Így utólag visszagondolva... A "hőskorban" nem találkoztam desktop változatú gépekkel, ez a kijelentés nem csak a C=128-ra igaz. Ha jól emlékszem első dobozos gép, amit láttam a 90-es évek elején, egy sarokban pihenő AMIGA 1000 volt, majd egy AMIGA 3000. A mai napig bosszant, hogy nem emlékszem kinél láttam az A1000-et? Csak az utca van meg kb-ra... Lehet, hogy egyszer elsétálok arra és megnézem a postaládákat, hátha beugrik valami a név, vagy az épület alapján... ;-) Pár éve kipróbáltam egy C=128DCR-t és megállapítottam, hogy nagyon frappáns dolog ez így, tehát jó lenne belőle egy működő példány ...
Folytatom a C=128-as gépek alaplapjainak bemutatását, most a harmadik változat kerül terítékre. A Commodore cég 1986-ban jelentette meg a C128DCR-t, ahol a CR a Cost Reduced, azaz költség csökkentett megnevezést takarja. Az eddigi dizájnos fogantyús műanyag burkolat helyett egy egyszerű préselt fém vázban kapott helyet. A kapcsoló üzemű tápjáról lespórolták a felső, az alaplapról pedig mindkét árnyékolólemezt. Az előző két modellnél az árnyékoló lemeznek hőelvezető szerepe is volt, a formára hajtott lemezfülek hővezető pasztával vannak bekenve és pontosan illeszkednek a foglalatos chipekre. Kérdés, hogy egy összeszerelt C=128DCR gépben mennyire van grillezős hangulat? Sőt tovább mentek a spórolással, a tápegység ventilátora is kimaradt, persze a helyét meghagyták, hátha majd mi beépítjük... A C=128DCR modellt végképp ne bontsuk meg feszültség alatt! Jó műszaki állapotú masinánál (ahol pl. a 220V bemenet csatlakozóinak zsugorcsövei nincsenek elégve) is a felső árnyékolás hiányában egy óvatlan mozdulattal rá lehet nyúlni pl. a szabadon lévő 220V-as biztosítékra. A gép további tartozékai, a billentyűzet és a 1571-es floppy meghajtó maradtak, azzal a különbséggel, hogy a 1571 alsó-fölső árnyékoló-tartó kerete szintén kihagyásra került. A lapra pillantva látjuk, hogy harmadával nagyobb méretű lett.

Az alaplap át lett tervezve, több előzőekben rendszeresített IC funkcióját eltérő jelzésű chipekben integrálták. A képen pirossal jelöltem, ahol olyan új alkatrészek vannak, hogy a kompatibilitás megszűnt az előző modellhez képest. A 1571 vezérlésére szolgáló kiegészítő alaplap szintén integrálásra került. Az eddigi videóvezérlő helyére MOS 8568 került, ami az eddigi 16Kb helyett 64Kb videó memória címzésére alkalmas. Ez elég komoly grafikai képesség növekedést mutat. Mint említettem, a C=64-C=128 vonal nagyrészt kimaradt, úgyhogy sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom azt az állítást, hogy a szoftveres részét nem igazították az új VDC-hez, ezért ez a tulajdonság kihasználatlan maradt. Állítólag a 2db 32Kb-os ROM-ban kijavítottak több C=128-ra jellemző bug-ot, de kompatibilitási gondokat okozott a javított DOS ROM v3.1.
Ennyi szerintem elég a C128DCR modellről (pláne, hogy még nem sikerült teljesen működő állapotra hoznom),
folytatása következik a hibakereséssel és javítással...

... anno amikor általános iskola felső tagozatába jártam, felváltva tartották a technika oktatást két gépteremben. :-) Az egyik Videoton TV-Computerekkel volt telezsúfolva, a másikban több Commodore +4, egy kóbor Commodore 16 és "tanári gépnek" egy Commodore 128-as masina volt. Mondjuk már akkor is voltam olyan szemtelen, hogy megkérdezzem, miért a tanár úr ül a C=128-nál? Ki se engedték próbálni, mert nagyon drága volt, hát azóta csodálom ezt a masinát! Már többször említettem, hogy nekem anno a Commodore vonal saját gép híján csak érintőleges volt meg. Ami akkor kimaradt, azt most lehet pótolni, főleg ha ez okot ad egy kis bütykölésre...

