... ismét a 90-es évek (vissza olvastam... miket írok? ez valamikor a 80-as évek vége felé lehetett, a 90-es években már igencsak az AMIGA 500-asomba voltam belebújva), megláttam egy hirdetést, hogy Enterprise 128-hoz egér eladó. Ismeretlen ihletettségtől hajtva felhívtam a megadott telefonszámot és az egyik hétvégén elmentünk érte, valahol talán Kispesten lakhatott a srác. Mivel akkoriban ez meglehetősen ismeretlen dolog volt (a PöCe korszak később köszöntött be), akkor láttam egeret életemben először. Megtetszett és megvettem ezt a kiegészítőt a kedvenc gépemhez, gondolván, hogy most milyen jó lesz. :-D Nagy boldogan hoztam haza az új szerzeményemet, egy gyári dobozt, amin a hangzatos „Enterprise Mouse Advanced Computer Controll And Graphics Package” felirat szerepelt.
Maradjunk annyiban, hogy az egérnek alapvetően sem vettem túl sok hasznát, néhány alkalmazás kivételével semmihez nem volt használható. Egy óriási, semmivel nem szabványos gumigörgője van, a legbénább PöCé-s egerek is kecsesnek tűnnek mellette, rémálom volt használni. Nagyjából féltégla mérete, fordított madzagolása (a vezeték nem a gombok felől, hanem a kezem alatt bújik elő a műanyag házból) és három, eltérő érzékenységű gombja miatt valóban kiérdemelte a „patkány” gúnynevet ez a ketyere. A másik probléma az volt (gyakorlatilag első használatkor) az egyik gombja kiesett. Mint az látható volt a srác, akitől vettem ezt már próbálta maszek módszerekkel javítani, nem túl nagy sikerrel. Nem hibáztatom érte, a benne található három darab műanyag házas mikrokapcsoló minősége gyárilag ilyen rossz. Elég lehetett egyszer leejteni és eltört, de az is lehet, hogy pár kattintás után esett szét gyakorlatilag magától. A csatlakozó része is át volt alakítva (szegény ember vízzel főz alapon) egér / joystick illesztőnek, egy tüskesor segítségével (ahogy így elnézem, azt anno visszabontottam). Úgyhogy szegény „patkány” némi küzdelem után felkerült a polcomra és ott csücsült vagy két évtizeden keresztül. :-D
Most levettem a helyéről, de sajnos túl sok jóra nem számíthatok... Az Enterprise-hoz és a kiegészítőihez nem sikerült jó minőségű, tartós gumi alkatrészeket gyártatni, ezért ezek rejtélyes folyadékot „izzadnak”, idővel szétrepednek, elporladnak. A felületükön kiváló olajos anyag kikezdi a környező műanyag alkatrészeket. Hát ennek tudatában veszem most elő ezt az egeret. :-P Tényleg az várt, amit sejtettem... A gumigolyó nagyjából a félig olvadt, félig darabos csoki állagát mutatja, az eredetileg sima felületén rücskös anyagkiválásokkal, rejtélyes kristályos szerkezetekkel. Hm... Nagyon óvatosan egy csipesz segítségével kivettem a házából a "csokigolyót" és egy papírra tettem. Gyakorlatilag ujjal szét tudtam nyomni, darabjaira esett szét. Érdekes módon ebben nem volt szokásos fém golyó (a PöCés egérgolyók mindegyikének fém a belseje), az egész egyetlen gumialkatrész volt fénykorában. Sajnos az elmozdulást mérő potenciométerek tengelyén lévő műanyag gyűrűk is hasonló állagúvá váltak és szétestek. Így az egész ragadós nyúlós vackot összeszedegettem és kidobtam a kukába. Az egér műanyag házát pedig alaposan elmostam mosószeres fogkefével. Száradás után gyorsan visszakerült a polcra... A hiányzó gumi alkatrészek pótlása (egy méretes golyó és két gumigyűrű) és a „patkány” javítása már egy másik történet lesz...
