Most ősszel is volt a CSOKI-ban (Csokonai Művelődési Központ Budapest, Eötvös utca 64) retro video- és kvarcjáték kiállítás! Akit érdekel a retro, ezt a rendezvényt tényleg kár kihagynia! :-) A "felhozatal" (kiállítási tárgyak) Adsr, Sakman és Leonsio gyűjteményének legbecsesebb darabjai voltak. Ez így egyben szerintem a legjobb átfogó kiállítás a témában, amit eddig láttam.Köszönet a szervezőknek, hogy időről időre fáradoznak ezzel a rendezvénnyel!
Átgondoltam a dolgokat, erre a kiállításra tulajdonképpen pihenni megyek ki. Megnyugtat a tudat (pontosabban a látvány), hogy nem csek én vagyok szerelmes ebbe a témába és valószínűleg nem csak az én polcaim vannak zsúfolásig különböző retro kütyükkel! :-) Szétnéztem a megújult CSOKI művházban, beültem a büfébe olvasni, amíg vártam a rántott sajtomat, a hely majdnem új, de a hozzá kapcsolódó érzés szerencsére a régi (mondhatni retro, a 90-es években jártam itt először). Beszélgettem egy pár retroval foglalkozó ismerőssel, akikkel ritkán találkozunk, kicsit fotóztam. Apropó :-) nyertem a belépőjegyemmel a tombolán egy pólót és két kitűzőt. :-) Óriási! :-)
*

Külön köszönet illeti Károlyt, is aki elhozta magával az orosz Spectrum klónjait egy nagy kartondobozban. Soha nem látott, igazi kuriózum gépek! Ezek nem képezték a kiállítás szerves részét, így azon melegében rendeztünk is egy privát kipakolást az udvaron egy sörpadra. Kihasználva a lehetőséget, hogy éppen nem volt ott, gyorsan bele is néztünk az egyik orosz csodába. ;-) Meglepve tapasztaltam, hogy nincs benne egytokos ULA? Azt úgy tűnik az oroszoknak nem volt affinitásuk egy az egyben lekoppintani. Ahogy a gép elnagyolt felépítését elnézem (a Z80 CPU, az EPROM, a 16db memória IC, a 3db cím dekóder IC nagyjából felismerhető) itt az ULA-t valószínűleg 19db TTL logikai IC-ből és néhány RC tagból álló kapcsolás reprezentálja. Sajnáltam, hogy nem sikerült működés közben is kipróbálni ezt a csoda szerkezetet! 

Az ENTERPRISE 128 SD adapter ötlete 2013 októberében született meg, és nagyjából fél év alatt realizálódott a fejlesztés prototípus szinten. Gondolom érthető, hogy ha az ember néhány működőd prototípus helyett számos működő példányt szeretne, akkor további nehézségeket is le kell küzdeni. Alkatrész beszerzés, NYÁK gyártás, összeszerelés, programozás, tesztelés, ezek a "fázisok", melyek újabb időveszteséget okoznak. Mint arra már többször kitértem, a REV 1.0-ás változat kialakításakor az egyszerűség és az alacsony ár volt az elsődleges szempont! Viszont a felhasználók általános visszajelzése az volt, hogy ragaszkodjunk az eredeti BASIC kártya méretéhez és alakjához! A Prémium kártya tervezésekor az elsődleges az volt, hogy az ENTERPRISE 128 SD adapter kártya elférjen az eredeti műanyag kártyatokban. Intenzív adatcserére (tehát az SD kártyák cserélgetésére) valószínűleg nem lesz szükség. Tehát a késznek gondolt fejlesztés nyáron újra a hardver tervezési szakaszba került, tejesen új NYÁK tervet kellett készíteni az új szériához. Mint a mellékelt képgaléria mutatja, az új változat is elkészült! Ezzel a hardver fejlesztési munkának most már másodszor is a végére értünk, mozgalmas egy év volt! :-)

