...ismét a 80. A suliban láttam anno egy Tomy Turnin' Turbo Dashboard-ot (ADSR cikkét linkeltem be), persze az autók soha nem vonzottak, de az elektronikus kütyük mindig. Szóval majd meg őrültem, hogy nekem ilyen miért nincs (egyáltalán miért nem lehet itthon kapni?)? Kerestem róla ízelítőül egy képet a neten, őszintén szólva én sokkal jobbra emlékeztem (idővel minden megszépül, még az orosztanárnő is)... Ez egy 1983-as kiadású játék, elemes, mechanikusan működik és fényeffektekkel operál, ezen kívül zúg mint a nyavalyatörés (szóval mindenképpen jó dolog egy tizenéves fickó számára!). :-)

Na hát ilyenem nem lett (nem bántam amúgy, de most eszembe jutott, úgyhogy kerítek), de lett helyette egy Tomy Space Turbo, 1985-ös kiadású, szintén elemes (4 góliát az igénye), mechanikus, fényekkel és pokoli zúgással megáldva... Ha jól emlékszem Bécsben vették nekem, valamikor a 80-as évek második felében. Köszönet érte, tényleg kellemes órákat töltöttem el vele.  Zsenialitása az egyszerűségében rejlik, a játék élménye megfizethetetlen, adott idő alatt (mert fogy az energia) hány űrhajót tudsz kilőni (a sebesség fokozásával és jobb reflexekkel nyilván többet). :-)
 

Ma eszembe jutott, hogy kéne vele játszanom és vettem bele elemet, kipróbáltam. Hm... Erre nem emlékeztem, hogy ez még azt hiszem anno tönkre is ment?! :-P Soha nem volt még szétszedve, úgyhogy neki is álltam, hátha lesz belőle valami!

Hogy is működik ez a ketyere? Egy ügyes fogaskerék áttétel forgat egy átlátszó hengert, amin belül a joystick segítségével egy tengelyen jobbra-balra mozgathatunk egy lámpát. A lámpa fénye megvilágítja a hengerre ragasztott háttérrel megrajzolt fóliát és az látszik egy dianézőkben rendszeresített furcsa fehér plexi lapon (nem tudom hogy hívják). Van ezen kívül még egy energia (ha ez a végére ér, akkor megáll a menet) és egy találat számláló, valamit egy sebesség szabályzó. A joystick-on lévő tűz gomb segítségével egy másik műanyag sablont tudunk előcsalni, ami egy felvillanó piros lámpa fényét maszkolja, ezáltal háromszög alakú szaggatott "lézert" tudunk kilőni az utunkba kerülő űrhajókra.
(Kattanj a képekre a nagyobbért.)

Sajnos nem jutottam vele sokra, a mechanika azon része, amely a piros lámpa előtt mozgatja a műanyag maszkot megszorult és ha jól sejtem, akkor ezzel valamilyen összefüggésben a hengert sem forgatja meg. Ahhoz, hogy hozzá férjek a tényleges mechanikájához, (a sebesség szabályzón, a bekapcsoló gombon, a joystickon és a számlálón kívül) le kéne vennem a lámpát mozgató karokat és a komplett hengert is, mert alatta van a két csavar. Ezt azért nem tettem meg, mert a tengelyen két olyan gyűrű van, amit nem tudtam lehúzni (körömmel), fogóval eltörni meg nem akarom, akkor egyenlőre inkább vissza megy a polcomra. :-)

Az esélytelenek nyugalmával mondom, ha valaki javított már ilyen modellt sikeresen, akkor dobjon egy kommentet, érdekelnének a tapasztalatai (szeretnék játszani a sajátommal)!