... 1994-et írunk, a címben két újságra utalok, amiket anno járattam :-) mert szerintem jópofa dolgok voltak bennük! Azok kedvéért, akik esetleg koruknál, vagy eltérő érdeklődésüknél fogva ezt nem tudnák, a GURU Magazin az egyik számítástechnikával foglalkozó (C=64, AMIGA, PeeCee) szórakoztató folyóirat volt, most jelentettek meg egy jubileumi kiadványt. A RÚNA Fantasy & SF Szerepjáték Magazin pedig a GURU pár oldalas mellékleteként indult, majd 1994 márciusától önálló lapként is bemutatkozott. Mint a neve is mutatja, elsősorban szerepjátékokkal (1) foglalkozott.
Szóval megjelent a hirdetés, hogy Velencefürdő településen GURU számítógépes, illetve RÚNA szerepjáték tábor tartatik. :-) Én anno mind a kettőt műveltem, igen ám, de antiszociális elem lévén (nagykorúság határán billegő kamasz) kevés affinitást mutattam a közösségi élmények iránt (azt gondoltam pl. a ballagási tabló képemről, hogy környezetszennyező volt az előállítása és hasonló elképzeléseim voltak a világról... amúgy ezt mostanra sem változott meg). Joe (gyerekkori barát, szomszéd srác, a C=64-es, későbbiekben AMIGA-s) addig rágta a fülem, míg aztán egy szép napon felkerekedtünk (1994 július 15 - 23)... Junoszty TV-stűl, AMIGA-stól, több száz lemezestül, 9 napra való hideg kajástul és óriásbőröndnyi ruhástul "letraszportálódtunk" a Velencei-tóra. Ekkor volt életem első komolyabb halálközeli élménye! Amikor az M7-es autópályán a két anyuka státuszban leledző 40-es hölgy (egyik sem az enyém) 170Km/h sebességnél, gyárkémény módjára pöfékelve, mindenhova hamuzva (a szemgödrömbe is jutott) kormányt elengedve, hátrafordulva osztották a számunkra feltétlen szükséges eszeket (nem nyelvészkedik, ez nagyon jó szó erre a szitura). ..."ne sikoltozz kiffiam, megy ez az autó magától is"... Innen üzenem, 18 év távlatából. Csókolom, először is nagyon féltem (ettől a vezetési technikától) és természetesen minden, de minden olyan megvolt, ami jó, tehát káros és amitől tiltani tetszettek próbálni! Csókolom! LoL Valahogy aztán még is odaértünk épségben...
Bejelentkezés után megmutatták azt a kis faházat, ahol el lettünk szállásolva. Volt egy kis adminisztratív tévedés, a Barakk C/5 át lett javítva C15-re. Ezt onnan tudom, hogy megkerestem az akkor kiadott hivatalos nyakba akasztómat (GURU Tábor 94, Táborlakó, Név, Életkor, Barakk, Géptípus feliratok éktelenkednek rajta). :-) Vajon a C15-ös barakk meg van még, vagy már lebontották ezt a már akkor is meglehetősen viseletes exÚttörőtábort? Szobatársaink (nick neveket írok, jó?) Ratman, Lehő, R.I.P. alias IzomTibor of Metabolix INC (ha elírtam a csapatuk nevét akkor bocs), George, Joe voltak és persze jómagam (R.I.P.-ről és Georgról nem igazán tudok már, a többiek még az informatika környékén vannak). Ez a kis csapat azt a nevet kapta a tábor végére, hogy Dr.Agony, megnyugtatok mindenki, ebben a formában nem alkottunk semmi maradandót (azt hiszem egy RayTrace kép született, de azt soha nem fogom megtalálni...)! :-D A környéken lévő AMIGA-sokból egy DanielSun nick nevű srácra, meg egy dejtári fickóra emlékszem, de hogy kik lehettek ők (passzolom a kérdést)? Mit ne mondjak, a papír vékony falak, nehezen záródó ajtó, kopott linóleum és három darab emeletes ágy mellé még bezsúfoltak valahogy két asztal szerűt, amin egy AMIGA 1200 és egy általam hozott AMIGA 500 állt, na meg az elmaradhatatlan műbőr borítású vasvázas stokik ugyebár... Hát ez maga volt a Kánaán, főleg, hogy az 1200-asra (két olvasói megjegyzésre egy kis magyarázat, ez egy 1994-re datált