A Commodore cég 1985 januárjában adta ki ezt a masinát, 2MHz-es MOS 8502 CPU-val (C=64 és C128 módban), valamit 4MHz-es Zilog Z80A CPU-val (CP/M módban) és 128Kb memóriával. A "D" - Desktop változatból kétféle készült, a sima "D" műanyag dobozos, oldalán hordozófüllel, alján ki van hagyva a billentyűzet tárolására alkalmas rész. A "DCR" (CR -  Cost Reduced) pedig egy meglehetősen puritán fém dobozban kapott helyet. Tehát C=128-ból három változattal találkozhatunk...
Ennyi bevezető után nézzük, hogy miről fog szólni a cikksorozat. ;-)

Jó pár éve vettem egy C=128 gépet. Egészen szép állapotban van, alig sárga műanyag elemekkel, bár a billentyűzetének színén látszik az idő vasfoga. Nem igazán volt használva, mert nem volt hozzá megfelelő tápegységem... Oszlassunk el egy általánosan elterjedt tévhitet! A C=128 és AMIGA tápok csatlakozója csak véletlenül egyezik meg, de a két gépnek eltérő a feszültség igénye. Az AMIGA tápfeszültségei +5V DC, +12V DC, -12V DC egyenáram értékek, a C=128 tápfeszültségei +5V DC, 9V AC ahol a 9V váltóáram. FONTOS, NE ÜZEMELTESD A C=128 GÉPET AMIGA TÁPPAL, (és persze fordítva se) mert megöli a gépet ... Ennél már az is jobb megoldás, ha a gyakoribb C=64 tápját próbálod átalakítani (a kerek DIN csatlakozót kell lecserélni szögletesre).
Nem oly rég vásároltam az egyik ismert árverési oldalon két hibásnak hirdetett C=128-at. Egy C=128D-t, nagyon meg van szegény sárgulva (fotón középen) és egy C=128DCR-t, ez viszonylag tűrhető állapotú, csak az előlapja van megfúrva két helyen (fotón alul). Tehát mindhárom változat együtt látható a masinának. Természetesen itt nem állt meg a történet, találtam még egy alkatrésznek kínált C=128-at. Ezt a tápegysége miatt vettem meg. Gondoltam naivan, hogy a három hibás gépből simán tudok majd eszkábálni legalább még egy működőt? Többet is sikerült, de nem volt egyszerű kör, sőt a negyedik gépem még mindig nem teljesen jó... ;-)
Kezdjük a C=128 és C128D alaplapokkal (katt a képekre a nagyobb méretért).

- CIA "1' 6526 - felhasználói port és a soros port vezérlés
- C128 Kernel 16Kb ROM, 40/80 karakteres szerkesztő
- VDC 8563 (Video Controller) 80 karakteres videovezérlő
- VIC 8564 (Video Interface Chip) hasonló mint a C=64 videó chipje
- SID 6580 vagy 6581 (Sound Interface Device), a C64-ben rendszeresített hang chip
- MMU 8722 (Memory Management Unit) memória vezérlő egység
- Operációs rendszer és Basic ROM, C64 16Kb ROM
- 2x16Kb C128 Basic ROM
- központi memória 128Kb (16x 8 Kbyte 8-bit RAM)
- 2 Kbyte 8-bites CMOS RAM (a szín RAM a VIC 8564-hez)
- PLA 8721 (Programmed Logic Array) kiválasztás, dekódolás
- CPU 8502 2MHz (kompatibilis a 6510 és 6502 CPU-kkal)
- CPU Z80 4MHz
- CIA "2" 6526 - billentyűzet és joystick port
- ASCII karakterkészlet ROM
Megállapíthatjuk, hogy nincs érdemi különbség a C=128 és C=128D alaplapok között. Tehát a "sima" C=128 alkatrészei felhasználhatók egy C=128D javításához. A dupla tápcsatlakozó, a 1571 meghajtóhoz tartozó plusz reset gomb és a billentyűzet csatlakozó helyei úgy vannak kialakítva a NYÁK-on, hogy az mindkét változatra alkalmas legyen. Akár a komplett alaplapot is kicserélhetjük egy mozdulattal, ha beforrasztjuk a fent felsorolt alkatrészeket. Említést érdemel még, hogy a sima C=128-ban az ASCII karakterkészlet nem CMOS ROM-ban foglal helyet, hanem egy extra vékony NYÁK-ra forrasztott nagyobb méretű EPROM-ban. Ennek problémájával majd a hibakeresés résznél fogok bővebben foglalkozni. A "D" változatban találunk egy kiegészítő alaplapot, ami a beépített 1571 floppy meghajtó vezérlésére szolgál és egy szalagkábellel csatlakozik a CN7 jelű tüskesorra.

- DOS-ROM (v3.0) 1571-es floppy meghajtóhoz
- CIA 6526
- WD1710 floppy vezérlő (CP/M lemezekhez)
- CIA 65C22 soros buszhoz
- 2 Kb RAM floppy memória
- 6502 CPU 1571 floppy meghajtó vezérléshez
- 251828 vezérlő
- CIA 65C22 vezérlő funkciókra
Bevezetésnek ennyi egyenlőre elég, folytatása következik az áttervezett C=128DCR alaplappal.

... napra pontosan egy hónapja volt az utolsó poszt, itt az ideje, hogy írjak egy cikket az eredményekről... Anno az AMIGA-hoz gyártott kiegészítők (memóriabővítő, IDE vezérlő, gyorsítókártya) horror árban voltak kaphatók. Manapság pedig sok modellhez nem is gyártják őket. A régi, de még működő darabokból lehet csemegézni. Bosszantó, ha megnézünk más platformokat (C=64, Zx48K, Atari), akkor azt látjuk, hogy sok a free felhasználású HW projekt. Mi a helyzet az AMIGA-val? Házi barkácsolású bővítők tekintetében nem állunk túl jól... Nehezen érthető számomra, hogy a C= 1994-es csődje után 19 évvel miért rejtett még mindig a tudás? Dinamikus (precízen időzített frissítést igénylő) memóriabővítés tekintetében egyenesen tragikus a helyzet. 68K CPU családra alkalmazott 16bites és 32 bites dinamikus bővítőt lehet (ha nem is könnyen) találni, de a megvalósítás CPU és nem AMIGA specifikus. Nem illeszkedik megfelelően, tehát át kell tervezni AMIGA-ra. Aki pedig nem tud dinamikus ram bővítőt (át)tervezni, az statikus ramot használ... ;-) Lásd a jelenleg forgalomban lévő bővítők zöme! A dinamikus bővítő elkészítésének ötlete kb. három éve merült fel, többen próbálkoztak már vele az ismerőseim közül, de műszerek hiányában nem sikerült áttörést elérniük... Érdekes módon a lényegesen egyszerűbb statikus bővítővel senki nem próbálkozott...

Pár éve összehozott a sors ViktorK-val, akinek szintén AMIGA HW fejlesztéseken jár az esze, felvettük egymással a kapcsolatot (a távolság manapság már nem akadály). A dinamikus bővítőhöz nagyon sok forrás anyagot gyűjtöttünk össze és még többet ötleteltünk rajta. Én egy csomó technikai hiányossággal küzdöttem (forrasztópáka, oszcilloszkóp mérőfejek, breadboard), Viktor viszont tényleg megépítette a bővítőt. Tesztelt séma rajzot kaptam és az alapján állhattam neki a megvalósításnak. Mondhatnátok, hogy úgy könnyű, de egy sémarajz nem építési leírás... ;-) A menet közben beszerzett breadborad-omra (forrasztás nélküli próbapanel) pont nem fért rá a 12 TTL IC-ből álló kapcsolás. Kénytelen voltam egyből raszter panelra (próba panelra) dolgozni. A kártya megépítéséhez a minimális felszereltség egy szakadás mérésre alkalmas multiméter. Viszont a kész prototípus kártya hibakeresését kétcsatornás oszcilloszkóp nélkül nem tudtam volna megfelelően elvégezni... Tehát még mindig sötétben tapogatóznék, hogy miért nem működik megfelelően? Az AMIGA oldalról áthozott jelek közül az _AS , _C1, _C3, _LDS, _UDS, _RW-t mindenképpen meg kell mérni a kártyán is. Az előállított CASL, CASU, RAS0, RAS1 jeleknek pedig illik leellenőrizni az egymáshoz képesti viszonyát. További nagyon kritikus pont az adat és cím buszra illesztő kapcsolás vezérlése. A fotók között találhattok mérést, ahol a RAS0 jel egy zárlat következtében deformált alakú. Néztem a hibát, csak néztem, csak néztem... Akkor még nem tudtam, hogy pontosan mit látok? :-) Ehhez kell a tapasztalat, hogy megfelelően értelmezni tudjam a szkópon jelentkező enyhébb, vagy durvább szellemképet, dupla jelet stb. :-) A legnagyobb problémát a zaj okozza, döbbenetes, hogy pl. az AMIGA 500 expansion csatlakozóján jól mérhető _AS jel egy élcsatlakozón keresztül elvezetve fél centivel arrébb amorf zajos jellé alakul át... A lakkozott rézdrót (amivel előszeretettel dolgozom, mert eddig zárlatmentesnek véltem) több helyen produkált nehezen kiszűrhető zárlatból eredő hibát... A memória természetesen működött, de tévesztett írás/olvasásánál, fagyott tőle a WB. A hibakeresés és javítás sokkal több időmet vette igénybe, mint a prototípus kártya megépítse. :-) A végeredmény a galériába feltöltött képeken látszik, bocs a minőségért, csak telefon volt kéznél:

