...pár halvány említést találtam arról, hogy a videó kimeneti jele valamilyen alacsonyabbra igazított fényerejű monokróm jel, amit a megjelenítőnek átalakított Junoszty TV-hez optimalizáltak. Ellentétben a PMD-85-3-al itt nincs nevesített videó kiment csatlakozó (azon ráadásul több is van). Végül aztán beazonosítottam a Napájanie (Tápegység) csatlakozón a videó kimenetet és kipróbáltam összesen három fajta videó illesztést. Többek között azt is, hogy hogyan lehet a gép megbontása és az alaplap módosítása nélkül kompozit videó jelet és hangot kinyerni. Írok erről részletesebben, hogy hogyan jutottam el idáig és milyen lehetőségek közül választhat az, aki megjelenítésre szeretnénk bírni a Beta-ját...

Kompozit videó jel az alaplapról:
Jobb híján a próbálkozásos módszerrel kezdtem neki a feladatnak. Vagyis feltekertem a fényerőt és a kontrasztot és a monitor hátuljába dugtam egy szabvány RCA kábelt, amivel a szabványos kompozit videó jelet szoktuk a monitorra kötni. Először a Napájanie csatlakozón lévő két ismeretlen lábat kötöttem közvetlen monitorra, nem láttam semmit (a videó jel gyenge, a másik meg a hang, azt bajosan láthattam volna). A csatlakozó forrasztási pontjától kiindulva visszafelé kezdtem keresgélni a lapon. Ha rápillantunk a megvalósult kapcsolásra, akkor láthatjuk, hogy két jel van egy-egy kerámia kondenzátoron átvezetve az UCY7404N IC felett-mellett és ha jól értem egy-egy diódával vannak egyesítve. A sejtésem szerint a két dióda célja, hogy a két jel ne hasson vissza egymásra, tehát az áram csak egy irányba folyhasson. A két diódát kikerülve megtaláltam egy elég erős videó jelet (látszódtak a feliratok), ami lefelé futott a képernyőn. Ebből arra következtettem, hogy ez még nem a kompozit jel, plusz szinkronjelnek is kell lennie valahol. Ehhez készítenem kellett egy másik kábelt (három drótot magába foglaló kellett). Az RCA csatlakozó esetén beszélhetünk belső jelvezetékről és külső földelésről. Tehát két zsinórt kötöttem a jelvezetékre és egyet a külső földre. A képen az látszik, hogy a földet közvetlen a tápegység csatlakozó földjére kötöttem be, a másik vezetéket a kompozit jelre. A harmadikkal pedig keresgéltem a szinkron jelet (működés közben, ha lehet ne okozzunk vele rövidzárlatot, az a gép halálához vezethet), valamivel lejjebb meg is találtam. Az eredmény látszik a fotón, a kép közepe szép, a legfelső sor összetörik, az alatta lévő pedig jobbra dől.

Aki esetlen életkora miatt nem tudná, hogy a DIDAKTIK hogyan ír ki nekem ilyet? Annak kedvéért elmondom, hogy kizárólag a saját fejlesztésű, rendkívül bonyolult (öt soros) BASIC programom teszi képessé erre! ;-)
Közre adom a forráskódot, hihetetlen tudás birtokába jut az olvasó ezzel:
10 PRINT "2013 MARCIUS 26"
20 PRINT "DIDAKTIK BETA"
30 PRINT "COMPOSIT VIDEO TEST!"
40 PRINT "==================="
50 GOTO 10
RUN <END OF LINE>
;-)

... minden egy szerkesztős blogot fenyeget a "beállás" veszélye... ugye ha hobbizom? akkor nem írok cikket. ha cikket írok? akkor meg nem hobbizom... Ez egyik a másik rovására megy ;-) róka fogta csuka ez ... Egy ideje biztatom a környezetemet, hogy osszák meg tapasztalataikat, most végre megtört a jég. Az első cikket CodeKiller nick nevű olvasómtól kaptam, íme:

Azt hiszem még egy lépést tennék vissza a történetek felé (vagyis távolabb tőlük), és "pár" sorban összefoglalni pár műszer/szerszám "trükkjét".
Szóval ha az ember ilyen vénségeket gyűjt, és nem épp milliomos, előbb-utóbb kockáztatni fog, és be-be csúszik egy hibás portéka is a gyűjteménybe. Lehet próbálkozni, hogy valahol megjavíttatja, de kétség kívül nagyobb kihívás (a végén nagyobb sikerélménnyel) ha maga is képes megjavítani.
Én azon az állásponton vagyok hogy minden megérdemel egy második esélyt, pláne, ha az alkatrészek elérhetőek. (még ha nem, akkor is lehet reménykedni, hátha lesz később valami megoldás :P )

Na de javítani nem lehet mindennel. Egyik haverom egyszer pl gáztűzhelyen forrósított szöggel forrasztott -- na de azért ha nem élet-halál kérdés, legyünk kicsit igényesebbek ;)
Régi csehszlovák pisztoly-pákával is gondolom sokan tudnak csodálatosan forrasztani, de egy IC kiszedést azért nem hiszem hogy a panel ÉS az IC is túlél ilyen módon. Erősen ajánlott invesztálni egy kicsit használhatóbb pákába is.
Amit NE VEGYEN senki: mindenféle szabályzástól mentes fix 230V-os páka! Tapasztalatból mondom, hogy ez percek alatt megeszi a hegyet, és pár forrasztás után ki is lehet dobni (legalább a hegyet :P).

Kicsivel többért már "igazi" állomást is lehet kapni.

Persze, azért ez sem olyan hiper-szuper --- na de ennyi pénzért igenis elvégzi a dolgát, csak nem kell agyba-főbe csavargatni, és sokáig max-on járatni. A felfűtése is beletelik pár percbe -- annyi idő alatt pont lehet hozni egy kis vizet a szivacsot megnedvesíteni :P
Fontos még a páka mellé egy kiadósabb tekercs ón is (habár a régi szakik esküsznek az ólmosra, nekem eddig még az ólommentes is tökéletesen megfelelt) Nem kell félni az ónok keverésétől, szabvány szerint az eltérő típusoknak is el kell keveredniük egymással. (ólmosra forrasztatunk ólommentessel és vice versa) Erős lehet a kísértés a kis, műanyag csöves, vagy csokorba tekert ón vételére, de ezek gyorsan elfogynak, és a nagyobb kivitelekhez képest jóval drágábbak azonos mennyiség esetén.
Nagy hasznunkra lesz szerelés közben egy ónszippantó is, nem jelentős tétel (~500ft), akár a legolcsóbbal is dolgozhatunk..
És mindenképp kelleni fog egy (vagy pár) csipesz, fogó, csavarhúzó, ...
Az ónszívó harisnya is segíthet, de annak a használata elég problémás, kezdőknek inkább nem ajánlom (nehéz használni, és könnyű tönkretenni vele a nyákot -- még én se vagyok vele teljesen profi)

Ami pedig a forrasztást illetni dip tokozású alkatrészeknél:
- ha egy soklábú ic-n dolgozunk, lehetőleg átellenes lábakat forrasszuk egymás után
- egy lábon sose időzzünk túl sokat, térjünk inkább vissza rá később
- kiforrasztásnál használjuk a szippantót egyik kézben, másikban a páka, de szippantás előtt a pákát vegyük el (másképp tönkreteszi a forrszemet)
- kiforrasztásnál, ha a furat tisztának látszik, pl egy csavarhúzóval mozgassuk meg a lábat, szabadon mozog-e
- a láb mozgatásnál egy KIS erőt is kifejthetünk, de vigyázzunk, mert könnyen tönkreteheti a forrszemet
- ha nem tiszta / nem mozog (előfordul, hogy a panel túloldalán van még egy nagyobb adag ón), ónozzuk meg, és 2-3mp-ig melegítsük (ilyenkor láthatóan leszivárog) majd később térjünk vissza rá a szippantóval
- ha nem akar a régi ón olvadni, vigyünk fel rá újabb adagot
- új forrasztó anyagot nem a pákahegyen kell vinni, hanem a forrasztandó helyhez tartva egyik kézben a pákát, másikkal adagoljuk az ónt (nem kell túlzásba vinni)
- kétoldalas nyákon visszaforrasztásnál mindig melegítsük még 2-3 mp-ig az ónt, hogy a furatban végig terüljön

Kétlábú SMD alkatrészt sem túl nehéz leszedni: felváltva melegítsük a két lábát, netán kicsit több ónt is vihetünk a lábra, hogy lassabban hűljön ki. (az alatta lévő ragasztók néha nehezen adják meg magukat, pl csavarhúzóval segíthetünk megmozdítani)

Többlábú SMD (pl TQFP) alkatrészt már picit nehezebb: valami hegyes, tű-szerű szerszámmal a lábakat egyesével felemelve viszont nem nagyon lehet gond... de csak óvatosan.

PLCC dögöket is hasonló módon lehet támadni, sajnos viszont a forrpad szakadásának nagyobb a valószínűsége (persze minden pótolható, csak sokkal nagyobb macera)
Van még a brute-force is, ha már az ember agyára megy a dolog: egy valag ón, + formára hajlított pillanat-páka-"hegy" és a túloldalról feszíteni -- de ezzel a megoldással óvatosan, mert könnyebben tönkreteheti az IC-t.

Műszerekből akár egy olcsó multiméter is jó szolgálatot tesz, bár nem teljesen pontosak, a nagy hibákat észre lehet velük venni (pl ha nincs táp).

Oszcilloszkóppal lehet ugyan bizonyos hibákat könnyebben megtalálni, de ic-cserékkel gyakran gyorsabban megvan a hiba :) (ugyebár a nem tárolós szkóppal csak ismétlődő jeleket lehet megjeleníteni, a számítógépekben meg többnyire nem olyan a jellemző)
Kezdőknek mindenképp ajánlott a tápegységek, monitorok esetleg monitorral egybeépített gépek elkerülése, már csak saját biztonságuk érdekében is!
Hibakeresésnél legelőször a tápokat ellenőrizzük, ha rendben, utána érdemes bármi más problémás részt alaposabban szemügyre venni.
Észrevételek és kérdések jöhetnek kommentben :)

... amikor megérkezett Didaktik Beta-t tartalmazó csomag, alig vártam, hogy kibontsam és megnézzek egy ilyen gépet élőben. :-) Hogy ebbe mi az extra? Például Spectrum-ja bárkinek lehet, de ez egy meglehetősen ritka darab. Mivel leírás nem állt rendelkezésemre (és továbbra sincs), ezért a belső felépítéséből próbáltam következtetéseket levonni (tehát szétszedtem). Az alaplapon található IC-k adatlapját nagyrészt megtaláltam az interneten, így némi (egészen halvány) fogalmam már volt a lehetséges működéséról...
Az alaplapon az alábbi IC-ket találjuk:
Tesla MHB8080A CPU (ez egy érdemi információ volt, a processzor -5V , +5V és +12V feszültséget igényel)
Tesla MHB8228 System Counter Bus Driver
Tesla MHB8255A Peripherial Interface
Tesla MHB8251 Programmable Communication Interface
ЌР58ВИ53 - Programmable Timer
A Didaktik Beta szabványos, a 8080 CPU-hoz rendszeresített kiegészítő áramkörök Tesla változatából épül fel.
Ezen kívül található még az alaplapon egy EPROM BETA1 felirattal (a típusát nem tudtam beazonosítani, mert le van ragasztva), nyolc darab MN4164P-15A RAM IC és egy marék TTL logika. Nagyon egyszerűnek tűnik az egész, szembetűnő például a videó megjelenítéssel kapcsolatos alkatrészek (videó IC, bármilyen custom chip, RF modulátor) teljes hiánya. Akár egyszerű, akár nem, per pillanat nem ismerek egyetlen olyan ReTRo őrültet (vagy villamosmérnököt), aki ennyi információból neki állna egy hasonlót megépíteni (minden alkatrész adott hozzá a polcon), vagy akár visszafejteni a sémarajzát. A képre kattintva megtekinthető nagyban is.

Didaktik Beta csatlakozói:
A hátlapon Napájanie (Tápegység) névre keresztelt csatlakozónak a pontos kiosztása úgy derült ki, hogy az alaplap jobb csücskében jelölve vannak a bemenő feszültség értékek. Véletlenül ugyan azok, amik a CPU-nál is fel vannak tüntetve. Szakadás vizsgálattal megfejtettem, hogy a csatlakozó lábaihoz melyik feszültség érték tartozik. Erre most már mérget lehet venni, az elkészített tápegységgel a gépem tökéletesen működik. Három ábrát is készítettem, remélem ez alapján könnyű lesz elkészíteni a saját tápegység kábelt! :-)

A géphez szükséges tápegységet egy használaton kívüli PC ATX tápegységből készítettem el, egy apa DIN5 csatlakozó, csípőfogó és egy gyorscsatlakozó (népszerűbb nevén csoki) segítségével. Ezt külön nem fotózom le, mindenki látott már PC tápot (akár átalakítva is).
ATX vezetékszíneket írok:
+12V - citromsárga
GND - fekete
+5V - piros
-5V - fehér
Egy tipp ;-) az ATX tápegység akkor indul el (az AT bekapcsoló gomb helyett), ha a zöld és mellette lévő fekete vezetéket összekötjük. Én egy kapcsoló közbeiktatásával oldottam meg a kérdést (ne kelljen állandóan a táp hátulján lévő 220V-os kapcsoló felé nyúlkálnom), kényelmesen ki/be kapcsolható.
Jelenleg a Napájanie csatlakozón kijövő videó jellel nyűglődöm, nem igazán szeretne használható kompozit videó jellé válni (valamilyen fekete-fehér 1V értékű, egészen gyenge, alacsony fényerejű jelről beszélünk). A csatlakozó utolsó, még ismeretlen lábát először szintén videó jelnek gondoltam, zavarjelként látszódott monitoron. Gyanakodtam, hogy az nem kép lesz, ezért hirtelen felindulásból beépítettem egy kisméretű zümmert (az egyik láb a hangként jelölt forrpontra, a másik lábát pedig az +5V-re kötve). Ez igazolta, hogy az általam előzőleg kipróbált szoftveres PMD-85 - Didaktik emulátor nem viccel, a gép tényleg PC speaker hangot generál. Minden eseményre (indulás, boot, billentyű lenyomás, program futás megszakítása, bármely hiba) intenzív csipogás kezdődik (úgy mint bipp bipp szörcs szörcs). :-D
A következő csatlakozó az MG (szalagos magnetofon) kiosztásában nem vagyok teljesen biztos, ha sikerül időt szakítanom rá, hogy PC-vel összekötve a gépezetet megpróbáljak pár szoftvert betölteni, akkor visszatérek rá. DIN-5 anya csatlakozóban gondolkodva 1,4 - OUT,  2 - GND,  3,5 - IN lehet a valószínű kiosztása. Az S1, S2 csatlakozók soros portokat takarnak, ezzel egyenlőre nem foglalkoztam. Az Interface feliratú 2x15 pólusú kártyacsatlakozó láthatóan arra szolgál, hogy a periféria kezelő, illesztő IC-ken keresztül tudjunk a CPU-ra bővítéseket kapcsolni, kiosztása egyenlőre ismeretlen. Ezen kívül találunk az alaplapon egy billentyűzet csatlakozó tüskesort és mellett még egy ismeretlen rendeltetésű és kiosztású portot.

Ami még esetleg kérdésként merülhet fel a gyanútlan felhasználóban, az a billentyűzet felett elhelyezett három színből álló LEDsor (piros, sárga, zöld) funkciója. Csodálkoztam rajta, hogy miért csak a zöld (power) működik? Szétszedés után kiderült, hogy a másik kettőtől bajosan várok el a világítást, mint funkciót. Jelenlegi formájukban csak dísznek vannak, a billentyűzet nyomtatott áramköri részére nincsenek bekötve. Ha megtalálom, hogy hol lenne a pontos helyük, akkor ki fogom próbálni, csak a poén kedvéért... :-) A galériában még több kép tekinthető meg a masináról (érdemes megnézni nagyban):

Folytatása következik a videó jellel és a működéssel...

... körülbelül egy hónapja kaptam ezt a Didaktik(1) Beta nevű 8 bit-es Csehszlovák gyártmányú masinát, csak a gépet... Ennek a korabeli képnek a tanulsága szerint egy korábbi változata, a Didaktik Alfa egy átalakított Junoszty TV készülékkel képez működőképes egységet (gép, megjelenítő eszköz, ami a tápegysége is egyben)... :-D A Beta méretéből és alakjából adódik a feltételezés, hogy ez is egy hasonló kivitelű masina lehetett valamikor.
Viszonylag felületes ismerkedésről lesz szó, mert ez az a gép, amiről nem sok minden van az interneten... Hiányoltam az alaplapról készült fotókat, a csatlakozóinak a bekötését, a tápellátást, a séma rajzot, de még a hardver specifikációja is csak érintőlegesen ismert, illetve feltételezhető. A gép működésének megértéséhez a Didaktik nevet viselő sorozat későbbi darabjairól talált anyagok (Didaktik Gama és Didaktik M) átnézése nem vitt közelebb. Ezt először furcsálltam, de aztán világossá vált, hogy miért van ez így....

Kezdetnek egy kis szelet a Csehszlovák számítógépek történetéből (2).
A szocialista ipar (többek között a COCOM-lista kényszerítő hatására) minden KGST országban nagyjából azonos időben (80-as évek első felében) kitermelte a saját gyártású számítógépeit. Nem volt ez másképp az akkori Csehszlovákiába sem.
A történet szempontjából komoly jelentőséggel bíró első gépet, a TESLA PMD 85-0-t 1983-ban (más forrás szerint 1984-ben) építették meg és mutatták be a "Elektronizace a automatizace 83" kiállításon. Az említett masina Roman Kiss és Štefan Tóth (Tóth István?) mérnökök munkáját dicséri, a TESLA Piešťany-i (Pöstyén) gyárában készült. A PMD 85-öt folyamatosan fejlesztették, 1988-ig bezárólag négy változatot élt meg, PMD 85-1, PMD 85-2, PMD 85-2A és PMD 85-3 nevek alatt. A gépek közös jellemzője, hogy 2.048 MHz-en működő 8080-as processzorra épültek (pontosabban annak Tesla gyártmányú klónjára), 48Kb (?) memóriát, 4Kb (később legalább 8Kb) rom-ot tartalmaztak. Teljes értékű billentyűzettel, 1-4 színű (TV, kompozit és RGB) megjelenítési lehetősséggel rendelkeztek. A ROM IC BASIC parancs értelmezőt tartalmazott, háttértárként szabvány DIN5 csatlakozójú kazettás magnót lehetett hozzájuk használni.

A Didaktik Alfa-t 1986-ban (más forrás szerint 1987?) a Tesla PMD 85-1 javított kólnjaként, az eredeti koncepció felhasználásával Roman Kišš, Ľudovít Barát (Barát Lajos?), Martin Peťovský tervezték és a Didaktik Skalica-i (Szakolca) gyárban került sorozatgyártásra. A gépet oktatási célokra szánták, tehát kereskedelmi forgalomba soha nem került. Így viszont érthető, hogy miért nem találtam róla olyan mélységű anyagot, mint amit reméltem. Meg kell várni, míg egy lelkes technika tanárnak eszébe jut, hogy kiborítja a szertárat és a megtalált anyagokat közzé teszi...

A Didaktik Alfa kibővített változata a Didaktik Alfa 2 , a CPU alaplapon további 2Kb EPROM kapott helyett így összesen 16Kb-ra (?) nőtt a rendelkezésre álló ROM mérete. 2.1-es verziójú MONITOR és BASIC-G operációs rendszert kapott, ami a PMD 85-2 rendszerei alapján készült el, kiegészült KOI-8 MS karakterkészlettel és több paranccsal, nagyrészt kompatibilis a PMD 85-3-al.

A Didaktik Beta a gép utolsó módosított változata (a további modellek gyakorlatilag Sinclair Spectrum kónoknak tekinthetők), kibővített memóriával és hálózati támogatással.

Didaktik sorozat első három darabjának interneten elérhető (töredékes) technikai specifikációja:
Didaktik Alfa
Kiadási éve, gyártója: 1986 (1987?) Didaktik Skalica
Tervezői:Roman Kišš, Ľudovít Barát (Barát Lajos), Martin Peťovský
Processzor: Tesla MHB 8080
Sebesség: 2,048 MHz
RAM: 48 Kb
ROM: 4 Kb az CPU alaplapon, 9 Kb BASIC ALFA ROM külön modulon
Videó kimenet: TV, RGB és kompozit videó
Megjelenítés felbontása: 288 x 256 pixel, 4 szín, fekete háttér
Hang: (?)
Operációs rendszer: MONITOR rendszer konzol és BASIC-G
Háttértár: szabvány DIN5 csatlakozós kazettás magnó
Tápegység: a megjelenítő eszközbe építve

Didaktik Alfa 2
Kiadás éve, gyártója: 198(?) Didaktik Skalica
Processzor: Tesla MHB 8080
Sebesség: 2,048 MHz
RAM: 48 Kb (?)
ROM: 16Kb (?)
Videó kimenet: TV, RGB és kompozit videó (?)
Megjelenítés felbontása: 288 x 256 pixel, 4 szín, fekete háttér
Hang: (?)
Operációs rendszer: MONITOR rendszer konzol és BASIC-G
Háttértár: szabvány DIN5 kazettás magnó
Tápegység: megjelenítő eszközbe építve

Didaktik Beta
Kiadás éve, gyártója: 198? Didaktik Skalica
Méretei: magasság 10cm, mélység 50cm, szélesség 38cm
Súly: kb. 1Kg
Processzor: Tesla MHB 8080
Sebesség: 2,048 MHz
RAM (nem tisztázott):
Teljes kapacitás: 64Kb
RAM tár: 48 Kb (?)
Videó memória: 12Kb (?)
ROM: 16 Kb (?) az alaplapon
Videó kimenet: monokróm kimenet
Megjelenítés felbontása: grafikus 288 x 256 pixel, 1-4 szín, fekete háttérrel,
karakteres módban 24x48 karakter
Hang: van, PC speaker sound
Operációs rendszer:  MONITOR rendszer konzol és BASIC-G 2.x vagy magasabb változata
Háttértár: szabvány DIN5 csatlakozós kazettás magnó
Tápegység: megjelenítő eszközbe építve

(1) Didaktikus... (görög eredetű szó, a tanítból származik) jelentése tanító, oktató célzatú...

(2) A cikk a rendelkezésre álló cseh, szlovák és angol nyelvű, egymásnak időnként ellentmondó anyagok áttekintése alapján íródott. Bocsánat, ha tévedek a nevek, a helységek és a forrásnyelv megjelölésében, voltak nyelvi nehézségeim.
Felhasznált források:
- PMD85-3-Návod na pouzitie a obsluhu - TESLA Bratislava, k.p. - 1988
- Martin Schotek a PMD 85
- PMD 85 - hardware
- Domácí a školní mikropočítače řady Didaktik
- TESLA PMD 65 Infoserver
Köszönetnyilvánítás:
- Kovács Zoltán barátomnak a gépért!
- Roman Bórik-nak, hogy válaszolt a levelemre és küldött PMD 85-3 anyagokat!

Folytatása következik, a hardverrel, illetve a beüzemeléssel...

... tulajdonképpen nem sok nyűgöm volt a videó jellel ;-)  kivéve persze a speciális 13 pin-es DIN csatlakozót, ami nem kapható itthon. Nem vagyok szívbajos, vettem egy bontott kábelt az ebay.de-en (volt vagy 5 euró postával együtt). Amikor megérkezett és szétszedtem, rájöttem, hogy megfelelő krimpelő-fogó nélkül nem tudok ezzel a csatlakozóval zárlat mentes RGB kábelt gyártani... Akkor hogyan lesz az ATARI ST a kedvenc RGB monitoromra drótozva? ;-) Igen, pontosan, drótozva lesz ...

Az egyik alaplapom egy 1040FM géphez tartozik, tehát a RF Modulátor gyárilag be van építve (elígértem másnak, azt nem fogom berhelni). Mondanám, hogy a modulátor jó dolog, de tudjuk, hogy a TV modulált jel csapnivaló minőségű. A másik alaplapom viszont 1040F, tehát erről komplett ki lett hagyva ez az elektronika. Kezdhetnénk rajta moralizálni, hogy gyári állapotú gépbe beletúrni? Az állapotokról annyit (tettem fel a galériába pár képet), hogy a gyárilag beszerelt printer port ferdére sikerült. Az előző tulajdonos (valószínűleg Németországi lomizásból származó gép, tehát nem felderíthető) kiszedte a két gyári ROM-ot, befoglalatozta a lapot és 6 darab 32Kb-os M27C256B EPROM-al tömte meg. Ennek örömére fogtam és kiforrasztottam a 68000 CPU-t, mert zavar, hogy fixen van forrasztva a lapra (kiváló ATARI turbókártyák vannak) és az is kapott egy foglalatot. Na szóval nem szerettem volna a videó csatlakozó aljára fixen kábeleket forrasztani. Találtam az RF modulátor és a Shifter árnyékoló doboza között egy J13 jelölésű 10 pinből álló tüskesor helyet. Leírást persze nem találtam róla a neten, a séma rajzot is átbogarásztam, ott sem volt róla szó. Elkezdtem méregetni a számomra érdekes jeleket, íme:

A furcsa színű betűk jelentése 1 - Red, 2- Green, 3 - Blue, 4 - VSync, 5 - HSync és 9 - audió kimenet. Rácsobbantam, hogy ha egy audió kimenet van, akkor ezek szerint a hang jó esetben (némi trükkel) is álsztereó tudna lenni, mindegy, ki nem javítom az előző cikket (gépkönyvem nincs hozzá, a neten fellelhető források minősége pedig olyan, amilyen)... :-) 
Szóval fogtam egy 9pin DSUB csatlakozót és kivágtam a lukat számára a hátlapon (1-2 millimétert csúsztam meg, a vízszinteshez képest, a gyári printer port mondjuk 4-et), majd a megfelelő helyre forrasztott dórtok végre feltettem egy csatlakozó sort, így a kapcsolat bontható (ha ki akarom venni az alaplapot, akkor ne kelljen újra forrasztanom). Ami még fontos "fogjunk" az alaplapon egy GND (föld) pontot és azt is kössük be a helyére, különben nem kapunk értékelhető képet. Most eltekintek attól, hogy a konkrét bekötést lerajzoljam, az előző pár videó jelekkel foglalkozó cikkben elkészített RGB illesztések hajszálra ugyan ilyenek, mint ez a mostani. A módosításokat meg lehet tekinteni a galériában. :-)

A folytatásban (nem most lesz) az ATARI - PC adatcserével fogok egy kicsit foglalkozni...