történet, tehát jóval az olcsó PC-s multimédia hazai elterjedése előtt járunk... akkor még nem volt evidens sztereó aktív hangfalat pakolni a gépre, ezért mindenki úgy oldotta a hangkeltést, ahogy csak bírta) egy kazettás magnó volt rákötve és jó hangosan tudtunk demó és modzenéket bömböltetni, vagy 20W-on. :-D Persze a fent említett két hölgy továbbra sem volt rest, vagy háromszor vissza jöttek és a vége az lett, "nehogy éhezzenek ezek a fiúgg!!!" felkiáltással mégis befizettek minket a menza kajára, ami amúgy teljesen hibátlan volt :-) Már akkor is tudtam, hogy hogyan kell mások részére kiváló étvágyat teremteni. Úgyhogy amikor Joe megkérdezte, hogy mi van pl. a levessel? Akkor kapásból vágtam rá, hogy "a konyhás néni belemosta a szőrös hasát, nem tudtad?" Avagy az a piros étel ott kis barátom (amúgy paradicsomos káposzta, csak nem láttál még olyat, mert el voltál kényeztetve kis korodban) nyilván valódi "vérhas lesz" és az ablakban érlelődő zöld trutyi (kiváló ízű kovászos uborka) pedig csak és kizárólag "amputált troll pöcs" lehetett. Na hát így volt előttem mindig két három tányérnyi kaja és persze a kiadós éhezés után muszáj volt a "gyerekekkel" kimenni a tóparti PizzaHát-ba eledelért! Na hát annak is én ettem meg a felét... :-DDD ÜberMegaLoL!!! :-DDD Nézzük csak mik is voltak még... Első este Laár András adott elő egy kisebb fajta bohózatot (bocs srácok, 18 év távlatából nem emlékszem, hogy kivel... egyedül tán? vagy Galla Miklóssal?) nagyon megragadt egy mondata, "fürdőszar". Tisztálkodó és illatszer termékcsalád kicsiknek és nagyoknak (azóta sem találom ezt az előadását, ha valaki tud, akkor segítsen ki, ismét szeretnék rajta sikítva röhögni). Aztán határozottan emlékszem a Brazil-féle live-kompóra, azt hiszem nem neveztünk be, legalábbis nem rémlik, hogy töltött kotongumiból ettem volna ki banános pudingot. LoL Az Aurum-féle AMIGA 3000-en tartott RayTrace bemutatóra is emlékszem, meg a CD32-re is, oda nem lehetett férni hozzájuk. Azóta kárpótoltam magam ezért a szívfájdítós messziről bámulásért, az AMIGA MÁNIA 04-es számában olvashattok egy cikket a 3000-esemről. Dedikáltattam a RÚNA szervezésben meghívott szerzőkkel, alkotókkal, így van például Nemes István által dedikált Káosz kötetem, vagy Szikszai Gábor által aláírt Boros - Szikszai Eclectic albumom (Boros Zoltán valahova eltűnt). Érdekes, hogy ugyan emlékszem Novák Csanádra és Nyulászi Zsoltra, de az nem ugrik be, amikor a M.A.G.U.S. szerepjáték szabálykönyvemet dedikálták nekem (levettem a polcról, alá van írva, nem csalás, nem ámítás). Az íjjász bemutatóra és a számháborúra valahogy nem találtam oda, szerintem az 1200-est nyomkodtam... Aztán jöttek az elmaradhatatlan csínyek is ;-) a PeeCee-sek barakkjára kiraktunk egy meggyalázott Micro$oft telepítő lemezt jól lespriccelve naptejjel, a férfi WC piszoárjaiba szintén Mega$ matricák kerültek és azt sem bírtuk ki, hogy ne írjuk ki a PeeCee előadásoknak helyet adó kisterem ajtaja fölé, hogy "PöCe Gödör". GigaLoL Ha jobban bele gondolok, akkor riszpekt a PöCéseknek! Ezek az arcok képesek voltak komplett szutyok 40 kg-os 286 és 386-osokat, vibráló ócska 20 kg-os VGA (CGA, EGA?) monitorral odacipelni és erőltetni a fejlett PöCe hangtechnikát bipp bipp szörcs szörcs! :-) Jól van gyerekek, de minek? ;-) Emlékszem egyik manusztól megkérdeztem, hogy a PöCéje elejére ragasztott műanyag biz-baz micsoda, hamutartó? Egértartó közölte és megsértődött... Na jó, azt hiszem valakinek volt SB vagy GUS hangkártyája is (egy lakás ára volt anno)?
Aljas módon irdatlan jól szórakoztunk a lájv fantazizó srácokon, LordKarton és SetétSzúnyogháló összecsapása különösen tetszett. :-) Egyik este pedig sikerült rávennem a csapatot, hogy vacsora után menjünk el kocsmázni, azt hiszem két helyre is betértünk, kértem nekik a felső pultról (aki járt már ilyen egységben, az tudja, hogy ott a tömények tartózkodnak), a hangulatot fergetegesre sikerült fokozni, arra emlékszem, hogy korom sötétben lógtunk vissza a tábor területére, nem kicsit illuminált állapotban. Az ablakunk alatt játszó szerepjátékosok dumáján pedig annyira elkezdtünk nevetni, hogy a szomszédos barakkban lakó GURU Team-et kímélendő ki kellett mennünk a focipálya közepére visítani. Arra emlékszem, hogy a varázslójuk, meg a harcosuk éppen "gyakja" a sárkányt, ami szikrázik nekik... hűű vajon melyik testrésze szikrázhatott a sárkánynak? Na ná, hogy a kloákája!, hiszen az egy gyík! LoL és megint csak LoL! Ha megtalálom R.I.P. által hirtelen felindulásból készített karikatúrát erről az esetről, akkor beszkennelem és felteszem örök mementóként (az örökkévalóságig és még egy kicsit továbbra, egész addig, míg a blogot tartalmazó szervert ki nem húzza valaki a konnektorból). De most komolyan, kinek az ötlete volt a másnapos ébredés utáni fejünket lefotózni??? :-P Hát körülbelül így telt el ez a kilenc nap 1994-ben, számomra felejthetetlen élménynek bizonyult, az biztos. :-DDD
Ezeket a képeket valami számomra ismeretlen mókus szkennelte kb. 256 színű gif formátumba úgy 1995 táján valami "remek" PöCén. Régi AMIGA 880Kb-os lemezeimen találtam meg őket, sajnos nem lett meg az összes (36 kockának kéne minimum lenni), egy része valahova elkallódott. Az eredeti AMIGA-n adott fájl neveket megtartottam, tehát ez nem most lett kidíszítve. A GURU Magazin 94/8 számának 59. oldalán láthattok belőle még párat, ugyan az a fotó sorozat. Illetve a RÚNA magazin I. évfolyam 7. számában (8-9 oldal) olvashattok képes szösszenetet Novák Csanád tollából (LordKarton és SetétSzúnyogháló tuti rajta vannak a képeken). Aki úgy érzi, hogy a vízözön előtti fotójának megjelenése számára problémás, vagy egyszerűen csak ülepen akar billenteni, mert anno megettem a kajáját, az küldjön egy kommentet, vagy mailt és készséggel kiteszem a szokásos censored feliratot. :-)
Nehogy már nektek legyen a jobb! :-D Ugyan arra már nem emlékszem, hogy a Valhalla Records által felfedezett Carpe Diem zenekar tiszteletét tette e a táborban egy pléh-bekk "koncert" erejéig, de ezt a számot is ehhez az évhez kötöm, úgyhogy az archív videó beágyazva jól... batu ááá, reppeli a csávó mi? :-DDD
1) .. ahhoz, hogy az akkori SF és F könyvkiadódsi érthető legyen, bele kellene nyúlnom abba a tematikába, ami a Mellonta Tauta blogom profiljába tartozik, szerintem ettől itt most eltekintek.
... ott hagytam abba az AMIGA és köztem lévő sajátos kapcsolat taglalását, hogy hiába voltam baromi boldog a kedvenc számítógépemmel, a világ nem volt hajlandó megállni... Egyre kevesebb olyan új kiadású demóhoz és játékhoz jutottam, ami futott a kedvenc gépemen... ebből fakadt egy elég komoly sértődés részemről. Például 1994-ben, ami számomra egyike volt a legjobb AMIGA-s éveknek, a nyári GURU-RUNA táborban (ha megtalálom a fotókat, lesz beszámoló) többedmagammal értetlenkedtünk a Commodore és az AMIGA csődjén. Az egész történet szép lassan lejtőre került... olyas fajta érzésem lett, hogy pontosan másodjára vágtam olyanba (első volt az Enterprise 128), ami megállt mint Börzsönyben az eső. Amúgy logikus a kérdés, hogy ha ennyire szerettem anno ezt a dolgot, akkor miért nem vettem (vetettem) magamnak egy relatíve olcsó csúcsmodellt (AMIGA 1200)? Azért, mert ragaszkodom a gépeimhez ;-) nem volt szívem a B52 Rock Lobstert eladni (pedig kezdőtőkének jól jött volna az ára) és különben is közbe jöttek az élet „nagy” dolgai... :-P Első munkahelyem okozta rendszeres elfoglaltság, közben főiskola, szembesültem a PöCé-k kizárólagosságával. A kiadott feladatokat egyszerűbb volt PöCé-n elkészíteni (5,25” floppy, háj szpíd MsDOS, DataFlex, TurboPascal, meg amit akartok), így kényszerültem platformváltásra (az akkor beszerzett 486SX meg van még, valamikor az is megér egy „misét”, de nem olyan fontos, szóval egyhamar nem szedem elő). :-P Azóta sem szerettem meg a PöCé-t, azon dolgozom. Tulajdonképpen ki a fene szereti a ciroksöprűjét, vagy a Robi kapálógépét, ha naponta kell kubikolnia vele? Amúgy ez manapság már nem annyira az AMIGA Rulez – PöCe Suxxx történet. Személyes véleményem az (ha érdekel bárkit az olvassa el, akit nem az hagyja ki a lábjegyzetet), hogy (1) ...az eredeti történet meg pokoli rég volt, spongyát rá!
Szóval divatAMIGA-s korszakom kezdődött, szépen elpihent a B52 Rock Lobster a dobozába, évente kb. kétszer elővettem és végig néztem rajta vagy 200 lemeznyi demót... Valamikor 1998 tájékán kezdődött lassan újra a történet, amikor beállított az egyik barátom egy hibás 600-assal. Meglepett, hogy ez a hófehér kivitelű gépezet mennyire picike. Na hát ő (mármint a June Bug) lett az első ECS grafikai képességekkel bíró AMIGA-m. :-) Mint említettem, hibás. Akkor még fogalmam sem volt, hogy a falatnyi alaplapon lévő durva átégések mitől keletkeztek (ebben a cikkben még nem lövöm le a poént)? Minden esetre a floppy meghajtó fejének szétbarmolását azoknak a számlájára lehet írni, akiktől a barátom elhozta ezt a jobb sorsra érdemes gépet...
