A harmadik általam tesztelt AMIGA turbó a német C’t Magazin 1987-ben „csináld magad” kit-ként kiadott PAK68-1 (Prozessor Austausch Karte) fantázianevű hardvere. A kártyát Johannes Assenbaum tervezte meg, eredetileg szabvány VMI buszos MC68000-es gépekre, ezért Apple Mac-ban működik optimálisan.
itt éppen kibányásztam belőle a TTL-eket, de ettől még szép :-) |
Az első megjelenéskor (ATARI kultusz) ATARI ST-re is működőképessé tették. A továbbfejlesztett változataival együtt a PAK családot alapvetően ATARI turbókártyáknak tartják. A kedvező ára miatt természetesen az AMIGA-sok is kedvelték. Egyszerűségéből kifolyólag (11 db TTL logikát, CPU-t és FPU-t tartalmaz) semmi extra mutatványra nem képes. A 68000-es CPU-nkat cserélhetjük le vele 68020 CPU-ra és a mellette lévő 68881 FPU-ra. A csereprocesszor az alaplap frekvenciáján működik (ez az AMIGA esetében 7MHz) és gyárilag nincs mellette 32-bit-es memória, tehát iszonyú lassú.
Alapvető problémája, hogy nem AMIGA-hoz tervezték, a gépünk semmivel nem kompatibilis buszával nem szívesen kommunikál. Amikor hozzá jutottam, akkor ezt ki is próbáltam, íme az eredmény, az AMIGA nem csak ismert hibaképernyőket (fekete, szürke, fehér, sárga, piros, zöld, kék) képes produkálni:
 |
A szinkronizálás érdekében külön késleltetést kell beiktatni. Én speciel forrasztgatás és vezeték átvágás helyett egy plusz DIP foglalatot és a TTL IC-t forrasztgattam össze (azt hiszem fog még ez ATARI ST-ben működni, csak jussak oda). Egy viszonylag elfogadható 14Mhz-es sebességre gyorsítása egy külön kapcsolással lenne lehetséges és igazi mérnöki kihívást jelent. Megépítettem a kapcsolást, de mivel több helyen kéne a kártyán módosítani, még nem próbáltam ki. Az FPU meghajtható az alaplappal aszinkron módban, ezt bezzeg fel tudtam húzni 24MHz-ig, de nem sok gyakorlati hasznát láttam, kevés alkalmazás használná ki.
PKA68-1 AMIGA-ra alkalmazott változata, ideiglenesen a DIP foglalatba tűzött furatszerelt plusz alkatrészek (pirossal bekeretezett részen láthatók) |
Opcionális kiegészítő panelje segítségével pakolhatnánk rá ROM-ot vagy SRAM-ot is, természetesen ennek a kapcsolását nem találtam meg (a megtervezése eddig elmaradt). Az eredeti 68000 CPU-ra sajnos nem tudunk vele visszakapcsolni, mert azt a használata előtt ki kell vennünk. Ha továbbra is „floppyzunk” a gépünkkel, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy amelyik alkalmazásunk nem szereti a 68020-at, az nem fog futni (vagy hibával leáll). WHDLoad-nál viszont kiküszöböltük az előzőekben vázolt kilépési problémát. A kártya nem csak 500-hoz használható, hanem minden 68K foglalatos gépbe (1000, 2000, 500, CDTV) könnyedén beépíthetjük.
 |
Értékei a sysinfo szerint lehangolóak, az Accel14 és a Supra28 is gyorsabbak nála:
- Számított sebessége 7,09 Mhz
- Dhrystones 562
- CPU Mips 0,58
- FPU MFlops 0,17
- Chip sebesség AMIGA 600-hoz képest 1,44
Egy kis kiegészítés: Ebben az esetben azért nem szerepelnek fast memória társaságában mért sysinfo értékek, mint az előző két kártya esetében, mert a 68K 32/16 bit-es, a 020 pedig valódi 32 bit-es processzor. Emiatt a 68K-ra optimalizált 16 bit-es fake fast ram társaságában a 32 bit-es CPU nem gyorsul látványosan. Saját valódi 32 bit-es memóriája, mint ahogy írtam is, nincs. Minden esetre lőttem egy képet, az eredmény nagyon hurka:
 |
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.