Ezzel párhuzamosan tovább folytatódott (és folytatódik) a flash IC szoftveres tartalmának csiszolása, ami ZoZoSoft munkáját dicséri! Jelenleg elérhető a majdnem végleges EXDOS 1.4 ROM és a hozzá tartozó frissítő program.
Az új szoftver jellemzőit ismertetem pár mondatban. Egyszerű felhasználók számára fontos, hogy már működik az EXDOS.INI az F meghajtóról (egész hasonló, mint a PC DOS alatt az autoexec.bat). Arra az esetre, ha valakinek valami egészen működésképtelent sikerülne írnia ebbe az állományba, a Bal SHIFT lenyomásával át tudja ugorni a végrehajtását. Tehát nyomja le a Bal SHIFT-et, miközben gombot nyom az ENTERPRISE bejelentkező feliratnál.
EP64 tulajok számára érdekes lehet, hogy kerülő megoldással a START fájl funkció (gyári bug az EXOS 2.0-ban volt, amit 2.1-re javítottak) működik. A különböző EXDOS verziókból bekerült minden parancs az elérhető utasításkészletbe, ezek közül főleg az ATTR és az ASSIGN lehet az érdekes.
A gyorsteszt mellé bekerült a HSoft-féle FILE bővítésnek egy továbbfejlesztett verziója! A videóban bemutatom, ahogy egy kezdetleges fájlkezelőként működik. Mókásnak tűnhet az egyszerűsége, de már ez is jelentős könnyítés lesz a kézzel bepötyögött EXDOS parancsokhoz képest.
A megfelelő betűket leütve (pl. egy SD kártya esetén F,G,H,I,J,K) lehet meghajtót kiválasztani, a "." (pont billentyű) segítségével egy könyvtárral léphetünk felfelé, "\ " (per billentyű, német klaviatúrán oda-vissza kacsacsőr <>) pedig a gyökér könyvtárba léptet vissza. Természetesen a belső joystickkal mozgatjuk a kiválasztó csíkot és program betöltéshez az ENTER billentyűt kell lenyomni.

Az új ROM állományt a használati útmutató flash memória IC tartalmának felülírása résznek megfelelően lehet elvégezni. Többször teszteltük, nem lehet elrontani a szoftver frissítést! :-)

... nagy általánosságban hibás floppy meghajtókkal nem szoktam foglalkozni Az időt el lehetne velük tölteni, de a javítási kísérlet végeredménye meglehetősen kétséges, egyszerűbb kicserélni őket. Viszont a Commodore hajlékony lemezes meghajtók kivételt képeznek. Az olcsóbb C= gépek (néhány kivétel persze van) nem tartalmaznak floppy vezérlő elektronikát, ezért ezeket a funkciókat ellátó áramköröket magában a meghajtóban (1541, 1571, 1581) találjuk. Anno már futottam egy kört a C=128D és C=128DCR gépekbe épített 1571-es floppy meghatókkal, csak arról nem született külön poszt. Ez a 1581-es jelű 3,5"-os hajlékony lemezes meghajtó azért került most terítékre, mert ritka darabnak tartom. Legalább is eddig nem sok működő példánnyal találkoztam. Ugye anno a kiloByte-ok korszakában éltünk, talán el tudjuk ma is képzelni, hogy ha a 1541-es jelű meghajtó egy oldalon 170kB-ot tudott tárolni, akkor ez az eszköz a 800kB-jával (800 kB, az már majdnem 1 megaByte!) igazán komoly háttértárnak számíthatott. A képeken látható példány kissé viharvert, félig működő állapotú.

Az eleje és a hátulja is valamilyen erőhatásnak volt kitéve (kidobták?). Először darabjaira szedtem... Rá pillantva az alaplapra azt láthatjuk, hogy saját órajellel működő processzort, CIA chipet, memóriát, saját szoftvert és egy ismert floppy vezérlő IC-t (WD1772) is tartalmaz. Így már érthető, hogy miért működik "önállóan". Az alaplap általános állapota jónak volt mondható, a bekapcsoló gombot érte erőhatás (kissé elhajlott). Tüzetesebben átnézve a floppy drive táp csatlakozója és a bekapcsoló gomb forrasztásai voltak elrepedve, ez okozhatott nehezen azonosítható kontakthibát.