... "a nagy rendrakás" okán (ami elég esélytelen meló) szántam rá magam, hogy komolyabban faggatni kezdjem a koruk, vagy használtságuknál fogva üzemképtelen retró dolgaimat... :-)

A ZX Spectrum+om akadt a kezembe (nem véletlenül)... Erről a gépről annyit érdemes tudni, hogy 1984-ben adták ki, egy ici-picit áttervezett ZX Spectrum 48K alaplapot tartalmaz, nagyobb dobozba került, ami passzív hűtési elvet alkalmaz, műanyag a billentyűzete (az eddigi gumi helyett), van rajta reset gomb (először azt hittem, hogy gányolt, de rá kellett jönnöm, hogy "jé ez a gyári" döbb döbb), hangosabb a sokat szidott belső hangszórója.

Pár éve került hozzám hibásan, régóta hirdették már olcsón és megsajnáltam. Amikor megérkezett, akkor láttam, hogy a hátulján meghosszabbított csatlakozók sora (egy nagyon szerencsétlen kivitelű műanyag hordozóanyagú hosszabbító van ráforrasztva gyárilag) el van törve és a réz "vezetékek" összeérnek. Ez bizony baj! A masina belső alkatrészeit semmi nem védi az ilyen rövidzárlattal kapcsolatos behatásoktól. Tehát eleve azt feltételeztem, hogy ennek a gépnek emiatt már régen annyi. Mindegy, amúgy is gyakorolni vettem, hibakeresést, kiforrasztást, beforrasztást. Kicsit izgibb mint egy pár LED-et villogtató kapcsolást hergelni...
Nem járt hozzá tápegység, de ezt nem akadály, anno kipróbáltam, 9V-ot „ráadva” se kép se hang, akkor nem szedtem szét, ezt most pótoltam. 

Aki látott már bármilyen Spectrumot "belűről", az tudja, hogy (a belső tápegység különböző részei "produkálják" magukat) a 7805 tápstabilizátor nagyon hamar felmelegedne, ezen kívül halkan „ciripelne” az egyik tranzisztor. Az alkatrészek melegedését nézegettem üzem közben (inkább üzem helyett), de semmi nem történt. Ez nem teljesen normális dolog! A belső tápot első körben nem tudtam kimérni, mert nem láttam még Issue 6 alaplapot. :-) Nem volt itthon a 6-os schematic (azóta megtaláltam, sokat segített) és meg voltam illetődve azon, hogy a rendelkezésre álló Issue 2 beültetési rajzhoz nincs alkatrészlista mellékelve. Nem találtam meg a ZTX650 tranzisztort (be volt hajtva egy kondenzátor és a billentyűzet csatlakozó közé), ami a -5V-ot állítaná elő. Helyből kicseréltem viszont a 7805 tápstabilizátort egy másikra (biztos, hogy hibás volt, nem tudtam rajta feszültséget mérni multiméterrel). Ez jó választás volt, a melegedés azonnal tapasztalható volt a tranzisztor végén (a 9V, +12V és +5V már megvoltak), ezért az alumínium hűtőbordát felszereltem rá és irány a monitor. Nagyon gyenge, szemcsés volt a TV jel, fekete alapon csíkozódó mitával. Az ULA működési hője normális volt (iszonyú meleg), resetre a kép megváltozott, a Z80 CPU is megy (az meg langyos).

Akiben esetleg felmerül, elárulom a barna foltok a gyantától vannak (és nincs a lap megégetve), gyantás forrasztó ónt használok (a háztartási boltokban nem lehet acetont kapni, így nem tudtam letisztítani, a denaturált szesz meg mindig kimegy a fejemből, ha ilyen helyen járok).

A hibalehetőségeket így az alábbiakra szűkítettem le:
- Z80 vagy ULA hiba - kezdetekkor kizárva
- ram hiba  – ?
- címdekóder hiba ?
- videó dekóder hiba ?

Az alsó 16Kb ram esetleges hibájának keresésével kezdtem a további szemlélődést. Sajnos a szokásos módon (fogdosás) nem tudtam kiszűrni hibát, mert a 8 IC közül egyik sem melegedett jobban, mint a másik (a hibás jobban melegszik, lenne az elv). A felső 32Kb ram esetében sem tapasztaltam (nyilván azért nem, mert a 16db ram IC közül egyik sem hibás). Király szerencse, mivel is lehetne helyettesíteni a gyári 4116-os dram IC-ket (a neten a 4164-et írták, de azt sem láttam kapható állapotban itthon)?

