B2000 alias AMIGA 2000 1. rész

1987-ben jelent meg a B52 Rock Lobster „nagytestvére” az AMIGA 2000-es. A tervezőinek az volt az álma, hogy egy jó grafikai képességekkel rendelkező, sok bővítő helyes asztali gépet hozzanak létre. Mit is mondjak, ha rápillantunk az alaplapról készült fotóra, akkor érezhetjük, hogy bizony ez sikerült is nekik. :-) Az AMIGA fénykorában is tudtam róla, hogy vannak úgynevezett HighEnd („asztali”, vagy professzionális felhasználásra készült) AMIGA-k is, de anno ezeket, áruk miatt valahogy elérhetetlennek gondoltam... Aztán pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy legalább egy kipróbálás-összeismerkedés szintjéig ezekből is szeretnék egyet-egyet és elkezdtem utánuk kajtatni. A mai cikk aktualitását az adata (eredeti elképzelésem szerint először végigmentem volna a LowEnd AMIGA-kon), hogy megláttam pár fotót egy 2000-es alaplapról... Akkumulátor savval való szerencsétlen találkozás után... :-( Ezen felbuzdulva (pontosabban inkább sokkoló volt, mint buzdító) este apró darabokra szedtem szét a 2000-es gépemet (azt hiszem utolsó olyan gépet, amiben még benne volt az akkumulátor)...

Ezt a masinát eddig még nem néztem meg tüzetesen belűről (pontosabban megnéztem, csak annyira tele van tömve kártyákkal, hogy nem láttam belőle sokat). Úgyhogy most találtam rajta jó pár javítást, hm... vajon mi lehetett vele a probléma anno? Annyi eszem sajnos nem volt, hogy a Joystick portot is kipróbáljam, most megtettem de csak összeszerelés után. Hát persze, hogy nem működik! :-P Ha majd nagyon ráérek, akkor  javítgatom, szerintem nem lesz nehéz eset, mert az egér, tehát a kettőből egy működik.

Com2 porttal valami történt, ki van huzalozva és a csatlakozó cserélt (katt):

Nézzük csak azt az alaplapot! A belbecs tekintetében megegyezik a REV6-os AMIGA 500-al, OCS grafikai chipeket és 1Mb chip ramot tartalmaz és szintén nincs benne alaplapi HDD vezérlő. Az A500-hoz képest hatalmas előnye, az öt darab Zorro II-nek elnevezett (a C= és az AMIGA saját szabványa) bővítő csatlakozó hely, aminek a működését egy új chip a BUSTER - DMA (Direkt Memória Hozzáférés) foglalás vezérlő biztosítja. A Zorro csatlakozókba „emberes” méretű kártyákat lehet dugni. Azért ilyen nagyok a kártyák, mert (ahogy a képen is látható) úgy kerültek elhelyezésre a Zorro csatlakozók (mögöttük az ISA csatlakozókkal), hogy ha kimozdulás ellen csavarozással rögzíteni szeretnénk a kártyát (ahogy azt bármely komoly masinában szokás), akkor annak kényszerűen végig kell érnie a tejes alaplapon. A ház 40cm mély, így egy átlagos Zorro kártya 34cm hosszúságú lett. Összehasonlításképpen az átlagos PC-s AT ISA kártya 17cm, az extrém nagynak minősülő Gravis Ultra Sound hangkártya is csak 28cm hosszú. A későbbiekben többfajta Zorro II és III kártyáról esik szó... Az XT ISA (8 bites) és AT ISA (16 bites) csatlakozók alap helyzetben inaktívak, de természetesen nem dísznek kerültek a gépbe, róluk szintén ejtek szót, majd egyszer...

Az AMIGA 2000 alaplap (katt):

Tekintélyt parancsoló méretével és rugalmas bővíthetőségével, ez egy igazán komoly gépezet. :-) Figyelmet érdemel a KickStart ROM (ami ebben a gépben éppenséggel egy szörnyűséges, két IC-ből eszkábált szendvics) és természetesen a feliratok. A KickStart kialakítása nem gyári, nyilván az eredeti gazdájának nem volt a keze ügyében 2000-be való ROM, sem KS ROM váltó panel (nem hiszem, hogy kicserélem, hibátlanul megy).

KS ROM:

A masina kódneve B2000 (finom utalásként arra, hogy a B52 alkatrészeiből épült) ez rá is került a lapra, ezen kívül olvasható még alatta Dave Haynie (vezető tervező) és Terry Fisher (a nyomtatott áramköri lap tervezője) neve is. Azt olvastam, hogy az alaplap alján a "The Few, The Proud, The Remaining" felirat található... hm, árgus szemekkel kerestem, de sajnos az enyémen nincs ilyen és a neten sem találtam róla képet... :-) Viszont lefotóztam az összes további feliratot, ami csak megtalálható volt a lapon.

B2000 - Haynie és Fisher:

A REV szám a bal felső sarokban van, egy apró sajtcetlin:

Serial Numbert két helyen is látni:

...és amiért a gépet szétszedtem!
Hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz... pontosabban kifolyó és mindent szétmaró hengerakkumulátorról?!

Hol a csípőfogóm, kifelé ezzel, de azonnal (katt):

Lap tisztítás előtt (katt):

Lap tisztítás után (katt):

Nem elég, hogy kifolyik ez a vacak (pontosabban a sav), ezt megelőzően folyamatosan párolog is, az erre érzékenyebb nyomtatott áramköri lapokat és alkatrészeket (pl. AMIGA 4000D-nél a hajszál vékony több rétegű PCB-t és az SMD alkatrészeket) nagyon csúnyán el tudja intézni. Itt látszik, hogy a felső lukgalván környékét már elkezdte rágcsálni, szerintem éppen időben szedtem ki... A felmelegített forrpontból csipesszel kiszedtem a lábak maradékát (amit előzőleg átvágtam a csípőfogóval), ezt követően a tisztítást kiforrasztó szalaggal végeztem el. Majd az egészet egy erős sörtéjű fogkefével és denaturált szesszel alaposan átdörzsöltem, szerintem ez így már jó lesz. A felső lukgalván nem igazán lett átjárható (igaz nem erőlködtem a melegítésével), az alkatrész oldalon megette a sav. Ha a későbbiekben ide szeretnék valamilyen "áramforrást" elhelyezni az RTC (valós idejű óra és dátum) kikapcsolás utáni megőrzése érdekében, akkor ezzel majd foglalkoznom kell (amúgy meg kell a fenének az RTC, de ezt már mondtam). Ellentétben a PC-vel, az AMIGA-n valódi Plug&Play lehetőség volt már 1987-ben is, tehát nem kell BIOS-al (Basic Input Output System) és elemmel bohóckodni, meg zagyvaságokat állítgatni, hanem bekapcsoláskor a gép kulturáltan megkérdezni az összes elérhető eszköztől, hogy kicsoda és hogyan szeretne működni. Ha még nem mondtam volna, AMIGA RULEZ 4 EVÖR!.
Folytatása következik. :-)