Apollo 1240 - javítási kísérlet

... a hosszabb hallgatás oka az, hogy ezerrel retrózom... Ez a történet kettős, először is ígérgetem már évek óta, hogy kezelhető állapotra hozom a gyűjteményem. Ez elsősorban rendrakást és az apróbb gyorsjavításokat jelentené. Másrészt pedig több bővítés prototípusa épül egyszerre, az ember minél több dologgal foglalkozik, annál lassabban halad ... Minden tevékenység meglehetősen időigényes. :-) Ha ez még nem lenne elég, akkor időnként belefogok nagyobb lélegzetű javítási kísérletekbe is. Utoljára ismét három, akkumulátor savval "kezelt" AMIGA 2000 alaplap került terítékre. Mondanom sem kell, hogy nem értem el átütő sikert, de nem volt haszontalan a dolog, sőt... Kezdem érteni, hogy miért nincs ilyen jellegű javításról cikk a neten... Azt hiszem kicsit eltértem a tárgytól. :-)

Az V. Retro video- és kvarcjáték kiállításon nyomta Woody a kezembe ezt az Apollo kártyát, hogy próbáljak meg belőle valamit kihozni. Szerencsém volt, elég jól be tudta határolni a hibajelenséget, a kártya csak meghatározott módon alátámasztva-kiékelve hajlandó elindulni és akár egy erőteljes tüsszentés hatására is megáll. :-) Akkor ez valami kontakthiba... Még a helyszínen átnéztem lupéval a bővítőt, persze nem találtam semmi érdemit rajta. Illetve találtam pár meglehetősen apró sérülést a CPU forrasztási oldalon, lehet akár az is a rendellenes működés oka... Itthon aztán kimértem multiméterrel a kérdéses vezetékeket, egyik sem mutatott szakadást. A kártyát gépbe próbálva látszódtak a szokásos jelek (fekete képen megjelenő apró fehér csík jelzi, hogy a CPU elindul). Hamar megtaláltam a megfelelő pozíciót, ahol elindult  a kártya és viszonylag stabilan működött. A kitámasztást mellőztem és próbálgattam, végül is sikerült a hiba lehetséges helyét 1cm-es körre leszűkíteni. Amikor már tudtam, hogy mit keresek a lupe segítségével sikerül észrevennem, hogy a jobb felső sarokban lévő 74LS257 jelű SMD kivitelű IC lábainak forrasztásán hajszálrepedések vannak. Ezt követően a javítás nagyjából tíz percet vett igénybe. Végig forrasztottam a kérdéses IC lábait. A biztonság kedvéért átmentem a ram foglalat forrasztásainak azon a felén is, ami feltételezhetően a legnagyobb erőhatásnak lehetett kitéve. A CPU forrasztási oldalán szintén találtam két lábat, amin utólagos behatás látszódott és emiatt kérdőjeles volt az érintkezés. Ezt sajnos képtelenség megmérni, úgyhogy ezeket sem hagytam ki. Ezt követően a kártya tökéletesen működik, teszt gyanánt több WHDLoad alkalmazást futtattam rajta órákon keresztül. Több különböző 72 pines EDO ram modullal próbáltam, hogy biztosan jó e foglalat, illetve a ram kezelés. A teszt végső fázisa egy erőforrás igényes demó kipróbálása volt, jelentem kielégítő sebességet produkál az Apollo 1240. Úgyhogy Balogh-kartácsnak küldeném szeretettel ezt a két számot 48000 kB/Sec-es fast ram olvasási sebesség, 28000-es dhrystone érték, röcc mentes futás. ;-) Ismét egy régóta fiókban pihenő AMIGA hardver éledt újjá, remélem a tulajdonosa még sokáig fogja használni. :-)