Ekkor úgy döntöttem, hogy gyakorlásképpen a komplett lapot be fogom foglalatozni (erről később letettem, hogy miért az kiderül hamarosan). Kivettem a 74LS04 IC-t, betettem egy foglalatot és visszatettem a TTL-t (a hibajelenség nem változott, ellenben a hiánya látszott). Majd nekiálltam kiforrasztani a IC15-IC22 közötti 8db RAM-ot (felső 32Kb, TMS4532-20NL4 IC van benne, de jó bele az OKI M3732H-20RS, OKI M41256-10, TMS453-20NL3, TMS4532-20NL4,TI TMS4532-15NL3). Ezzel annyit csináltam, hogy a gépet "visszaalakítottam" 16Kb-os Spectrum-má. Letisztítottam kiforrasztó szalaggal a lapot (további zárlat kizárva) és úgy hagytam.

Láss csodát közben előkerült az Issue 6 schematic, és sikerült megtalálnom az eddig hiányolt tranzisztorokat. Az egyik nyilván hibás, a ZTX650-en nem tudtam -5V-t mérni (kivettem, teszteltem és úgy meg jók... innentől kezdve nem értem, hogy mi volt a -5V hiányának pontos oka?). Mivel lehet őket helyettesíteni (mert a kiszedettet nem szívesen raknám vissza)? Rádiótechnika 1985/9-ben találtam rá választ, megfelelő és még kapható:
ZTX650 helyett -> BC301
ZTX313 helyett -> BC212 (kifutó termék helyett) -> BC327

A ZTX650 helyett nem volt hasonló tokozású, sőt sajnos ennek az értékei sem az igaziak,  túl van terhelve, de nem találtam jobb megoldást, az a fényes bumszli lett beforrasztva. A ZX Spectrum+ aznap este félkész állapotba került, kicserélt két tranzisztor hatására a sávosan vibráló képernyő helyett fehér alapon megjelent a régen várt felirat: © 1982 Sinclair Reserch Ltd   ! Reset jelre újra indul, de csak nem hagyott a dolog nyugodni (most működsz? de tényleg?). Rádugtam a fólia billentyűzetet, pár billentyű reagál a leütésre (a fólia szokás szerint szakadt).
 

Van benne egy ősöreg kapcsoló (alkalmasint kicserélem azt is), amikor átkapcsoltam széttört a műanyag háza. Az RF és a Kompozit mód között lehet kapcsolni (nem gyári, hanem sufni átalakítás, de láthatóan jól működik).

Tehát akkor a gép működik (elvetettem a lap teljes befoglalatozásának ötletét, mivel ha nincs hiba, akkor miért keresek). Nekiálltam az előzőekben "leszedált" felső 32Kb ram helyekre foglalatokat rakni (természetesen a hiányzó két kerámia kondenzátort pótoltam). Őszintén szólva egyenlőre nem tudom, hogy mit sikerült hazavágnom közben?! Elvileg semmit, gyakorlatban viszont láthatóan "mindent", mert az előző állapoton sikerült jelentősen rontani! Ram IC-k nélkül fekete alapon sávos képernyőt, IC-kkel pedig színes villogó attribútumokat látok...
 

Ennyi egyenlőre elég is, ez valószínűleg a cikk első felében diagnosztizálható címdekóder hiba lehet, de most már ténylegesen (vagy a track-okat sértettem meg, az majd még kiderül, erre is jó ez a cikk, így nem felejtem, hogy hol tartok). :-P Mi ebben a nagy kaland? A 16Kb-os Spectrum címdekódere 2 db 74LS157 IC, a 48Kb-ra bővített címdekóder 4 db TTL logikával van kiegészítve (74LS32B, 74LS00 és 2db74LS157), azt kicseréled és "jóidő"! Na igen, csakhogy az Issue 6-on a fent felsorolt 6db TTL-t bezsúfolták egy egytokos egyedi IC-be, egy Philips PCF1306P-ben van a 16k-32k címdekóder.  Amit természetesen már nem gyártanak! Nem túl bonyolult a helyettesítő kapcsolása, ezt elvileg nem probléma megcsinálnom, csak a méretét kell úgy belőni, hogy beférjen a foglalat és az alumínium hűtőborda közé, elé, mellé, vagy valami...
Azóta (kb. egy hónap) még nem szántam rá magam, hogy újra belevágjak, de a javítási kísérlet előbb-utóbb folytatódik, mivel ennek a Spectrumnak működnie kell...
Akinek van ötlete / tapasztalata az utolsó képen látható hibával kapcsoltban, az szóljon!