A sikeres javításhoz tudnom kéne, hogy hogyan viselkedik egy jól működő Commodore floppy (a felsorolt típusok közül bármelyik jó lesz, a működési elvüket azonosnak valószínűsítem). Bekapcsolás után öntesztet hajt végre, ez eddig biztos és azt is megnézi, hogy van e benne lemez. Ha előzőleg csatlakoztattuk soros porton keresztül és bekapcsoljuk a gépet is, akkor a lemezhez fordulás műveletet ismételten elvégzi. Sajnos a visszajelző LED-ek, vagy a fejmozgás nézegetése nem elég a működés ellenőrzéséhez, le is kell tesztelni a meghajtót (írás, olvasás és formázás funkciókkal).
Említettem, hogy anno nekem otthoni használatra kimaradtak a Commodore gépek. Így nincs C= programokkal telezsúfolt floppy lemezem, amit betennék valamelyik meghajtóba és kipróbálnám. Úgyhogy először is szerettem volna lemezt formázni valamilyen meghajtóval. Ez a 1581 nem működött megfelelően, maradt a 1541-II, az volt még kéznél. Mondjuk az Enterprise 128, vagy egy retro PC esetében ez a "FORMAT A:" parancs kiadásával végrehajtható. De mi a helyzet a Commodore gépek esetében? Az utánaolvasás csak részeredményt hozott, végül a facebook csoportunkon belüli konzultáció után meglett a megoldás, íme:
OPEN 15,8,15
PRINT#15,"NEW0:LEMEZNÉV,ID"
CLOSE 15
A teszt szempontjából a PRINT#15 parancs az érdekes. Amikor ezt kiadja az ember, akkor kezd el a meghajtó (a géptől függetlenül, hiszen nem veszi el a vezérlést, mint más gépek esetében) lemezt formázni. A parancsban az ID azonosító megadása ajánlott (esetünkben ez az 1-es, mivel nincs több eszköz a gépre fűzve). Ha nem adunk meg ID-t, akkor is lesz fejmozgás (tehát a működés figyelésére tulajdonképpen alkalmas), de csak (idézem) "soft-format" fog történni, ami üres formázatlan lemez esetében fájl olvasási hibát jelez. Amikor végre sikerült a 1541-II-es meghajtóval lemezt formáznom, majd egy pár soros BASIC programot kimentenem és vissza olvasnom, akkor ugyan ezt kipróbáltam a 1581-en is. Elég hamar kiderült, hogy a vezérlő panel tökéletesen működik, a drive rész motorja forog, de a fej nem mozog. Teac FD235-HF jelű floppy meghajtó volt benne, na ez sem gyári, nem gomb kompatibilis (a service manual Chinon F-354 B-t ír, ami nagyjából az AMIGA 500-ban rendszeresített belső floppynak felel meg). Némi keresgélés és próbálkozás után az ötödik AMIGA meghajtó volt megfelelő a 1581-eshez. Sikerült egy DS DD lemezt leformáznom (ott figyel a 3160 szabad blokk), menteni rá és vissza olvasni róla. Sajnos a talált meghajtó nem gomb kompatibilis az eredeti műanyag dobozzal, úgyhogy egyenlőre még nem szereltem össze, de ettől függetlenül működik...
Folytatása következik, más típusú C= floppy dirveokkal is meg fogok ismerkedni közelebbről. :-)

... pár poszttal ezelőtt említettem, hogy az idei első AmiCON-on nyertem tombolán egy Commodore Plus/4 masinát, meg egy tápegységet hozzá. A gépen az alábbi felirat díszelgett, világos színű ragasztószalagra fekete filctollal írva "részben működő bill". Ha jól emlékszem volt még két példány, "rossz bill." felirattal. A tápegységen "működő táp" felirat volt. Sajnos 220V-be dugva időnként sistergő hangot hallat, felügyelet nélkül nem merném hagyni, szóval fogjuk rá, hogy működik. Ennek javítása sajnos közelíti a lehetetlen fogalmát. A külső műanyag burkolatban elhelyezett alkatrészek ki vannak öntve műgyantával, a belsejéhez hozzá férni nem könnyű. Van több hibás Plus/4 tápegységem, az egyiket ha jól emlékszem már kivarázsoltam a burkolatából, előbb-utóbb lehet, hogy lesz eredménye ennek is... Többen is azt mondták, hogy nehéz működő billentyűzetes Plus/4-re szert tenni! Ebből (tévesen) arra következtettem, hogy bizonyára ez is valamilyen olcsó fólia megoldású masina lesz, mint a ZX Spectrum (de említhetném az Enterprise és az AMIGA gépeket is, mint negatív példát). Tehát hazahoztam a gépezetet, bekapcsoltam. Pár gomb valóban nem működött megfelelően, ezért szétszedtem és megtisztítottam, úgyhogy nézzük is meg, hogy mire jutottam vele.