katt a feliratozott képért:
Az AMIGA 600 jelű gép 1992-ben jelent meg, nézzünk pár adatot és tényt róla: - Kódneve a The B-52's zenekar száma után szabadon June Bug lett, a linkre kattintva meghallgathatjátok a számot, előre szólok, a Rock Lobster-nél is nehezebben fogyasztható! - Továbbra is 7MHz-es Motorola 68000 32bites CPU ketyeg benne, külső buszai 16bitesek. - Grafikai képességeit az ECS (Enhanced Chip Set) adja, nevesen a Fat Agnus (ECS display vezérlő), a Super Denise (ECS display dekódoló), a megszokott Paula (audió és I/O vezérlő), és egy új chip a Gayle (címdekóder és IDE vezérlő). - Kickstart 2.05 rom-ot tartalmaz, melynek a verziószámára érdemes odafigyelni, az első változat ráadásul nem kezelt HD-t, 37.500 (olvasói megjegyzés: 37.299 - nincs scsi.device, sem az ide, sem a pcmcia nem megy, 37.300 - megy mindkettő, de csak 40mb-ig, 37.350 - méretkorlátozás nélkül megy ) alatt pedig a mérettel vannak problémák. - 3,5" DS-DD 880Kb kapacitású beépített floppyval rendelkezik - A kis méret miatt lemaradt a numerikus billentyűzet. - Az A500-nál megszokott expansion slots nincs, helyette egy kissé fogyatékos trapdoor expansion slot csatlakozó van, ami korlátozott bővítést tesz lehetővé. - Pozitívum viszont a PCMCIA (píszíemszia? :-) ne köszöngess, mond, hogy picimaci és kész) csatlakozó, ami iszonyat rapid fájl cserét tesz lehetővé pl. a fent emlegetett PöCével. - Alap kiszerelésben 1Mb chip memórával rendelkezik, ami a trapdoor-on keresztül bővíthető fel 2Mb-re. - CPU kártya nélkül maximum 8Mb fast memória kezelésére képes, oly módon, hogy egy PLCC foglalattal rátűzzük a processzorra a bővítő kártyát. - Ahogy az lenni szokott AMIGA-k esetében, az ügyes szovjet mérnökök ehhez a masinához is készítettek 68020-68030 accelerátor kártyát. Ugyan az a metódus, mint a memória bővítőnél, a CPU tetejére tűzött PLCC foglalatban végződő kártyát kell elképzelni.
a bugos Bug, avagy a Bug bugja:
Bemutatkozásnak egyenlőre ennyi elég lesz a June Bug-ból, folyt. köv…
1) PöCe - személytelen-arctalan tucatgép, 30 éves elavult szabványokat tart, drága, de legalább ócska, optimalizálást teljesen mellőző óriásszoftverek Gb adatai birkóznak rajta dög lassan, a horror mennyiségű Tb vinyókon, Gb memóriákon és GHz-ken... Kétforintos vacak dzsunka technológiának tartom az egészet...
... úgy gondolom, hogy lehetőségekhez képest sikerült kellő alapossággal körüljárni a B52 Rock Lobster accelerátorokat (még home made változat is volt belőle). :-) Egyenlőre félre teszem ezt a témát, mivel elfogytak a tesztelni való kártyáim és visszatérek a jó pár cikkel ezelőtt félbehagyott kezdeti irányokba. Nem kell félni, előbb-utóbb lesz még folytatása ennek a sorozatnak, hiszen más, fejlettebb AMIGA vasak esetében is lehet a bővítések megoldásait boncolgatni... ;-)
Tehát végezetül az amerikai Computer System Associates Inc. 1990-ben kiadott Mega-Midget Racer nevű kártyája kerül terítékre. Hozzám egy gyári 25MHz-es modell került, ami egy műanyag tokozású 25MHz-es 68EC030 processzort tartalmaz (nincs benne MMU). A kártya csak PGA tokos FPU-t kezel, ez azért pech számomra, mert a 680030 mellé 68882 dukálna, de abból csak PLCC tokos áll rendelkezésre. A próba kedvéért egy viseletes 16MHz-es 68881 FPU-t tettem be mellé, láb kompatibilis, vígan kezeli. Szokásos szolgáltatás, hogy az FPU meghajtható a processzor órajelével szinkron és külön rezgővel aszinkron módban is.
