerint azért, mert az alkotók szerettek zenét hallgatni, többek között a The B-52's zenekar albumait is. Minden úgynevezett LowEnd AMIGA vasnak (500, 600, 1200, CD32) az alaplapja egy-egy számcím alapján kapott nevet. Ez egyébként több HighEnd AMIGA alaplapra és számos C= (Commodore) kiegészítőre is vonatkozik. Jópofa dolognak tartom és sajnálom, hogy ezek a nevek nem annyira közismertek (ahol tudom értelmezni a kódnevet, vagy kideríthető az eredete ott írok róla). Az AMIGA 500 történetesen az 1979-es The B-52's album alapján keresztelődött B52 Rock Lobster-re. Kattints a linkre a szám meghallgatásához. Előre szólok, ez "olyan" 1979-es zene lesz, kicsit progresszív, kicsit furcsa. Az eleje azért még elmegy, de azért csak óvatosan...  ;-)

Ott hagytam abba, hogy ha megnézitek az AMIGA 500 ki és bemeneteit, akkor sorban az alábbi csatlakozók lesznek láthatóak rajta:

- Mono (mono kompozit kimenet, magyarul fekete-fehér képet ad)
- RGBVideo (erről a 23 pin-es kimenetről lehet RGB monitort, vagy SCART csatlakozós TV-t "etetni")
Kis közbevetés, érdekes módon a gép nem tartalmaz RF modulátort, ezt egy külön "kártyán" kellett megvenni hozzá (lásd képek) és a 23pin-es RGB videó kimenetre csatlakoztatva lehetett használni, a minősége borzasztó!

erre katt

- Power (értelem szerűen ez a speciális tápegységének a bemenete)
- Paralel port (párhuzamos port)
- Seriel port (soros port)
- Disk dirve (ide összesen 3 külső floppy meghajtót tudunk csatlakoztatni, anno amikor még floppy-ztunk ez mindenképpen nagy előny volt. a DF0: belső floppy meghajtót lehetett vele kímélni, több lemezes játékoknál)
- Hang (az előző cikkben emlegetett sztereó hang kimenet, szerintem elég jól szól)
- Com2 - Com1 (joystick és egér port)

- Trapdoor port (ide általában RAM bővítő kártya került, de láttam már PC emulátor kártyát is, ami ide való, később lesz róluk szó)
- Expansion port (ez tulajdonképpen majdnem egy Zorro II bővítő port, különböző kártyákat lehet rá csatlakoztatni. általában fast rammal ellátott vincseszter vezérlő a favorit, de sok fajta kiegészítő van, a CPU bővítővel ellátott komolyabbak sajnos nagyon ritkák)

Mint boldog AMIGA 500 tulajdonos több "problémával" is szembesültem... az első az volt, hogy a gépem (amúgy rengeteg) 512Kb méretű RAM-ja bizony kevés (volt olyan játék, ami szó szerint kiröhögött, egy digitalizált hangeffekt segítségével pl. Team 17 - Alien Breed). A gépem az alaplapon lett bővítve, ha megnézitek a képet, akkor látszik (az 512Kb ram feliratnál) 4 chip hely, az lett befoglalatozva (PiZo csinálta meg) és így lett 1Mb chip RAM-om (real time clock, meg kell a fenének). Egy ügyes hack segítségével kapcsolható az 512Kb chip / 512Kb fast - 1Mb chip RAM (ha oda jutok erről is írok). Ezt a fajta bővítést a REV6 és a "sima" 500-asnak épített REV8a lapokkal lehet megcsinálni (REV3 és REV5-ön nem ilyen egyszerű).

A másik probléma az volt, hogy én hiába voltam kedvenc számítógépemmel iszonyú boldog, a világ nem volt hajlandó megállni, az Original Chip Set (OCS) 1985-ös fejlesztésű volt, 1990-től jött az Enhanced Chip Set (ECS), majd 1992-től az Advanced Graphics Architecture (AGA). Egyre kevesebb új kiadású demo és játék futott a kedvenc gépemen...

Az Amigák párosítása grafikai képességeik szerint:
AMIGA 1000 - AMIGA 500 - CDTV - AMIGA 2000 : CPU MC68000 7.14Mhz, OCS (Original Chip Set)
AMIGA 500+ - AMIGA 600 : CPU MC68000 7.14Mhz, ECS (Enhanced Chip Set)
AMIGA 3000 MC68030 CPU 16 vagy 25Mhz ECS
AMIGA 1200 - CD32 : CPU MC82EC020 14.28 Mhz, AGA (Advanced Graphics Architecture)
AMIGA 4000 :  CPU boardtól függően A3630 EC030 25Mhz vagy A3640 LC040 25 Mhz, AGA
A vastagon szedett géptípusokról, ha oda érek lesz hasonló cikk (viszont egy AMIGA 1000-es felajánlást szívesen vennék), de ne szaladjuk előre, lesznek még további finomságok a B52 Rock Lobster háza tájáról is...

...ismét a 80.