... a 80-as évek végén, a 90-es évek elején járunk. Felmentem PiZo-hoz (aki attól volt ismerős, hogy tőle vettem Enterprise 128-hoz a MICROTEAM EXDOS kártyámat) és szemem-szám tátva maradt. A srác egy gépet nyüstölt, amit még nem láttam azelőtt működés közben (a Computer Mánia egyik számában olvastam már róla). Egy játékkal játszott, aminek eddig soha nem látott grafikája volt (fémes hatású srite-ok, vízefekt). Gyanús volt az is, hogy a szokásos nyikk-nyikk szörcs-szörcs helyett rendes zene szólt. Meg is kérdeztem, hogy honnan szól ez a jó kis zene? Azt válaszolta, hogy a gépből, mert ennek sztereó a hangja! A játék a The Killing Game Show volt (jó a videó a TeCsőn, érdemes belenézni, komplett intróval, főcímzenével és a játékmenettel), nem csalás nem ámítás, élőben is ilyen, ha nem jobb. Mutatott még pár demót is (ez a „műfaj” az Enterprise 128-óta ismerős számomra), na ez végképp betette az ajtót, egyszerűen fenomenális! A Phenomena által készített Enigma-ra, meg a Budbrain-től a Megademo II-re (csak az Africa part-ot linkeltem, mert az Zumbáé!) emlékszem. Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, nekem lesz egy ilyen gépem (annál is inkább, mert szegény Enterprise 128-hoz akkor már megszüntettek mindenféle forgalmazást). Mi is ez a gép? Természetesen egy AMIGA 500 (direkt linkeltem be ezt a videót, mai napig azt gondolom, hogy mikroszámítógépek közt Only Amiga Makes It Possible!)! A srác a REV5-ös (alaplap verzió száma) 1.2 KickStart-al (boot rom verzió száma) vasát egy betonkefni méretű 20Mb-os MFM vincseszterrel hergelte (akkor ennek nem láttam a valódi értelmét, aki használt már 1.3-as verziójú Workbench-et, az kb. tudja, hogy miről beszélek, mondjuk egy 3.0-hoz képest), meg egy 512Kb-os memória bővítője volt hozzá. Nem is tudom, hogy miért nem tőle vettem meg a gépét, amikor ő már akkor a PöCé-kre esküdött és tervezett mindent eladni (sokat emlegetett Mamut cimbora tőle vette az Ep128-át és az AMIGA 500-át is)? Utólag már mindegy (amúgy ez csak a cikk írása közben jutott eszembe, az elmúlt több mint 2 évtizedben egyszer sem), kb. egy év várakozás után, 1992 telén kaptam egy vadonatúj AMIGA 500 Rev 6. 1.3 Ks-t (horrorisztikus áron ment akkor is), az örömöm leírhatatlan volt! Persze jött a következő problémám, a szoftverek beszerzése (ez attól volt ekkora probléma, hogy a gépezet ára arányaiban egy Velorex és mondjuk egy 1200-as Lada közötti különbséget tükrözte vissza, szóval kevesen engedhettek meg maguknak egy AMIGA-t). Szerencsére hamar kiderült, hogy több barátomnak is van ilyen gépe, szájhagyomány útján terjed a dolog és bőszen járkáltunk Floppy lemezeket másolgatni egymáshoz. Akkoriban néha az is gondot okozott, hogy hol vegyek DS-DD (két oldal dupla sűrűség) floppy lemezt. Amikor már minden „kötél” szakadt, akkor elkezdtünk a Computer Karácsonyokra járkálni, emlékszem irtózatos murik voltak, kis helyen összezsúfolva több 100 kocka. Én speciel akkor a demókat gyűjtöttem, játékom alig volt. Ez most az internet korában már nem téma (mármint az AMIGA programok beszerzése), bármit bárhonnan le lehet tölteni. Amúgy az arány azóta is így van, 400-500 demó van fent a kedvenc AMIGA konfigurációm merevlemezén (na jó microdrive és nem HDD) és kb. 50 játék (abból ha 3-al néha játszom is, akkor sokat mondok). Aki szerzői jogi aggályokat próbálna felvetni, annak szólok, hogy AMIGA-ra a régi kiadású anyagok 99%-a PD (úgynevezett public domain, tehát a fejlesztő már rég közkincsé tette), az operációs rendszerek pedig meg vannak eredetiben a 3.5-ig bezárólag (azt sem tettem még fel idő hiányában, megelégszem a szana-szét telepített 3.0-val). :-P