Ha rápillantunk a lapra, akkor látjuk, hogy két kristályoszcillátor számára van rajta hely (az egyik a CPU, a másik az FPU számára). Na végre egy turbókártya, ahol érezhető, hogy a gyártó komoly összegeket költött a fejlesztésre. A CPU külső órajelének AMIGA buszra történő szinkronizálásához jó pár jel egymáshoz képesti viszonyát meg kell mérni és be kell lőni, az ehhez szükséges műszerek pedig költségesek. Ennek örömére több különböző sebességű kristállyal próbáltam a processzort pörkölni (25, 28, 31 MHz és kimondani is szörnyű egy 40MHz-es rezgővel is). Nem jött ki a füst... ugye mint tudjuk a processzor füsttel működik... minden kipróbált sebességen stabilan járt a CPU! Az utolsó kettővel csináltam sysinfó tesztet (a 40MHz-es fotót valahova elkevertem), aztán mivel nem tapasztaltam igazán komoly melegedést, a 40MHz-nél maradtam. Herr Neuroth, akkor még is büntetlenül felhúzható az a 030-as mikroprocesszor órajele !? ;-) Hűtést persze nem árt majd eszkábálni rá, főleg egy teljesen összeszerelt 500-as esetén (nálam az ritka, mint a fehér holló, megelégszem egy alaplappal, amiről egy ram bővítő és egy floppy lóg).
A turbó két fajta memóriabővítési lehetőséget is kínál, akarom mondani kínálna. Közvetlen a CPU fölé lehetne tenni négy darab, összesen 512Kb méretű SRAM IC-t, amit használhatunk kedvünk szerint memóriának és maprom-ként is (a KS számára). Pechemre erről a kártyáról ez a négy IC hiányzik és ahogy az lenni szokott (pedig árban nem húzós tétel) itthon egyáltalán nem kapható a megfelelő alkatrész (vagy én nem találtam)! :-PPP
A kártya oldalán lévő tüske csatlakozó sorra tehető a ZIP RAM-os bővítő modul, aminek külön neve is van, úgy hívják, hogy Mega-Memory. Ismételt pechemre, a Mega-Memory kiegészítője is hibás, az összes ZIP le lett róla vágva (nem én voltam) és pár galvanizált luk oda van (javítása folyamatban, de ez is kb. úgy készül majd el mint a luca széke, vagy éppen türelmem nincs, vagy időm). Így viszont nem tudtam 32-bit-es fast memória társaságában kipróbálni a kártyát. Azt olvastam az AMIGA fórumokon, hogy egész ütős darabnak ígérkezik 40MHz-re felhúzva. Ennek a kártyának a memóriája szintén nem autoboot-os, de egy 1990-ben kiadott hardvernél ezen nem sértődöm meg (nem egy mai darab). A használatba vett Mega-Memory, A500 expanson port-ra rakott egyéb kiegészítőkkel való összeakadásról sincs információm (de nem okozna túl nagy meglepetés, ha ez is ütközne a autoconfig 8Mb tartománnyal).
A HD vezérlő kártyán található 16-bites fake fast memória társaságában tapasztaltam további minimális gyorsulást, de nem az igazi 32 bit-es ram nélkül. Ha oda jutok, hogy megrendelem a hiányzó négy SRAM IC-t és elkészül a oldalsó bővítője (újabb "logisztikai" probléma, honnan szerzek bele megfelelő ZIG-ZAG IC-ket, az SMD ellenállásokkal helyettesített jumperek átállításáról már nem is beszélve), akkor visszatérek a sebességére. :-D
A kártya valós idejű óra funkciót szintén nem tartalmaz, de ez legyen a legkisebb bajunk. Amit még érdemes megemlíteni, hogy tekintélyt parancsoló a mérete, 16,5 x 20,5 centiméteres, szóval inkább nevezhető alaplapnak, mint kártyának! Egy AMIGA 500-ban kényelmesen elfér, de más modelleknél akadhatnak komoly problémák az elhelyezésével (500, 1000, 2000, CDTV modellekhez használható).
