... RCA120 fast ram kártya (SpeedUP kártya néven is futnak az ilyen kiegészítők), ez volt az első AMIGA 1200 bővítőm. Mit érdemes erről a kártyáról tudni (azon kívül, hogy a GURU jubileumi számában írtam róla egy tesztet)? Előnye, hogy akár 4Mb, akár 8Mb rammal kiegészítve gépünket az eredetileg 17 másodperces bootolási folyamat (ugye milyen jó lenne ez egy PöCén?) 4 és fél másodpercre csökken le! Bődületesen gyors a gép éledése a kártya jelenlétében, de olyannyira gyors, hogy csak hagyományos egér használatával tudok az AMIGA EARLY STARTUP CONTROL nevű menübe belépni (PIC16F84 alapú illesztőt használva nem). Ezzel a kártyával gyakorlatilag elkezdhetjük érezni a gépünkben lévő 68EC020-as processzor előnyeit, WHDLoad szépen működik vele. :-) Nem értettem, hogy mások miért csipognak a PCMCIA porttal való inkompatibilitásra? Az enyém nem akadt össze a PCMCIA porttal 8Mb ram használatakor, így a trapdoor kapcsoló lehetőségeivel nem kellett élnem. Kihasználatlanság okán megváltam a saját RCA120-amtól, majd szereztem egy másik, meglehetősen viharvert változatot belőle. Kipróbáltam és tényleg :-P 8Mb ram használatakor teljesen megfogta a PCMCIA portot, hiába csatlakoztattam, nem látszik az CF kártya adapter... Ez eléggé bosszantott, mivel fürgesége miatt ezt a kártyát előszeretettel használom tesztekhez, nyilván kéne a PCMCIA port is az adatcseréhez. Megkértem Zolaash-t, hogy fotózza le azt az átalakítást, ami az eredeti RCA120 kártyámon volt. Rendes srác, megtette, a képei alapján megcsináltam a módosítást.

Az élcsatlakozón az AMIGA expansion portjának 38-as (Adress 0) lábára menő tüskét kiforrasztottam és kihúztam a helyéről (nem vágtam el, mert ki tudja mire kell még az az élcsatlakozó a jövőben). Ráforrasztottam egy drótot a végére és  összekötöttem az U5-ös jelzésű GAL 4-es lábával. Nem lett szép, de az kit érdekel ;-) én a funkcionalitásra megyek rá! Az eredmény a képen látható, nem csalás, nem ámítás, a FAT-ra formázott CF kártya tartalma megnyitva, felette látszik, hogy 8Mb ram-ot használok az RCA120 kártyával.

Az egészből annyit értettem meg, hogy az AMIGA alaplap Address 0 lába más jelet kap, mint eddig. Próbáltam méregetni, de nem sok sikerrel, aki esetleg tudja, hogy pontosan mit csináltam, az dobjon egy kommentet róla.

... jelenleg hét darab hibás AMIGA 1200-as alaplapom van. Azért van ennyi, mert teszt célokra szerettem volna egy jól működő lapot. Több olyan van köztük, amit eredetileg működőnek vettem meg. Van ami a postai szállítást nem bírta ki és olyan is, ami valamelyik elöregedett alkatrész zárlata (mondjuk kondenzátor) következtében halálozott el közvetlen az első bekapcsoláskor némi füst kíséretében. A hétvégén elővettem azt a lapomat, ami a legrosszabb állapotban volt (ezt kifejezetten gyakorlás és pótalkatrész célokra vettem). Sok alkatrész hiányzott róla (ALICE, LISA, VIDEO DAC, PAULA és az egyik VIA IC, valamit az összes kondenzátor). Gyakorlásként álltam neki a felújításának, a beindulásához nem fűztem túl sok reményt. Kíváncsi voltam, hogy a letisztított alaplap hússzoros nagyítást adó órás lupéval történő alapos átnézése és a felfedezett hibák célzott javítása milyen eredményt hoz?
Ezen a képen például a VIDEO DAC sarkánál lévő vezeték fixálása látható, az egyik forrszemből meredező furcsa szállak a fültisztító pálcikáról maradtak ott, amivel a felületet áttöröltem. Ez egyben elég jó közelítést ad a valódi méreteket illetően... ;-)