... mostanában nem vágok bele komolyabb témákba... Az egyik, évek óta tervezgetett hardver kiegészítő prototípusa teszt állapotba került... Jó lenne hamar végleges állapotra hozni és tovább haladni, úgyhogy most egy könnyedebb poszt fog következni... :-)

Woody-tól kaptam ezt a fotón szereplő Alfa Data gyártmányú Trackball (erőltetett magyarítással hanyattegér) eszközt. Ettől a cégtől több különböző kiegészítőm is van AMIGA-hoz, de ilyenem még nem volt eddig. Azon melegében ki is próbáltam egy AMIGA 1200-ason és nagyon megtetszett, ezért úgy döntöttem, hogy egy önálló cikket megérdemel. :-) Ami első ránézésre szembe tűnik, hogy ez egy úgynevezett kristály változat (a másik átlátszatlan szürke golyós), vagyis a golyó átlátszó. Oké, de minek? ;-) Használat közben kiderült, ennek köszönhetően van egy olyan funkciója, hogy az AMIGA egereknél "megszokott" megbízhatatlan kattintást különböző színű LED-ek segítségével visszajelzi. A bal gomb piros színűre, a jobb gomb zöld színűre, a középső-hátsó gomb pedig folyamatosan világító pirosra változtatja a golyó színét. :-) Ez a nagyon szimpatikus tulajdonsága azonnal belopta magát a szívembe! A középső-hátsó gombjának funkciója WB 3.0 alatt a folyamatosan nyomva tartott bal gombnak felel meg. Ki tudja, lehet, hogy egyszer még ennek is hasznát veszem. Elvitathatatlan előnye a "normál" egerekkel szemben, hogy a görgő nem az asztalon (vagy egérpadon) csúszkál, hanem kézzel kel tekergetni, ezért lassabban koszolódik. Kicsit egereztem vele, a régi CCCP időket időző mérete ellenére teljesen jól megszokható a fordított használat. Jut eszembe, van még pár érdekes kivitelű egér, trackball és joystick otthon, lehet, hogy lesz belőle egy cikksorozat...
Természetesen nem tudtam ellenállni neki és szétszedtem. :-) Kerestem annak a lehetőségét, hogy a középső-hátsó gombhoz tartozó piros színű LED-et hogyan tudnám kicserélni mondjuk kékre. :-) A feladat nem lehetetlen, ha találok legközelebb kék színű SMD LED-et, akkor megteszem. A galériában további képek vannak, többek között például az, hogy sötétben milyen hátborzongató a kattintás-világítás. ;-)

Legnagyobb örömömre egy újabb cikket kaptam, ezúttal Digitális Grafika tollából. :-) Remélem nem fogja vissza magát és kapok több ilyen írást grafikai témában, amihez én hozzáértés hiányában mindig tátott szájjal közelítettem :-)

Computer Arts - A kreatív számítógépes magazin

A Computer Arts magazin havonta megjelenő 100 oldalas színes kiadvány volt amely elsősorban a grafikusoknak, designereknek, művészeti vezetőknek, kreatív igazgatóknak, tördelőknek, multimédia-fejlesztőknek, tipográfusoknak, reklámgrafikusoknak, webmestereknek és látványtervezőknek szólt. A kiadvány CD-mellékletére a legfrissebb szoftverek demói, illetve egyes szoftverek korlátozás nélküli verziói is felkerültek. A művészeti írások és a művek bemutatása mellett nagy hangsúlyt kaptak az eszközök is, amelyekkel mindezek megvalósíthatóak. Ez magába foglalja a hardvert és a szoftvert egyaránt: a Computer Arts Magazin rendre bemutatta a legújabb berendezéseket, a szoftverek legújabb verzióit.
(Katt a képre a nagyobb méretért.)