Értékei a sysinfo szerint 31 - 40 MHz-es kristályoszcillátorral és ram nélkül: - Számított sebessége: 31,05MHz (40,30Mhz) - Dhrystones 597 (686) - CPU Mips 0,62 (0,71) - FPU MFlops 0,45 (0,47) - Chip sebesség AMIGA 600-hoz képest 2,04 (3.00)
... most, hogy az előző bejegyzések nyomán mindenki "kigyúrta magát" AMIGA processzorokból és WHDLoad-ból is, folytatom a kis B52 Rock Lobster turbó kártya tesztet, az etalonnak számító negyedik generációs Motorola processzoros hardverekkel. Az első 030-as, ami a kezembe került, a szintén német gyártású M-Tec / Neuroth Hardware Design által jegyzett M-Tec 68030-as kártya. Remélem a tulajdonosa nem fog rám megsértődni, amiért kedvenc hardvere (amit a cikkhez adott kölcsön) kritikát kap... :-)
Ez egy érdekes hardver, tulajdonképpen úgy is mondhatnám, hogy itt van egy szidható M-tec kártya! Valószínű, hogy inkább Udo Neuroth-ot illeti ez a fajta "dicséret", mindkét kártyája (a 68020 és ez a 68030) fapadosra sikerült. Sajnos ebből a kártyából nem született meg az a "megfésült" változat, amit az előzőekben ismertetett 68020i-nél láthattunk. 1993-ban (tehát csupán egy évvel korábban, mint a 68020i) autoconfig nélküli fast memóriával adták ki ezt a bővítést. Ez WHDLoad szempontjából nem baj, hiszen az operációs rendszer alatt, szoftverből bekapcsoljuk a plusz memóriát. Viszont anno ha floppyról indítottunk alkalmazást, akkor sebesség növekedést egyáltalán nem, csak az esetleges kompatibilitási hibákat érezhettük. A processzor órajel előállítása szintén az alaplapi frekvencia duplázásával történik. Azt gondolom, hogy a 030-as CPU elég jól húzható, így itt nagyon jó lett volna mondjuk a 28MHz (20MHz-s chippel)... FPU-ból csak PLCC foglalatosat tud kezelni, szinkron és aszinkron módban. Történetesen megoldották, hogy egy 68882 koprocesszort akár 40 MHz-n is tudjunk kergetni, ez pozitívum.
A kártyára integrálva 4Mb fast ram került (gyártottak 1Mb-osat is, el nem tudom képzelni, hogy minek), szerintem előnyösebb a foglalatos EDO ram. A memória elegendő a WHDLoad-hoz, de nem igazán elegáns megoldás. Ráadásul érthetetlen módon ez a kártya (mint minden MTec) szintén összeakad a fast RAM-mos HDD vezérlő címtartományával. Ami ha jól tudom szoftveres trükközéssel sem korrigálható, nem olvastam róla sehol és időm nem volt kikísérletezni vele. Így sajnos ezzel a kártyával sem sikerült 12Mb fast memóriát varázsolni a gépemre (RocTec-en 8Mb 16 bit fake fast + 68030 4Mb 32 bit real fast). A sebesség értékei floppyról bootolva olyanok, mit amit a PAK68-1-nél is láttunk. WorkBench alatt a 32 bit fast memóriát beállítva elég jók (érdekes, hogy a 68020i picit gyorsabb nála). Valós idejű óra funkciót nem tartalmaz, mondjuk ezt én nem tartom hibának. Előnye még, hogy viszonylag kisméretű, így a 68K foglalatos gépbe (500-ban próbáltam, 2000-ről írják) befér. Nyilván akinek van, az örüljön neki, azért mert én problémáztam rajta, attól még jó dolog, remekül használható darab! :-)
Értékei a sysinfo szerint, a zárójeles 32-bit fast ram mellett értendő: - Számított sebessége 13,60 MHz - Dhrystones: 589 (2220) - CPU Mips: 0,61 (2,31) - FPU MFlops: 0,71 (0,72) - Chip sebesség AMIGA 600-hoz képest 1,96 (1,96)