Pár adat az 1987. áprilisában kiadott gépről:
- népes és zseniális alkotógárda hívta életre, apukáját Jay Glenn Miner-nek hívták
- kódneve B52 Rock Lobster
- 7MHz-n ketyegő Motorola 68000-es 32bites CPU a lelke (igen mert minden AMIGA-nak lelke van), a buszai viszont "csak" 16bitesek (eddig 8bites gépekről esett szó, a különbség horrorisztikus)
- grafikai képességeit az úgynevezett Original Chip Set (OCS) garantálja, szerintem zseniális
- három custom chip található benne (az Enterprise 128-ban kettő volt) Denise (ő a videóval foglalkozik) Paula (DMA és hang) Agnus (videó és RAM-mal foglalkozik brutális 28,375MHz sebességgel), ha szigorúan vesszük akkor ez egy több processzoros rendszer
- alap kiszerelésben a REV 6. alaplap 512Kb úgynevezett chip RAM-al rendelkezik, ami az Agnus verziószámától függően bővíthető 1 illetve 2Mb-re.
- A CPU maximum 8Mb úgynevezett fast RAM-ot tud kezelni (a chip-en kívül)
- 3,5" DS-DD 880Kb kapacitású beépített floppyval rendelkezik
- ami miatt különösen tetszenek ezek a masinák, hogy lehet beléjük úgynevezett gyorsítókártyákat, vagy elterjedtebb nevén turbókártyákat tenni (erről is lesz szó később) :-) egy ilyen ketyere elkészítése elég komoly mérnöki kihívás, elhihetitek...

Elnézést, de itt most napolom az AMIGA-s sztorizást...
(amikor cikk szünet van, akkor gépet támasztok fel, rendrakás céljából)
a fotókhoz a "teszt" alaplapom állt modellt (és a ZX48K-m a méretarányok miatt) :-)
 

...ismét a 80. Amíg elkészülök a következő mikrogépes (hosszabb sztoris) poszttal , addig jöjjön pár rövid szösszenet a kvarcjátékokról.

Valamikor 1983-1984 tájékán kaptam az első Casio CG-81 COSMO THUNDER nevű kvarcjátékot (nem emlékszem az apropóra, nyilván a sokadik ingyencirkuszomból kifolyólag történt). Ahhoz képest, hogy mennyit volt nyúzva és miket élt át (suliba hordtam a táskámba évekig), egész szép állapotban megmaradt a használati útmutatója, a doboza és maga a ketyere is (na jó a gombokat ki tudja miért megszíneztem tollal, a plexije atom karcos). (1) Tettem bele elemet (egy tisztítás rá fog férni, anno hagytam egy garnitúrát belerohadni gondolom a 90-es évek közepén), gyönyörűen működik. Belül nincs semmi érdekes, egy darab barna műanyag lap látszik és egy papír vékony piezo hangszóró két zsinórral, így azt nem fotóztam le.