Az alaplappal annyi történt, hogy az előző gazdája által bolygatott részeket átnéztem lupéval. Találtam a VIDEO DAC és a LISA környékén összesen három hibát (két forrszem hiányzott, illetve egy vezeték volt szakadt), ezeket kijavítottam egész vékony vezetékkel. Kitakarítottam a TP1, TP2, TP3, teszt csatlakozók és a P9A, P9B bővítő csatlakozók ónnal befuttatott lukait (ez jól jöhet még, az agyam folyamatosan jár mindenféle ellenőrző, vagy bővítő lehetőségen). Beültettem az új kondenzátorokat és neki álltam a hiányzó IC-k helyét befoglalatozni. Persze könnyedén be lehet forrasztani az IC-ket... (legkönnyebben forrasztó paszta - hőlégfúvós forrasztóállomás segítségével, erre fogok áttérni hamarosan), de ismeretlen állapotú eszköz és alkatrészek esetén felesleges. Amikor ezzel kész voltam (az egész művelet ha jól emlékszem 4-5 óra intenzív munka volt), akkor az alaplap többszöri nagyítóval történő ellenőrzése következett. Nagyon örülök, hogy ilyen lupét vettem! Majdnem teljes egészében kiváltja a forrasztások utáni szakadás vizsgálatot (ami mondjuk egy 84 lábú foglaltnál nem túlzott hátrány), olyan hibákat is észre veszek, ami a légypiszoknál kisebb méretű és eddig rejtve maradt. Helyére tettem az innen-onnan bontott custom chipeket és bekapcsoltam a lapot. Fekete képernyőre számítottam, ehelyett fél fényerejű power LED és folyton újra induló zöld képernyő fogadott. Ezen mérhetetlenül fölbosszantottam magam! :-) Egy anno teljesen tönkre vágott és félig szétbontott alaplap 5 óra intenzív gályázást követően (kő kemény koncentrálással járt) közli velem, hogy "hahó én bizony élek, csak chip ram hibám van, vagy éppenséggel más, csak hazudom ezt a színkódot"? Na ez azért mindennek a teteje... :-)

A hőlégfúvó segítségével leszedtem a négy darab ram IC-t, megpróbáltam ezt a részt is befoglalatozni. Ehhez egy PCI S3 videókártya adta az életét (a foglalatoktól és a ram IC-ktől meg kellett válnia), de hamar kiderült, hogy a foglalatok csak szinteltolással férnének el. Letettem arról, hogy a 2x40 lábat kihuzalozzak, inkább egy csipesz és a hőlég segítségével beforrasztottam az új ram chipeket és mérgemben körbe melegítettem a ram kezelését felelős chip (BUDGIE) lábait, hátha valami hajszálnál is vékonyabb repedés....
Az eredmény nem változott, továbbra is zöld képernyőt villogtat a masina...
A gyakorlás közben készült fotók nagyobb változata megtekinthetőek a galériában, azt hiszem, ha más nem a lupés képek érdeklődésre tarthatnak számot...

... a tegnapelőtt felújított AMIGA 1200 alaplap hibája, hogy nem megy az egér és a joystick X-Y irányú elmozdulás. Ez tulajdonképpen sok fajta problémára utalhat, felsorolom a tippjeimet. Lehetett volna kondenzátor gond (azt újítottam fel tegnap), PAULA custom chip hiba, közbeiktatott RC tagok, vagy EMI szűrők hibája, vezeték szakadás, vagy akár valamilyen ALICE irányú kapcsolati hiba. Ebből elég sok mindent sikerült kizárnom az elmúlt pár hónapban (nyúzom már egy ideje ezt a lapot), úgyhogy végül abban maradtam magammal, hogy kicserélem a PAULA IC-t egy másikra, aztán majd meglátjuk. Ez lett a művelet végeredménye, de ne szaladjunk ennyire előre...

Tehát előszedtem a hőlégfúvós kiforrasztó állomást, elcsentem a konyha szekrényből az alufóliát, és egy duplán hajtott méretes darabot a lapra nyomkodtam. Egy ollóval vágtam a PAULA számára egy lukat és szépen elrendezgettem körülötte a fóliát. Még mielőtt valaki eltátja a száját a csodálkozástól... Nyilván a forró levegő mindenhova menne és én nem szerettem volna a környező alkatrészeket, valamit a lapot megsütni ezzel a 300-350 fokos kezeléssel. A fólia olyannyira jó hővédelemnek, hogy akár a VIA akár a VIDEO DAC IC kimelegítését is sértetlenül kibírja a billentyűzet csatlakozója. Majd ezt követően először körkörösen elkezdtem melegíteni a chip műanyag tokját. Ha túl nagy a hőmérséklet különbség, akkor elrepedhet, egészben akartam kivenni. Pár másodperces melegítés után körkörös mozdulatokkal kezdtem az IC lábait direktbe melegíteni, majd amikor láttam, hogy az ón olvadt (a kiforrasztó levegőt fúj, megmozdul tőle a folyékony halmazállapotú ón) akkor egy csipesszel nagyon óvatosan elkezdtem emelni a chip sarkát és továbbra is körkörösen melegítettem. Figyelem! Ha kapkodunk, akkor letépjük a forrszemeket a lapról. Az IC legalább 180-200 fokos kivételkor, ha lehet ne fogjuk meg kézzel (ez evidens, de én is bambultam már el közben)! ;-) Ezt követően levettem a fóliát, hagyományos pákával és kiforrasztó szalaggal eltávolítottam a maradék ónt. A szokásos tisztítás következett (fogkefe, alkohol, fültisztító pálcika), az IC lábainak ónmentesítéséről és az oldalának zsírtalanításáról is gondoskodnom kellett. A foglalat belső részén van egy stabilizáló műanyag keret, azt egy az egyben kivágtam ollóval, mert útban van (csak óvatosan, azt itthon kapható foglalatok minősége siralmas, ha nem figyelünk eltörik). Majd következett a foglalat beforrasztása, mindenki másképp csinálja alapon. Én bentről kifelé húzom el az ónt, így a végén gyakorlatilag csak néhány helyen kell kiforrasztó szalaggal korrigálni (makacsul összeforrasztódott lábak). Ezt követően tisztítsuk meg a forrasztás környékét fültisztító pálcikával (hogy lássunk a gyantától) és nézzük végig erősebb nagyítóval, hogy mit műveltünk. Ha vizuálisan nem látunk hibát, akkor csináljunk szakadás vizsgálatot a forrszem kivezetések és a foglalat érintkezők között, valamit a szomszédos érintkezők között. Ha ezzel megvagyunk és továbbra sincs hiba, akkor mehet a helyére az IC és indítsuk a gépet. Mondanom sem kell, hogy a kétszeri ellenőrzés ellenére sem indult az alaplap elsőre... PLCC kiszedő csipesszel kivettem az IC-t (óvatosan, a foglalat elrepedhet) és újra végig néztem a forrasztást nagyítóval, megtaláltam egy légypiszok méretű óngolyót, az volt a ludas. A galériába tettem fel nagyobb méretű fotókat (sajnos a vaku befénylik), meg lehet tekinteni a végeredményt (már majdnem elégedett vagyok a foglalatozási technikámmal). ;-) A felesleges ón eltávolítása utáni újabb alaplap teszt már sikeres volt. :-) Azt mondanom sem kell, hogy nem volt másik PAULA kiforrasztva (úgy emlékeztem van, persze minden más IC-t találtam) így a régivel próbálkoztam. Folytatása következik hamarosan... ;-)

A blog facebook csoportjában az ATARI ST 1040 cikk folytatását és egy AMIGA 1200 fast ram kártya hack-et ígértem. Ahogy az lenni szokott, az élet felülírta a terveket. ;-) Egy érdekes videót kaptam, megnézése után tegnap késő esti bütykölés következett. Egy AMIGA 1200-as alaplapon cseréltem ki az összes kondenzátort, kevesebb mint egy óra alatt... Azaz harmad annyi időmbe sem telt ez a rendkívül kényes művelet, mint eddig. Az első cikket az ilyen irányú próbálkozások technikájáról az AMIGA MÁNIA Magazin 5-ös számába írtam. Aki elolvasta (vagy kipróbálta már) az tudja, hogy akár a 320 fokra melegített két páka együttes használata, akár a két forrszem felváltva melegítése nagyon körülményes meló, de a hőléggel történő levétel is komoly gyakorlatot igényel. Egy óvatlan mozdulat és kárt tettünk a lapban. Nézzük meg a videót, nagyon tanulságos:

Az itt bemutatott technikai fogás alapja a képen látható eszköz, tehát egy darab fogó. Ezzel megfogjuk az elöregedett kondenzátort (akár furatszerelt, akár smd kivitelű alkatrész) és addig tekergetjük óvatosan jobb-bal irányba, amíg a kezünkbe nem marad. Ez elsőre elég meredek ötletnek tűnik...

SMD alkatrész esetében az alumínium henger alatt található műanyag tálca (szoknya?) fogja jobb-bal irányú csavargatás hatására elnyírni a vékony (kézzel amúgy hamar eltörhető) lapos lábakat. Ha figyelünk és nem rángatjuk felfelé az SMD alkatrészt, akkor nem tépjük le a forrszemet. Furatszerelt alkatrésznél pedig az erőhatásra egyszerűen elengednek a kondenzátor palástok rögzítései. A kondenzátort gyakorlatilag lehúzzuk a két beforrasztott lábáról. Az alaplapot kevesebb mint tíz perc alatt hiba mentesen tudtam megszabadítani az elöregedett alkatrészektől! :-)

Az új alkatrészek visszaforrasztásának technikájáról annyit érdemes tudni, hogy a törött SMD lábakat 320 fok környéki pákával könnyedén le tudjuk tolni a forrszemről a lap károsítása nélkül. Ugye nem kell a komplett beforrasztott alkatrészt átmelegítenünk, tehát a művelet veszélytelen. Kiforrasztó szalaggal eltávolítjuk a maradék ónt, majd alkohollal (acetonnal, vagy kontaktsprayvel) áttöröljük az a részt, ahova forrasztani fogunk. Miért pont a kocka tantál kondenzátorra esett a választásom? A kérdés jogos, hiszen használhatnék furatszerelt változatú alu, furatszerelt tantál és SMD kerámia alkatrészt is. Őszintén szólva egy régi ócska, hibás Apple Mac szétszedésekor tapasztaltam, hogy az alaplapján egyetlen alumínium elektrolit kondenzátor sincs. Ha az Apple-nek ez anno működött, akkor az AMIGA is megérdemelhet pár majdnem örök életre szóló alkatrészt. ;-) Ezt követően az egyik forrszem végére (az új alkatrész méretét figyelembe véve) pöttyintettem egy ki ónt, majd egy csipesz segítségével elhelyeztem az új kondenzátort a lapon. Az ón pöttyöt felmelegítettem (szétterül) és az alkatrészt a csipesz segítségével a helyére toltam. A kelleténél picit nagyobb méretű alkatrésznél ezzel a technikával lehet csalni pár millimétert. Az eljárás attól működik, hogy az SMD tantál kondenzátor alján és oldalán is van beforrasztási lehetőség, tehát a méreten felüli alkatrész egyik felén alul, másik felén oldalt forrasztottam a laphoz. Adódik a kérdés, hogy akkor miért nem vettem kisebbeket, vagy mérethelyest? Azért mert itthon semmit sem lehet már kapni! Hiánygazdaság van... Nem vagyok hajlandó mindent külföldről megrendelni, annyit nem tudok és nem is akarok várni!

Az eredeti furatszerelt alkatrészekkel az a probléma, hogy az egyik lábuk földre van forrasztva. Az A1200 alaplap ezen részein akkora a hőveszteség kiforrasztáskor, hogy 350 fok alatt (sőt 370 - 400 fokon) sem mindig tudtam őket kiforrasztani. Este tizenegykor erre nekem nincs időm ;-) ahol gond volt, ott levágtam a lábakat csípőfogóval és a helyére pöttyintett óngombócra forrasztottam rá az új kondenzátor "L" alakban meghajtott és méretre levágott lábait. Ez a megoldás egyáltalán nem szép, viszont nem tettem tönkre a bejövő tápvonal nyomtatott áramköri lapját azzal, hogy kirángatom a galvanizált lukakból az előző alkatrészek felesleges lábait. A fotóalbumban meg lehet tekinteni a végeredményt. Folytatása következik, ugyanis a lap hibája eredetileg az, hogy nem működik az egér - joy X-Y elmozdulás, gondoltam egyet és a BUDGIE custom chip kivételével be fogom PLCC foglalatozni az egész lapot teszt célra...

... a most következő cikksorozat témája az ATARI ST (az ST a Sixteen-Thirty-two rövidítése, finom utalásféle-képpen a Motorola 68000 CPU tulajdonságaira) 1040 számítógép lesz. Most nagyon az alapoktól kezdem el a dolgokat, tehát ez még nem a bemutatkozó cikk...
Szóval mire van szükségünk egy jól működő ATARI ST 1040-hez? ;-) Természetesen szükségünk van magára a masinára, ez evidens... De legfőképpen arra, hogy a beépített tápegység normálisan működjön!

Személy szerint minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy ne nekem kelljen kapcsolóüzemű tápot (aki nem tudja mi az, lásd pl. Wikipédia) javítanom! Nagyon nem szeretek 220V ~ árammal működő ketyere paramétereit méregetni feszültség alatt. De bárhogy is erőlködtem (közben eltelt egy év, minden eredmény nélkül) végül még is nekem kellett vele foglalkozni... :-P Ebben az esetben nagy szerencsém volt, nem volt szükséges mérni. A hiba jól hallható volt, bekapcsolás után éles sípoló hang szólt (kondenzátor hibára tippeltem), a tápegység kiszerelése után láthatóvá vált az ok.
Fogtam a forrasztópákát és kiforrasztottam a púpos kondenzátort. Figyelem, aki ilyenre készül, hogy 400V (azaz 400 Volt) értékű kondenzátort cserél és a gépe belátható időn belül be volt kapcsolva, az szíveskedjen a meló megkezdése előtt egy csavarhúzóval kisütni a benne lévő feszültséget. Ha rányúlunk a két pólusra, akkorát azért nem üt, mint Chuck Norris, de nem lesz kellemes élmény!!! 

Őszintén szólva ezt már előző nap kiforrasztottam és magammal vittem az alkatrészboltba, azért, mert a házon belül korlátozott a hely, így olyat kellett keresnem, ami pont befér, vagy kisebb. Új alkatrész a helyére került, polaritás helyesen beforrasztottam a lábait (ellenkező esetben esélyünk van rá, hogy szétnyílik mint a rózsa).

Szebb mint új korában, ráadásul működik is ;-)

A következő cikkben az ATARI 1040 alaplapját veszem közelebbről szemügyre... Vannak tulajdonságai, amik nekem nem igazán tetszenek. Első helyen a beforrasztott Motorola 68000 CPU áll (tudni illik a turbózás a mániám), de a hiányzó TOS (The Operating System) ROM foglalatok is esélyesek... Egér vezérelt zöld képernyőre fel! :-)