Amíg elkészülök a következő bejegyzéssel, idézek egy régebbi írásomat. Számomra kedves, mechanikusan működő műanyag dinoszauruszról, a ZIODS GIANT ZRK-ról esik benne szó. Szerintem nagyon ötletes dolog, megérdemelt volna legalább akkora népszerűséget, mint mondjuk a Lego, vagy az Action Figure. Talán a kezdetekben meglehetősen gyenge háttér történet volt az, ami miatt ez nem sikerült a gyártónak. Anno ígértem róluk folytatást, lehet, hogy most tényleg el is készülök vele...

...ma egy cikk fogadott az Index címlapján, hogy 50. éves a videójáték szóval 1962-es. :-) A cikk végén megemlítik, hogy ennek az első videogame-nek, a Spacewar!-nak átdolgozása az ATARI cég 1979-ben megjelentetett ASTEROIDS című játéka. Micsoda véletlen, hogy azt egyrészt pokoli rég óta ismerem, másrészt meg is van. :-) Úgyhogy most erre a kerek évfordulóra való tekintettel ismertetem a játékot (ezzel nem lesz nehéz dolgom, mivel nem túlzottan bonyolult)!

Egy háromszög alakú űrhajóban találjuk magunkat egy aszteroida mező kellős közepén, aminek szerencsére működnek a hajtóművei is, tehát forogni és manőverezésre is képesek vagyunk. A játék célja, hogy a különböző sebességgel különböző irányokba haladó meteorokat kilőjük (ha nem tesszük, mert ez is egy hozzáállás, akkor rövid úton elhalálozunk), amik a találat hatására egyre kisebb és kisebb darabokra esnek szét. Ha az adott pályán elfogynak a ködrabok, akkor egy újabb pályán találjuk magunkat. A játék amúgy nem is olyan könnyű, mint amilyennek első látásra tűnik, szóval lehet vele küzdeni. Az űrhajó nagy előnye még, hogy a játék téren belül akár térugrást is végre hajthatunk (lehet, hogy béna vagyok, de nem jöttem rá, hogy melyik gomb hatására történik ez meg. mivel sok választás nincs, gondolom tűz+mozgás lesz). A játék élmény egészen jó, még mai szemmel is, bár a grafika a villogó színes aszteroidákkal egy kicsit kopár, a "zenéje" pedig egyenesen szörnyű.
 

Végezetül lássuk a Classic Game Room játékról készült videóját :-) ezek a videók nagyon el vannak találva, érdemes megnézni.

 

... nem csak a Retró van ám a világon. Igaz, hogy a fogyasztói magazin tematika inkább  a Homárra (a tékozlóra) lenne való, de ha már egyszer ezt is szétszedtem... :-) Pár hete tönkre ment a mosogatógép, a mosogatólé kiszivattyúzásánál leverte a kismegszakítót, vissza kapcsoltam, veszettül pittyeget és ismét leverte...  :-P Hm... Nem értem hogyan képzeli ezt? Alig 6-7 éves, még ereje teljében kellene, hogy legyen!  Természetesen nem voltam rest és azon melegében (áramtalanítás után, mert mindenki tudja, hogy a 220V nem játék) szétszedtem. Sajnos közben nem volt érkezésem fényképezni (nem voltam ideges, ááá), úgyhogy túl sok érdekes látnivalóval most nem fogok szolgálni. Levettem majdnem a komplett burkolatát, de sajnos nem találtam meg a meghibásodott vezérlő panelt (én oldalt, vagy felül kerestem, ez számomra így lenne logikus). Kijött a szerelő bácsi, aki nézegette, forgatta, majd felforgatta. Míg meg nem találta és elvitte a hibás panelt, azt megjavította, majd pár nap múlva ismét összerakta a gépet, ami azóta ismét kiválóan működik. Akkor mi ebben az érdekes? Természetesen a meghibásodás mikéntje és a panel gyári helye!

A meghibásodás oka az volt, hogy a víz kifolyó cső picit elrepedt (ezt a gép hátulján ki veszi észre?) és azon a program végi szivattyúzásoknál lassan kicsöpögött a víz, amit az "ügyesen" kitalált hátsó műanyag burkolat "szépen" elvezetett alulra, be egyenesen a gép belsejébe.... Ebből ki lehet találni mivel érdemelte ki a Darwin-díjat. Egy vízzel dolgozó elektromos berendezést manapság úgy érdemes megtervezni és megépíteni a jámbor felhasználók számára, hogy a vezérlő elektronika a gép aljában legyen elhelyezve (gravitációról úgy tűnik még nem hallottak soha). Ráadásul egy peremes tálcában kapjon helyet, ahol az esetleg oda kerülő víz garantáltan meg tud állni, nem mellesleg ügyesen eltitkolva ezzel magát a folyás tényét (őszintén gratulálok hozzá)! Visszaszerelés előtt lefényképeztettem a javított panelt, íme:

Tehát ha jól csalódom, egy darab HF3FD relé, egy feszültségszabályzó tranzisztor, két darab kondenzátor és a záralt hőjétől szakadt panel három helyen történő javítása okán fizettem ki ennyit... :-) A tanulság az, hogy a hibaokokat  számba véve ott kell először keresgélni, ahol a legkevésbé valószínű a megoldás (elvégre fogyasztói a társadalom)...