Cosmo Thunder az  űrhajónk a neve, amiben ülünk, azzal lövöldözünk mindenkire a lézerrel (ugye milyen jó móka?). A játék kezdetekor a ketté osztott képernyő felső felében egy anyahajót kell védenünk a rakétákat kilövő űrhajóktól (ha eltalálnak minket, vagy az anyahajót, akkor értelem szerűen hibapontot kapunk és 3 után Game Over). Bizonyos pontszám elérése után átvált a játék a képernyő alsó felére, ahol egy ágyúkkal szegélyezett alagútban kergetünk egy menekülő UFO-t. Az ágyúgolyókat illik kikerülni (a játékok már csak ilyenek, ha a haverjaid mondják, hogy "abba a gödörbe ugorja bele, kapsz bónuszt!" akkor hazudnak) és közben az UFO-t is kilőni, ami az egyre gyorsuló játékmenetet figyelembe véve nem is olyan egyszerű dolog.
Újabb pontszám határ elérésekor az egész kezdődik előröl. Sajnos nem emlékszem a rekordomra (milliós nagyságrendű volt és sok-sok óra folyamatos játék, pause lehetőség híján gyilkos), most szánalmas 1800 pontot sikerült elérnem kb. öt perc alatt (hiába, öregszem na, estére elfáradok, bezzeg a 29éves kvarcjáték nem lassul, tolja kegyetlenül)!
Nézzünk pár képet (most untig elég ez a méret) :

(1) Az egészen fiatal olvasók kedvéért egy kis kiegészítés. A 80-as évek első felében milyen "szórakoztató" eszközök álltak a rendelkezésünkre? (a kérdés költői) Hát volt a TV (fekete-fehér kép mono hang)  hétfőnkénti adásszünettel, kocsmákban REX asztal, elit helyeken egy flipper, billiárd és a moziban egyetlen 10Ft-os érmével működő Arcade Game (játékautomata). Emlékszem volt két srác, akik valami 500Ft-ot dobáltak bele, mire ki tudták "akasztani" a rajta lévő Silkworm szerű játékot? "Hát ezek hülyék!" Emlékszem 130Ft-ból pukkadásig bekajáltam hamburgerrel (nem mekkdonálczos ehetetlen fűrészpor, rendes házi) palacsintával és kólával (ami szerintem vagy Márka Meggy, vagy Róna, vagy Mirinda volt), ennyit az ár-érték arányokról...
Szóval ilyen játékot zsebben hordani? Hasonló státusz szimbólum lehetett, mint most az óóókostelefon, vagy az mp4, amivel az ember dicsekszik.

... ismét vissza a 80-ba (nem kell izgulni, mindjárt vége a 80-as éveknek és nem jön újra el! legalábbis ekkora terjedelemben nem...) Elérkezett az a pillanat, amikor a „gyerek” már annyit nyafogott a témából kifolyólag, hogy kapott egy saját számítógépet. Így lett a mai napig is kedvenc masinám (van még kedvenc, de az inkább már súlyos fanatizmus), a szintén Zilog alapú Enterprise 128. Bajban vagyok, ugyan is nem tudom, hogy évszámra pontosan mikor kaptam meg a gépet, de próbálom egyéb „adatok” alapján belőni. Legalább általános iskola 5. voltam, a VIDEOTON 1984-1988 között gyártotta a VTC-nek (Videoton Tv Computer) elnevezett korai Enterprise alapján készített klónt és szállította „iskolaszámítógép program” keretében az általános iskolákba. Azért, mert arra emlékszem, hogy technika tanár (Barkasz Fecó tanár úr, gúnynév pssszt!) csodálkozott azon, hogy már akkor ismertem az EXDOS – ISDOS alkalmazását, amikor ő még nem igazán tudott képbe kerülni a „nemC=64” lemezes operációs rendszerek tekintetében. Kis hazánkban 1987 első felében kezdték el forgalmazni ezt a gépet, az enyém ha jól tudom nem Novotrade - Centrum forrásból volt, hanem valaki hozta külföldről és „ááá a gyereknek ez túl bonyolult” felkiáltással tovább adta. Kézen-közön, eljutott hozzám, hogy próbáljuk ki, aztán ha tetszik, akkor marad (na ná, hogy tetszett, dizájnos, színes, zenél). Szóval maradjunk annyiban, hogy kb. tíz lehettem és remélem, hogy több voltam már és nem kevesebb! :-) Az Enterprise-t nagyon szerettem, egyfolytában ment, ezért az eleinte lelkes szülők tolerancia szintje (a nagyszobai TV folyamatos foglaltsága okán) elérte a nullát. Megoldásként egy külön asztalon saját Junoszty 402-es fekete-fehér TV készülékkel lett beüzemelve nekem. Ez egy tévedés, hogy a Junoszty fekete-fehér lenne, hiszen színes a burkolata.
(erről is találtam fotót :-) nyomtam a háttérre egy kis blurt, nem fogtok a karácsonyi mintás terítőmön röhögni! szóval Ep128 anno még kazettás magnóval, éppen a Turbó Rudi repeszt rajta, az ott előtte egy Junoszty TV)