Computer Arts Magazin
Nagy-Britannia legnépszerűbb kreatív magazinja magyarul

2000. szeptember

Egyre szűkül a fogyasztói rés, ezzel együtt bővül a prémiumlapok száma, és mindinkább teret hódítanak a számítógépes magazinok. A VNU hobbifelhasználókhoz szóló Computer Active-ja után megjelent a CMK professzionális kreatív számítógépes magazinja.

A PC Format és a Play Station magazinok után a CMK Kiadó piacra dobta a Computer Arts magyar kiadását. A havonta 6000 példányban megjelenő kiadvány a grafikusok, designerek, webmesterek és számítógépes művészek számára igyekszik az ötletadó és a trendhíreket közlő orgánum szerepét betölteni. A Computer Arts Nagy-Britanniában a legnagyobb példányszámban eladott számítógépes kreatív magazin. Népszerűségét elsősorban a megbízható, friss híreinek és az elfogulatlan, objektív, értékelő attitűdnek köszönheti.

A Computer Arts témái elsősorban a design, a számítógépes művészet, a tipográfia, a képfeldolgozás, a nyomdai előkészítés, a kreatív művészet, a grafika, az alkalmazott grafika, a webdesign, a web szerkesztés, a 3D modellezés, a két- és háromdimenziós animáció, a multimédia-fejlesztés, valamint a látványtervezés köréből kerülnek ki. A művészeti írások és a művek bemutatása mellett teret kapnak azok az eszközök is, amelyekkel mindezek megvalósíthatóak – azaz a hardver a hozzá tartozó szoftverekkel. A legújabb eszközök bemutatása mellett a magazin oktató írásokat, tippeket, trükköket egyaránt közöl. Az újság legnagyobb része, mintegy 90 százaléka licencanyagokból, a maradék 10 százalék pedig a magyar szerkesztőség saját írásaiból áll.

A magazin terjedelme 100 oldal, 4+4 színnyomású. Minden számhoz tartozik CD-melléklet, amelyen a cikkek anyagain kívül találhatók új fejlesztésű betűtípusok, jogdíjmentes képek, a legfrissebb szoftverek kipróbálható, sőt, olykor teljes verziói. A papíralapú megjelenést internetes honlappal egészítették ki (www.computer-arts.hu), ahol on-line információk, hírek, akciók olvashatók, és szoftverek is letölthetők.

A Computer Arts közönsége elsősorban grafikusokból, designerekből, kreatív szakemberekből áll. A külföldi tapasztalatok szerint a szakmai kör mellett jelentős a diákok, a „hobbigrafikus” vásárlók száma is, akik kedvtelésből olvassák az újságot. A lap fogyasztói ára viszonylag magas, 2490 forint. A már említett laikus érdeklődők miatt a magazint nem direkt módon terjesztik, mint a szakmai lapokat általában, hanem a kiemelt standokra a Hírker közvetítésével juttatják el az újságot. Mivel minden számban sokat foglalkoznak Macintosh- és PC-alkalmazások leírásával, véleményezésével, indokolt az e témákhoz kapcsolódó hirdetések jelenléte. Ennek megfelelően a B4-en az Apple, a B3-on Hewlett Packard reklámja látható. A szakmai hirdetéseken túl az Est Lapcsoport online magazinjának promóciója is megjelent a lapban.

A Computer Arts csak Angliában sikeres

2001. január

Miközben Magyarországon november óta sem az előfizetők, sem az újságüzletek nem kapják meg a Computer Arts kreatív számítógépes magazin magyar nyelvű számait - holott folyamatosan regisztrálnak újabb előfizetőket -, addig Angliában az újságnak nem csak a webes, de a WAP-os verziója is egyre népszerűbb.

A WAP-site kezdőoldalán három menüpont található: legfrissebb hírek, keresés a régi hírek között és információk. Akár a legfrissebb, akár a régebbi hírek között is nézünk szét, átfogó képet kaphatunk a legújabb szoftverek megjelenéséről, a különféle versenyekről, díjakról. Az információ menüpont pedig elmondja, mi is az a magazin, melyet nálunk hiába várnak az olvasók.

Computer Arts Magyarország Kft.
Cím: 1033 Budapest, Óbudai sziget 131.
Telefon: 384-2142
E-mail: editor@computer-arts.hu
Internet: www.computer-arts.hu