... tulajdonképpen nem sok nyűgöm volt a videó jellel ;-)  kivéve persze a speciális 13 pin-es DIN csatlakozót, ami nem kapható itthon. Nem vagyok szívbajos, vettem egy bontott kábelt az ebay.de-en (volt vagy 5 euró postával együtt). Amikor megérkezett és szétszedtem, rájöttem, hogy megfelelő krimpelő-fogó nélkül nem tudok ezzel a csatlakozóval zárlat mentes RGB kábelt gyártani... Akkor hogyan lesz az ATARI ST a kedvenc RGB monitoromra drótozva? ;-) Igen, pontosan, drótozva lesz ...

Az egyik alaplapom egy 1040FM géphez tartozik, tehát a RF Modulátor gyárilag be van építve (elígértem másnak, azt nem fogom berhelni). Mondanám, hogy a modulátor jó dolog, de tudjuk, hogy a TV modulált jel csapnivaló minőségű. A másik alaplapom viszont 1040F, tehát erről komplett ki lett hagyva ez az elektronika. Kezdhetnénk rajta moralizálni, hogy gyári állapotú gépbe beletúrni? Az állapotokról annyit (tettem fel a galériába pár képet), hogy a gyárilag beszerelt printer port ferdére sikerült. Az előző tulajdonos (valószínűleg Németországi lomizásból származó gép, tehát nem felderíthető) kiszedte a két gyári ROM-ot, befoglalatozta a lapot és 6 darab 32Kb-os M27C256B EPROM-al tömte meg. Ennek örömére fogtam és kiforrasztottam a 68000 CPU-t, mert zavar, hogy fixen van forrasztva a lapra (kiváló ATARI turbókártyák vannak) és az is kapott egy foglalatot. Na szóval nem szerettem volna a videó csatlakozó aljára fixen kábeleket forrasztani. Találtam az RF modulátor és a Shifter árnyékoló doboza között egy J13 jelölésű 10 pinből álló tüskesor helyet. Leírást persze nem találtam róla a neten, a séma rajzot is átbogarásztam, ott sem volt róla szó. Elkezdtem méregetni a számomra érdekes jeleket, íme:

A furcsa színű betűk jelentése 1 - Red, 2- Green, 3 - Blue, 4 - VSync, 5 - HSync és 9 - audió kimenet. Rácsobbantam, hogy ha egy audió kimenet van, akkor ezek szerint a hang jó esetben (némi trükkel) is álsztereó tudna lenni, mindegy, ki nem javítom az előző cikket (gépkönyvem nincs hozzá, a neten fellelhető források minősége pedig olyan, amilyen)... :-) 
Szóval fogtam egy 9pin DSUB csatlakozót és kivágtam a lukat számára a hátlapon (1-2 millimétert csúsztam meg, a vízszinteshez képest, a gyári printer port mondjuk 4-et), majd a megfelelő helyre forrasztott dórtok végre feltettem egy csatlakozó sort, így a kapcsolat bontható (ha ki akarom venni az alaplapot, akkor ne kelljen újra forrasztanom). Ami még fontos "fogjunk" az alaplapon egy GND (föld) pontot és azt is kössük be a helyére, különben nem kapunk értékelhető képet. Most eltekintek attól, hogy a konkrét bekötést lerajzoljam, az előző pár videó jelekkel foglalkozó cikkben elkészített RGB illesztések hajszálra ugyan ilyenek, mint ez a mostani. A módosításokat meg lehet tekinteni a galériában. :-)

A folytatásban (nem most lesz) az ATARI - PC adatcserével fogok egy kicsit foglalkozni...

... egy rövid kitérő: február 13-án volt a ReTRo Tauta blog 1 éves! ... szalad az idő ... :-)

Aki követi a blogomat, az már láthatott AMIGA 500-as alaplapról készült képet. Ezt azért említem meg, mert azonos "gyökerű" gépekről van szó. A felszínes szemlélő számára is feltűnhet, hogy mindkettő Motorola 68000 CPU-ra épül. Ez nem csak azért van így, mert a 68K volt akkoriban a legnépszerűbb processzor (MAC-ekben, ATARI-kban, AMIGA-kban, konzol gépekben, nyomtatókban, rooter és telefonközpont alaplapokban lehet vele találkozni).  Az ATARI ST és az AMIGA gépek hasonlósága a közös tervező és fejlesztőgárdában keresendő. Az ATARI az új tervezésű számítógépeiben az AMIGA Inc. által fejlesztett chipkészletre szeretett volna hagyatkozni. A kezdeti időkben befektetőként volt jelen az AMIGA Inc. életében. Az üzlet nem úgy jött létre, ahogy eredetileg gondolták, zűrös a történet... Az ATARI végül Jack Tramiel vezetése idején, saját erőből és kútfőből fejezte be a gépének fejlesztését. Az ST gépeket egyébként a "The Jackintosh" gúnynévvel is szokás illetni. Akit bővebben érdekel, az olvasson utána az ATARI, a HI-Toro és az AMIGA Inc. cégek történetének. Végül is az ATARI ST modellek a rengeteg előnyös tulajdonságuk ellenére is alul maradtak az akkoriban forgalomba lévő gépekkel szemben. Többek között azért, mert kispóroltak (a saját nem készült el időre) belőlük egy fontos custom chipet. A BLITTER névre keresztelt IC (az alaplapon ott van a helye) tulajdonképpen egy grafikai koprocesszor lenne, ami a grafikai adatok gyors mozgatásáért felelne. Így a gép nem tudja megmutatni a hardverből adódó valódi képességeit. A grafikai tulajdonságai elnagyoltak, az operációs rendszere nem képes multitask-ra, az egér vezérelt grafikus felülete is kezdetleges. Blitter chippel szerelt ATARI-k csak 1989-ben tudtak megjelenni, de akkorra már késő volt. Úgyhogy hiába előzte meg az ATARI ST 520 kiadása két évvel pl. az AMIGA 1000-et és hiába verte az Apple Macintosh gépeit, nem tudott piacvezető szerepet elérni. Érdemes megnézni az ATARI  ST - Macintosh - TV Commercial videót.

Az ST alaplapjából több különböző tudású és felszereltségű változat készült. Betűkkel és számokkal lettek jelölve a nevében a beépített plusz funkciók. A fényképen éppenséggel egy ATARI STfm 1040 alaplap látható. Az "F" a táp és a floppy, az "M" az RF modulátor, a 1040 pedig az 1Mb ram beépítésének a jelölése.
Kattanj a képekre nagyobb méretért...

Fussunk végig az alaplapon lévő főbb alkatrészek listáján és a gép tulajdonságain:
CPU: 8MHz-es sebességgel ketyegő Motorola 68000 processzor.
RAM: 1 MB
ROM: összesen 6x32Kb kapacitású IC, maximálisan 192Kb.
Megjelenítés: (60 Hz NTSC, 50 Hz PAL, 71.2 Hz monochrome)
- alacsony felbontásban 320 × 200 (16 szín) 512 színből álló palettából
- közepes felbontásban 640 × 200 (4 szín) 512 színből álló palettából
- magas felbontásban 640 × 400 (mono), monochrome VGA megjelenítés
Hang: professzionális Yamaha YM2149 hang chip, valódi sztereó hanggal. Az ATARI ST az első otthoni számítógép, amely MIDI támogatással rendelkezik, ezt a tulajdonságát Mike Oldfield vagy Jean Michel Jarre is remekül kihasználta zeneszerzésre.
Operációs rendszer: TOS v1.00 (The Operating System), GEM (Graphical Environment Manager) WIMP (Windows, Icons, Menus, Pointer) GUI (graphical user interface). A GEM a fejlesztésre szánt rövid idő miatt elég elnagyolt, nem használja ki a gép valódi lehetőségeit.
Háttértár: két oldalas 31/2" 720Kb kapacitású Floppy meghajtó (az ST 1040-ben).
Custom chipek:
- SHIFTER videó léptető regiszter chip, minden felbontásnál 32Kb memóriát enged használni a bitmap grafikához.
- GLU (Generalized Logic Unit) vezérlő logika.
- MMU (Memory Management Unit) CPU - blitter - DMA - Shifter memória hozzáférését felelős.
- DMA (Direct Memory Access) floppy és merevlemez meghajtó és direkt memória hozzáférési műveletek elvégzéséhez szükséges.
Egyéb chipek:
- MC6850P ACIA (Asynchronous Common Interface Adapter) MIDI, billentyűzet direkt kommunikációért felel.
- MC68901 MFP (Multi Function Peripheral) megszakításos kommunikációért felelő chip.
- WD-1772-PH (Western Digital Floppy Disk Controller) Floppy vezérlő chip, ami PC szabványos lemezkezelést  tesz lehetővé, nem beszélve arról, hogy közvetlenül lehet a gépre külső merevlemezt csatlakoztatni.
-Yamaha YM2149F PSG (Programmable Sound Generator) hang chip.
- HD6301V1 (Hitachi keyboard processor) billentyűzet, egér, joystick vezérlő.

Ha elvégzünk egy rögtönzött összehasonlítást, akkor az ATARI MHz-ben, hangban, periféria kezelésben jobb, az AMIGA 500 ezeket gyengébben teszi. Viszont az AMIGA a teljes chip ramot hajlandó videó ramnak használni és a 28MHz-es brutális sebességű grafikai koprocesszora (Agnus) önmagáért beszél.
Folytatása következik a videó nyűgökkel...

... ezt a lapot (pontosabban félgépet) a vaterán vettem meg működőként, de mire ideért, addigra megadta magát. Bekapcsoláskor a szokásos vékony fehér csíkokat (Motorola CPU indul) és fekete képernyőt produkált, amellett, hogy az alkatrészei (kb. 10 perc bekapcsolt állapot után) normális melegedést mutattak. A lap előéletéről annyit érdemes tudni, hogy toronyba volt építve és egy maszek AT-s billentyűzet adapter volt ráforrasztva a billentyűzet vezérlő - VIA - P9A környékére. Véletlenszerűen mértem feszültségeket a bejövő táp vonal és egy-egy custom chip környékén, minden normálisnak mutatkozott. Ebből (utólag kiderült, hogy hibásan) arra következtetésre jutottam, hogy szállítás közbeni dobálás okán a 28MHz-es oszcillátor elhalálozott. Szerencsére ebből van itthon, úgyhogy nem voltam rest és kicseréltem a rezgőt. Az eredmény elég meglepő volt, az alaplap beindult, de a legkisebb "problémára" (elmozdítottam a lapot, vagy betettem egy floppy lemezt) azonnal újra indult és GURU meditation kódokat írt ki (8000_0004 CPU Deadend - General fault). Az AMIGA-hoz rendszeresített és a KickStart ROM verziójához igazított operációs rendszerrel (WorkBench 3.0) nem volt kompatibilis, be sem tudtam tölteni. Végül egy demót találtam Push Entertainment - Klon (na jó, nem kellett sokat keresni, ezt használom tesztre), ami időnként hajlandó volt lefutni rajta. A stabilitás egy RCA 120 8Mb fast ram kártya segítségével növelhető volt, de ha egy erősebbet krákogok és hanyatt vágja magát gép, akkor ott hiba van... Kell egy működő lap, hogy betegyem egy csúnyán szétfaragott házba és legyen egy olyan gépem, amit nem sajnálok mindenfélével nyúzni (pl. hardver tesztekkel, vagy magammal cipeléssel).

Sejtettem, hogy tápellátási gondok vannak, valahol... Ennek örömére lebontottam róla az összes alumínium elektrolit kondenzátort és pótoltam őket (a 4 gyárilag is furatszereltet kivéve) SMD tantál kondenzátorokkal, az előző cikkekben már vázolt módszerrel. Az ezt követő tesz már egész biztató volt, az új kondenzátorokkal az alaplap jobban muzsikált, mint előzőleg, de a bosszantó hiba (random időpontokban történő újraindulás, CPU Deadend GURU kód) továbbra is fent állt. Gondoltam valamit elnéztem, nem mindenhol lehet utólag kimérni a kondenzátorokat. Mérgemben visszabontottam majdnem az összes tantál kondenzátort és olcsó furatszerelt alumínium elektrolit kondenzátorokkal dobáltam a helyükre. Egy dőlt betűs megjegyzés, erős a gyanúm, hogy a bejövő tápvonalon elhelyezett C409 kondenzátor értéke a C= által gyárilag alul lett tervezve. 100uF 25V-set építettem be 100uF 6V helyett. Ezt a technikát nem biztos, hogy mindenki ismeri, ezért mutatok róla egy fotót.

Fogóval kihajtottam 90 fokban a lábakat, méretre vágtam és ráforrasztottam az előzőekben letisztított forrszemekre, gyorsan lehet vele dolgozni, egyértelmű a végeredmény. A hiba továbbra sem szűnt meg és ha 4-5 órát foglalkozom valamivel (addig nem tudok másba fogni) és ennek ellenére sem érek el kielégítő eredményt, akkor már nagyon mérges szoktam lenni... Lehúztam minden csüngő kiegészítőt a lapról (floppy dirve, CF2IDE adapter, RCA 120 ram kártya, egér, hangkábel), bekapcsoltam és a séma rajz segítségével elkezdtem minden olyan részt kimérni rajta, ami a tápellátással kapcsolatos (power és decoupling néven futnak). Fél óra keresés után azt találtam, hogy az oszcillátor VCC lábára 1,9V feszültség jut el 5,14V helyett. Jó, de miért is? A séma rajz 6. oldalán a video decoupling kapcsolás elején jelölt FB992 alkatrészre kezdtem gyanakodni. Egy másik lapon mérve a tulajdonságait, az egyik oldalán még meg volt az 5,14V, de a másik oldalon már nem. Azt hittem ez valami biztosítékszerű (az AMIGA 4000T partlist szerint "filter ferrit SM"), úgyhogy fogtam a forrasztópákát, leszedtem az alkatrészt és a két forrszemet rövidre zártam egy darab dróttal. ;-) Úgy tűnik nem csináltam semmi rosszat, mert az eredmény egy olyan alaplap lett, ami több mint 6 órája folyamatosan működik az asztalomon (demókat nézek rajta WHDLoad alatt).

Rövid konklúzió:
- Sok időt spórolhatunk meg, ha minden élesztést azzal kezdjük, hogy a bejövő tápvonal feszültség értékeit, illetve minden fontosabb alkatrész tápfeszültségét leellenőrizzük.
- Nem gondoltam volna, hogy a Kyocera márkájú oszcillátor elindul a névleges feszültség alatt és közel jó MHz értéket képes leadni (szemben a gyári Raltron-nal, ami meg sem mukkant 5V alatt).

... RCA120 fast ram kártya (SpeedUP kártya néven is futnak az ilyen kiegészítők), ez volt az első AMIGA 1200 bővítőm. Mit érdemes erről a kártyáról tudni (azon kívül, hogy a GURU jubileumi számában írtam róla egy tesztet)? Előnye, hogy akár 4Mb, akár 8Mb rammal kiegészítve gépünket az eredetileg 17 másodperces bootolási folyamat (ugye milyen jó lenne ez egy PöCén?) 4 és fél másodpercre csökken le! Bődületesen gyors a gép éledése a kártya jelenlétében, de olyannyira gyors, hogy csak hagyományos egér használatával tudok az AMIGA EARLY STARTUP CONTROL nevű menübe belépni (PIC16F84 alapú illesztőt használva nem). Ezzel a kártyával gyakorlatilag elkezdhetjük érezni a gépünkben lévő 68EC020-as processzor előnyeit, WHDLoad szépen működik vele. :-) Nem értettem, hogy mások miért csipognak a PCMCIA porttal való inkompatibilitásra? Az enyém nem akadt össze a PCMCIA porttal 8Mb ram használatakor, így a trapdoor kapcsoló lehetőségeivel nem kellett élnem. Kihasználatlanság okán megváltam a saját RCA120-amtól, majd szereztem egy másik, meglehetősen viharvert változatot belőle. Kipróbáltam és tényleg :-P 8Mb ram használatakor teljesen megfogta a PCMCIA portot, hiába csatlakoztattam, nem látszik az CF kártya adapter... Ez eléggé bosszantott, mivel fürgesége miatt ezt a kártyát előszeretettel használom tesztekhez, nyilván kéne a PCMCIA port is az adatcseréhez. Megkértem Zolaash-t, hogy fotózza le azt az átalakítást, ami az eredeti RCA120 kártyámon volt. Rendes srác, megtette, a képei alapján megcsináltam a módosítást.

Az élcsatlakozón az AMIGA expansion portjának 38-as (Adress 0) lábára menő tüskét kiforrasztottam és kihúztam a helyéről (nem vágtam el, mert ki tudja mire kell még az az élcsatlakozó a jövőben). Ráforrasztottam egy drótot a végére és  összekötöttem az U5-ös jelzésű GAL 4-es lábával. Nem lett szép, de az kit érdekel ;-) én a funkcionalitásra megyek rá! Az eredmény a képen látható, nem csalás, nem ámítás, a FAT-ra formázott CF kártya tartalma megnyitva, felette látszik, hogy 8Mb ram-ot használok az RCA120 kártyával.

Az egészből annyit értettem meg, hogy az AMIGA alaplap Address 0 lába más jelet kap, mint eddig. Próbáltam méregetni, de nem sok sikerrel, aki esetleg tudja, hogy pontosan mit csináltam, az dobjon egy kommentet róla.

... jelenleg hét darab hibás AMIGA 1200-as alaplapom van. Azért van ennyi, mert teszt célokra szerettem volna egy jól működő lapot. Több olyan van köztük, amit eredetileg működőnek vettem meg. Van ami a postai szállítást nem bírta ki és olyan is, ami valamelyik elöregedett alkatrész zárlata (mondjuk kondenzátor) következtében halálozott el közvetlen az első bekapcsoláskor némi füst kíséretében. A hétvégén elővettem azt a lapomat, ami a legrosszabb állapotban volt (ezt kifejezetten gyakorlás és pótalkatrész célokra vettem). Sok alkatrész hiányzott róla (ALICE, LISA, VIDEO DAC, PAULA és az egyik VIA IC, valamit az összes kondenzátor). Gyakorlásként álltam neki a felújításának, a beindulásához nem fűztem túl sok reményt. Kíváncsi voltam, hogy a letisztított alaplap hússzoros nagyítást adó órás lupéval történő alapos átnézése és a felfedezett hibák célzott javítása milyen eredményt hoz?
Ezen a képen például a VIDEO DAC sarkánál lévő vezeték fixálása látható, az egyik forrszemből meredező furcsa szállak a fültisztító pálcikáról maradtak ott, amivel a felületet áttöröltem. Ez egyben elég jó közelítést ad a valódi méreteket illetően... ;-)

Az alaplappal annyi történt, hogy az előző gazdája által bolygatott részeket átnéztem lupéval. Találtam a VIDEO DAC és a LISA környékén összesen három hibát (két forrszem hiányzott, illetve egy vezeték volt szakadt), ezeket kijavítottam egész vékony vezetékkel. Kitakarítottam a TP1, TP2, TP3, teszt csatlakozók és a P9A, P9B bővítő csatlakozók ónnal befuttatott lukait (ez jól jöhet még, az agyam folyamatosan jár mindenféle ellenőrző, vagy bővítő lehetőségen). Beültettem az új kondenzátorokat és neki álltam a hiányzó IC-k helyét befoglalatozni. Persze könnyedén be lehet forrasztani az IC-ket... (legkönnyebben forrasztó paszta - hőlégfúvós forrasztóállomás segítségével, erre fogok áttérni hamarosan), de ismeretlen állapotú eszköz és alkatrészek esetén felesleges. Amikor ezzel kész voltam (az egész művelet ha jól emlékszem 4-5 óra intenzív munka volt), akkor az alaplap többszöri nagyítóval történő ellenőrzése következett. Nagyon örülök, hogy ilyen lupét vettem! Majdnem teljes egészében kiváltja a forrasztások utáni szakadás vizsgálatot (ami mondjuk egy 84 lábú foglaltnál nem túlzott hátrány), olyan hibákat is észre veszek, ami a légypiszoknál kisebb méretű és eddig rejtve maradt. Helyére tettem az innen-onnan bontott custom chipeket és bekapcsoltam a lapot. Fekete képernyőre számítottam, ehelyett fél fényerejű power LED és folyton újra induló zöld képernyő fogadott. Ezen mérhetetlenül fölbosszantottam magam! :-) Egy anno teljesen tönkre vágott és félig szétbontott alaplap 5 óra intenzív gályázást követően (kő kemény koncentrálással járt) közli velem, hogy "hahó én bizony élek, csak chip ram hibám van, vagy éppenséggel más, csak hazudom ezt a színkódot"? Na ez azért mindennek a teteje... :-)

A hőlégfúvó segítségével leszedtem a négy darab ram IC-t, megpróbáltam ezt a részt is befoglalatozni. Ehhez egy PCI S3 videókártya adta az életét (a foglalatoktól és a ram IC-ktől meg kellett válnia), de hamar kiderült, hogy a foglalatok csak szinteltolással férnének el. Letettem arról, hogy a 2x40 lábat kihuzalozzak, inkább egy csipesz és a hőlég segítségével beforrasztottam az új ram chipeket és mérgemben körbe melegítettem a ram kezelését felelős chip (BUDGIE) lábait, hátha valami hajszálnál is vékonyabb repedés....
Az eredmény nem változott, továbbra is zöld képernyőt villogtat a masina...
A gyakorlás közben készült fotók nagyobb változata megtekinthetőek a galériában, azt hiszem, ha más nem a lupés képek érdeklődésre tarthatnak számot...