Amúgy meg színezett átlátszó A4-es dossziékat vágtam szét és ragasztottam a képcső elé, tehát volt zöld és sárga (szóval az elsődleges kimenete 75Ohmos RF, de nyilván ehhez is van kompozit videó hack, sőt ha valaki hajlandó kábelt barkácsolni és kísérletezni, akkor közvetlenül köthető SCART csatlakozóval akár LCD TV-re is). ;-)

A gépben, mint azt majd látni fogjuk 2db 7805 feszültség szabályozó tranzisztor van, ami a hátlapon elhelyezett 3x8 cm-es alumínium hűtőbordára vannak csavarozva, az itt felszabaduló hőmennyiség horrorisztikus. Ezt a problémát anno egy kisméretű elemes ventilátorral próbáltam orvosolni (nem sok sikerrel). Pár órás használat után egész komoly grill-parti van a gép belsejében, ennek köszönhető például a fóliabillentyűzet korai „halála” (ezt most sikerült kijavítanom, a lehetséges megoldásokról később).

 Az Enterprise-t kazettás magnóval kezdtem el használni, erről annyit érdemes tudni (a fotókon láthatóak a gép csatlakozói), hogy a betöltést a gép „táv” irányítja (elindítja és megállítja). Akinek nincs ilyen magnója, annak bármit betölteni komoly szenvedés lehetett (a gyári magnóm most ékszíj hibás), nagyjából egy órát szenvedtem, mire sikerült olyan játékot találnom, amit bebírtam tölteni a pause gomb masszív nyomkodásával. Soha többet!!! :-P Neki is álltam az EXDOS kártyám javításának (szintén később)!
Meghatározó játékélményeim (hazai fejlesztés) Turbó Rudi, EnterBall, Nautilus (külföldi) Batman, Mission Impossible 2, Starstrike 3D, Wriggler, sajnos a TeCső (YouTube) videó felhozatal gyér.

Próbáltam az EPTE 2.1 nevű szoftverrel (ami végre azt csinál a PC-ből, amire való! egy Enterprise Magnó Állomány Szervert) mellékelt TAP állományokból betölteni párat a PC hangkimenetről. Mind a háromfajta sebességet, különböző kábeleket, különböző hangerőt, olyan mintha ezeknek a fájloknak a header része hiányozna, searching van, found és loading nincs, ugyan ez valódi kazettáról szinte azonnal működik. Ha valakinek működik ez a metódus, akkor árulja el, hogy mit bénázok (floppyzás lesz, de ettől még érdekel)?

