...villámposzt fog következni, a szokásos Team-nek hála, előkészületbe került az AMIGA MÁNIA 05-ös száma! Tartalmának nagy része előttem is titok még, de hogy ReTRo és AMIGA-val foglalkozik, az tuti fix! Szerény személyem is a cikkírók között található... :-) Úgyhogy lássuk DH1 mester által megszellőztetett borítót.

... nem kell megijedni, nincs itthon belőle túl sok, mindösszesen két darabról írom a cikket. :-) Közös jellemzőjük például, hogy hibásnak vettem meg őket. Ezen kívül mindkettő az úgynevezett trapdoor bővítőcsatlakozón keresztül érintkezik az AMIGA 500-as géppel és egy további adapterüket a Gary nevű custom chip foglalatába kell tűzni. A kép szerintem beszédesebb, mint a megoldás körülírása...

Az első a 3-State cég (német) 1992-ben kiadott A580 II 2Mb-os bővítője. Ezzel nem volt igazán sok dolgom. ;-) A hengerakkumulátort le kellett szednem (bal alsó sarokban volt a helye), mert már erősen folyt. Kipróbáltam, 512Kb chip ram bővítőként szépen működött, de ha a Gary foglalatot is használtam, akkor el sem indult a gép... Eszembe jutott, hogy :-P na ja... ezt a REV6-os alaplapot anno átalakítottam fix 1Mb chip memóriás géppé (hogy ez pontosan hogyan kell csinálni, arról majd később írok egy cikket). Szóval gyorsan nekiálltam és "megigazítottam" az alaplapot, két jumpert forrasztottam be, ennek segítségével lehet változtatni a chip memória méretét. A gyári jumper beállításokkal használva 1,7Mb fast ramot kaptam eredményül. Ha lesz időm lövök a WB alatti eredményről is fotókat.

A másik bővítő a Gigatron (szintén német cég) 1990-ben piacra dobott MiniMax 1,8Mb nevű kiegészítője volt. Ezzel már meggyűlt a bajom. ;-) Az akkumulátor környéke galvanikusan teljesen el volt halva (pl. ki/be kapcsoló része), ott le kellett vakarnom az oxidréteget és a NYÁK lapot ki kellett javítanom forrasztóónnal (huzalozni lusta voltam és nem is szép megoldás). Még egy probléma volt vele, a Gary adapteren lévő két foglalat el volt távolítva... A chip foglalatát pótoltam törhető precíziós foglalatból elkészítve. De mi legyen azzal a résszel, amit az alaplapra kell tűzni? A hagyományos tüskesor nem fér be a furatokba (erőltetés eredménye lehet, hogy a galvanizált lukak tönkremennek), a tördelhető precíziós tüskesor pedig nagyságrendekkel drágább megoldás, mint az előző. Nem vagyok sóher, de végig lehet gondolni... Az eszköz állapota ismeretlen volt, dolgoztam fél órát a nyolcvan forrasztással, majd a szakadás vizsgálat következett. A végén tuti agyvérzést kaptam volna, ha cserébe még csak nem is működik. Végül azt találtam ki, hogy a képen látható 20Ft-os csatlakozót ráforrasztottam a NYÁK lapra, abba kerül a hagyományos tüskesor és úgy tűztem a foglalatba. Nem röhög a végeredményen! :-D Kiderült, hogy ez a bővítés is szépen működik, hozza a beígér 1,8Mb fast memóriát. Idővel ki fogom cserélni ezt a gányolást a fent említett kulturáltabb precíziós tüskesorra, így már megéri vele vesződni (másodszor is).

Akkor jöjjön a rövidke konklúzió... Nem annyira értem, hogy ezeknek a trapdoor "ál" 2Mb-os bővítőknek mi a célja? A B52 Rock Lobster egyik szűk keresztmetszete a videó memóriának használt chip ram, ami a REV8 kivételével mindenhol 512Kb. Ez édes-kevés, így a rendszer használata szempontjából az 1Mb-ra, illetve a  REV8 esetében a 2Mb-ra történő chip memória bővítésnek nagyobb a haszna. Ráadásul a bővítők beépítéséhez a gépünket szét kéne szednünk, (ez egy ép garancia címkés gép esetén hátrány) ezzel az erővel a REV6-ot akár alaplapon is bővíthetnénk további négy memória IC beforrasztásával. Fast memória bővítésre akár az expansion porton keresztül (a gép szétszedését mellőzve) CPU csere nélkül (8Mb-ig), illetve CPU cserével (turbókártya függő, hogy mennyi a fast és hogy expansion, vagy 68K socket felületű) van lehetőségünk.
Ezen kívül elcsodálkoztam azon, hogy nagyképűen mindkét kiegészítőt 2Mb-os fastram bővítőnek nevezték el. Mind a két esetben 1,7-1,8Mb volt a maximálisan látható memória terület. Egyenlőre nem volt időm kipróbálni, hogy a két hardver milyen más bővítőkkel akad össze (a RocHard HD vezérlőt mindenképpen megnézem). Minden esetre akinek csak ilyen van, az örüljön neki, mert ez is több mint a semmi... :-)

... relatíve rövid poszt fog következni (valószínűleg több is, de azt majd meglátjuk).  Minden ellenkező híresztelés ellenére nem tartom cikinek a kidobásra szánt lomok közötti turkálást. :-) Pár héte egy csúnyán beázott garázs lomtalanításába fogtunk (nem az enyém, nekem nincs garázsom). Tíz-tizenöt mindenféle vacakkal teletömött kartondoboz került elő az egyik sarokból, de olyan állapotban, hogy nem csak a dobozok, hanem a tartalmuk is mállott már. Természetesen átnéztem őket, mielőtt megközelítették a kukát. Nagyon rimánkodtam, hogy a szétázott és berohadt kartonok között semmilyen számítógépet ne találjak! Ezt soha nem bocsájtottam volna meg a tulajnak... Mondjuk egy AMIGA 1000-nek nagyon örültem volna, de a feltételezett állapotának már kevésbé (szerencsére, vagy sajnos ez kimaradt). Persze így sem távoztam üres kézzel, találtam egy 1992-es kiadású dobozos PöCe játékot. Ez DOS-os platformra fejlesztett tankszimulátorszerű lehetett, a címe Pacific Islands és az Empire Interactive követte el. Úgy voltam vele, hogy ha már túlélte a hosszas beázást és a penészedést is, hiánytalan a tartalma (minden meg vannak a dobozban a floppy lemezek, regisztrációs lapok és a kézikönyv is), akkor nem dobom ki. Letakarítás után feltettem a polcra... Hurrá! Még egy lom, amit soha az életben nem fogok se kipróbálni, se használni... Tehát értelme nincs, hogy foglalja a helyet és összegyűjtse a port... de egy gyűjtő már csak ilyen. :-D Ha valaki esetleg olthatatlan vágyat érez a birtoklása iránt, akkor szóljon ;-) free viheti...
Az intro megtekintése meg is adja a választ az örök AMIGA-s ultimate kérdésre! (Miért utáltátok anno a PöCét?) Még ezt a gagyit! Bibippp szörcs szörcs... ez a hangja "hangkártyán"? Hát ez valami brutálisan ... :-P Ennél még a ZX Spectrum 4 színű pittyegős játékait is sokkal jobban tudtam értékelni és élvezni!

A játékmenetre inkább nem is szólok semmit, soha nem szerettem ezeket a szüttyögős dolgokat, na persze egy igazi RTS (Valós Idejű Stratégia) játék az más... :-)

... tettem egy kísérletet arra, hogy a jelen történéseivel össze tudom e szinkronizálni a blogomat. Nem sikerült túl jól, ahhoz túl sok mindennel foglalkozom egyszerre, hogy ezeket a témákat naprakészen ide be tudjam zsúfolni... :-) 
Ott tartottam, hogy először az asztalon állítottam össze a rendelkezésre álló alkatrészeket. A gépezetem jelenleg így néz ki (most billentyűzet nélkül). Esztétikusnak teljesen esztétikus (a környezetem ijesztgetésére kiválóan alkalmas), de nem praktikus, mert mozdítani nem annyira lehet. Kéne neki valami "héj", amibe bele lehet rámolni...

A ReTRo gépeknél gyakori jelenség, hogy az eredetileg fehér, törtfehér, vagy világosszürke műanyag burkolatok az idők során megsárgulnak. Ha cigaretta füst, vagy az UV sugárzás erre rásegített, akkor egész ijesztő színű tud lenni. Őszintén szólva engem ez nem annyira zavar, sokszor megelégszem azzal, ha egy számítógép nem koszos és működik.  A sárgult műanyag alkatrészek kifehérítésére egyébként egész jó módszerek vannak kitalálva (The “Retr0bright” Project), szóval ezt akár utólag is el lehet rendezni. Nekem olyat házat kéne keresnem a kupiban, ami megfelelően "záródik" és nincs szétfaragva. Ha már így vezetem elő a történetet, akkor valószínűleg nem is olyan egyszerű dolog ilyet találni! Négy műanyag "héjat" néztem végig...

Fussunk végig a képeken, muszáj voltam egy kicsit belenyúlni, mert a fehéren fehér részletek elég nehezen látszanának, viszont nem vagyok grafikus, tehát olyan is lett. ;-) Általában a ház felső része tökéletes állapotban van, egyet találtam, ahol a billentyűzet kiszerelése anno úgy sikerült, hogy az egyik tartó fül letört és a burkolat eleje keresztbe repedt... Az alsó résszel viszont szinte mindig vannak problémák, ha anno a gazdája szétszedésnél nem figyelt, feszegette, akkor annak meg vannak a jól látható következményei. Ránézésre az első képen lévő ház is jó lenne (egy picit sárga a belsejéhez képest), de sajnos a floppy meghajtó felőli csücske szét van faragva. A két oldalát egy-egy fül tartaná össze, ez minden egyes házamról le van törve. Így nehezen várhatom el, hogy a kiadó gomb megnyomásakor kijöjjön a floppy lemez. :-P A következő háznak az idő vasfoga megette a gumi lábait (ez legyen a legkisebb baj), az összes nyúlós ragaccsá változott, leszedtem mind a négyet és kidobtam. Az AMIGA 600 és 1200 házak hátsó részét szerencsétlen módon nem csavarok tartják össze, hanem a képen látható műanyag karmok. Erre a fotóra tényleg büszke vagyok ;-) találtam egy épet belőle!
Szóval konklúzióként levontam, hogy akár az egész garnitúrát kidobhatnám a kukába. Teljesen mindegy melyik házba szerelem be az alaplapot, valami híja biztosan lesz a dolognak. Minden esetre a szétfaragottat nem választom ki, mert emlékeim szerint abból végképp nem lehetett kivadászni a floppy lemezt.
Újabb technikai probléma vár megoldásra, hogyan lehetne a sérült ház alsó és felső felének két oldalát és a hátulját úgy rögzíteni, hogy az ne okozzon felületi sérülést és ne legyen feltűnő. Egyenlőre megelégszem a probléma felvetésével...
Egyéb jellegű elfoglaltságaim miatt lesz egy kisebb lélegzetvételnyi blog szünet, utána folyt. köv...