A gépezet 1984-ben került a piacra (olvasói hozzászólás alapján javítva, nem az 1982-es Commodore 64 leváltására tervezték, olcsó C= kategóriában dobták piacra), internetes források szerint Amerikában ronda bukás lett belőle. Kanadai, német és magyar piacot viszont sikerült vele megfogni, összesen több mint nyolcszázezer példány készült belőle. Érdekesség a géppel kapcsolatban, hogy az 1986 márciusában lezajlott (hazai) második iskolaszámítógép pályázaton ugyan nem nyert (több hazai fejlesztésű és építésű Zilog Z80-ra épülő gép ellenében), de az azt követő beszerzéskor nagyon népszerű lett az iskolák körében. Tömegesen vették meg a Plus/4 és C=16 számítógépeket, innen lehet számunkra ismerős. 
7501 (illetve 8501-et) Mikroprocesszort tartalmaz, ami 0,89 vagy 1,76MHz órajellel van hajtva (adat a service manual alapján), az órajel előállításáért a TED (a videó, hang és mindent bele chip) felelős. Memóriája 64Kb RAM, ebből 60Kb volt közvetlenül használható. Az operációs rendszere és a BASIC 32Kb ROM-ban, a további beépített programok szintén 32Kb ROM-ban foglalnak  helyet. Állítólag beépített szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis-kezelő és grafikonrajzoló programot is tartalmaz. Ezekből én speciel a szövegszerkesztőt ismerem (F1 funkció billentyű és a Return lenyomására jön elő, nem nagy dicsőség rám nézve, hogy csak ennyit tudok róla). Általános iskolában volt olyan osztálytársam, aki képes volt a szövegszerkesztőben "pályát" rajzolni és a kurzor mint "űrhajó" funkcionált. Azzal múlattuk az időt, mert a tanár nem volt hajlandó nekünk játékot betölteni. Érdekes, az üvöltésre nagyobb hajlandóságot mutatott, de még egy nyavalyás BASIC programot sem írtunk azokon az órákon.... Miről szólt akkor az óra? Sajnos már nem emlékszem rá...
Maximális felbontása 320x200 pixel 128 színű palettával, 40x25 soros a karakteres üzemmódja, hangja két csatornás és 4 oktávos (ez nekem mint zenei laikusnak nem sokat mond). Furcsa sajátossága még, hogy a tápegység csatlakozója, a kazettás magnó csatlakozója, a joystick csatlakozói is speciálisak és a a Memory Expansion Port is egyedi (nem kompatibilis a két legsikeresebb C= géppel a 64-el és a 128-al), a Serial csatlakozó, a Video csatlakozó és az User Port elviekben szabványos a többi C= termékkel. Belső felépítése láthatóan nincs túlbonyolítva, CPU-val, ACIA-val, TED-del, egy programozott logikai IC-vel és négy ROM IC-vel találkozhatunk ha szétszedjük a gépet.

A képekből találtok nagy felbontásút a galériában...

A szétszedéséről annyit érdemes tudni, hogy számomra semmilyen kurflit nem tartalmazott, kicsavartam öt csavart, a billentyűzet részt jobbról bal irányba felnyitottam (szalagkábel köti össze az alaplappal bal oldalon). Óvatosan lehúztam a szalagkábelt és más kész is. A billentyűzet szétszedése kicsit bonyolultabb művelet, minden kis méretű csavart eltávolítottam. A Shift Lock billentyű valójában egy kapcsoló, lábai egy-egy merev dróttal a billentyűzet NYÁK lapjára vannak forrasztva. A fekete színű takarószivacsot eltávolítottam róla, majd kiforrasztottam a kapcsoló két lábát, amihez két kis fül van készítve drótból. A billentyűzet szétszedésekor ért a meglepetés, egy masszív NYÁK lapot találtam a várt fólia helyett. Minden előzetes híresztelés ellenére ez a billentyűzet egyszerűen kiváló! Bárcsak más gépek tervezői és gyártói lettek volna ilyen gondosak, ebből nincs az anyag kispórolva. Na szóval mi tud ezen a billentyűzeten elromlani? Konkrétan semmi, a részleges működés oka az évek alatt bele kerül por és kosz. A NYÁK lap réz színű érintkezőit denaturált szesszel megtisztítottam, a billentyűk alján található gumírozott  érintkezőket pedig denaturált szeszes fültisztító pálcikával törölgettem át. Természetesen a magában a billentyűzetben annyi por és szemét gyűlt össze, hogy azt ki kellett alaposan mosnom (meleg víz, fogkefe és mosogatószer) a csapban és napokig szárítottam. Olvasói visszajelzés alapján óvatosan bánjatok a denaturált szesszel, néhány gépnél oldhatja a műanyag alkatrészeket (itt szerencsére ez nem következett be, úgy tűnik a Commodore időtálló műanyag elemeket használt). A megtisztítást követően összeraktam a masinát, minden gombja tökéletesen működik. :-D

Az előző részben említett hibás AMIGA 4000D alaplappal egyik este futottam egy kört. Volt pár percem, (este 10 után konkrétan már nem látok a fáradságtól) nem hagyott nyugodni a dolog... Gyorsan felforrasztottam a két hiányzó gyufafejnél is kisebb tranzisztort és egy LF347M erősítő IC-t (ami anno egy hulladék állapotú A1200 lapból lett kibontva, de úgy sejtettem azért működik). Illetve az audió részről még hiányzó három SMD kondenzátort (az SMD kondenzátorok mindig szigorúan újak) szintén pótoltam. Gondoltam egy próbát megér a hang része, aminek a működéséhez sok reményt nem fűztem. Abból indultam ki, hogy a hiányzó alkatrészekből lehet következtetni az alaplap "eredeti" hibájára. Anno pl. az SMD kondenzátorok zárlata nem indokolta az erősítő IC és a tranzisztorok visszabontását. Úgy sejtettem inkább a kifolyt elektrolit oldat oxidáló hatása miatt fellépő szakadást keresték az alaplapon. Ismert hiba (több hasonló cikk van az interneten), hogy az erősítő IC ilyen okból nem kapja meg a 12V / -12V valamelyikét, vagy egyiket sem, ettől torzan recseg, vagy bekapcsolást követően idővel elhalkul a hangja. A diagnózisom téves volt, a "deszka" olyannyira nem hibás, hogy a hangja recsegés mentesen és szép erősen szólalt meg. A tévedések elkerülése végett  fejhallgatón keresztül is teszteltem külön a jobb és külön a bal oldali kimenetet, hogy minden rendben van e. Úgyhogy jelenleg ez lett az egyetlen olyan AMIGA 4000D alaplapom, ami minden tekintetben hiba mentesen működik. Következő napokban a Lomex-felé vettem az irányt és a hétvégén neki álltam a gyárihoz egészen közeli állapotra hozni a lapot. Ahogy az már lenni szokott, a C701 és C711 kerámia kondenzátorokból (2-es és 3-as kép) nem volt kapható eredeti méretű. Kényszerűen azt vettem meg és építettem be, ami volt. A hiányzó forrszemet úgy pótoltam, hogy az átkötésbe forrasztottam egy darab drótot és ahhoz forrasztottam hozzá a kerámia kondenzátort. A többi alkatrész pótlása nem volt ilyen kalandos. Mint látható, három kondenzátor még mindig furatszerelt, azok cseréjére is sort fogok keríteni.

Hátra van még a Super Buster IC cseréje (hőlégfúvós állomással tervezem leszedni, majd PLCC foglalattal ellátni az alaplapot), mivel jelenleg 9-es van rajta, azt kéne kicserélnem a 11-es változatra. Van még ezen kívül Cosmos AMIGA által kreált új HD vezérlő GAL-okból is egy garnitúra, ezek cseréjét szintén PLCC foglalatozással kéne megoldani. Találtam egy új projektet is az AmiBay-en. AMIGA 4000 D alaplapra varázsolnak némi huzalozás és egy plusz GAL segítségével a 4x4 Mb (16Mb) fast ram helyett 4x16Mb (64Mb) memóriát. Ezzel is meg kéne próbálkozni, egy kicsit jobban használható ennyi rammal a gép. Mondjuk az már egy más kérdés, hogy ram bővítős CPU board és egy rammal teletömött Phase V Fastlane Z3 kártya mellett ennek mennyire lenne az átalakításnak prioritása.
Apropó CPU boardok... már csak azokat a rendkívül aljas 68040 / 68060-ea turbókat kellene megjavítanom, amik eddig nyekkenni sem voltak hajlandóak gépemben. Egyelőre marad az EConomy 030...