 Azt idők folyamán majdnem minden elérhető kiegészítőt megvetettem hozzá („@” Stúdió-féle Spectrum emulátort, Egeret (alias Patkányt), MICROTEAM memóriabővítős EXDOS kártyát 5 1/4-es floppy meghajtóval, műbőr porvédőt, gyári kazettákat, EasySpeekerem nem volt sajna). Ezek egy része még ma is meg van, sajnos csak egy része, de lesznek hajmeresztő EP-és dolgok így is. :-)

A gépem az EXDOS kártya hatására kezdett el igazán élni, végre nem kellett tíz perces nagyságrendű időt eltölteni (idegőrlő nyeke-nyeke-nyeke hallgatással) kazettás betöltéssel. A floppy kezelése nagyságrendekkel jobb, mint ami a C=64en volt tapasztalható, egész hasonló, mint az M$DOS! :-)

Ez volt az első olyan számítógépes platform, amin intrókat és demókat (ezek definícióját talán később megpróbálom megejteni egy posztban) láttam futni. A játékokkal ellentétben a demók már kezdték a gép valódi képességeit kihasználni, itt hallottam először digitalizált hangot és zenét, illetve itt láttam először digitalizált képeket (például Sami Fox melleit, hihi), 256 színt egyszerre a képernyőn.

 A későbbiekben minden kezem ügyébe kerülő Enterprise-al foglalkozó anyagot begyűjtöttem (sajnos ezek sincsenek már meg), a 90-es évektől ENTERPRESS előfizető voltam, sőt még Patek úr is megtalált az „Enterprise Szolgálat” nevű magán kezdeményezésű levelezésével, ami szerintem az akkori helyzetet figyelembe véve (nem beszélek rébuszokban, lentebb kifejtem) szép dolog volt részéről.

 A gépről röviden annyit érdemes tudni (korrekt magyar nyelvű lapok állnak rendelkezésre annak, aki bővebben utána szeretne olvasni), hogy a Spectrum-ok üzleti sikerén felbuzdulva 1982-ben kezdik el tervezni. A két custom chip kifejlesztése miatt két évet csúszik, csak 1985-től kezdik el forgalmazni. Későn léptek vele piacra, 1985-ben megjelenik a Commodore 128, a Spectrum 128k, küszöbön áll az ATARI ST megjelenése és az akkor még előttem ismeretlen AMIGA-é (ami elképesztő multimédiás képességekkel rendelkezik), elég kevés mozgásteret hagyva ennek az amúgy remek képességekkel bíró 8bites gépnek. További hiba a szoftver ellátás hiánya, kevés olyan program készült, ami kihasználta a gép valódi adottságait (a legtöbb szoftver Spectrum átirat). Hazánkba a gép 1987-ben jut el és 1990-ig forgalmazzák, nagyjából 20.000 darabot adtak el belőle, ami ha az akkori horror árát tekintjük elég komoly példányszám és komoly vásárló közönség volt. Az Enterprise története tipikus hazai történet, mondhatni „siker sztori”. Ha figyelembe vesszük az Intelligent Software csődjét és ENTERPRISE Computers GmbH 1986-tól fennálló csőd közeli állapotát, akkor a hazai forgalmazók a Centrum és a Novotrade nem járt el teljesen korrektül... Mind a hardver, mind a szoftver ellátás folyamatosan akadozott (pl. úgynevezett Joystick illesztőt 1997-ben tudtam venni!). A történet vége az lett, hogy 1992 decemberében kaptam egy másik gépet (erről később) és az akkori Enterprise 128-am és jó pár kiegészítőm szülői nyomásra 1993-ban eladásra került... Ezt nagyon megbántam! Nem egész négy évvel később vettem egy másikat, az van itt most az asztalon! Soha ne add el a retró számítógépeidet, mert később nagyon meg fogod bánni (a PC nem számít annak)!

A technika 4Mhz-n meghajtott Z80A CPU-ból, 128K RAMból (bővíthető 3900kbig), 64Kb videó memóriából, angol gépen 48Kb, kétnyelvű gépen 64Kb ROM-ból és két izgalmas custom chipből áll NICK (grafika) DAVE (memória, hang billentyűzet). Érdemes még megemlíteni a sztereó hangot (3 csatorna + 1 csatorna fehér zajgenerátor) és azt hogy a maximálisan megjeleníthető színek száma 256.
Nagyobb felbontásért kattanj a képre: